Sosem könnyű az, ami megéri a fáradságot
"Ne fáradjatok meg a jó cselekvésében. Pont a megfelelő időben élvezhetjük majd a munkánk áldását, ha nem adjuk fel." (Gal 6:9, NLT fordítás, második kiadás)
Sok minden van, ami azért munkálkodik, hogy távol tartson minket életünk céljának beteljesítésétől. Az év folyamán azt vitattam meg, melyik a legrosszabb ellenség, a késlekedés vagy az elkedvtelenedés. Ha a Sátán nem éri el, hogy feladjuk küldetésünk, akkor a pokol tesz próbára minket.
Pál apostol arra tanít minket, hogy álljunk ellen a elkedvtelenedésnek: "Ne fáradjatok meg a jó cselekvésében. Pont a megfelelő időben élvezhetjük majd a munkánk áldását, ha nem adjuk fel." (Gal 6:9, NLT fordítás, második kiadás).
Voltál már úgy, hogy belefáradtál jót tenni? Azt hiszem mindannyian voltunk ilyen helyzetben. Néha könnyebbnek tűnik rosszat tenni, mint jót.
Amikor elkedvtelenedünk, eredménytelenné válunk. Amikor elkedvtelenedünk, a saját hitünk ellen dolgozunk.
Amikor elkedvtelenedünk, azt mondjuk: "Ezt nem lehet megcsinálni." Ez teljesen az ellentéte annak, hogy "Tudom, Isten képes megtenni, mivel Ő mondta..."
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
- Hogyan kezelem a bukást?
- Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném, haragos leszek?
- Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném, ideges leszek?
- Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném, elkezdek panaszkodni?
- Befejezem, amit elkezdek?
- Hogyan osztályoznám a kitartásomat?
Ha elkedvtelenedsz, ne add fel harc nélkül! Ami megéri a fáradtságot, nem jöhet létre kitartás és befektetett energia nélkül.
Amikor egy művész szobrot készít, el kell távolítsa a kőtörmeléket. Nem csak egyszer üt rá a vésőre a kalapáccsal, hogy aztán az összes szükséges kődarab lepotyogjon és előbújjon a gyönyörű mestermunka. Folyamatosan üti és üti, apránként távolítva el a darabokat.
Ez igaz az életre is. Ami megéri a fáradtságot, sosem jön egyszerűen az életben. Folyamatosan ütnöd kell és menned kell utána, így aztán apránként az életed Isten kegyelmének mestermunkájává válik.
A helyzet az, hogy a nagyszerű emberek igazából csak egyszerű emberek különleges elhivatottsággal. A nagyszerű emberek nem tudják hogyan kell feladni.
Beszéljetek róla:
- Milyen a hozzáállásod a kemény helyzetekhez, amik próbára teszik a hitedet?
- Mi volt az, amit képes lettél volna feladni?
- Hogyan segít Isten szava kitartani? Ki az az életedben, aki bátorít téged, hogy ne add fel?
Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben ... és megőriztem őket ... (János 17:12)
„A gyermekek nem kicsi felnőttek. Nekünk kell megvédenünk gyermekeink tisztaságát, amíg felnőnek”
A lelki vezető jellemzője a védelmezés, így az apáknak védeniük kell a gyermekeik lelki növekedését. Jézus azt mondja: „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben ... és megőriztem őket ...” (János 17:12)
Jézus azáltal őrködött tanítványai szellemi növekedése felett, hogy védelmezte az értelmüket. Apaként, lelki vezetőként az a feladatotok, hogy védelmezzétek gyermekeitek tisztaságát. Napjainkban, abban a kultúrában, ahol élünk ez óriási feladat. A gyermekek nem kicsi felnőttek. Nekünk kell megvédenünk gyermekeink tisztaságát, amíg felnőnek. Nem tudják kezelni az erőszakot, nem tudnak bánni a nemiséggel, nem értik a halált. Ezek a dolgok nehezek a kicsik értelmének.
Ezért, amíg három kisgyermekünket neveltük, Kay és én nagyon szigorúak voltunk velük, milyen filmeket, milyen TV műsorokat nézhetnek meg, milyen könyveket, újságokat olvashatnak el. Óvtuk őket mindentől, ami a kárukra lett volna.
Amikor kicsik voltak, és csak „zöld karikás” filmeket nézhettek, mondhatták volna, hogy meg akarják nézni a „12-es karikájú” filmet. Mikor kicsit idősebbek lettek, mondhatták volna, hogy meg akarják nézni a „16-os karikájú” filmet. Erre mi azt mondtuk volna: „Megnézheted, ha idősebb leszel, de most nem fogod!” Ők pedig könyörtelenül kritizálnak: „Apa, anya, olyan beszűkültek vagytok! Ti vagytok az egyedüli szülők az egész univerzumban, akik nem engedik megnézni ezt a filmet a gyerekeiknek!”
Döbbenetes számomra, keresztény szülők hogyan engedik gyermekeiknek, még a tizenéveseknek is, hogy megnézzenek mindent, amit nem kellene látniuk. Nekünk védelmeznünk kellene az értelmüket. Az én három gyermekem felnőtt, és boldogok, kiegyensúlyozottak. Miért? Mert úgy nőttek fel, hogy az agyuk nem lett megtöltve szeméttel, úgy nőttek fel, hogy az értelmüket nem itatta át a durvaság, közönségesség. Az életben úgy is ki lesznek téve ezeknek, nem kell, hogy már gyermekkorban így legyen. Védelmezned kell, őrködnöd, hogy mi jut be az értelmükbe!
