Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A hiánytól való félelem legyőzése-Csüggedt szív-Isten ma rád figyel!-Tudj elfogadó lenni!-Vigyázz a költekezéssel!

2019. június 11. 00:44 - Andre Lowoa

 

A hiánytól való félelem legyőzése

„Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.” Zsoltárok 34:10

Nem baj, ha valaki szegénységben nő fel, de az igen, ha a szegénység beleivódik, és meghatározza gondolkodásmódját. Egy hírességet megkérdeztek arról, milyen érzés volt szegénységben felnőni. Meglepő módon bevallotta, hogy még mindig aggódik és szorong amiatt, hogy esetleg nélkülöznie kell a jövőben. Ezért hajlamos a zsugoriságra, a pénzét valami szürreális dolognak látja, nem tudja elengedni magát és élvezni a siker velejáróit. A felesége azonban egyensúlyt hozott a kapcsolatukba, mert adakozó lelkületű, tud költeni és tud takarékoskodni is. Mit gondolsz, kin múlik a sikered, rajtad vagy Istenen? Amíg azt hiszed, hogy rajtad, mindig sebezhető maradsz emberekkel, körülményekkel és a gazdasági helyzettel szemben. De ha tudod, hogy Isten a felelős a boldogulásodért, az hatalmas nyereség. Választhatsz tehát: magadban bízol, vagy Istenben.

Az oroszlánok ...

 

A zsoltáros azt írta: „Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.” (Zsoltárok 34:10–11). Azt mondod, ez egy ószövetségi ígéret? Akkor tessék, itt egy újszövetségi is: „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8).

 

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsoltárok 23:1)

Az Úr az én pásztorom...

Miért hasonlít minket a Biblia a juhokhoz? Mert a juhok a legnagyobb függőségben élő teremtmények: minden szükségüket illetően a pásztorban kell bízniuk. Isten azt akarja, hogy te is így élj: tőle való függésben. Ha a nélkülözéstől való folytonos félelemben élsz, akkor nem bízol eléggé Istenben. Sok más félelmünk erre a legbelső félelemre vezethető vissza, például a betegségtől való félelem, az öregségtől való félelem, az is, ha félünk befektetni, vagy félünk, hogy nyugdíjas korunkban szegények leszünk. Szélsőséges formában a hiánytól való félelem olyan mértékű szorongáshoz vezethet, hogy az embernek nyugtatókon és gyógyszereken kell élnie. Ugyanez a kapzsiság egyik gyökere is. Megtörténhet, hogy annyira be akarod biztosítani magad az esetleges nélkülözés ellen, hogy emiatt sokkal többet halmozol fel, mint amennyire valaha is szükséged lehet. A hiánytól való félelem vezethet munkamániához is, nehogy te vagy a gyermekeid valaha is kényelmetlen helyzetbe kerüljetek, nehogy segítségre szoruljatok. Mint minden félelem, ez is egy tévhiten alapul – konkrétan azon, hogy Isten nem képes vagy nem akar gondoskodni rólad. „Az Úr az én pásztorom [aki táplál, terel és őriz], nem szűkölködöm.” Ne élj úgy, mintha nem hinnéd, amit Isten megígért neked. Jó módszer, ha megtanulod az ígéreteket, megérted, melyek azok, amik feltételhez kötöttek, betartod a feltételeket, és megnyugszol Isten szeretetében és hűségében. Ez nem jelenti azt, hogy tétlenül üldögélhetsz várva, hogy Isten majd megteszi helyetted azt, amihez neked képességet adott. Meg kell tenned a természetes dolgokat, és bíznod kell abban, hogy ő majd megteszi a természetfelettieket.

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” Efezus 3:20

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” Efezus 3:20

Íme, néhány szentírási stratégia a hiánytól való félelem legyőzésére:

1) Add Istennek a jövedelmed tizedét (ld. Malakiás 3:8–12; Máté 23:23). Ne vitatkozz azon, hogy ez vajon ószövetségi törvény-e vagy újszövetségi elvárás? Nem tennél-e meg inkább az elvártnál többet is, minthogy később rádöbbenj, nem teljesítetted Isten akaratát?

2) Élj a 10-10-80 szabály szerint! Miután odaadtad Istennek a jövedelmed első tizedét, tégy félre 10%-ot megtakarításként, és csak a maradék 80%-ból gazdálkodj!

3) Nézz szembe azokkal a területekkel, ahol legnagyobb a hiánytól való félelmed. Élelem? Lakhatás? Közlekedés? Egészségbiztosítás? Nyugdíj? Vesd el magadtól a félelmetes fantáziákat, töltsd be a helyüket ezzel az ígérettel: „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8 RÚF).

