Las Vegas, 1996. december 4.
Szeretlek, Uram.
Ó, Vassula! Meghívlak, pihenj meg Szentséges Szívemben! Jöjj, Atyám gyermeke! Jöjj! Én vagyok a te Istened, a te Sziklád, az Örökséged. Az én dicsõségemre keltettelek életre a bölcsességgel. Gyengéden vezettelek és Szívembõl adtam tanácsot neked…
Ó, Vassula! 1 Oly sok lélek haldoklik kint a világban! Fáj a Szívem, és rettenetesen bánt, hogy látnom kell ezeket a haldokló lelkeket… 2
Vassula, kész vagy-e arra, hogy több áldozatot ajánlj fel nekem, hogy hazahozhassam a lelkeket? Igen, az én Szentséges Szívembe!
Igen, Uram…
Helyezd belém bizalmadat! Ne fáradj bele abba, hogy értem és velem dolgozz! Légy szerény, hogy Lelkem vezethessen téged oda, ahova én akarom. Dicsérd Nevemet és hirdesd azoknak a nemzeteknek, amelyekhez Szentlelkem hatalmával küldelek! Ne ereszd el a kezem! Engedd, hogy kezemben tartsam a tiédet! Jöjj! A te hûséges Istened van veled hûséges szeretetében 
.
Megáldalak, drága lélek.
Menj most, imádkozz velük és emlékeztesd õket arra, hogy Isten, akire vágyakoznak, mindenkor velük van és megáldja õket!
Lakozz mindörökre az én Szentséges Szívemben, imádkozz a lelkek megtéréséért, és tarts ki hûségedben, mivel én hûséges vagyok! IC
1 Jézus sóhajtott.
2 Jézus kis szünetet tartott, mielõtt megkérdezett volna.
