Apa
„Hallgass, fiam, apád intésére!” (Példabeszédek 1:89
Egy férfi egyszer elment a borbélyhoz, és orr észrevett egy fiatalembert, aki a padlót söpörte. Beszédbe elegyedett vele és megtudta, hogy a fiúnak nincs apja. „Fiam – kérdezte a férfi -, kihez akarsz hasonlítani felnőtt korodban?” A fiú így válaszolt: „Uram, én még nem találkoztam olyan emberrel, akire hasonlítani akarnék felnőttként.” Minden gyermek életében vannak hősök, elhiszed, hogy legalább az egyikük az édesapa kellene, hogy legyen? Őszintén szeretnél gyermeked hőse lenni? Ha igen, akkor szánj időt gyermekedre, és dolgozz azon, hogy olyan apa légy, amilyenre szüksége van! Ha ezt nem teszed meg, akkor talán rossz példaképet választ és összetöri a szívedet. Wade F. Horn gyermekpszichológus nagyon jó apának tartotta magát. De amikor rákot diagnosztizáltak nála, és az orvosok legfeljebb hat évet jósoltak neki, villámcsapásként érte a felismerés, hogy a jó szülőségre vonatkozó szakértelme közelebb áll az általános iskolai, mint az egyetemi szinthez. Azt mondta: „Egyértelművé vált számomra, hogy ha meghaltam volna betegségben, a befejezetlen ügyem nem a klinikai praxisom lett volna… A befejezetlen ügyem a két kislányom lett volna, akik felépülésem ideje alatt minden reggel odajöttek hozzám és puszival köszöntek el.” Szerencsére (vagy sajnos) a legtöbb apa soha nem kap ilyen jellegű figyelmeztetést. De ha elhanyagoltad a gyermekeidet, akkor meg kell hallanod a vészcsengőt!
„Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is.” (Példabeszédek 23:15)
James Merritt író és lelkipásztor számol be arról, hogy az apa nélkül felnőtt gyermekeknél 100-200 százalékkal nagyobb valószínűséggel fordulnak elő érzelmi vagy viselkedési problémák… kétszer akkora az esély náluk a kábítószer- vagy alkoholfogyasztásra… nagyobb a valószínűsége, hogy korán válnak szexuálisan aktívvá… és háromszor akkora az esély, hogy erőszakos bűncselekményt követnek el. Az öngyilkosságot megkísérlő tizenévesek több mint 50 százaléka egyszülős családban él. A elszökőgyermekek legtöbbje apa nélkül nőtt fel. Az így felnőtt lányok 53 százalékkal nagyobb valószínűséggel mennek férjhez tizenéves korban, és 164 százalékkal nagyobb válószínűséggel születik gyermekük házasságon kívül. Az apa nélkül felnőtt lányoknál 92 százalékkal nagyobb a válási arány, és az apa nélküli fiúknak az átlagnál 35 százalékkal nagyobb valószínűséggel megy tönkre a házasságuk. A pszichiátriai osztályra került tizenévesek 80 százaléka apa nélküli családból való, és 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel küszködnek tanulási nehézségekkel. Sokkal rosszabbul teljesítenek az iskolában, és az apás családban felnőtt gyermekekhez képest háromszor akkora az esély arra, hogy abbahagyják tanulmányaikat. Ráadásul az is lehet, hogy bár fizikailag ott vagy, érzelmileg mégsem vagy jelen. Egy közelmúltban készült felmérésben az apák 50 százaléka válaszolta, hogy bűntudata van amiatt, hogy túl kevés időt tölt gyermekeivel. Egy másik vizsgálat szerint egy átlagos apa naponta nyolc percet beszél gyermekeivel. Azokban a családokban, ahol az anya háztartásbeli, ez napi négy percre csökken. Ha döbbenetesnek találod ezt a statisztikát, akkor itt az ideje, hogy felébredj és cselekedj!
„Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved!” (Példabeszédek 3:1)
Ha apa vagy, akkor Isten elvárja tőled, hogy családod vezetője legyél. Ez azt jelenti, hogy: 1) Vállalnod kell a vezetést! Jó vezetés nélkül nagy a valószínűsége, hogy gyermekeid bajba sodródnak az életben. William Barr, az Egyesült Államok volt főállamügyésze mondta: „Ha megnézzük, hogy melyik tényező van leginkább összefüggésben a bűnözéssel, az nem a szegénység, nem a munkanélküliség, nem az oktatás; hanem az apa hiánya a családban.” 2) Tudnod kell, hogy merre tartasz! Ha céltalanul éled az életedet, akkor gyermekeidet sem tudod vezetni. Isten elvárja, hogy segíts gyermekeidnek bölcs döntéseket hozni az élet olyan fontos területein, mint a szex, a pénz, a kapcsolatok, a házasság és a választott hivatásuk. Ezek sorsdöntő kérdések. A te dolgod, hogy megtanítsd gyermekeidnek mind elméletben, mind gyakorlatban, hogy melyek az élet nagy kérdései, és segíts nekik, hogy Istennek tetsző döntéseket hozzanak, mindegyikben. 3) Ott kell lenned számukra! Ott kell lenned, hogy elérhető légy, hogy irányt mutass, hogy fegyelmezz, hogy lelki vezetőjük légy! A legfontosabb ezek közül az elérhetőség. Miért? Mert ha nem vagy jelen, akkor nem tudsz irányt mutatni, fegyelmezésedet zokon veszik, lelki vezetésedet elutasítják. A természet nem tűri a vákuumot, és ha te nem vezeted a gyermekeidet, akkor majd valaki más vezeti őket. Ha nem vagy ott számukra, valaki más ott lesz – lehet, hogy olyasvalaki, akinek nem örülsz. Amikor ez megtörténik, a legnagyobb probléma már nem is az lesz, hogy nem vagy ott, hanem az, hogy többé nem is hiányzol! A Biblia Istent a mi Atyánknak nevezi. Ezért ma kérd őt, hogy segítsen olyan apává válni, amilyenre gyermekeidnek szükségük van.
Kapcsolati problémák megoldása
„A szeretet türelmes, jóságos… nem keresi a maga hasznát…” 1Korinthus 13:4–5
Íme, néhány tanács, ami segíthet megoldani a kapcsolati nehézségeket:
1) Ha a konfliktus oka a pénz. Az, hogy hogyan kezelitek a pénzt a házasságban, attól függ, milyen készségeket fejlesztettetek ki, és mekkora önfegyelmet gyakoroltok. Egyikőtök talán inkább takarékoskodó, a másikótok inkább költekező. Ezért együtt kell működnötök, közösen kell meghoznotok a mindkettőtökre vonatkozó döntéseket, és a saját valóságotok határain belül kell működnötök. Gondoljátok végig, mennyi az adósságotok, mennyi a bevételetek, és mennyit kell félretennetek. Keressetek módot az anyagi szabadság elérésére. A Biblia azt mondja: „a gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak” (Példabeszédek 22:7).
2) Ha a konfliktus oka az idő. Ha nem töltötök együtt elég időt – akkor egyikőtöknek hiányzik a másik. Ideális esetben mindketten több időt szeretnétek tölteni a másikkal. De ha a társad folyamatosan panaszkodik emiatt, azt tekintsd bóknak, hogy még mindig élvezi a társaságodat. Ütemezzetek be együtt töltött időt a naptárotokba – olyat, amit semmi nem zavarhat meg! A házastársaddal töltött idő semmivel sem helyettesíthető.
3) Ha a konfliktus oka a féltékenység. Most nem a betegesen birtokolni akaró házastársról beszélünk, aki már akkor is hűtlenséggel vádol, ha csak rápillantottál valakire. De általánosságban igaz, hogy ha a féltékenység jelen van egy kapcsolatban, az a bizonytalanság jele. Talán egy őszinte beszélgetésre van szükségetek az egymás felé való elkötelezettséget illetően. Beszéljétek meg azokat az apró szokásokat és viselkedésformákat, amit házastársatok flörtölésként értelmez. Kommunikáljatok, és ne engedjétek, hogy a féltékenység keserűséggé, bizalmatlansággá vagy ellenszenvvé nőjön!
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek 15:1)
Még a legjobb házasságban is támadnak időnként viták. Hogy is lehetne másként, ha a két ember vérmérséklete, ízlésvilága és gondolkodásmódja különbözik? Ezért íme, néhány kapcsolati szabály: 1) Gondolkozz, mielőtt megszólalsz! Kérdezd meg magadtól, hogy vajon félelem, stressz vagy aggodalom miatt reagált-e így a házastársad. Azért zavar ez most, mert így nem érzed magad biztonságban, vagy nem érzed, hogy társad értékelne? Lehet, hogy félreérted vagy eltúlzod a problémát? Szánd rá az időt, és próbáld beazonosítani mi történik valójában! 2) Kérd, amire szükséged van! Helyénvaló, ha elismerjük, hogy egyes napokon több törődésre van szükségünk, mint máskor. Dr. Gary Oliver mondja: „Ha egy feleség pánikba esik, valahányszor a férje későn ér haza – mivel az előző férje megcsalta -, akkor egész nyugodtan mondja meg neki: » Tudom, hogy alaptalan a félelmem, ilyenkor mégis pánikolok. « Az ilyen őszinteség erősíti a kapcsolatot.” 3) Soha ne fenyegetőzz! A fenyegetéstől párod csak védekezővé és bizonytalanná válik. Így meg sem hallja, amit mondasz neki, és semmi nem oldódik meg. 4) Ne hurcold magaddal korábbi kapcsolatod lelki terhét! A Biblia azt mondja, hogy a szeretet mindig a legjobbat keresi a másik emberben, sohasem a legrosszabbat (Id. 1Korinthus 13:4-7). Nem helyes, ha házastársadat olyan helyzetbe kényszeríted, hogy folyton „bizonyítania” kell. Ne feltételezd, hogy a régi kapcsolatod problémái ismétlődni fognak. Nem fognak, ha megfelelő kommunikáció van köztetek, és mindketten növekedtek. 5) Minden nap mondj valami kedveset a házastársadnak! Minden alkalommal, amikor eszedbe jut valami jó dolog a társadról, mondd meg neki! Ha cserébe ő is megdicsér, fogadd szívesen, amit mond! Ne feledd, a bántó beszéd haragot támaszt, de a „higgadt válasz elhárítja az indulatot.”
