A hiánytól való félelem legyőzése
„Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.” (Zsoltárok 34:10)
Nem baj, ha valaki szegénységben nő fel, de az igen, ha a szegénység beleivódik, és meghatározza gondolkodásmódját. Egy hírességet megkérdeztek arról, milyen érzés volt szegénységben felnőni. Meglepő módon bevallotta, hogy még mindig aggódik és szorong amiatt, hogy esetleg nélkülöznie kell a jövőben. Ezért hajlamos a zsugoriságra, a pénzét valami szürreális dolognak látja, nem tudja elengedni magát és élvezni a siker velejáróit. A felesége azonban egyensúlyt hozott a kapcsolatukba, mert adakozó lelkületű, tud költeni és tud takarékoskodni is. Mit gondolsz, kin múlik a sikered, rajtad vagy Istenen? Amíg azt hiszed, hogy rajtad, mindig sebezhető maradsz emberekkel, körülményekkel és gazdasági helyzettel szemben. De ha tudod, hogy Isten a felelős a boldogulásodért, az hatalmas nyereség. Választhatsz tehát: magadban bízol, vagy Istenben. A zsoltáros azt írta: „Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.” (Zsoltárok 34:10-11). Azt mondod, ez egy ószövetségi ígéret? Akkor tessék, itt egy újszövetségi is: „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségesen éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8).
Drága véren
„… drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:19)
A Bibliában azt olvassuk: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Péter 1:18–19). El kell jutnod odáig életedben, ahol biztonságban vagy „Krisztusban”, ahol nem engeded, hogy önértékelésed mások véleményén és tettein alapuljon. Hagyj fel azzal, hogy önértékelésedet a kinézetedben vagy a munkádban keresed, vagy abban, ahogy mások bánnak veled. Isten szemében mérhetetlenül értékes vagy, mert Jézus a vérét ontotta érted. A drága vér tett értékessé. Igen, vannak hibáid. Igen, vannak dolgok, melyekben változnod kell, de Isten dolgozik rajtad, ahogy mindenki másban is munkálkodik. Ne engedd, hogy mások rajtad töltsék ki saját problémájuk miatti dühüket. Te Isten véren megvásárolt gyermeke vagy! Ne érezd magad értéktelennek vagy haszontalannak azért, mert mások nem tudják, hogyan bánjanak jól veled, vagy nem szeretnek annyira, mint amennyire megérdemelnéd, hogy szeressenek. Ne pazarold az életedet arra, hogy megpróbálod elnyerni elismerésüket vagy elfogadásukat. Téged Isten már elismert és elfogadott, ezért vigyázz, hogy önértékelésedet és önbecsülésedet csakis őrá alapozd. Te meg vagy váltva Krisztus vérén, téged befedezett Krisztus vére, ezért Isten elfogadott Krisztus vére által. Márpedig mivel Krisztus vére drága, ezért te is értékes vagy! A Sátán, akinek a neve az, hogy „vádló”, szeretné ezt elfeledtetni veled, és próbálja elérni, hogy csak hibáid és kudarcaid fényében lásd magadat. Ne hagyd neki! Inkább minden reggel, amikor felkelsz, nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Értékes vagyok, mert Jézus drága vérén lettem megváltva!”
„…változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Valamilyen személyes problémával küzdesz, azt gondolva, ha ezen túl leszel, minden rendbe jön? Nos, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Isten kegyelméből le tudod győzni a problémát. A rossz hír az, hogy mire túl leszel az adott gondon, egy másik már alig várja majd, hogy a helyébe lépjen. Valamin mindig dolgoznod kell. A lelki növekedés folyamatos munka. Ám nem hozza meg emberi erőfeszítés, önmagad kárhoztatása, vagy foggal-körömmel való küszködés. Az imával töltött idő eredményeként érkezik, úgy, ha engeded, hogy Isten Igéje minden nap megújítson. Amint egyetértesz Istennel, és elhiszed, hogy amit mond, az igaz, a változás automatikusan megtörténik. Elkezdesz másként gondolkodni, másként beszélni, másként cselekedni. Légy türelmes magadhoz, ez a változás fokozatosan megy végbe. Gondolnál arra, hogy valami nincs rendben a gyermekeddel, ha még nem tud tökéletesen járni rögtön az első próbálkozás alkalmával? Nem, sőt el vagy ragadtatva, ha csak egy lépést is tesz. Ha elesik, felveszed. Ha összepiszkolja közben a ruháját, tisztát adsz rá, és bátorítod, hogy próbálkozzon újra. Soha nem hagyod abba, hogy együtt dolgozz velük. Isten ugyanezt teszi velünk. Nem haragszik azért, mert még nem érkeztél meg; örül annak, hogy haladsz, és igyekszel az ösvényen maradni. Isten dolga arról gondoskodni, hogy a Szentlélek kormányozza életedet. Ha egyedül is képes lennél erre, nem lenne szükséged Rá. Így ahelyett, hogy folyton ostoroznád és hajszolnád magad, kezdj egyre jobban Istenre támaszkodni, és „erőről erőre” jutsz (Zsoltárok 84:8 Károli).
