„…fölemelte tekintetét Ábrahám…” (1Mózes 22:4)
A Biblia háromszor írja, hogy „…fölemelte tekintetét Ábrahám…”. Ez a három alkalom Istennel járásod három szakaszát jelképezi. 1) Amikor Isten kijelenti magát neked. „Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket… földre borult, és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat!” (1Mózes 18:1-3). Az életedben el kell jönnie egy pillanatnak, amikor találkozol Istennel, a lábai elé esel, és így szólsz: „Szükségem van rád, ne menj el mellettem!” 2) Amikor Isten megmutatja neked a helyes irányt. „…fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet [az áldozatbemutatás helyét]…” (1Mózes 22:4). Isten arra szólította fel őt, hogy áldozza fel fiát, Izsákot, akit annyira szeretett. Tőled mit kér ma Isten? Mondj igent, és sohasem fogod megbánni. 3) Amikor Isten csodálatos módon gondoskodik rólad. „…Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett” (1Mózes 22:13). Figyeld meg: Ábrahám nem akkor nevezte Istent „Jahve Jire”-nek, amikor a kos hirtelen felbukkant. Nem, Ábrahám még azelőtt mondta: „Isten majd gondoskodik…” (1Mózes 22:8), hogy a kost meglátta volna, még azelőtt, hogy elérték volna az áldozat bemutatásának helyét. A hit kijelenti: „Mielőtt még szükségben lennék, Isten már készenlétbe helyezte az isteni ellátmányt”. Jegyezd meg, mit mondott Ábrahám: „…Az Úr hegyén a gondviselés” (1Mózes 22:14). Ha ott vagy, ahol Isten akarja, hogy legyél, be fogja tölteni minden szükségedet.
“Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (Példabeszédek 6:6)
A Bibliában ezt olvassuk: „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor.” (Példabeszédek 6:6–8).
Bár a hangyakirálynő a figyelem központja, és a bolyban élő legtöbb hangya anyja, mégsem az ő kezében van az irányítás. A hangyaboly munkáját és túlélését a hangyakatonák biztosítják. Ezek a szolgálva-vezetők olyan idősebb hangyák, akik maguk kezdenek bele minden új tevékenységbe. A fiatalabb hangyák aztán utánozzák ezeket a szolgálva vezetőket, és bekapcsolódnak a munkába. A hangyák között nincsenek munkafelügyelők, főnökök vagy tisztek.
Ezért amikor Salamon azt mondta a hangyáról, hogy „nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója”, ez azt jelenti, hogy a hangya magától kezdeményez, és ezáltal a szorgalmas ember jelképe, ahogy azt a Példabeszédek 10:4 is bemutatja: „aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.”
Amikor látunk egy hangyát, amint egy nála sokkal nagyobb kenyérmorzsát cipel egy meredek emelkedőn felfelé – akkor a szorgalmat tanulmányozhatjuk. Nem számít, hányszor ejti el a morzsát, visszamegy, felveszi, és újra elindul felfelé, amíg eljut a céljáig. Mi hajtja őt? Az éhség.
Isten úgy teremtett minket, hogy ez késztessen munkára. „A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá” (Példabeszédek 16:26). Az éhes ember gyomrának korgása gyakran Isten eszköze arra, hogy megtanítson minket a munkára való készség értékére és fontosságára.
„Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.” (Példabeszédek 14:23)
A hangyák semmilyen munkát nem tartanak méltóságon alulinak. Akár göröngyöket, akár kenyérmorzsát kell cipelniük, teszik a dolgukat. Mennyire mások az emberek manapság! Valaki megjegyezte: „Ha nem akarod, hogy gyerekeid forró vízbe nyúljanak, tegyél bele mosatlan edényeket!” Minden munkát lehet Isten dicsőségére végezni, és így is kellene végeznünk azt (ld. 1Korinthus 10:31).
A lényeg összefoglalható ebben a bibliai megállapításban: „minden munkának megvan a maga haszna.” Tanítsd meg gyermekeidnek a pénzszerzés régi módszerét: meg kell dolgozni érte! Minden munka, amit hivatásként végzünk, válasz az Istentől jött hívásra.
Martin Luther King joggal vallotta: „Nem minden ember hívatott különleges szakértelmet kívánó munkára; még kevesebben hívattak a művészetek és a tudományok magas fokú művelésére; sokak hivatása a gyárakban, a mezőgazdaságban vagy az utcákon dolgozni. De semmilyen munka nem jelentéktelen.”
