Az imádság hozzáférés Istenhez
„Őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által.” Efezus 3:12
Dr. James Kennedy mondta: „Olvastam egy érdekes könyvet, amit egy hitetlen ember írt, aki megpróbálta »végleg elintézni« a keresztyén hitet. Hitetlensége ellenére éleslátásról tett tanúságot valami, amit az imádságról mondott. Így nevezte: »az emberiség történelmének leghihetetlenebb elképzelése«, és azzal érvelt, hogy ha valaki a General Motors alacsony beosztásban lévő alkalmazottja lenne, és találkozni akarna a főnökkel, akkor arra nem sok esélye lenne… Gondolj csak bele! Mi lenne, ha egy átlagos állampolgár az Egyesült Államok elnökével szeretne beszélni? Arra gondoltam, megpróbálom felhívni, csak hogy kiderüljön… Valószínűleg egy titkárnővel vagy más hivatali személlyel beszélnék, de nem valószínű, hogy az elnökkel… »Tehát – folytatja szkeptikus barátom a könyvben – milyen hihetetlen elképzelés azt feltételezni, hogy bármelyik pillanatban beszélhetünk a mindenség nagyfőnökével.« Az imádság valóban hihetetlen elképzelés lenne – ha nem lenne igaz. De igaz – és ez a kegyelmes Isten legmeglepőbb leereszkedése. Valószínűleg soha nem beszélhetünk e világ hatalmasságaival, de a világmindenség »nagyfőnöke« türelmesen vár, hogy meghallgassa mondandónkat. Krisztusban szabad utunk van Istenhez, félelem nélkül jöhetünk hozzá. Hát nem csodálatos? Még ma beszélhetsz a főnökkel, elmondhatod neki aggodalmaidat és gondjaidat, megoszthatod vele sikereidet és örömeidet – és neki mindig van ideje rád.” Az imádság hozzáférés Istenhez!
„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk.” (Filippi 3:20)
Minden évben eljön az az időszak, amikor a csendes-óceáni lazac, miután öt-hat évet élt az óceánban, hirtelen késztetést érez visszatérni a folyóvízbe, ahol született. Megküzdve halászokkal, medvékkel és óriási vízerőművekkel eltökélten úsznak az árral szemben, hogy elérjék otthonukat. A tudósok még nem jöttek rá, hogy az óceánban eltöltött annyi év után hogyan találnak vissza a lazacok pontosan ugyanabba a folyóba, ahol születtek. Vannak, akik úgy gondolják, hogy érzik az ízét vagy az illatát annak az édesvíznek, ahol életük kezdődött. Mások azt vélik, hogy a csillagok segítségével tájékozódnak. Nem számít, hogy csinálják, de az biztos, hogy nincs sem térképük, sem iránytűjük, útjuk során az ösztöneik vezetik őket. Vágyódnak egy bizonyos folyó után, és nem nyugodnak, amíg meg nem találják. Ugyanígy van ez velünk is. Isten az örökkévalóságra teremtett minket, és ebben az életben semmi sem elégíti ki bennünk a menny utáni vágyakozást (ld. Prédikátorok 3:11). A lazacokhoz hasonlóan mi is ebben a világban éltünk, de nem innen származunk. Igen, örömet és beteljesedést találunk abban, ha elvégezzük életünkben az Isten által ránk bízott feladatokat, de ez semmi ahhoz képest, amilyen öröm vár ránk a mennyben. Pál ezt így fogalmazta meg: „nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Filippi 3:20-21). És ha megváltott szeretteink eltávoznak a mennybe, még erősebb lesz bennünk a vágy, hogy hozzájuk csatlakozhassunk.
