1992. július 22.

Uram, amíg ki nem engesztelõdünk, továbbra is megszentségtelenítjük Szent Egyházadat, és lassan, de biztosan romhalmazzá tesszük lelkünket. Vajon igazán Téged keresünk, amikor az EGYSÉGRõL beszélünk? Mikor jössz segítségünkre, és mikor térítesz észhez bennünket, hogy komolyan keressünk Téged? Hiszen arra használjuk nyelvünket, hogy hazudunk Neked, amikor csupán szavainkban akarunk EGYESÜLNI! Még meddig tehetünk próbára Téged anélkül, hogy közbelépnél? Ismételten kihívunk Téged. Te mikor teszel minket próbára?

Tanítvány, mondd utánam ezt az imát!

Könyörületes Istenünk,
mosolyogjon ránk Arcod,
egyesíts minket,
tekints le a mennybõl,
tekints megosztottságunkra,
amely most Egyházadban uralkodik!
Pásztorom! Sok bárányod pusztul el,
amint legelõt keres
az életben maradáshoz.
Halld meg az Egyház sóhajait!
Ez a megjövendölt, nagy hitehagyás
elrabolja Tõled gyermekeidet.
Add meg Egyházadnak
a dicsõség napját,
melyet egykor megjövendöltél,
hogy mindnyájan egyek lehessünk!
Uram, ne légy hallgatag,
és ne késlekedj tovább!
Jöjj! Jöjj!
Virraszd ránk a megígért napot!
Hadd hallja meg mindenki
fenséges hangodat!
Istenem,
Téged kegyesnek ismerünk,
hallgass meg és válaszolj nekem…
köszönetet mondok,
mivel tudom, hogy meghallgattál!
Amen.

Igen Vassulám, teljes szívedbõl bízz bennem! Higgy bennem! Sohasem foglak elhagyni… ¹ Jézus komolyan rám nézett és a következõket mondta: Mondd ki, amit ki akarsz mondani!

Uram, ki másban hinnék és bíznék? Te vagy a Szent, aki mindenrõl döntesz, Te mindenható vagy, így hát hová mehetnék, ha nem Hozzád?

Mégis szabadon választhatsz. Még ha hûtlenné válsz is, én mindig hûséges maradok.

Jöjj! Írd: Rosszallom, ha valaki úgy viselkedik velem szemben, mint az idegen. A ti szívetekben állítom fel trónomat, hogy tiszteljétek Szent Nevemet, és felragyogtatom kis szívetekben fenséges mivoltomat. Az idõ majdnem lejárt. Segítségetekre jövök, eljövök hozzátok, ti elnyomottak. Azon az úton térek vissza, amelyen eljöttem hozzátok. Dicsõségben lépek városomba. Eljövök, ezért álljatok készen fogadásomra! Ó gyermekeim! Titeket hívlak!

Kiáltásom mindannyiatoknak szól, és a Föld alapjai megrendülnek hangomra. Még meddig alusztok? Mikor tértek magatokhoz közömbösségetekbõl és fásultságotokból? Ajtótok elõtt vannak már a csapások, és álmotokban fognak hirtelenül és kikerülhetetlenül meglepni benneteket! És ti még akkor sem vesztek tudomást róluk? De nézzétek, nézzétek, ki hajol le hozzátok, ki zörget szívetek ajtaján? Nyissátok ki nekem szíveteket, enyéim, mert Szentséges Szívem megszakad a szeretet-hiányban, ajkam kiszárad és kicserepesedik a szeretet hiánya miatt. Nyissátok ki az ajtót Szent Isteneteknek, és úgy vigasztaljátok meg õt, ahogyan Õ fog megvigasztalni benneteket. Ajtótok elõtt állok. Ne utasítsatok vissza! Fogadjatok el!

Ha megengeditek, hogy betérjek szívetekbe, forrást fakasztok bennetek, mivel lelketek elismert engem Szabadítótoknak. Megöntözöm sajnálatraméltó elhagyatottságotokat, virágozni fogtok és gyümölcsöt hoztok, mint a szõlõvesszõ.

Jöjj leányom! Én, Jézus megáldalak, mivel megengedted nekem, hogy igénybe vegyem kezedet.