Az akaraterő gyengesége
„Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” János 15:5
Azt gondoljuk, hogy ha van elég akaraterőnk, akkor minden kísértést le tudunk győzni, amivel csak találkozunk. Néha ez igaz is. Csakhogy van egy gond. Az akaraterő a legjobb barátunk, amikor a dolgok jól mennek, de gyakran ez az első barát, amely hátat fordít és távozik, ha elfáradunk. Ha nem akarsz megtenni valamit, testies gondolkodásod rengeteg indokot felsorol, hogy miért nem kell megtenned azt. Az érzelmeid is csatlakoznak, és azt mondják: „Egyetértek, amúgy sincs kedvem hozzá.” Gondolataid, akaratod és érzelmeid szívesen irányítanák az életedet, de a Biblia szerint téged Isten Lelkének kell vezérelnie. „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek” (Galata 5:16). Az akaraterő és az önfegyelem elengedhetetlenül szükségesek a sikeres élethez, de az akaraterő önmagában nem elég. Az eltökéltség talán segíthet elindulni, sőt, egy darabig mozgásban is tart, de sohasem elég ahhoz, hogy elvigyen egészen a célig. „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zakariás 4:6). Mi történik, ha az akaraterő helyett rögtön a legelején Istenhez fordulsz? Ő kiárasztja erejét a te akaraterődbe, és energiával tölt fel, ami eljuttat a célba. Így nem az akaraterődé lesz az érdem a sikeredért, hanem Istené. Ezért mondta Jézus: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Ez az egyik legfontosabb és legnehezebb lecke, amit meg kell tanulnod, ha szeretnéd azt az életet élni, amit Jézus halála által ajándékozott neked.
Menj vissza, és hozd helyre!
„...ha nem tetszik neked, inkább visszatérek." (4Mózes 22:34)
Egy csipkeverő egy nagyon bonyolult mintán dolgozott, amikor észrevett egy hibát munkája legelején. A hozzá nem értő szemnek ez nem tűnt volna fel, és a csipkeverőnő könnyen elrejthette volna, de éppen az ilyen pillanatok különböztetik míg a szakembert a kontártól. Az asszony egész éjszaka dolgozott, gondosan visszafejtette munkáját, amíg elért a hibáig, kijavította azt, és újra kezdte munkáját. Amikor az angyal megállította Bálámot az úton, Bálám ezt mondta: „Vétkeztem, nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton. De ha nem tetszik neked, inkább visszatérek." /annak idők, amikor vissza kell fordulnod, és helyre kell hoznod dolgokat. Nos, általában Isten nem küld angyalokat, hogy szóljon, letértünk az útról - Ő Igéjén keresztül szól hozzánk, esetleg egy megbízható barát vagy a lelkiismeretünk által. Egy bibliatanító mondta: „Ha a Szentlélek rámutat, hogy valamiben hibát vétettünk, értelmetlen dolog továbbmenni, vissza kell fordulnunk... Néha már egész messzire jutottál az élében, amikor észreveszed... hogy a szálak nem futnak össze, valamikor korábban hibát vétettél. Bűneid visszatértek, és szállást vettek nálad. Kárt okozunk magunknak azzal, ha csupán gyors útvonal-korrekciót alkalmazunk. Ha azt akarod, hogy a vígén minden összejöjjön, akkor kérd a Szentlelket, hogy mutassa meg, hol »esett e a szem«." Marcus Aurelius mondta: „Sokszor az jár el igazságtalanul, aki valamit nem csinál, nemcsak az, aki valamit csinál". Ha a Szentlélek most figyelmeztet valamilyen befejezetlen ügyre az életedben, állj meg, fordulj vissza, és hozd rendbe! E: ugyan nem könnyű, de Isten jutalmazni fogja alázatodat és engedelmességedet.
„… különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6)
Lehet, hogy sokféle ajándékod van, de fel kell ismerned a legfontosabb ajándékod, és a köré kell felépítened az életed. Dávid érezte, hogy több ő, mint egy pásztorfiú – ő jövendőbeli király. Góliát megölése csak lehetőséget adott arra, hogy ezt megmutassa. Ha nem ismerte volna fel ezt, akkor mehetett volna vissza juhokat terelgetni. Mi tesz minket vakká arra, hogy felismerjük legfontosabb ajándékainkat? 1) Ha hiányosságainkra összpontosítunk. Ahelyett, hogy erősségeinkre koncentrálnánk, kritikusainkra figyelünk, és azokat a tulajdonságainkat emlegetjük fel újra és újra, melyek csak elszomorítanak minket. Légy óvatos: a körülötted lévő társaság vagy felemel, vagy lehúz! Ez különösen igaz azokra, akik neheztelnek rád sikered miatt, mert ez arra emlékezteti őket, amit nem sikerült elérniük. 2) Ha mások ajándékait irigyeljük. Az rendben van, hogy nagyra tartasz másokat, addig, amíg nem akarod lemásolni őket. Ahelyett, hogy valaki más árnyékában élnél, állj a vállára, és gyűjtögess a bölcsességéből! Légy olyan, mint Elizeus: kérj Istentől kétszer annyit, mint amennyi mesterednek volt. A különleges emberek csupán olyan átlagemberek, akik felismerték, hogy mi a leglényegesebb ajándékuk, és szolgálatba állították azt. Pál hét különböző ajándékról beszél: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel” (Róma 12:6-8). Mi a te legbensőbb, legalapvetőbb ajándékod? Fedezd fel, fejleszd, és állítsd Isten szolgálatába!
„Olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák.” (4Mózes 13:33 NKJV)
Amikor Mózes 12 kémet küldött az Ígéret Földjének kikémlelésére, 10 úgy jött vissza, hogy ezt mondta: „láttunk ott óriásokat is… és magunkat olyannak láttuk, mint a sáskák.” Izráel sorozatosan tanúja volt Isten hatalmas erejének; akkor most mi félemlítette meg őket? Ez nem volt más, mint az érzékelés problémája, amit alacsony önértékelésnek neveznek. Az ellenség így gátolja meg, hogy győzz. Az izráeliták gyorsan elfelejtették a Vörös-tengernél átélt szabadítást, és ehelyett Egyiptomra emlékeztek, ahol rabszolgák voltak. Vigyázz! A nehéz idők miatt esetleg azt gondolhatod, hogy nem érdemled meg az áldást! Mindig, amikor valami értékessel rendelkezel, támadni fog az ellenség. Az Ószövetségben ezt olvassuk: „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot (2Sámuel 5:17). Amíg nem tartasz igényt jogos helyedre Krisztusban, a Sátán azt fogja mondani neked, hogy megérdemled a bántalmazást. Tehát merülj bele Isten Igéjébe, amíg annyira részeddé nem válik, hogy nem fogsz többé kételkedni magadban. Isten saját képmására alkotott téged, megváltott, Lelke által beléd költözött, és ez értékessé tesz!
Egyszer egy ember a prérin megfigyelt egy sast, akit végzetes lövés ért. Azt írja: „Csillogó szemekkel… lassan elfordította a fejét, egy utolsó… sóvárgó pillantást vetve az ég felé. Gyakran suhant csodálatos szárnyaival a csillagos égen… az ég volt szívének otthona. Ott mutatta meg erejét ezernyi alkalommal… játszott a villámokkal, és versenyzett a széllel. Most, távol az otthonától, a sas haldokolva feküdt, mert egyetlen egyszer megfeledkezve magáról túl alacsonyan repült… Az én lelkem az a sas. Ez nem az ő otthona. Soha nem szabad elveszítenie az égi távlatot!”
„Mi pedig… őhozzá hasonlóvá formálódunk át.” (2Korinthus 3:18 NIV)
Egy ember, aki nagyon levert volt, elment egy pszichiáterhez. Miután elmondta neki problémáit, azt várta, hogy a szakember néhány mélyrehatóan bölcs szavától majd jobban fogja érezni magát. „Nos” – mondta a pszichiáter – „megállapítottam a diagnózist. Az ön problémája az alacsony önértékelés, ami eléggé gyakori a lúzerek [vesztesek (szleng) - a ford.] között!” Ha negatívan szemléled magad, akkor hajlamos vagy olyan emberekhez vonzódni, akik lekezelően beszélnek veled. Ha azonban tudod, hogy Isten szeret téged, és „békességet… és reményteljes jövőt” tartogat számodra (Jeremiás 29:11), akkor az egész szemléletmódod megváltozik. Istennel nem veszíthetsz. Még ha megbotlasz és elesel is, Ő segíteni fog, hogy újra felállj, tanulj a tapasztalatból, és továbblépj. Ha magadra nézel, akkor hajlamos vagy olyasvalakit látni, aki hibákat követ el és gyarló, igaz? Ha viszont elkezded magad Isten Igéjének tükrében szemlélni, akkor olyasvalakit fogsz látni, aki „hozzá hasonlóvá formálódik át.”