Jellem
„Aki tehát hallja… és cselekszi… hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7:24)
John Ruskin mondta: „Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa”. Azt mondják, hogy amikor Michael Eisner, a Disney Vállalat vezetője megterveztette a házát, az egyik fal olyan vékony volt, hogy csaknem meghajlott a saját súlyától. Egy másik ember, egy szoftver milliárdos favázas házának fenyőből épített falai elkorhadtak, még mielőtt a ház teljesen elkészült volna. Talán túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy mindezt észrevegyék? Az építészek azt mondják, hogy az emberek az építkezések részleteit unalmasnak találják, a pénzüket inkább csillogó dolgokra költik. Pedig az alapozás az, ami meghatározza a teherbírást, a stabilitást és végső soron a ház értékét. Minden erődet abba fekteted, hogy fenntarts egy imázst, miközben elhanyagolod az olyan alapvető dolgokat, mint például a magatartásod, a becsületességed vagy az Istentől kapott célod? Jézus azt mondta: „Az én szavaim… alapvető fontosságúak… építsd be őket az életedbe… mint ahogy egy bölcs építész, aki biztos sziklára épít… semmi sem rendítheti meg azt a házat…” (Máté 7:24-25 TM). Homokra építkezni gyors, olcsó és könnyű; ezek a házak átmeneti kényelmet és azonnali kielégülést nyújtanak. Sziklára építeni nehéz; idő, erőfeszítés, előrelátás és kitartás kell hozzá – de az eredmény megéri. Ha nem vagy biztos benne, hogy milyen házat építesz, figyeld meg, hogy mi történik, amikor a vihar lecsap! Egy sziklára épült ház kiállja azt a vihart, ami ledönti a homokra épülteket. Röviden: nincsenek egyszerűsítő módszerek. A jellem az elkötelezettség, az állhatatosság és az Isten Igéjének alapelvei szerinti építkezés eredménye. Ha ezek lesznek életed alapjai, akkor minden vihart ki tudsz állni.
Kudarc és siker
Ahhoz, hogy kudarcaidból sikert tudj kovácsolni, két dolgot kell tenned:
1) Értsd meg, hogy Isten szeretné, ha sikeres lennél, mert az ő gyermeke vagy. Ha belegondolsz, vajon létezik olyan jó és szerető szülő, aki ezt ne kívánná? Nehémiás óriási akadályokkal és ellenségei fenyegetésével szembenézve mondta: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert…” – és így is lett, Isten tényleg sikert adott nekik!
2) Ismerd fel, hogy a kudarc eszköz a tanuláshoz. Minél nagyobb a kudarc, annál nagyobb a lehetőség, hogy tanulj belőle. Először azonban el kell ismerned a hibáidban rejlő tanulási lehetőséget, és el kell kötelezned magad a tanulásra, növekedésre, változásra.
Thomas Edison mondta: „Nem csüggedek, mert minden félresikerült próbálkozás egy lépés előre.” Huszonegy éves korában rendezte be laboratóriumát a New Jersey állambeli Menlo Parkban, és főállású feltaláló lett. Ő és csapata mindig legalább negyven különböző terven dolgozott párhuzamosan, és évente több mint száz szabadalmi kérelmet adtak be. Edison lázas munkatempója és teljesítőképessége miatt a helyi lakosok a „Menlo Park varázslója” nevet adták neki. De nem volt mindig sikeres. Sok találmányával úgy tűnt, hiába vesződik, de bár egyik csúfos kudarcot a másik követte, ő nem volt hajlandó feladni. Közel tízezer kísérletet hajtott végre – és közben gyakran kinevették makacs kitartásáért –, mire feltalálta az izzólámpát 1879-ben. Eseménydús pályafutására visszatekintve ezt mondta: „Nem vallottam kudarcot. Találtam tízezer módszert, ami nem működik.” Hagyj fel azzal, hogy negatív módon ítéled meg kudarcaidat. Az életben nagyon kevés igazi bukás létezik – csak lehetőségek vannak. Néhány lehetőség működik, míg mások nem. Az igazság az, hogy Istennel az oldaladon győzni fogsz, ha kitartasz!
