"His Eye is on the Sparrow"
('His Eye is on the Sparrow' egy amerikai gospel címe, ami az Egyesült Államokban jól ismert, mint nálunk például a 42. zsoltár.)
Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteiet, amelyeket Izráelért végbevitt. (Bír 2,10)
A minap Jennifer Hudson szerepelt egy késő esti show műsorban. A vendéglátó házigazda arról faggatta, hogyan kezdett el énekelni, és Jennifer azt válaszolta, hogy a templomi kórusban. Mivel a hangja oly gyönyörű, mindig rá esett a választás, ha temetésre énekelni kellett. Azt is megemlítette, a családok mindig azt kérték tőle, hogy az ismert gospelt énekelje: "His Eye is on the Sparrow".
A fiatal műsorvezető nem ismerte a dalt, így megkérte Jennifert, hogy énekelje el. Megragadó, érzelemteli előadása magával ragadta a közönséget, de én mégis közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy a műsorvezető nem ismerte a dalt. Hiszen ha az ember elér egy bizonyos életkort, és hívőként nő fel, több, mint valószínű, hogy megismerkedik ezzel a dicsőítéssel.
Pedig az igazság az, hogy ha nem hívőként nevelkedsz, senki el nem várhatja, hogy a dalt ismerd. Sőt, ami azt ileti, valószínűleg számtalan gyülekezet létezik a világon, akik sosem éneklik ezt a dalt istentiszteleteiken.
Mindezt nem azért írom, hogy bíráljam a show műsor házigazdáját, vagy bárkit is akinek nem ismerős e dal, vagy hogy bíráljam bármelyik gyülekezetet, akik máshogy dicsőítik Istent mint azok a gyülekezetek, ahol én megfordultam.
Két ok van, ami miatt megfontolásra érdemesnek tartom ezt a történetet.
Először is, bármelyik generációhoz is tartozunk, végül kihal majd mindenki abból a korosztályból, "az egész nemzedék...atyái mellé kerül". Egy új nemzedék fog felnőni, és rajtunk áll, hogy biztosítsuk, ők is ismerni fogják az Urat és tetteit, amiket értünk véghezvitt. Nem arról van szó, hogy bizonyos dalokat megtanítunk-e nekik vagy sem; arra van szükség, hogy Jézusról tanítsunk nekik, és arról, amit tett, hogy minket az Atyához vezessen.
Másodszor, sose feltételezzük, hogy tudjuk, mit ismer a fiatalabb generáció. Csak azért, mert mi ismerjük a Bibliát, csak azért, mert mi tudjuk kicsoda Jézus, még nem jelenti azt, hogy az utánunk jövő generációnak van fogalma azokról a dolgokról, amiket mi megtanultunk, vagy megtapasztaltunk. A mi felelősségünk, hogy átadjuk a következő generációnak a tanításokat Istenről, hogy megismerjék Őt, és majd "ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait". (Zsolt 78,6b-7)
Amikor kisgyermek voltam, amikor szükségem volt valamire, mindig édesapámhoz fordultam. Néha, amire szükségem volt, drága volt, de emlékszem rá, hogy nem egyszer aggódtam azon, hogy honnan fogja apám a szükséges pénzt megszerezni azokra a dolgokra, melyekre nekem szükségem volt. De ez nem az én dolgom volt! Az apám dolga volt kitalálni, hogy a pénzt honnan kerítse elő. Gyermekként az egyetlen dolgom az volt, hogy kérjek.
Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteiet, amelyeket Izráelért végbevitt. (Bír 2,10)
A minap Jennifer Hudson szerepelt egy késő esti show műsorban. A vendéglátó házigazda arról faggatta, hogyan kezdett el énekelni, és Jennifer azt válaszolta, hogy a templomi kórusban. Mivel a hangja oly gyönyörű, mindig rá esett a választás, ha temetésre énekelni kellett. Azt is megemlítette, a családok mindig azt kérték tőle, hogy az ismert gospelt énekelje: "His Eye is on the Sparrow".
