1988. szeptember 12.

Uram!

Én vagyok. Bízzál bennem! ¹ Mindig veled vagyok. Nem minden lélek kapja meg azt a kegyelmet, amit te kaptál akaratom szerint. És mégis milyen gyakran kételkedsz! Higgy!..: Ne törõdj azokkal, akik hátráltatnak, szívük be van zárva és sötétségben élnek. Mire való vak embert követni, és egyre mélyebbre jutni a pusztaságban? Én vagyok az Egy és az Egyetlen, akit követned kell. Nyisd hát ki füled, hogy halljál, igyekezz megérteni, érezd jelenlétemet! Miért nézel másfelé, amikor engem látsz? Kövesd tekintetemet, gyermekem, igen! ² Látod? Meg tudod tenni, ha igyekszel! Jegyesem, szerezz nekem örömét! Gondolkozz mindazon, amit adtam neked, és tisztelj engem!

Uram, rettenetesen gyenge vagyok!

Imádkozz segítségért, és én nem késlekedem, felemellek kedvesem. Táplálkozz Testemmel! Írd! …Enned kell Testemet, én kínáltalak meg vele. Idd Véremet, azt akarom, hogy vedd magadhoz Véremet is! Vassula, szeretnéd tudni, hogy miért kételkedsz idõnként? Azért, mert te, az én rózsám, pusztaságban élsz. A rózsa nem él meg a pusztaságban hacsak nem kap rendkívüli figyelmet és gondoskodást, mert környezete befolyása alatt áll.
Én vagyok õrzõd, aki soha le nem veszi szemét rólad, nehogy a perzselõ szél megégessen. Szüntelenül õrködöm feletted, tekintetem rajtad nyugszik. Elkergetem ellenségeidet, nehogy rád tapossanak. Vigyázok, hogy semmiben ne legyen hiányod. Ha szükséges, megnyeslek, és termékennyé teszem talajodat. Lelkem jegyese, csupán emlékeztetni akartalak, nehogy elkeseredj, mert én az Úr vagyok a te õrzõd, és sohasem hagylak el ebben a pusztaságban. Ezért bízzál bennem, és ne hagyd, hogy a pusztaság megijesszen ! Fogadd békémet! Segítek neked, hogy növeld belém vetett hitedet ! Belõlem táplálkozz ! Mi ketten?

Mindörökkön…

…örökké!

Mi ketten, Anyuka?

Igen, mi ketten. Maradj mindig Jézus közelében!

Igen Édesanyám, szeretnék ott maradni.

Jöjj!