„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk…” (Róma 8:37)
Hogyan jellemeznél valakit, aki tízéves korára képzett zongorista volt, tizenegy éves korára kitűnő orgonaművész, tizenhárom éves korában már kiadták a műveit, és tizennégy évesen a királyi udvari zenekar tagja lett? Kiváltságos? Ezüstkanállal a szájában született? Aligha! Ludwig van Beethoven fekete hajú, kreol bőrű, himlőhelyes arcú fiú volt, akinek el kellett viselnie, hogy gúnyneveket aggattak rá Rajna menti szülővárosában, ahol a legtöbb gyerek szőke és fehér bőrű volt. Alkoholista apja úgy döntött, hogy Ludwig fogja eltartani, ezért a billentyűk rabszolgájává tette. Visszanézve Beethoven nem tudott visszaemlékezni egyetlen boldog pillanatra sem gyermekkorából. Az élete csak munkából, könnyekből, verésekből és haragos szóáradatból állt. Húszas éveiben újabb alattomos ellenséggel kellett szembenéznie, elvesztette a hallását. Mikor többé már nem tudott közönség előtt játszani, minden energiáját a komponálásba fektette. Süketsége éveiben volt a legtermékenyebb. Bár ebben az időben a munkái nem kaptak igazán jó fogadtatást, de sok olyan nagy zeneszerzőre volt hatással, mint Brahms, Wagner és Schubert. Halálához közeledve és tudva, hogy a világ soha nem fogja teljesen megérteni vagy értékelni őt és zenéjét, ezt mondta mosolyogva: „A mennyben hallani fogok”. Amikor az élet kiüt, ne maradj a padlón, üss vissza! Időnként mindenki megbotlik, vagy leverik a lábáról; a győzteseket csak az különbözteti meg a vesztesektől, hogy ők újra meg újra felkelnek! Erre gondolt Pál, amikor ezt mondta: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk”. Ha imádkozol, és kitartóan keresed, meg fogod találni a jó magvát minden csapásban és viszontagságban (1Mózes 50:20). A győztesek és vesztesek közti különbség abban a képességben rejlik, hogy a botlást okozó köveket lépcsőfokokká tudják tenni.
„De én mindezekkel nem gondolok…” (Apostolok cselekedetei 20:24)
Nem sokat hallunk Abraham Lincoln vereségeiről, mert a győzelmei olyan híresek. De az élete nagy részében a túlerő ellene volt. Az édesanyja meghalt, amikor Lincoln még csak kilenc éves volt. 1832-ben elvesztette a választás Illinois Állam törvényhozó testületében. 1849-ben elutasították, és nem ő lett a General Land Office főbiztosa. Elvesztette a szenátusi választást 1855-ben és 1858-ban, és az alelnöki jelölést sem sikerült megszereznie. De a legfájdalmasabb vesztesége fiainak halála volt, egyikük négy, másikuk tizenkét éves korában halt meg. Lincoln Kentucky távoli erdőségeiben született, és csak néhány hónapig járt iskolába, ahol könyvek híján úgy tanultak, hogy a diákok fennhangon ismételték a tanár szavait. Autodidakta módon tanult matematikát, olvasta a klasszikusokat, és példaként a Bibliát használva fejlesztette fogalmazás- és előadókészségét. A filozófiája ez volt: „Tanulni és készülni fogok, és amikor eljön az idő, kész leszek.” Egy barátjának ezt mondta: „Tartsd észben: a saját siker iránti elszántságod sokkal fontosabb, mint bármi más”. Gettysburgi beszéde az egyik legnevezetesebb beszéd a történelemben. A Polgárháború legsötétebb éveiben ezt mondta: „Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és tudom, hogy hogyan tegyem… és szándékomban áll mindvégig megtenni.” Pál nem azt mondta „mindezek nem ártanak nekem”, azt mondta: „én mindezekkel nem gondolok”. Nagy különbség! Pál nem engedte, hogy az élet problémái kizökkentsék. Megértette, hogy az, ami benned történik fontosabb, mint az, ami veled történik. Azt is megértette, hogy ha Jézusra nézel, mint példaképedre, és belőle merítesz erőt minden nap, Ő megadja neked mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy győzedelmeskedj az életben.