4) Ne csupán a végzettségedre, versenyképes szakértelmedre vagy befolyásos kapcsolataidra támaszkodj az anyagi biztonság tekintetében. Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint.” Tégy meg minden tőled telhetőt, de végeredményben egyedül Isten erejében bízz! Jézus azt mondta: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek(János 10:10). Ez nem csak a „lelki” életre vonatkozik, hanem az élet minden területére. Ma hidd el, és fogadd el, amit Jézus ígért, és kezdj el bővölködő életet élni!




Csüggedt szív

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült  ívánság az élet fája.” (Példabeszédek 13:12)

A depressziós ember lemond az életről.

Amikor Mózes úgy érezte, hogy a feladat túl nagy számára, azt mondta Istennek: „Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!” (4Mózes 11:15). Mivel biztos volt abban, hogy Jezábel valóra váltja fenyegetéseit, és megöleti őt, Illés is azt kérte Istentől, hogy vegye el az életét.

Azt mondják, Jób könyve csupán kilenc hónap történéseit beszéli el, de veszteségei annyira megsemmisítően hatottak Jóbra, hogy azt mondta: „szívből megutáltam életem” (Jób 10:1).

Salamon azt írta: „a halogatott reménység beteggé teszi a szívet” (Példabeszédek 13:12 Károli). Ahelyett, hogy azon vitatkoznánk, vajon a mennybe kerülnek-e azok a keresztyének, akik öngyilkosok lesznek, inkább bölcsességet kellene kérnünk Istentől, hogy felismerjük, ha egy szerettünk annyira reménytelen lelkibeteggé válik, hogy nem bír már elviselni egyetlen napot sem.

Kik ezek az emberek? Fiatalok, akik megvagdossák magukat, és így kiáltanak segítségért. Háborús veteránok, akik poszttraumás stressz szindrómában szenvednek, mert nem tudnak szabadulni a háború démonaitól és nem tudják elűzni őket. Erőszak áldozatai, akik káros vagy egészségtelen viselkedést felvéve próbálnak megbirkózni azzal, amit átéltek. Jó emberek, akik szexuális problémákkal küszködnek, de rettegnek beszélni róla.

A WHO szerint világszerte 615 millió ember küzd depresszióval és szorongással minden nap. Vannak köztük, akik palotákban laknak, és vannak, akik hidak alatt alszanak. Vannak köztük keresztyének is, akiket az öngyilkosság gondolata foglalkoztat, és rettegnek, hogy azt fogják hallani, hogy gyengék és nincs elég hitük. Ha elküldjük őket egy röpke igevers, egy rövid ima után azzal, hogy „Isten áldjon meg!” – csak a farkasok elé vetjük őket.

Jézus azt mondta: „elküldelek titeket”, mert nálatok van az Ige, tiétek a Lélek, ti rendelkeztek az erővel, amivel segíthettek rajtuk.



Isten ma rád figyel!

„Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Mózes 6:26)

Dallas Willard kisgyermek korában elvesztette az édesanyját. Egyik írásában egy kisfiú szerepel, akinek az édesanyja szintén meghalt. A kisfiú minden éjjel betotyogott édesapja szobájába, és megkérdezte, aludhat-e vele. Csak akkor érezte magát eléggé biztonságban ahhoz, hogy elszenderedjen, amikor az apja megígérte, hogy az arcát felé fordítva fog aludni. Willard azt írja: „Eléldegélhetünk egy olyan Istennel, aki nem beszél. Legalábbis sokan ezt gondolják. De az nem igazán lenne igazi élet, és biztosan nem olyan élet, amilyet Isten tervezett nekünk, nem az a bővölködő élet, amit Jézus elérhetővé tett.” Mózes így imádkozott: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Nem csodálatos tudni, hogy Isten figyel ránk, vezet és véd a nap huszonnégy órájában minden áldott nap? Valójában a leggyakoribb ígéret a Szentírásban nem az üdvösség vagy a menny. Nem, a legtöbbször ismételt ígéret a Bibliában ez: „…én veled leszek…” (Józsué 1:5). Ezt az ígéretet adta Isten Énóknak, Nóénak, Ábrahámnak, Sárának, Jákóbnak, Józsefnek, Mózesnek, Máriának és Pálnak. Ez volt az, ami segített nekik tovább menni! Dávid ezt mondta: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy…” (Zsoltárok 23:4). Isten folyamatosan emlékeztette népét arra, hogy velük van; a Szent Sátor, a Szövetség Ládája, a sivatagban hulló manna, és az előttük járó felhő- és tűzoszlop által. Ugyanígy emlékeztet ma téged is: „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr…” (Józsué 1:9). Légy nyugodt, Isten figyel rád!