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Egy toronyházon dolgozó munkás megcsúszott, és negyven emeletnyit zuhant az állványzatról. Amikor a huszadik emelet előtt zuhant el, egy nő kikiabált az egyik irodából: „Hogy van?” „Eddig jól!” – kiáltott vissza az ember. Komolyra fordítva a szót, a lelki növekedés néha tényleg olyan érzés, mintha két lépést tennénk előre, de közben hármat hátra. A lelki növekedés nem könnyű, ezért bátorított Pál, hogy ne csüggedjünk el. Általában nem vesszük észre magunkon, hogy fizikailag öregszünk, amíg nem látunk egy korábbi fényképet, és akkor hirtelen rádöbbenünk. Ugyanez igaz a lelki növekedésre is. Nehéz lemérni, milyen messzire jutottunk, amíg vissza nem nézünk arra az időre, mielőtt Jézus megváltoztatta az életünket. A Biblia azt mondja, hogy Isten bennünk működő Lelke által formálódunk fokozatosan Krisztushoz hasonlóvá (ld. 2Korinthus 3:18). A növekedés viszont növekedési fájdalommal jár! Tehát amikor elcsüggedsz, emlékeztesd magad arra, hogy úton vagy lelkileg, hogy problémáid ellenére igenis haladsz, és hogy az ördög próbálja mindig az eszedbe juttatni, milyen messze vagy még. Ne hallgass rá! Jézus megmondta róla, hogy mindig hazudik (ld. János 8:44). Ha elcsüggedsz és feladod, a Sátán nyer. A Biblia azt mondja: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5). Tanulj meg az érzéseiden túllátva élni, áss le mélyre, ahol Isten Lelke él. Bátorodj fel: talán nem mindig tűnik úgy, de minden nappal egyre érettebb és erősebb vagy Krisztusban. Ezért a feladásra még csak ne is gondolj!
„…amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” (1Korinthus 13:11)
Erős hitű emberek láttán előfordulhat, hogy hozzájuk hasonlítva magadat, úgy érzed, te kevesebbet érsz. Egy bibliamagyarázó írta: „Csodáltam azokat a hithősöket, akiknek virágos tanúbizonysága úgy betöltötte a termet, mint a gőz a zuhanyfülkét. Úgy tűntek, mint akik annyira megváltoztak, olyan biztosak, olyan szilárdak. Azt gondoltam, hogy Isten szeretete érdemeink mértéke szerint szűkre szabott. Ha ma jó voltam, szeret. Ha hibáztam, nem szeret. Micsoda hullámvasút! Nem fogtam fel, hogy mindennek, ami megszületik, növekednie kell az érettségig. Azt vártam, hogy egy azonnali hatalmas, mindent befogadó metamorfózis tökéletessé alakít.” Úgy érzed, valami nincs rendben veled, mert úgy tűnik, sohasem éred fel a mércét? Ha igen, olvasd el ezt: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” Mindannyian lelki gyermekekként kezdjük, aztán lelki serdülők leszünk, majd végül eljutunk a lelkileg érett felnőttkorra. De az egyre érettebbé válás útja sosem ér véget. A gyors megoldások keresése és az önigazultság csak arra jó, hogy álszent módon megpróbálj jó benyomást kelteni másokban. Ez megakadályoz abban, hogy őszinte légy Isten előtt, és eléri, hogy azt gondold, már előrébb kellene tartanod lelkileg. Emlékszel arra, amikor kisgyerekként felvetted édesanyád magassarkúját, vagy belebújtál édesapád bakancsába? Bármennyire is szeretted volna, nem volt jó rád, még nem nőttél bele. Ez nem jelenti azt, hogy valami baj lett volna veled, csak azt jelenti, hogy éppen akkora voltál, amekkorának lenned kellett abban az életkorban.
