1988. október 24.

Uram és Istenem?

Én vagyok. Az én békémet adom neked, gyermekem. Szeretlek. Imáiddal vezess hozzám minden lelket, leányom! Kérd a megmentésüket! Légy Szentséges Szívem tetszésére, bocsáss meg azoknak, akik visszautasítanak! Soha ne vádold, ne hibáztasd õket! A bíró én vagyok, és én fogom megítélni õket az ítélet napján. Így tehát leányom, meg kell nekik bocsánatod. Viszonozd szeretettel a gonoszságot! Pihenésül támaszkodj rám, és Szentséges Szívemben lelj vigaszt, érezd meg mélységében gyengédségemet… Jöjj, mi ketten?

Igen, Uram.

Hallani szeretném, amint mondod! Ne feledkezz meg rólam! Emlékezz jelenlétemre! Tudod-e, hogy mennyire vágyom arra, hogy jelenlétemrõl elmélkedj? Jelenlétem is fontos misztérium, amelyrõl sokan elfeledkeztek. Elmélkedjetek jelenlétemrõl! Gyermekeim, akiket örökké tartó szeretettel szeretlek, szerezzetek nekem örömöt, emlékezzetek meg valóságos jelenlétemrõl! E szavakkal készüljetek: mi ketten, te és én, én és te, mi. Fogadjatok be engem munkátokba, beszélgetéseitekbe és gondolataitokba! Tiszteld jelenlétemet, soha ne feledd, hogy én vagyok a Szent! Ha rám gondoltok, és arra, hogy veletek vagyok, kevesebbet fogtok vétkezni. Én, a názáreti Jézus Krisztus megáldalak benneteket!