A mi kereszténységünknek egy nagy hibája van: az, hogy rajtunk van, ahelyett, hogy bennünk lenne.
Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.
Erény mindaz, ami az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül, s a teljességtől távolít. (Weöres Sándor)
Hagyd a holnap dolgát, holnapra, – a mi Istenünk holnap is Isten.
Ez a gonosz szem milyen sok bántást és szenvedést okoz – annak is, aki felé ezzel az indulattal fordulunk, ám tudnunk kell: magunknak ártunk irigy, önző hozzáállásunkkal. És Atyánkat szomorítjuk, aki gazdagon megajándékoz. De nekünk fáj, hogy a másik is ennyit, annyit, többet, jobbat, mást kap. Neki jobb: mert egészséges. Sikeres. Népszerű. Nagy és szép a családja. Pedig „nem is járna” neki. Mert én régebb óta vagyok hívő. Én presbiter vagyok. Én sokat adakozom. És így tovább. Ó, bár ettől a gonosz szemtől végleg megszabadítana Urunk, és nem önző énünk, kicsinyes indulataink uralkodnának rajtunk! Hiszen javait naponta megadja nekünk. Jósága felénk is határtalan. Vegyük észre ezt, s kérjük a tisztán látó szemet, a hálás szívet. (Kőháti Dóra)
Krisztusnak semmi szüksége azokra, akik csak csodálkoznak rajta. Ezekből van elég. Krisztus követőket akar.
Látod, hogy mások milyen vallásosak. Te pedig hiába törekszel, mégsem közelíted meg őket. Te csak azért volnál kevesebb, mert egy szentnek látszó valaki szerencsésebb természetű?
Igaz, gyakran megbotlasz, sebeket osztogatsz, lehetetlen dolgokat művelsz, de legalább minden erődet kifejted – míg embertársad különösebb fáradság nélkül éri el ugyanazt.
Jól jegyezd meg: jótulajdonságaidat minden fáradság nélkül, ingyen kaptad. Ez még nem erény. Az erény olyan erődítmény, melyet csak kitartó ostrommal lehet elfoglalni. Erőfeszítés nélkül nincs erény.
Figyelem az embereket, ahogyan közlekednek, ahogy viselkednek, beszélnek egymással, és mérhetetlen szomorúság költözik a szívembe. Akkor különösen, amikor arra kell ráébrednem, hogy én is beálltam ebbe a sorba, semmivel sem vagyok különb azoknál, akiknek a viselkedésén megbotránkoztam. Azt hiszem, én magam vagyok a legnagyobb akadály, amely közéd és közém állhat… Mi legyen most már? Megkönnyebbülök, amikor azt üzened, hogy semmi sem választhat el tőled. Szereteted minden szakadékot áthidal, elérsz hozzám, megragadsz engem. (Balogh Éva)
Minél inkább telik el valaki az Istennel, annál kevésbé van eltelve önmagával.
Zwingli
Minél reménytelenebbnek látszik a helyzet, annál jobban kell bízni Istenben. Ahol kifogyott az emberi segítség,ott kezdődik az isteni.
Ne hagyja el semmi durva és könnyelmű beszéd a szádat, mert minden könyörtelen szó ítéletként hull vissza rád. De boldogok az irgalmas szívűek, mert irgalmasságot nyernek. (M.Basilea)
Hány és hány elrejtett titka van a világnak! Alig ismerek belőle valamennyit, és az életem kevés arra, hogy bejárjam az összeset. Az, hogy Isten döntései az egészet átfogják, nekem is helyet teremt a mindenségben. Nem azzal leszek emberré, hogy számítanék valamit is a világ sorsában, hanem azzal, hogy Isten döntései helyet teremtenek az én életemnek is. Így válok a világ cselekvő részévé, ezért számít az életem a mindenség összefüggésében is. Bátran állok a csillagok alatt. (Koczor Tamás)
Érdekes fórumokat találtam, ahol Isten létezése mellett és ellene érvelnek az internetezők. Az ember kutatja létezése értelmét, okát, a „honnan hová” kérdést és főleg az egyetlen Alkotót, az élet és világ Urát. Némelyik „érvelés” megdöbbentő, mások hittel teliek. Ám Isten léte nem tőlünk, érveinktől, meggyőződésünktől függ. Ő maga jelenti ki magát a keresőnek. Igéje, mint a mai is, erőteljes hívás. „Figyeljetek rám! Itt vagyok!” És kinyilatkoztatja magát, szól, közeledik. Minden szükséges információt megad a Szentírásban. De még ennél is tovább megy: a legmélyebbre ereszkedve emberré lesz. (Kőháti Dóra)
