Rhodos,1989. július 30.

(A mai olvasmány a Kolosszei levélbõl volt { Kol 2,1-15 } . Ez azután történt, hogy. találkoztam egy emberrel, aki a pünkösdistákhoz tartozott. Azt mondta, hogy gyönyörû minden üzenet, de hogy biztosan az ördög avatkozott be felvéve Szûzanyánk nevét! Azt mondta, hogy a démon lesz az, ,aki egyesíteni fogja az Egyházakat! Megdöbbentõ, hogy miként tud a Sátán félrevezetni jó embereket…)

Uram?

Én vagyok. Fogadd békémet! Az én békém a tied. Ne engedd, hogy a racionalista filozófia és a téves tanítások félrevezessenek! Az én dicsõségemre teljesítsd küldetésedet, és ismételd mindazt, amit tanítottam neked. Én vagyok a Bölcsesség és a te Nevelõd, az én ajkamról tanulsz, mondd utánam ezeket a szavakat:

Uram, fogadd el lelkemet,
fogadd el értelmemet,
Uram, Jézus vedd szívemet,
mindenem a Tiéd!
A Te szereteted többet ér, mint az élet.
Benned van reménységem. Ámen.

Kicsim, a Szeretet mindig melletted marad. Fogsz-e mindig emlékezni arra, hogy ki a te Megváltód? A menny éjjel-nappal gyászol az eretnekségek miatt, amelyek Testembe beszivárogtak, azok miatt az eretnekségek miatt, amelyek elpusztítják Testemet. Úgy fejlõdnek ki Testemen belül, mint a rákos daganat. Kovászuk átjárta Kenyeremet… Nyomatékosan mondom nektek, hogy ezek az emberek nem csak saját vétkük súlyát fogyják viselni, hanem azokét is, akik õket követik. Ez épp olyan súlyos, mint elõdeitek vétke, akik Baált imádták. Virágom, ne feledkezz meg szent jelenlétemrõl! Sohasem veszem le rólad tekintetem. Jöjj, mi ketten?

Mindörökre.