Rhodos, 1991. augusztus 5.

Uram, úgy érzem magam, mint az evezõ nélküli csónak! Lelkem távol van a tiedtõl. Segíts!

Szegény menyasszonyom! Ki vigyáz rád? Ki gondoskodik rólad, ha szükséget látsz?

Te, Uram.

Így mondd: Te, Jegyesem. Gyóntatód ajkával szóltam hozzád. Én vagyok a te Jegyesed. Boldog lehetsz, hogy megkaptad ezt a kegyelmet. A menny a te otthonod. Mi ketten?

Igen, Uram, mindörökre. Uram, Istenem, áldott légy, szóljon dicséret Nevednek! Dicsõség Istennek!

Jöjj, pihentesd meg fejedet Szívemen! Érezd irántad való szeretetemet! Érezd magadban a mennyországot és örvendj, örvendj kicsim, mert veled van Szabadítód, Õ vezet és alakít téged Önmaga hasonlatosságára. Ó… Szomjazz rám, és kívánj inni az élõ vízbõl! Én, az Úr, ellátom lelkedet mindörökre ezzel a vízzel. Sohasem vagy egyedül! SOHA!… Dédelgess szereteteddel, gondolataiddal, szíveddel, jó cselekedeteiddel! Leányom és én menyasszonyom, segíteni fogok neked!