A fiatal műsorvezető nem ismerte a dalt, így megkérte Jennifert, hogy énekelje el. Megragadó, érzelemteli előadása magával ragadta a közönséget, de én mégis közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy a műsorvezető nem ismerte a dalt. Hiszen ha az ember elér egy bizonyos életkort, és hívőként nő fel, több, mint valószínű, hogy megismerkedik ezzel a dicsőítéssel.
Pedig az igazság az, hogy ha nem hívőként nevelkedsz, senki el nem várhatja, hogy a dalt ismerd. Sőt, ami azt ileti, valószínűleg számtalan gyülekezet létezik a világon, akik sosem éneklik ezt a dalt istentiszteleteiken.
Mindezt nem azért írom, hogy bíráljam a show műsor házigazdáját, vagy bárkit is akinek nem ismerős e dal, vagy hogy bíráljam bármelyik gyülekezetet, akik máshogy dicsőítik Istent mint azok a gyülekezetek, ahol én megfordultam.
Két ok van, ami miatt megfontolásra érdemesnek tartom ezt a történetet.
Először is, bármelyik generációhoz is tartozunk, végül kihal majd mindenki abból a korosztályból, "az egész nemzedék...atyái mellé kerül". Egy új nemzedék fog felnőni, és rajtunk áll, hogy biztosítsuk, ők is ismerni fogják az Urat és tetteit, amiket értünk véghezvitt. Nem arról van szó, hogy bizonyos dalokat megtanítunk-e nekik vagy sem; arra van szükség, hogy Jézusról tanítsunk nekik, és arról, amit tett, hogy minket az Atyához vezessen.
Másodszor, sose feltételezzük, hogy tudjuk, mit ismer a fiatalabb generáció. Csak azért, mert mi ismerjük a Bibliát, csak azért, mert mi tudjuk kicsoda Jézus, még nem jelenti azt, hogy az utánunk jövő generációnak van fogalma azokról a dolgokról, amiket mi megtanultunk, vagy megtapasztaltunk. A mi felelősségünk, hogy átadjuk a következő generációnak a tanításokat Istenről, hogy megismerjék Őt, és majd "ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait". (Zsolt 78,6b-7)
Isten egyszerre egy lépéssel visz előre
"Tehát szabaduljatok meg az óembertől, aki miatt eddig úgy éltetek, ahogy – az óembertől, akit a hamis kívánságok tönkretettek. A szíveiteknek és a gondolataitoknak teljesen meg kell újulnia, és fel kell öltöznötök az újembert, aki Isten tetszésének megfelelően teremtetett, és az igaz életben mutatkozik meg, amely felfelé tekint és szent." (Efézus 4,22-24, TEV)
Habár Isten azonnal képes átalakítani, azt választotta, hogy lassan fejleszt minket. Jézus megfontoltan fejlesztette a tanítványait, ahogyan Isten is kis lépésekben engedte meg az izraelitáknak, hogy meghódítsák az ígéret földjét, így nem borult rájuk egyszerre az egész teher. (IV. Mózes 7,22) Isten jobban szeret egymást követő lépésekkel dolgozni az életünkben.
Miért tart olyan sokáig amíg megváltozunk és felnövünk? Íme néhány ok:
- Lassan tanulunk. Gyakran akár 40-szer, 50-szer újra kell tanulnunk egy leckét, hogy teljesen felfogjuk. A problémák újra visszatérnek, és azt gondoljuk: "Ne, már megint! Ezt már megtanultam!" De Isten jobban tudja. Izrael történelme bemutatja, hogy milyen gyorsan elfelejtjük azokat a leckéket, amiket Isten tanít nekünk, és milyen hamar visszatérünk a régi megszokott viselkedési mintáinkhoz. Szükségünk van rá, hogy újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerüljünk.
