Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2019. augusztus 17. 07:06 - Andre Lowoa

A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.


A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz. (Albert Schweitzer)


A világon elterjedt egy szokatlan betegség: Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. de az átültetett szív is, pár napra a műtét után, kezdett összezsugorodni.

A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett. Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép, nagy és egészséges volt a szíve, sőt, a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott, a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte, a növekedés megállt. Fölfedezett valamit: A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.

Nekilátott a munkának. Betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és szeretettel rájuk tekintett. Amikor egy beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új "orvosság" gyorsan terjedt az egész világon és a szívek egyre nőttek. Elég volt megfogni a betegek kezét és rájuk mosolyogni.



Ahhoz, hogy megbocsássunk, néha el kell feledkeznünk magunkról, sérelmeinkről. Hisz sokszor oly kevés kell ahhoz, hogy másképp lássuk helyzetünket és kiengesztelődjünk…

Adja a jó Isten, hogy ne ítélkezés és harag, hanem elfogadás, megértés és béke éljen a szívünkben.



„Akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,12)

A szülői dorgálás nem nagy öröm egy gyereknek, pláne egy kamasznak. Felnőttként döbbenünk csak rá, hogy szüleink jót akartak. És amikor már nincsenek, mindent megadnánk, hogy legyen édesapánk, édesanyánk, aki óvó, féltő szeretettel megdorgál. Ha földi életünkben már nincsenek is szüleink, mennyei Atyánk mint gyermekét szeret, és vigyáz ránk. És ha kell, nevel, dorgál is. Gyengéden vigasztal is, és könnyeket is töröl. Jó apa, aki mindig következetesen egyet akar: hogy gyermeke boldog legyen, és teljes életet éljen.
(Kőháti Dóra)


Életünket előrefelé éljük, de visszafelé értjük. (Kierkegaard)



Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)




„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)

Számtalanszor tapasztaljuk hétköznapi küzdelmeinkben, hogy bűneink, kicsinyességünk, irigységünk arról árulkodik: az új, amit Krisztusban kapunk, távol van. A régi nem múlt el. Félünk, megijedünk. Mégsem vagyunk Krisztusban? Életünk töredezettsége és összekuszált emberi kapcsolataink kiáltanak az új után, mégsem tudunk a régiből szabadulni. Saját erőnkből bizonyosan nem! A jó hír maga Jézus, aki szeretné megértetni velünk, hogy minden töredezettségünk, bűnünk benne újra egész lehet, és kegyelme eltörli a régit. Azt gondoljuk, jobb lenne, ha ezért mi magunk tehetnénk valamit, de az új teremtés csak Krisztusban van, a régi csak általa múlhat el.
(Beke Mátyás)


Mindenki számára legelső és legnagyobb kisértés az a vágy, hogy mi legyünk saját magunk istene.


Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet.

Antiókiai Ignatius



Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt nagypapához.
Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban. Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- Mi az ördögöt keresel? - kérdezte dühösen.
- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
- A hangodat!
Nagymama elmosolyodott férje válaszán, bocsánatot kért és már nem haragudott férjére. Szeretettel fogták meg egymás kezét.


Ne feledd, mindenkinek vannak gyengeségei! Az életben azok a győztesek, akiket a gyengeségeik nem korlátoznak.


„Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézs 58,11b)

Statisztikailag egyértelműen kimutatható, hogy az Istenben bízó, hívő emberek testileg és lelkileg is sokkal egészségesebbek, mint azok, akik nem hisznek Isten létében. És emellett még a társadalom számára is hasznos állampolgárok. Mai igénk, ez az ézsaiási idillikus kép is ezt ábrázolja a maga költői eszközeivel. Az Isten szeretetéből táplálkozó ember valóban ilyenné – szépen öntözött kertté és üdítő forrássá – válik felebarátja, az éppen szeretetére szoruló ember számára. Vágyjunk hát mi is ilyenekké lenni – mások számára.
(Menyes Gyula)


Szentlélek, te minden emberben benne élsz és jössz,
hogy elültesd bennünk az Evangélium ezen igazságait:
a szívjóságot és a megbocsátást.

Szeretni és ezt életünkkel kifejezni,
szeretni szívjósággal és megbocsátani:
így segítségeddel megtaláljuk a béke és az öröm forrását.


Szószátyár ember ellen ne akarj küzdeni szóval. Mindnyájunk adománya a szó, keveseké az okosság.
(Cato)
komment
süti beállítások módosítása