1989. december 6.

Uram, ha úgy tetszik Neked, taníts, hogy olyan türelmes legyek, mint Jób, aki bízott Benned.

Bízzál bennem, megtanítalak az én türelmemre.

Uram, ha úgy akarod, önts belém is olyan bátorságot, mint tanítványaidba!

Virágom, ha arra emlékeztetlek, miként hordoztam keresztemet, ügyet sem vetve a szégyenre, akkor nem fogod feladni azért, mert híján vagy a bátorságnak. Szentlelkem vezet téged. Célom az, hogy véget vessek az istentagadásnak! Ó gyermekem! Nem sokan hallgatnak hangomra, mert nemzedéketekben nincs alázat. Minden idõben gyenge eszközeim által közeledtem gyermekeimhez, de enyéim közül sokan elfojtják üzenetemet. Leányom, okosságuk oktalansággá lesz, ha nem ismerik fel isteni mûveim gyümölcsét, és vonakodnak elhinni. Amint már korábban mondtam, azért nem hisznek, mert nem az én juhaim. Az én juhaim hallgatnak hangomra. Ismerem õket, és õk is ismernek és követnek engem. Az õ esetükben beteljesedett a jövendölés: “Az utolsó idõben gúnyolódók jönnek, akik istentelen szenvedélyeiknek élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak. Érzékies, Lélek nélkül való emberek.”¹ És “tudom, hogy élõ a neved, de halott vagy. Ébredj föl, erõsítsd meg a többit, aki halálán van.”² Nem csupán csak halottak, hanem bukásukban még attól is megfosztanák gyermekeimet, hogy mennyei kenyeremet egyék. Elfelejtik, hogy én uralkodom felettük, hogy annak adom a kegyelem Lelkét, akinek akarom, és a legkisebbet is felemelem. Gonoszságukban becsapják elõttem az ajtót. Angyalaim³ iránti haragjukban megfosztják minden reményétõl ezt a nemzedéket. Nem bánnak sokkal jobban a kegyelem Szentlelkével, mint ahogy a farizeusok bántak velem. Vassulám, Lelkem kedvese, bátorság! Benneteket azért állítottalak ösvényemre, hogy osztozzatok velem a béke és a szeretet keresztjében.⁴

Uram, mi történt X-szel?

Õ is szeretetem áldozata, Lelkem áldozata, a Szeretet féltékeny szeretetének áldozata. “Örvendezz! Ma getszemáni kínjaimat érzed, de higgy és bízz bennem, mert a közeledben vagyok, hogy mindvégig megosszam veled keresztemet.”⁵ Én és ti, szeretteim, ti és én együtt küzdünk. Mondom nektek, a hegyek megrendülhetnek, és a völgyek átalakulhatnak, de az én szeretetem nem hagy cserben titeket soha. Irántatok való szeretetem rendíthetetlen, és hûségem változatlan. Értitek?
Támaszkodj rám! Megpihentetem lelkedet, és hadd kérjek én is pihenést nálad, amikor az én Lelkem fáradt. Engedd meg, hogy átadjam válladra keresztemet, és megpihenjek. Én, az Úr emlékeztetni foglak jelenlétemre. Béke veled. Vágyakozz utánam! A Szeretet szeret téged. Szeress!
Szeretettel evangelizálj a Szeretetért!