Mexikó, 1992. július 3.

Szent Istenetek vagyok. Azért jövök el a mennybõl, hogy mindannyiatokat átitassalak szeretetem harmatával. Ó, bárcsak elfordulna az emberiség szíve a gonoszságtól! Szeretetem hatalmas jeleit adom nektek, de ki az, aki elismeri szeretetemet? Mexikó! Királyod van itt, hogy karjába vegyen!

Itt vagyok,

lehajolok hozzátok, és fületekbe súgom, hogy mennyire szeretlek benneteket. Nem értettétek meg, hogy a mi két Szívünk gondoskodott rólatok? A mi két Szívünk van itt, hogy otthonotokba költözzenek és megvédjenek benneteket a Sátán vad haragjától. Ma méginkább hívom nemzeteteket, mint valaha, hogy fordítsátok szíveteket felém, a ti Uratok felé! Közületek minden kicsinyem igen értékes számomra. Jöjjetek! Jöjjetek, és szeressetek! Nedvesítsétek meg kiszáradt ajkamat szeretetetekkel! Meggyógyítok minden hûtlenséget nemzetetekben, és Királyotok pihenést nyújt nektek. Mindegyikõtöket megáldom és Szívembõl mondom nektek:

A szeretet szeret benneteket,
legyetek egyek az én szeretetemben!