- Sok mindent el kell felejtenünk. Mivel a legtöbb problémánk – és az összes rossz szokásunk – nem máról holnapra alakul ki, irreális azt várni, hogy azonnal el fognak tűnni. Nincsen gyógyszer, ima, vagy alapelv ami azonnal visszafordítja a hosszú évek alatt kialakult károkat. Ez az eltávolítás és a helyettesítés komoly munkáját igényli. A Biblia ezt az óember levetkőzésének, és az újember felöltözésének nevezi. ( Róma 13,12, Efézus 4,22-23, Kolossé 3,7-10,14)
- A növekedés gyakran fájdalmas és ijesztő. Nincsen növekedés változás nélkül, nincsen változás félelem vagy veszteség nélkül, és nincsen veszteség fájdalom nélkül. Minden változásban benne van valaminek az elvesztése. Félünk ezektől a veszteségektől, még akkor is, ha a régi utak önpusztítóak voltak, mert, mint pl. egy elnyűtt cipő, ezek is legalább kényelmesek és ismerősek.
- A jó szokások kialakulása időbe telik. Emlékezz arra, hogy a személyiséged a szokásaid teljességéből tevődik össze. Nem mondhatod magad kedvesnek, hacsak nem vagy állandóan kedves. A szokásaid meghatározzák a személyiséged.
Csak egy módja van annak, hogy kialakuljon egy Krisztushoz hasonló személyiség: Gyakorolnod kell ezeket a szokásokat - és ez időbe telik! Nincsenek azonnal kialakuló szokások! Pál arra biztatta Timóteust: "Gyakorold ezeket a dolgokat. Az életedet szentelt ezeknek, hogy mindenki láthassa a fejlődésed." (I. Timóteus 4,15, GW)
Beszéljetek róla:
- Mit gondolsz, Isten miért engedi meg, hogy fájdalmakon menjünk át, és veszteségeink legyenek, miközben lelkileg növekszünk?
- Mi az a rossz szokás az életedben, aminek megváltoztatásával problémád van?
- Mi az az egy dolog, aminek gyakorlására nap, mint nap szükséged van, hogy kifejlődjön benned a Krisztusi személyiség?
Isten mindig gondot visel rólad. A te dolgod csak annyi, hogy kérd Őt erre.
„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32)
Amikor kisgyermek voltam, amikor szükségem volt valamire, mindig édesapámhoz fordultam. Néha, amire szükségem volt, drága volt, de emlékszem rá, hogy nem egyszer aggódtam azon, hogy honnan fogja apám a szükséges pénzt megszerezni azokra a dolgokra, melyekre nekem szükségem volt. De ez nem az én dolgom volt! Az apám dolga volt kitalálni, hogy a pénzt honnan kerítse elő. Gyermekként az egyetlen dolgom az volt, hogy kérjek.
Nem a Te dolgod kitalálni, hogy Isten hogyan fog gondoskodni rólad. Az egyetlen dolgod, hogy kérj.
A Biblia a Jakab 4:2-ben ezt mondja: „Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek.”
Íme a második kulcs a stressz kezeléshez: Aggódj kevesebbet és kérj többet. Aggódás helyett, imádkozz mindenért.
A Róma 8:32 azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”
Ha Isten megoldaná a legnagyobb problémádat, minden más eltörpülne mellette. Ha Isten annyira szeretett téged, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon a Te bűneidért, nem gondolod, hogy szeret ahhoz is eléggé, hogy segítsen a pénzügyeid rendbetételében? Nem gondolod, hogy szeret annyira, hogy az egészséged helyreállításában segítsen? A kapcsolataidban? A munkahelyi döntéseidben? A határidős feladataidban?
Nincs olyan területe az életednek, ami iránt Isten ne érdeklődne. Ő mindig tudja, hogy mire van szükséged, de mégis szeretné, hogy kérd tőle. Aggódás helyett, imádkozz mindenért.
Beszéljetek róla
- Mi tart visza téged attól, hogy kérd Istentől azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van?
- Mit gondolsz, miért várja Isten, hogy kérjünk tőle minden szükséges dolgot, amikor Ő minden szükségünket látja?