„Isten beszéde… munkálkodik bennetek.” (1Thesszalonika 2:13 NKJV)
Lehet, hogy nem tartasz még ott lelki értelemben, ahol szeretnél lenni, de hála Istennek, úton vagy. Valaha idegen volt számodra Isten kegyelme, de most Isten háznépéhez tartozol (ld. Efezus 2:19). Pál azt írja: „Isten általunk hirdetett igéjét befogadtátok… és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13 NKJV). Ha olvasod Isten Igéjét és hiszel benne, az munkálkodni fog benned. Ráadásul sokkal gyorsabban fejlődsz, ha megtanulsz megpihenni, és elkezdesz aszerint élni, amit Isten Igéje mond rólad, nem aszerint, ahogy érzel. A lelki növekedésre nagymértékben kihat az, milyennek látod magad. Amíg az önmagadról alkotott kép nincs összhangban azzal, amit Isten mond rólad a Szentírásban, addig elégtelennek és méltatlannak fogod érezni magadat – és ez akadályozni fogja a lelki növekedésedet. Amikor Isten azt mondta Jeremiásnak, hogy népek prófétájává hívja őt el, Jeremiás azt válaszolta, hogy ő túl fiatal, nem jó szónok, nincs elég tapasztalata, stb. Hogyan reagált erre Isten? „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek… Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:5-7). Ne félj tehát az elutasítástól, ha nem teljesítesz tökéletesen. A világ talán így működik, de Isten nem. Ha olyan tökéletes lennél, amilyen szeretnél lenni, akkor nem lenne szükséged Isten kegyelmére. Jákób sántításához hasonlóan Isten néha meghagy dolgokat az életünkben, hogy emlékeztessen arra, mennyire szükségünk van rá. Tehát örülj annak, ahol most tartasz, és ne hasonlítgasd magad másokhoz! Ők ugyanezen a dolgokon mentek át ahhoz, hogy eljussanak oda, ahol most vannak.
Ma mutasd ki szeretetedet!
Vegyél mély levegőt, és tartsd bent egy pillanatig! Most lélegezd ki! Hová lett a levegő, amit kifújtál? Itt fog körözni a földön, és minden egyes molekuláját belélegzi valaki más csak azért, hogy ismét kilélegezze. Ilyen értelemben minden ember kapcsolatban van egymással, összeköt minket leheletünk, és kötődünk Hozzá, aki először életet lehelt belénk. Egyszerre köt minket valami az emberiség családjának minden tagjához, így mind egymástól függünk. Tetteinkkel – pozitívan vagy negatívan – hatással vagyunk egymásra. Abban az énközpontú korszakban, amit régen az „Én generációjának” neveztek, gyakran lehetett hallani, hogy az emberek ezt mondták: „Amíg nem ártok vele senkinek, addig senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.” Sajnos bármit is teszünk, az mindig hat másokra is, nem létezik teljesen független cselekedet. A költő John Donne írta: „Senki sem sziget, senki sem egész önmagában, mindenki egy kontinens része, a földrész egy darabkája.” Ezt szem előtt tartva olvasd el a következő két igét:
1) „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34).
2) „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek!” (Róma 13:8).
Ez azt jelenti, hogy ma kötelességed kifejezni szeretetedet valamilyen gyakorlati módon mások felé.
„Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod…” (Máté 6:10)
A megtörettetéssel Istennek nem az a szándéka, hogy lerombolja a te akaratodat, hanem az, hogy új irányt adjon neki, nem akar megfosztani az önértékelésedtől, csak megláttatja veled, hogy Ő az értéked forrása. Gedeon háromszáz harcosának össze kellett törnie a cserépfazekakat, így sebezhetőkké váltak, de ezután láthatóvá vált az edényekben lévő fény, és az ellenség megfutamodott (ld. Bírák 7. rész). Elizeusnak össze kellett törnie az ökrök jármát, amely pedig megélhetését jelentette, mielőtt alkalmassá vált volna arra, hogy megkapja a kétszeres részt Isten Lelkéből (1Királyok 19:19-21). Máriának fel kellett törnie az alabástrom tartót, amely hozományát jelképezte és a házasságra vonatkozó reményeit, azért, hogy elnyerje Krisztus legnagyobb elismerését (Márk 14:3-9).
A megtörettetésnek ára van, fokozatosan történik. 1. lépcsőfok: Bűnbánat. A Betsabéval történt ügy után Dávid így imádkozott: „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat…” (Zsoltárok 51:19). 2. lépcsőfok: Fegyelem. „…megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9:27). 3. lépcsőfok: Intimitás. Szeretsz imádkozni és szereted Isten Igéjét, mert ezek által vagy Istennel kapcsolatban. De harcolnod kell a figyelemelterelések ellen, hogy egy bensőséges helyet találj, és harcolnod kell a benned lévő testiesség ellen, akkor is, amikor a „belső szobádban” tartózkodsz. A megtörettetés igazi lényege, hogy alárendeled magad Isten irányításának. Dick Rasanen írja: „Kedves Isten, olyan könnyen próbálkozom azzal, hogy én legyek a főnök. Túl fájdalmas azonban rájönnöm arra, hogy nem én irányítok mindent. Segíts, hogy amikor azt mondom: "én csak itt dolgozom", tudjam, hogy ez a hitvallásom, nem pedig a felelősségem elhárítása.
„Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg.” (Példabeszédek 24:3)
Azt mondod: „Minden gyermekemet egyformán neveltem, hogy lehet, hogy ez az egy mégis ilyen problémás lett?” 1) Gratulálok, hogy a többieknél sikered volt! Most fordulat előtt állsz. Jó családi szabály a következő: imádkozz a hiányosságokért, fókuszálj a sikerekre! Ne gyötörd agyon azt az egy gyereket, ezzel a többieket fosztod meg idődtől és figyelmedtől. Bár ez nem tűnik természetesnek, csökkentsd a problémás gyerekre irányuló figyelem intenzitását! Hagyj fel azzal, hogy megpróbálod „megjavítani” őt, élvezd a gyerekeiddel való együttlétet és figyeld, ahogy a dolgok maguktól változnak! 2) A gyerekek egymástól eltérő mértékben és eltérő módon fejlődnek. Sok problémás gyerek, egyszerűen csak később érő; add meg nekik a szükséges időt! 3) A legtöbb családban van „fekete bárány”. Ők kényelmetlenné teszik az életünket azáltal, hogy nem úgy élnek, mint a többiek. Fogadd el, amit nem szeretsz bennük, amíg Isten vagy megváltoztatja őket, vagy megtanítja a családot a szeretet egy érettebb, feltétel nélküli és nem leuraló formájára általuk. 4) Tedd meg, ami tőled telik tökéletlen, de szerető szülőként, aztán majd a gyermekeid – nem te! – meghozzák a saját döntéseiket. Sámuel próféta fiai „…nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.” (1Sámuel 8:3). Igen, ez kínos és kiábrándító! De mégsem éri Sámuelt annak vádja, hogy kudarcot vallott volna lelkiekben vagy szülőként. Kevés olyan istenfélő ember élt, mint ő, aki meg is élte, amit prédikált. De az adott helyzetről fiainak megvolt a saját véleményük, és úgy döntöttek, hogy nem fogják az ő példáját követni. Bármennyire úgy érzed is, hogy gyermeked „hibás működésű”, Isten szerint legnagyobb érték számára az a szülő, akinek a reakcióit a hit és nem a megjavítási kényszer, az imádság és nem az okvetetlenkedés irányítja, és aki félreáll Isten útjából és hagyja, hogy Ő munkálkodjon.
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6)
Azt mondod: „A kislányom olyan engedelmes gyermek, de a bátyja minden szabályt megszeg!” Vagy: „A nagyobbik gyermekünk olyan rendezett, de a kisebb olyan, mint egy katasztrófa sújtotta övezet!” A gyermekek egyéniségnek lettek teremtve. Ezzel a ténnyel megbirkózni igazi kihívás a szülők számára. Figyeld meg Isten útmutatásait a Példabeszédek 22:6-ban! 1) „Neveld a gyermeket!” Figyelmes, szeretetteljes, eredményes, boldog gyerekek nem csak úgy lesznek – nevelik őket! A kulcsos gyerekek generációja bizonyította: „a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját” (Példabeszédek 29:15 Károli). A bölcs szülők irányt választanak gyermekeiknek, aztán támogatják őket pozitív megerősítéssel és következetes fegyelmezéssel. Gyermekeik személyiségét és magatartását Isten Igéjével összhangban formálják. Salamon fogalmazása ebben a szentírási szakaszban egy tizenévesnél fiatalabb gyermeket jelez, aki még formálható. Ha elszalasztod ezeket a korai éveket a nevelésben, akkor nehéz dolgod lesz, de Isten segítségével nem lehetetlen. 2) „…a neki megfelelő módon”. Hallottál már valaha a „keresztbe nevelésről”? Azt jelenti, hogy megpróbálod valamire rávenni a gyermekedet, pedig nem arra lett szánva. Ha szögletes peckeket kerek lyukba próbálsz belekényszeríteni, ez lázadásra szólítja fel a lelkes gyerekeket, az engedékenyeket pedig kreativitásukat leromboló alkalmazkodásra. Az egyik angol bibliafordítás [The Amplified Bible] ebben az igeversben azt tanácsolja: neveld a gyermeket „egyéni adottságainak és hajlamainak megfelelő módon”. Tanulmányozd gyermekeid képességeit, és azoknak megfelelően irányítsd őket. Ha szögletes peckeket szögletes lyukakba helyezel, ez csökkenti az ellenállást, együttműködésre hív és segít felismerni, hogy mi gyermeked Istentől kapott rendeltetése. Ez az ő útjuk, nem a tiéd, ők fogják végigjárni. 3) „még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. Ha azon a helyen vannak, ahová Isten rendelte őket, akkor nincs szükségük arra, hogy bárki is manipulálja, irányítsa, vagy megfélemlítse őket. Akkor el vannak látva minden szükségessel, kreatívak, szembenéznek a kihívásokkal, feladataikat véghez viszik, és boldogan nőnek bele abba a környezetbe, amit Isten jelölt ki számukra!