Növekedni veszteségek és változások által
„Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.” (Prédikátor 3:6 NKJV)
Semmi sem formálja úgy a jellemet, mint a veszteségek, és az azokkal járó változások kezelése. Ha elveszítünk egy házasságot, egy állást, egy gyermeket, a hírnevünket, az egészségünket, a vagyonunkat stb., akkor választhatunk: álljuk az ütéseket, vagy padlóra kerülünk; megfeszítjük az izmainkat, vagy kifekszünk. Ami volt, nincs többé. Hirtelen csapdába kerültünk a múlt között, amit ismerünk, és a jövő között, amit nem. Térkép nélkül egy idegen területen, könnyen úgy érezzük, hogy minden elborít. A hit azt mondja nekünk, hogy Isten végül minden véget új kezdetté tud formálni. De mihez kezdjünk addig, a fájdalomhoz és zavarodottsághoz szegezve, a régi vég és az új kezdet között?
Pontosan ilyen helyzetben volt Izráel is, amikor lelki vezetőjük, Mózes, elvétetett tőlük. A veszteség miatt az egész nép gyötrődött. „Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán…” (5Mózes 34:8). Figyeld meg: Isten nem így válaszolt gyászukra: „Nem kellene így éreznetek. Felejtsétek el Mózest, végül is itt vagyok nektek Én! Itt az ideje összeszedni magatokat! Csak több hitre van szükségetek!” Ha a tanács nagyon „vallásosnak” hangzik, és köze sincs a realitáshoz, akkor nem Istentől jön. Nem kívánja tőlünk, hogy szuper-spirituálisak legyünk, megtagadjuk a gyászunkat, és úgy tegyünk, mintha nem ért volna fájdalom. Ő időt ad a „sírásnak… gyásznak… veszteségnek”, amíg újra eljuthatunk a „nevetés… tánc… nyereség…” idejéhez (ld. Prédikátor 3:4,6). Isten megengedte, hogy egy egész nép harminc napig semmi egyebet ne csináljon, csak érezze át és tanulja meg kezelni a gyászát. Könnyeid Isten gondoskodásának részei ahhoz, hogy túljuss ezen a veszteségen, és elindulj gyógyulásod felé.
Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket?
Két dolog megértése segíthet: 1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az „eltemetett” gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is. 2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük „működni” a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: „Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…” (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges – attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd „a nevetés ideje” is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!
A lélekgyógyászok a gyász gyógyulási folyamatát a veszteség feldolgozásának öt fázisában határozták meg: 1) Sokk, melyet sokszor tagadásnak neveznek. Az első reakciónk ez: „Ez nem történhet meg! Ezt el sem hiszem!”. Ledermedünk, hitetlenkedünk, egyfajta bénultság, kábultság jellemző ránk. 2) Harag. Így kiáltunk: „Ez nem igazság! Mivel érdemeltem ezt? Hogy engedhette Isten, hogy ez történjen? Egész életemben keresztyén voltam!” 3) Egyezkedés. „Bármit megteszek, ha ezt megváltoztatod. Mentsd meg, akit szeretek, és egész hátralévő életemben szolgálni foglak!” 4) Depresszió. „Már semmi sem maradt, amiért érdemes lenne élni. Bárcsak elaludnék, és sohasem ébrednék fel!” 5) Elfogadás. „Az életnek mégiscsak tovább kell menni valahogy. Családom van, akikre gondolnom kell, ezért meg kell próbálnom újra.” Ezeknek a fázisoknak az intenzitása, időtartama és sorrendje személyenként változó. Lehet, hogy többször is újra átéled valamelyik szakaszt, amíg el nem végezte benned munkáját.
