1988. szeptember 5.

( Ma korán reggel megmondta az Úr, hogy hamarosan visszautasít néhány helybeli pap.)

Uram, valóban megint visszautasít néhány pap? Uram?

Én vagyok. Ne félj, hamarosan mindenre fény derül, és azok, akik visszautasítottak téged, és nem akarnak üzenetemben hinni, “bocsánatért fognak imádkozni az Atyához. Vassula, ha vakok lettek volna, meggyógyítottam volna õket, de õk azt állítják, hogy “látnak”. Ugyanazoktól a vak vezetõktõl származnak, abból az idõbõl, amikor a Földön voltam. Ha földi életem idején éltek volna, akkor azok között lettek volna, akik keresztre feszítettek, akik a prófétákat megkövezték és elhallgattatták. Mi a különbség a mostani és az akkori helyzet között? Azt állítják, hogy hisznek bennem, de visszautasítják azt, ami a Lélektõl származik. Ezáltal újból elutasítanak engem. Te éntõlem származol üzenetemmel együtt, de õk is jeleket kérnek, bizonyítható jeleket, ahogy a farizeusok és az írástudók. Készülõdj gyermekem, készítsd hátadat, mert megkorbácsolnak! Én, az Ur, megengedtem nekik, hogy megkorbácsolják hátamat, így te is nyújtsd oda nekik a tiedet. Hadd ismételjék meg tévedésüket, ha nem akarnak meghallani. Engem, az Urat, visszautasítottak, és végül felszegeztek a fára. Légy tehát te is engedelmes, és oszd meg velem keresztemet! Ma éppen úgy van, mint tegnap. Bárkit küldök, tüzetesen megvizsgálják, üldözik vagy visszautasítják. Szakadatlanul vérét ontják azoknak, akiket én küldök, Ábel vérétõl kezdve e nemzedé~! Ahogy az írástudókat és farizeusokat figyelmeztettem, úgy figyelmeztetem ma azokat, akik üzenetvivõimet üldözik és elítélik Szavamat. Figyelmeztetem azokat, akik kinevetik a Lelket. Újból figyelmeztetem õket, hogy maguk ellen tanúskodnak, egyikük sem változott meg. Mûvük ugyanolyan maradt, gondolkodásmódjuk ellenük beszél:
Vezetõk! Ti ugyan lelki üzenetekrõl prédikáltok, mégis semmibe veszitek azt, ami a Lélektõl származik! Vezetõk! Ti ugyan testemmel tápláljátok bárányaimat, de távol tarfiátok tõlük Véremet! ¹ Elfelejtettétek tanításaimat? Vassula, éreztetni fogom veled töviseimet. Éreztetni fogom, hogy mennyire uralkodik a racionalizmus ezeknek a papoknak a szívében. Kiteszlek támadásaiknak. Kenyeremmel táplállak. Légy velem egy! Érezd töviseimet, és érezd magadénak a töviseket, hadd szúrja keresztül a te lelkedet is minden szög, ahogy engem keresztül szúrt. Figyelmezte ttelek, készülj fel a korbácsolásra! Ne feledd azonban, hogy az én háta mat is érik azok az ütések, és bármit tesznek veled, azt velem is teszik. Mi ketten?

Igen Uram.

(Három órával késõbb kaptam meg a hírt: egyik pap, akiben bíztam, és akirõl azt gondoltam, hogy hisz Isten üzenetében, “elárult”. Egyáltalán nem hitt, csak színlelte egész idõ alatt. Kijelentette: “Isten nem nyilvánítja ki magát ilyen módon, sem pedig ilyen személynek. Nagyon fájt, mert azt gondoltam, hogy megértette, és hogy jó barát. Elvesztettem egy “barátot”… Ezt a hírt más barátaimtól kaptam.)
Uram?

Késöbb: 1988. szeptember 6.

Én vagyok. Figyelmeztettelek téged gyermekem erre az árulásra: Jöjj; támaszkodj rám! Hadd tudják meg mennyire nem hiteles azoknak érvelése, akik azt mondják neked, hogy ez nem tõlem származik, és lelkesedésük rossz irányba fordult. Úgy tûnik, hogy nem látják tisztán igazságosságomat és csak saját gondolataikat hangoztatják. Az Irás mondja: “Milyen szépen hangzik azok lépése, akik jó hírt hoznak.”És azoknak, akik meglepõdnek azon, hogy miféle eszközt választottam, azt mondja az Írás: “Azok találtak meg engem, akik nem kerestek, és azoknak nyilvánítottam ki magamat, akik nem kérték tanácsomat.”

Annak a papnak azonban van egy jó érve. Én valóban nem vagyok a megfelelõ személy ahhoz, hogy ilyen “adományom” legyen. Nem vagyok jó. Barátnõm, Beatrice megkérdezte tõle: “És rnit tart Mária Magdolnáról?”Azt válaszolta: “Ó, igen, de õ késõbb megtért. “Azt gondolja tehát, hogy én nem tértem meg.

Légy békében! Én befogadtalak téged Szent Szívembe.

Ez a pap kétezer évvel ezelõtt engem, mint bûnöst meg is kövezett volna.

Nem hagytam volna. Ugyanazt mondtam volna, amit már korábban: “Az dobja rá az elsõ követ, aki bûn nélkül van”! A szíveteket nyissátok ki, ne az elméteket! Vassula, támaszkodj rám, a te Szabadítódra! Imádkozz azokért, akiknek zárva marad a szíve. Imádkozz azokért, akik befogják fülüket!

Igen, Uram.

Készülj fel többi szenvedésemre! Ne feledd, megmutattam neked kereszted nagyságát.

Igen, Uram.

De te és én megosztozunk rajta. Semmi sem lesz hiábavaló. Segítek neked küldetésed teljesítésében, azután… hozzám fogsz repülni, igen! ² Jöjj, jelen vagyok! Mi ketten?

Igen Uram.