1988. szeptember 24.

Istenem?

Én vagyok. Emlékezz arra, hogy Lélek vagyok és mindent megosztok lelkeddel, amim van. Te és én egy vagyunk, a szeretet egységében összekötve, egymáshoz kötve a szeretetben, én a te Istened és te; az én kicsim. En,a te Teremtõd, és te, az éri teremtményem. Emlékeztesd azokat, akiknek szíve megkeményedett, hogy Szívem megszentel titeket. Tudasd velük; hogy még a névtelen embereket, az erkölcsteleneket, az érdemteleneket is meghívom. Átalakítom a kõszívûeket, és kiemelem õket a semmibõl. Váratlanul jövök a halottak közé, és mindannyiukat fel tudom támasztani. Nézz magadra Vassula, nincsenek érdemeid, nagy könyörületemben mégis felemeltelek. Most tudod, mit jelent az igaz élet Istenben. Én vagyok az Élet. Dicsõíts engem gyermekem, soha ne lázadj ellenem! Tartsd emlékezetedben tanításomat!

Uram?

Én vagyok.

Van valami, ami kellemetlenül érint. Valaki azt mondta, hogy én állandóan bûnben élek, mivel elváltam és újból házasságot kötöttem. Azt mondta, hogy az én állandó bûnöm kizárja annak lehetõségét, hogy Te adod ezt a kinyilatkoztatást; Istenem.

Mutatkozzék az az ember, aki bûn nélkül van! Jöjjön elém, és mutassa meg nekem arcát!

Igen Uram, segíts nekem! Nem tudom, mit feleljek ezekre a vádakra.

Ne válaszolj, jöjj gyorsan hozzám! Atyád vigyáz rád. Mi ketten gyermekem? _

Mindörökkön örökké! Amen!

A Bölcsesség szereti a gyermekeket.