Szülőként az életre kell felkészítened gyermekeidet, arra, hogy majd dolgozniuk kell, hát készítsd fel őket jól! Ha nem teszed, nyomorúságos életük lesz, és mások életét is nyomorúságossá teszik. Ráadásul lehet, hogy a küszöbödön kötnek ki! A főnökök nem fizetnek olyan alkalmazottaknak, akik nem dolgoznak. Mielőtt tehát zsebpénzt adnál gyermekeidnek, adj nekik valamilyen feladatot is, például ágyazzanak be, takarítsák ki a szobájukat, segítsenek a házimunkában, vigyék ki a szemetet, szerezzenek jó jegyeket, és készítsék el időben a házi feladatukat! A felelősség nélküli jutalom kényeztetés. Ha szereted gyermekeidet, nem teszel így!
Isten jutalmazási rendszere
„…jutalmat fog kapni” (1Korinthus 3:14)
Olvasd el a következő három igerészt: 1) „az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall…” (1Korinthus 3:13-15). 2) „senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt…” (Márk 10:29-30). 3) „Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” (Lukács 14:13-14). A Szentírás világosan tanít arról, hogy Isten feljegyzi cselekedeteinket, és megjutalmaz értük. Van olyan jutalom, amelyet még ebben az életben megkapunk, és van olyan, amit csak az elkövetkezőben. Ha ezt nem érted meg, azt fogod kérdezni: „Hűségesen szolgáltam Istent, akkor most miért küszködöm? Isten nem veszi észre, vagy nem törődik vele?” Dehogynem! Isten észreveszi és törődik vele. Azt viszont nem ígérte, hogy az érte most végzett munkádért mindig rögtön jutalmat fogsz kapni. Isten sok olyan jutalmat tartogat számunkra, melyek olyan nagyszerűek, hogy egy egész örökkévalóságra lesz szükség, hogy értékelni és élvezni tudjuk. Jézus azt mondta: „Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma” (Márk 9:41). Semmilyen Istenért végzett munka nem kerüli el az ő figyelmét, és nem marad jutalom nélkül – még egy pohár víz vagy egy az éjszaka közepén elsuttogott imádság sem.
Hogyan fogja Isten értékelni és jutalmazni, amit érte tettél földi életedben? Háromféle módon fogja tesztelni: 1) A kapcsolat próbája. Isten nem jutalmazza azt az életet, ami teljesített valamit, de vele nem volt kapcsolatban. Jézus rámutatott, hogy ha nem rendeljük magunkat irányítása alá, és nem engedelmeskedünk parancsolatainak, akkor nem fogunk gyümölcsöt teremni számára (ld. János 15:5). Az efezusi gyülekezet jó tetteit elismerte, de aztán ítéletet mondott, mert nem tartották életben az iránta való szeretetüket. „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról… de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet” (Jelenések 2:2-4). 2) A motiváció próbája. Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál” (Máté 6:1 Károli). Figyeld meg ezeket a szavakat: „hogy lássanak titeket”! Mi legyen jó cselekedeteink indítéka? Az, hogy Istennek szolgáljunk, és dicsőséget szerezzünk neki! Ezt a legegyszerűbb dolgokkal is megtehetjük, még az étkezésünkkel is. „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Korinthus 10:31). Másrészt a legtöbb vallásos tevékenységünk nem ér semmit, ha azért tesszük, hogy saját énünket és hírnevünket nagyobbítsuk. 3) A szeretet próbája. Krisztus azt mondta: „…szeressétek ellenségeiteket. tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lest akkor a jutalmatok…” (Lukács 6:35). Amikor jó tettekről van szó, a miért mindig nagyobb kérdés, mint a mit. A Biblia azt mondja: „Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok” (2János 8). Ezért ügyelj szíved és motivációd tisztaságára!
Szeresd felebarátodat!
„Szeresd felebarátodat, mint magadat.”Máté 22:39
Ted Engstrom The Fine Art of Friendship [A barátság művészete] című könyvében tíz dolgot emel ki a szeretettel kapcsolatban.
1) A szeretet feltétel nélküli. Ha nem ilyen, akkor csak manipuláció.
2) Természetes hajlamunk az énközpontúság felé vonz (ami nincs kapcsolatban az egészséges önértékeléssel); ezért a szeretet tudatos erőfeszítésbe kerül.
3) Mindannyian egyedi teremtmények vagyunk. Ezért időbe telik – gyakran sok időbe –, hogy megértsük egymást.
4) Valóban odafigyelsz arra, és igyekszel megérteni, amit az emberek mondanak? Vagy csak azért figyelsz, hogy legyen mire válaszolnod? Másként fogalmazva: hagyod beszélni a másikat, amíg magadban már a választ fogalmazod? Aki szeret, az figyelmesen végighallgatja a másik embert.
5) Néha elég, ha csak ott vagy, és kifejezed, hogy törődsz a másikkal, még ha nem is tudod pontosan, hogy mit csinálj. A felebarátot szeretni azt jelenti, hogy látható módon beteljesítjük Krisztus ígéretét: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).
6) Az, hogy Isten vezető pozícióba helyezett, még nem jelenti azt, hogy „jobbnak” tart másoknál. Pál arra figyelmezteti a vezetőket, hogy senki „ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell” (Róma 12:3).