Tudj elfogadó lenni!

„…Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:8)
Jézus azt parancsolja nekünk, hogy adjunk és kapjunk. Egészséges egyensúlynak kell fennállnia a kettő között. Parancsa kihívás elé állítja természetes önzésünket. Az elfogadni tudás parancsa által fogjuk reálisan látni korlátainkat, Istentől és emberektől való függőségünket. Vannak, akiknek elfogadni nehezebb, mint adni. Semmi gondunk azzal, hogy átadjuk meglátásainkat, reményt nyújtsunk, biztatást, tanácsot, támogatást, pénzt adjunk, vagy akár még magunkat is adjuk. Nem, a legnagyobb kihívás az, hogy megtanuljunk nagylelkűen elfogadni. Az elfogadással elismerjük, hogy szükségünk van másokra, és ez nagyon nehezére esik az egónknak. Pedig az elfogadással mutatjuk meg az adakozónak, hogy van valamije, ami elég értékes ahhoz, hogy odaadható legyen; ezzel kifejezzük, hogy értékesnek tartjuk az életét. Az elfogadó szemében fedezi fel az adakozó saját értékét. Például, ha valaki ad neked egy órát, de azt soha nem hordod, akkor valóban elfogadtad azt az órát? Ha valaki megosztja velünk egy ötletét, de még csak fontolóra sem vesszük, akkor értékeltük-e igazán azt az ötletet? Ha bemutatnak egy barátnak, de mi levegőnek nézzük, akkor vajon elfogadtuk-e azt az embert igazán?
Az elfogadás művészet, olyan, ami nagylelkűséget követel meg részünkről. Engedélyt ad másoknak arra, hogy az életünk részei legyenek, sőt akár még arra is, hogy bizonyos területeken tőlük függjünk. Ehhez alázat kell, hogy azt tudjuk mondani: „Szükségem van rád, jobb emberré teszel, nélküled nem az lennék, aki vagyok”. Az őszinte elfogadáshoz az kell, hogy növekedjünk a kegyelemben. Túl sok sebzett ember él, aki többé már nem is közeledik mások felé, mert ajándékaikat nem értékelték. Ezért ma kérd Istent, hogy segítsen nagylelkű elfogadóvá válni!




Vigyázz a költekezéssel!

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek…” (Róma 13:8)
 

Ha azt hiszed, hogy a lottó ötös minden problémádat megoldaná, akkor nagyon tévedsz! Azoknak, akik egyik pillanatról a másikra milliomosok lettek, csaknem fele tönkrement néhány éven belül. Miért? Ez több okra vezethető vissza: rossz üzleteket kötöttek, mértéktelen életet éltek, őrült vállalkozásokba fogtak, vagy épp sosem látott rokonok kirimánkodták tőlük a pénzt. És van még egy ok, a legnagyobb! Mivel azt hitték, hogy velük van Fortuna istennő, és Midasz királyhoz hasonlóan minden, amihez érnek, arannyá válik, folytatták a szerencsejátékot, sőt, az eddiginél magasabb szinten – és mindent elvesztettek. Értsd meg ezt: hacsak nem költesz kevesebbet, mint amennyit megkeresel, semekkora jövedelem sem lesz elég számodra! Ezért, ha bölcs vagy, nem kezdesz költekezni, ha fizetésemelést vagy valami váratlan pénzt kapsz. Csökkentsd adósságodat, mielőtt viharmadárként állandóan ott körözne körülötted, és megpróbálna megfojtani! Nincs akkora jövedelem, ami elegendő lenne, ha nem tartod ellenőrzés alatt költekezésedet. Az anyagi előrejutás egyetlen módja, ha megtagadsz magadtól bizonyos dolgokat, amiket egyébként szeretnél megszerezni, és helyette inkább takarékoskodsz a jövőre. Ha nincs benned elég önfegyelem ehhez, akkor mindig adósságban fogsz úszni. Ha a kormány eladósodik, hát megadóztatja az állampolgárokat, köztük téged. De ha te eladósodsz, magadra vagy utalva. Isten nem akarja, hogy így élj. Az igazi elégedettség nem abból adódik, hogy mindent megkapsz, amit szeretnél, hanem abból, hogy felismered az áldásokat, amiket kaptál, és megtanulod élvezni őket. Ez legyen a célod: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek!

komment
süti beállítások módosítása