1988. április 27-28-29.
Az utóbbi napokban a Sátán folytonosan támad. Azt susogja fülembe, hogy ebbõl a kinyilatkoztatásból semmi jó nem származik. Elfeledteti velem mindazt a jót, amit a kinyilatkoztatás eddig már adott, és amit még most is ad. Befolyására elvesztettem valóságérzékemet. Elvette bizalmamat, és messzire hajította. Isten iránti nagy szeretetemet úgy tüntette fel, mintha hibás lenne. Képeket mutatott a világból, hogy ez a valóság, és hogy mennyire hamis és valószínûtlen az, ami lelki. Félelmet keltett bennem, összekeverte gondolataimat és megzavart. Az Úr figyelmeztetett. Minél jobban terjed kinyilatkoztatása, a Sátán annál inkább igyekszik megakadályozni. Tudom, hogy a Sátán az, mivel vigasztalanságban, kétségekben hagyja lelkemet.
Dicsértessék az Úr!
Dicsõség Istennek! 
1
Virágom, higgy bennem! Imádkozz, Vassula! Imádkozz,Vassulám azért, hogy a világ lásson szemével és halljon fülével. Az igazságosság fog uralkodni. Megromlott teremtés! Még Szodoma bûne is kisebb mint a tied. Nagy volt az õ bûnük, de a tied az egekig hatol. Garabandalt nem fogják eltemetni, Garabandal kegyelmei újraélednek!
Jézus, ó Jézus, olyan boldog vagyok, hogy megint kapcsolatban vagyok Veled!
Jöjj, én, Jézus, sohasem hagytalak el téged. Fogadd el ezeket a megpróbáltatásokat! Mindez tõlem származik. Dávid és X, legyetek erõsek, amikor megpróbáltatások jönnek. Nem hagylak el benneteket. Nem azért vezettelek titeket idáig, hogy elhagyjalak. Vassula, a Sátán üldöz téged, ne aludj hát! Az alvás kísértéshez vezet. Könnyû zsákmánya leszel a Sátánnak, ha ennek nem vagy tudatában. Légy tehát éber, és õrködj! Ha ezt tudod, megérzed jelenlétemet. Ne feledkezz meg jelenlétemrõl!
Ezekben a napokban Jézus többször felrázott, hogy ébredjek fel, amikor megtámad a Sátán.
1 Szent Mihály mondta, hogy “Dicsértessék az Úr” miután elmondtam imáját, a Szûzanya pedig, hogy “Dicsõség Istennek”, miután az õ imáját is elmondtam.