7) Osztogasd nagylelkűen a dicséretet és a bátorítást! A buzdító szavak építik mások önértékelését, míg a kritizáló megjegyzések megölik a lelkesedést és a szeretetet.
8) A barátaid legyenek első helyen fontossági sorrendedben: „legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10). Ez ismét olyan pont, ahol világosan meglátszik a különbség a vezető között, aki szeret, és a hatalomgyakorló között, aki elsőségre vágyik.
9) Tanuld meg teljes szívedből szeretni Istent. Aztán szeresd felebarátodat, mint magadat.
10) Mások erősségeit és erényeit hangsúlyozd ki, ne a bűneiket és gyengeségeiket. Miért? Mert előbb-utóbb neked is kegyelemre és szeretetre lesz szükséged!
Szeresd önmagadat!
„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Máté 22:39
Isten annyira szeret téged, hogy egyszülött Fiát adta megmentésedért. Azt kérded, mitől kellett megmenteni?
1) Attól, hogy elveszetten, tévelyegve, örömtelenül, örökös hiányérzettel kelljen leélned ezt a földi életet.
2) Attól, hogy az örök életet elveszetten és a mennyei örömtől megfosztva kelljen élned, amivel pedig Isten szeretne megajándékozni. Ennyire nagyra értékel téged Isten. Tehát ha folyton leszólod saját magadat, akkor az ő véleményét utasítod el. Márpedig, ha nem értesz egyet Istennel, azzal egyenlővé teszed magad vele, sőt, még rosszabb: a saját véleményedet az övénél többre tartod. Talán ezt így még sosem gondoltad végig. Ethel Waters színésznő-énekesnő hatalmas tömegek előtt szolgált a Billy Graham evangélizációkon. Egy szegény afroamerikai családba született egy szegregált társadalomban, de amikor megtalálta Krisztust, valódi önbecsülésre tett szert. Szíveket olvasztó mosollyal tudta mondani a közönségnek: „Engem Isten alkotott – és Isten nem teremt selejtet!” Ha nem vagy hajlandó szeretni magadat, képtelen leszel másokat szeretni, vagy másoktól szeretetet elfogadni. Begyakorlod, hogyan ne vedd figyelembe a dicséreteket, de meg fogsz hallani minden kritikát, mert az a saját magadról alkotott negatív véleményedet erősíti meg. Az eredmény az lesz, hogy eltávolodsz az emberektől, magányossá válsz, és még csak nem is tudod megmagyarázni, miért. Talán a szüleid cserben hagytak vagy a házastársad megcsalt. Talán „sérült árunak” érzed magad, és függőségekbe, házasságon kívüli viszonyba vagy kényszeres cselekvésekbe menekülsz. De ez nem működik. Csak, ha elfogadod, hogy Isten feltétel nélkül szeret, és elhatározod, hogy te is szeretni fogod magadat, akkor lesz benned szeretet, amit másoknak tudsz adni.
„…pihenjetek meg egy kissé!” (Márk 6:31)
Az egyik legnehezebb dolog „szünetet tartani” úgy, hogy közben ne érezzünk bűntudatot, ne tartsuk önzésnek, vagy ami még rosszabb: ne érezzük kudarcnak, mert még annyi minden maradt elvégezetlenül az „elvégzendők listáján”. Egy gyorshír: mindig lesz még több tennivaló! Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megtanulj különbséget tenni aközött, hogy magasra teszed a mércét magadnak, és aközött, hogy minden realitást nélkülöző, lehetetlen elvárásokat támasztasz.
Felkapaszkodunk a sikerességig, aztán rájövünk, hogy nem bírjuk a vele járó nyomást. Akkor tehát mit kellene tenni? Tanulj meg félrevonulni! Jézus megtanulta. „Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban” (Márk 6:30-32). Jézus megértette, hogy ha nem tartunk szünetet, abba beleroppanunk. Tehát: a) Készíts egy listát azokról a dolgokról, amit csak te tudsz elvégezni, a többivel pedig bízz meg valaki mást, vagy egyszerűen csak hagyd őket! b) Tanulj meg kis lépéseket tenni, és ünnepeld meg a kis eredményeket, mert azokból áll az élet! c) Ne engedd, hogy azok a dolgok, amik még mindig elvégezetlenek, tönkretegyenek d) Törekedj az egyensúlyra; ne válj függővé, ne szokj rá valamire, amit élvezel! e) Ne engedd, hogy a túlteljesítők túlhajszolttá tegyenek! Hosszú távon kell teljesítened. Úgy tudsz győzni, ha te diktálod magadnak az iramot. f) Szánj időt azokra az emberekre, akik számítanak, különben elveszíted őket! Az állandó elfoglaltság a kapcsolatok tönkretevője. A világ minden sikere sem pótolja azt az örömet és kincset, amit a családod és szeretteid adhatnak!
