A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest. (Charles Dickens)
A halál az élet része, de koránt sem a vége.
A halál fölfedezése annyi, mint fölfedezni bennünk a halhatatlanságra való éhséget.
A halál pont – hiszen véget ért valami.
A halál kérdőjel – hiszen nem tudni, mi lesz tovább.
A halál felkiáltójel – az elmúlt idő része csupán az örök valóságnak.
A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, és a halálban megelevenít. (Spurgeon)
A hit a hitért való harcra kötelez. Az igazi hívő harcos is, vagy legalábbis hosszútávfutó. (Nicolae Balota)
Nincs jobb hely, közeg ezen a világon, ahol őszintén beszélhetünk a fájdalmainkról, örömeinkről, mint az Isten közelsége. Teljes bizalommal lehetünk iránta. Előtte bátran bármit elmondhatunk a legféltettebb titkainktól kezdve a mások előtt is felvállalt félelmeinkig. Az ő világosságában minden szégyenünknél, bűnünknél nagyobb erővel ragyog fel szeretete. És nemcsak abban bízhatunk, hogy meghallgat, elfogad, hanem abban is, hogy neki van hatalma értünk szólni, tenni. Ő maga hív, bátorít minket erre a bizalomra: „…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (Eszlényi Ákos)
Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, – annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.
Arra vagyok elhívva, hogy az én lényem kicsiny edényébe magának Istennek titokzatos, tökéletes élete csorduljon bele, és megtöltse azt színültig.
Viktor János
Életet és halált lehetetlen nem egybelátni.
Élet és halál nem más, mint kettétört öröklét, meghasonlott valóság.
Egyik nem több a másinknál, csak aki élt és meghalt közülünk, örökkévaló…
Sorra születi, aki nincs.
És sorra meghal, aki van.
Pilinszky János
Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.
Nézz Jézusra! Amit látsz, az a szeretet…
„Péter kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és süllyedni kezdett.” (Mt 14,29–30)
Kiszállni valamiből s elindulni Jézus felé. Nem másra figyelni. Nem a zavaró elemekre, még ha félelmetesnek tűnnek is. Nem megijedni, süllyedni – hanem továbbra is csak rá hagyatkozni és érezni, hogy megtart egy kéz, amely erősebb, mint a mélység ereje, amely lehúz. A félelem legsötétebb, legszelesebb pontján is rá nézni, és felé menni, amíg tart az út. (Kőháti Dóra)
Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére.
Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész világmindenséget!
Boldog Kalkuttai Teréz