Voltál már valaha ócskapiacon vagy zsibvásáron jó vételt keresve? A gyakorlatlan szem számára a legtöbb holmi haszontalan ócskaságnak tűnik; még az is lehet, hogy por és penész telepedett meg rajtuk valakinek a padlásán. De a tapasztalt szem felfedezi az álcázott kincset – olyan darabokat, melyeket csak meg kell tisztogatni, kifényesíteni és restaurálni, hogy újra értékessé legyenek. Nos, Isten a gyakorlott szemű szakember. Amikor az ellenség azt mondja neked, hogy értéktelen vagy, Isten a bensődbe néz, és elrejtett kincset lát. Ha életed trónjára ülteted, Ő képessé tesz arra, hogy legyőzd a múltadat, ellenállj a kísértésnek, áttörj a magad szabta korlátokon, és elkezdd elfogadni azt, hogy az Ő szemében nagyon értékes vagy.
„…senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.” (1Korinthus 12:3 Károli)
Jézust Úrrá tenni az életünkben azt jelenti, hogy minden dolgunkban övének kell lennie az első és z utolsó szónak. Azt jelenti, hogy arra kaptunk elhívást, hogy vele járjunk, hogy értékesnek és hasznosnak bizonyuljunk számára, hogy tetszésére legyünk, hogy azt tegyük, amit ő akar, amikor ő akarja, és úgy, ahogyan ő akarja. Íme, három nagy áldás, ami abból származik, ha Jézus van az életünk kormánykerekénél, ha őt tesszük Úrrá: 1) Ha nem tudod, mit mondj, ő meg fogja mondani neked. „Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az Úr, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.” (Ézsaiás 50:4-5). 2) Ha nem tudod megvédeni magad, ő fog harcolni érted. „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.” (Zsoltárok 27:1-3). 3) Amikor a terhedet túl nehéznek érzed, ő fogja hordozni helyetted. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsoltárok 55:523). Ezek az áldások akkor lesznek a tieid, ha Jézust teszed Úrrá az életed minden területén.
Újat kezdhetsz
„Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki.” (Máté 12:20)
Ugye, milyen jó, hogy Isten inkább megjavít ahelyett, hogy eldobna? Vele nem kell, hogy az összetört élet legyen a történet vége. Gyakran nevezik őt „a második esélyek” Istenének. Ez nagyon rövidlátó gondolkodás! Ha csupán két esélyünk lenne az életben, kétségbeejtően, nyomorúságosan elveszettek lennénk. Isten a „hetvenszer hét” (ld. Máté 18:22) esély Istene! Az ógörögben a hét a tökéletesség száma, a hetvenszer hét a végtelent jelenti. Isten tehát a határtalan kegyelem Istene. Amíg alázatosan beismerjük kudarcainkat, és őszintén vágyunk arra, hogy újrakezdhessük, ő segíteni fog. A mai igeversben szereplő nádszál az, amiből a pásztor furulyát készít, de ha kiszárad és megreped, már nem lehet használni. A füstölgő mécses már nem ad fényt, hasznavehetetlennek tekintik. Mindkettő olyan embereket jelképez, akiket mások sérült áruként félredobtak. Jézus azonban elkötelezte magát arra, hogy ne eltörje vagy kioltsa, hanem megjavítsa és meggyógyítsa azokat, akik kudarcot vallottak. Arra vágyik, hogy bukásaink ellenére új kezdetet adhasson nekünk. Hiszen az igazság az, hogy mindnyájan elbukunk! Ádám leszármazottaiként teljesen természetesen, különösebb erőfeszítés nélkül el tudjuk szúrni a dolgokat. Ábrahám hazudott, és ezzel Sárát veszélybe sodorta. Jákób csaló, sőt valóságos szélhámos volt. Mózes elhatározta, hogy a kezébe veszi a dolgokat, emiatt száműzetésbe kellett mennie. Dávid házasságtörést követett el, majd fondorlatos módon megölette hűséges barátját. Péter megtagadta Krisztust. Isten mégis mindegyikőjüket felhasználta akarata véghezvitelére. Sőt, téged is használni fog, mert „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Így te is újat kezdhetsz.