De ha befejezted a gyász Istentől rendelt munkáját, akkor készen állsz a „…gyógyulás…nevetés… tánc… ölelés… szeretet… és a megtalált békesség” időszakára (ld. Prédikátor 3:3-8). Készen állsz arra, hogy Isten újat kezdjen! Izráel harminc szívszaggató napon át siratta Mózest, „amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje” (5Mózes 34:8). A gyász elkerülhetetlen volt, és nem lehetett lerövidíteni. Át kellett menni rajta és végig kellett csinálni, így lettek aztán készen arra a jövőre, amit Isten tervezett számukra. „Mózes, az én szolgám meghalt…” ti pedig meggyászoltátok egészséges módon. Most készen álltok arra, hogy csatlakozzatok Józsuéhoz, tehát „…keljetek fel, keljetek át a Jordánon… arra a földre, amelyet nektek adok…” (Józsué 1:2 NKJV). Ha befejezted a gyászodat, folytasd tovább a növekedést!
Shalom
„Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Mózes 33:14)
A békesség héber szava a shalom. Isten nélkül ez mindig csak vágyálom, filozófiai fantázia marad, valami, ami mindig kisiklik a kezünk közül, mint egy ficánkoló halacska. Házasságok mennek tönkre azért, mert egy gyarló embertől várjuk, hogy megadja nekünk a tökéletes békét, amit keresünk – és rájövünk, hogy erre nem képes. Egy anekdota szerint egy hölgy egy koktélpartin mindent elkövetett, hogy boldognak lássák. Egy vendég észrevette a kezén csillogó, hatalmas gyémántos gyűrűt, és felkiáltott: „Hűha, milyen gyönyörű drágakő!” A hölgy így felelt: „Köszönöm. Ez a Callahan gyémánt.” A követ szemlélő felsóhajtott: „Bárcsak nekem is lenne ilyen!” Az asszony erre azt mondta: „Ne kívánja ezt!” „Miért?” – kérdezte az előbbi. „Mert a Callahan gyémánttal együtt jár a Callahan átok” – válaszolta a nő. „Mi az a Callahan átok?” – érdeklődött tovább a vendég. Az asszony sóhajtva így felelt: „Mr. Callahan az.” Tökéletes békességet csak a tökéletes békességadótól kaphatunk, és az egyetlen, aki megfelel ennek a minősítésnek, az Isten. A békesség nem a problémák hiánya, hanem Isten jelenléte a problémáink között is. A békességet senki nem találja meg úgy, hogy keresi. A békesség nem olyasmi, amire rá lehet találni, pont fordítva: a békesség talál rád, ha átadod az életedet annak, Aki ezt mondta: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” Isten ezzel a jelenlétét ígérte. Egyedül Isten jelenléte tud békességet adni. Stresszes életünket az nyugtatja meg, ha biztosak vagyunk Isten szeretetében, segítségében és jelenlétében. Ma békére vágysz? Ha átadod életedet Krisztusnak, olyan békességet fogsz tapasztalni, „mely minden értelmet meghalad” (Filippi 4:7).
„A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem.” (Zsoltárok 57:3 Károli)
Ha azért imádkoztál Istenhez, hogy küldje el neked a hozzád illő társat, vagy adjon egy jobb munkahelyet, vagy változtassa meg lázadó gyermeked szívét, emlékezz: lehet, hogy Isten a helyzetet fogja megváltoztatni, de az is lehet, hogy téged. Isten be fogja teljesíteni kitűzött célját rajtad. Ő látja a teljes képet, és annyira szeret, hogy mindent javadra munkál (ld. Róma 8:28). Valaki ezt írta: „Nehéz értelmet találni az élet kihívásaiban, amikor épp bennük vagy… fáradt vagy, kilátásaid korlátozottak … nincs erőd és nincs látásod arra, hogy a magad erejéből végigcsináld… »Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!« (Példabeszédek 3:5), ez azt jelenti, hogy elengeded a kapálódzó késztetést arra, hogy megpróbáld manipulálni az embereket, a körülményeket vagy az időzítést… és visszaadod a gyeplőt Isten kezébe, aki tudja az utat. Gondold végig: ha tudtad volna, mit csinálsz, keveredtél volna ekkora zűrzavarba? Szoktunk beszélni arról, hogy várunk Istenre. De Ő is vár ránk… amíg készek leszünk fogadni… amíg értékelni tudjuk, amit kérünk… amíg megfelelő módon elkészítjük szívünket… amíg megszabadulunk minden nehezteléstől és elégedetlenségtől… amíg elég érettek leszünk, és gondolkodásunk emelkedett… Néha Isten egészen addig vár, amíg azt hisszük, el is felejtett minket, pedig csak hitünket vizsgálja és növeli… Emlékezz: »… az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő…« (2Péter 3:8). Az ő háttere az örökkévalóság… egy problémát megoldhat egy perc alatt vagy két nemzedék alatt.” Ézsaiás azt mondja: „… még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson… boldogok mindazok, akik benne reménykednek” (Ézsaiás 30:18). Várj! Ne akard leelőzni Istent, akkor megtapasztalhatod legnagyobb áldását.
