1987. december 8
(Amikor arra gondoltam, hogy mi vár még rám, pánikba estem. – Rendkívüli gyengeség fogott el. – Nagyon nyugtalan voltam.)
Istenem, nem szerethetnélek-e Téged én is úgy, ahogy más normális lény, a megszokott módon? Édes Istenem, nem vezethetnél engem is a megszokott módon? O Istenem, olyan nagy felelõsséget érzek mindezek miatt, gyötrelem azt tudnom, hogy minden kegyelem ellenére, amit rám árasztasz, nyomorult, nagyon vétkes, és rossz maradok. Uram, miért, miért tartasz meg engem? Nem állhatok többé Eléd, nem vagyok méltó Hozzád, hadd vonuljak el kuckómba, ne tarts ennyire közel Magadhoz…
Miért?
Istenem, a megszokott módon szeretnélek követni és szeretni, úgy mint a többiek.
Kedves, szeretlek! 1
Ó Jézusom, én mindig csak bántalak, hadd menjek, megmaradok nyomorúságomban, de nem szûnök meg tisztelni és szeretni Téged. 2
Várj! 
Uram, mindez felülmúlja értelmemet, és felülmúl engem!
Nem, nem múlja felül értelmedet, már nem. Kedves! 3 Sebeim közül öt teljesen nyitva van. Vérem ömlik, szenvedek. – Istened szenved. Nem akarod megdicsõíteni Testemet? Öt Sebem felszakadt, hogy lásd, milyen szomorúságot okoz nekem teremtésem. Gonoszságotok ellenére, tévedésetek ellenére, kételyeitek ellenére, bûneitek ellenére, tagadástok ellenére, hitetlenkedéstek ellenére és Testem iránti kétszínûségetek ellenére is szeretlek benneteket. 4
Még mindig nem értitek? Miért zártátok be elõttem mindörökre szíveteket? Miért hagyott el engem a többség? Miért tértek más ösvényre követõim? Miért hanyagolták el kertemet? Miért nem öntözték virágaimat? Miért? Hol vannak bárányaim, Péter? Kérlek, segíts megkeresni és egyesíteni õket! Jöjj, segítek, hogy megtaláld õket. Élelmet hozok nekik, és táplálni fogom õket.
Nem, Péter, nem találsz már semmit ebben a pusztaságban, itt semmi sem maradt. Az a kevés, amit meghagytak, kiszáradt és elpusztult, ameddig a szem ellát, nincs más, csak pusztaság. De, én, az Úr elõveszem Kenyeremet éléstáramból, és az én terményemmel töltöm meg kamrátokat. Én fogom táplálni bárányaimat. Én öntözöm meg ezt a pusztaságot. Bízzál bennem kedves, bízzál bennem, és újból egyesítelek titeket. Együtt Vassulám, virágom, nem akarom látni, hogy rád tapossanak. Az a szándékom, hogy szolgálatodat Testem dicsõségére vegyem igénybe. Én, az Isten szeretlek. 
1 Láttam, hogy szavaim megbántották Jézust. Rettenetesen éreztem magam.
2 Le akartam feküdni, hogy kialudjam bajomat.
3 Jézus felindultan adta értésemre, mennyire szenved…
4 A kétszínûség itt az egységre vonatkozik. Amikor az egyházi tekintélyviselõk megoldást keresve találkoznak, rendszerint az történik, hogy mindegyik azt gondolja, majd a másik fog engedni “valamennyit”. Végül úgy fejezik be, hogy valójában semmi sem történt. Ezt tegnap éjjel mondta nekem az Úr.
