Ennek az igének a folytatása így hangzik: „De ti nem akarjátok…” Isten nagyon szomorú, amikor látja, hogy népe a vesztébe rohan. Isten óvni akarja népét a háborútól, a hadakozástól, mert az megtizedeli, legyengíti őket. Mégsem hallgatnak rá. Nemcsak az akkori népnek adott volna erőt a bizalom és a béke, hanem a mienknek is. Az ellenségeskedés, a gyűlölködés, az oktalan versengés és egymás fölé kerekedés legyengít, beteggé tesz. Mennyivel előrébb tartanánk, ha békességben és egymásban bízva támaszkodnánk egymás tudására, és keresnénk meg az utat, amelyen járhatunk. (Heinemann Ildikó)

„Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.” (Mt 10,19)

Krisztus ezekkel a szavakkal küldte ki a tizenkettőt, hogy hirdessék az evangéliumot: „Elközelített a mennyek országa!” Kétezer év óta sem a feladat, sem az örömüzenet, és Istennek hála, ez a körülmény sem változott meg. A mit és hogyan ma is adatik a Lélek által. Ezért biztatja Jézus mai tanítványait is: ne aggódjatok. Atyátok Lelke majd teljesíti az emberekért ezt a lehetetlen feladatot. (Eszlényi Ákos)

Mi megsérülünk és elszakadunk egymástól. Isten gyógyít és egyesít. Mi messzire helyezzük Istent. Isten azt mondja nekünk: “Én bennetek élek, ti énbennem.” Mi kerítéseket építünk egymás közé. Isten azt mondja nekünk: “Egy testnek vagytok a tagjai.”

Sokan félreértelmezik a szeretetet. Olyan érzelemnek tartják, amit egy másvalakinek vagy valaminek a vonzó hatása vált ki. A szeretetnek azonban nem a vonzalmon kell alapulnia. A szeretet inkább hozzáállás, amivel az Isten önmagához és a teremtéshez fordul. Nem olyan hozzáállás, amivel Isten a teremtés egy részéhez fordul. Isten szeretete egyetemes, Ő ugyanúgy árasztotta a kegyelmét Hitlerre, mint Assisi Szent Ferencre. A különbség a fogadókészségükben volt.
Az a szeretet, amelyre Krisztusban meghívottak vagyunk, egyetemes szeretet. Ez a szeretet nem olyan hozzáállás, amivel Isten egy részéhez, önmagunk egy részéhez vagy a teremtés egy részéhez fordulunk. Ugyanis, ha valaki az élete során durva és türelmetlen az emberekhez, sokakat pedig még meg is vet, elítél és elutasít, aztán pedig kijelenti, hogy egy valakit szeret, ez ellentmondás; az igaz szeretet egyetemes.
E felé az egyetemes szeretet felé vezet minket Krisztus a példájával és a tanításaival. Azért, hogy Istenhez hasonlóan egyetemesen szeressen, mindenkinek küzdenie kell. Küzdelem, hogy helyesen értékeljük és szeressük önmagunkat, Istent, a többieket és a természetet. A szeretet a megélt igazság.

Nem könnyű a szeretet ösvényét járni. Jó adag önmegtagadásba kerül megengednünk Istennek, hogy szóljon hozzánk a bensőnkben. Néha fájdalommal és lemondással jár az igazság elfogadása és megélése. Mégis százszorosan megéri az Igazság útját választanunk, mert ez a béke, a szabadság és az élet útja; és ez az egyetlen út, amely hazavisz.

Holnap advent első vasárnapja. Végre! Az egyházi év kezdetén örömmel nézzünk előre! Az Úr közeledik felénk, a világosság felgyullad a sötétben. Ha fájdalmat, terhet, gyászt cipelünk magunkkal, most azt is letehetjük, és kérhetjük ismét Isten kegyelmét az új egyházi esztendőre. Öröm – ez legyen ismertetőjelünk, nekünk, akik az ő nevében indulunk útnak. Öröm az Úrban és fény és szelídség. A világ nagyon híjával van az utóbbinak is, legyünk hát mi is fényhozók. Azzal az örömmel, hogy a mi jézusi Fényforrásunk sosem huny ki! (Kőháti Dorottya)

Drága kincset bízott ránk Isten, amikor Jézussal találkoztunk, és bizalommal kezébe helyeztük életünket. Ennek megőrzése és továbbadása bízatott ránk. Kegyelem az, hogy kaptuk, és az is, hogy erősödhetünk benne. „Kegyelem, nagy kegyelem, / Hogy ő a vezérem. / Bár néha csügged szívem, / És ellankad imám, / De Lelke őriz híven, / S új erő árad rám.” (EÉ 568) (Tóth-Szöllős Mihály)