Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Életünk távlatáért.../Félelem.../Igazság.../Igazság és békesség.../Isten/Istennélküliség.../Szentlélek...

2019. június 04. 03:47 - Andre Lowoa

Életünk távlatáért...

 



A mai nap imádsága:

Uram! Engedd, hogy továbbra is tenyereden élhessek, s pillanatnyi szorításaidat ne büntetésnek, hanem biztonságom jeleinek vegyem! Ámen
    
Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget.
Jeremiás 10,12
Evolúcionisták elszántan állnak szemben a kreácionistákkkal, farkasszemet néznek már régóta egymással, s várják a pillanatot, amikor végre kiderül az igazság mindenki számára: "csak úgy" kifejlődött magától a világ, illetve Isten teremtette azt. Istenbizonyítékokat korábbi korok embere is keresett. A skolasztika a formális logika szabályai szerint, mintegy fél évezreden keresztül - gyakorlatilag a lutheri reformációig - kereste azokat észérveket, logikai okokat, melyek egyértelműen és univerzálisan alátámasztják: Isten van. Felfoghatatlan létezésünk korlátait talán manapság jobban látjuk, de a létezés csak nekünk behatárolt, Akitől fakad a létezés, anak számára az nem korlát, hanem egy eszköz csupán.
Kicsiségünktől gyakran megborzongunk, különösen, ha a teremtett világ nagyságát szemléljük. A csillagok milliárdjai, a parányi élőlényekmilliárdjai, melyek körbevesznek minket, itt élnek velünk együtt vagy éppen bennünk, mind-mind Teremtőnk ujjlenyomatának egy-egy barázdája, görbülete. A hívő ember - ki-ki a maga szintjénn el-elmeditálgatva -, nemcsak mint anyagvilághoz kötött ember él, hanem belegondolja életébe a nemlátható Istent s az ő nemlátható világát is. Ez nem egyszerű feladat, sokan meg is rettennek tőle, bele is fáradnak. (Megkeseredett ember nemcsak a hitetlenek között van...) Talán azért engedi meg ezt Isten, hogy emelt fővel senki se dicsekedhessen Őelőtte..
Isten nemcsak a materilaista világot, de az inmaterialista világot is "kézben tartja", Ő az Ura annak is. A szilárdság Tőle van, s mi is csak akkor érezhetünk szilárd talajt a lábunk alatt, ha Benne reménykedünk! Az örökkévaló Isten "értelmének" szövétneke feszül az egész világegyetemben, de parányi sátor-életünk ponyváját is csak ő feszítheti ki - úgy igazán. Ha benne bízunk, egykor elbomló sátor-életünk is biztonságot sugároz szeretteink felé, hiszen Vele együtt a gyenge sátor is erős vár, s a legnagyobb viharok sem tehetnek kárt lelkünkben, hiszen tenyérén hordoz minket nap, mint nap...

 

Félelem...


A mai nap imádsága:

Uram! Szereteted tüzét gyújtsd meg bennem, hogy ne dideregjek, és másokat is melegíthessek szolgáló életem jó cselekedeteivel! Ámen.



A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.
1 Jn 4,18

Amióta ember az ember, sok mindentől félt már... Villámlástól, árvíztől vagy tűzvésztől, pestistől, gazdasági válságtól, atomháborútól vagy AIDS-től. Krízisek ezek, amik vagy így vagy úgy, de megoldhatóak, mégis rettegéssel töltik el az emberek szívét, de miért is? Mert mindegyikben megérezhető egy kevés a halál jeges lehelletéből. A mozdulatlanság, "a nincs-tovább"-tudata félelmet keltő. Amíg fiatalok vagyunk, s azt hisszük sebezhetetlenek vagyunk ezzel kevésbbé törődünk. Ezért toboroznak katonának fiatalokat, s nem középkorúakat, ezért nagyobb a készség a fiatalokban, hogy az igazságért a barikádokra is menjenek. Virtus, s az igazság utáni vágy a fiatalság jellemzője.

Nemsokára itt a vakáció, egyesek számára a féktelen örömök ideje. A vakmerőség - sajnos ez előre prognosztizálható - ezen a nyáron is áldozatokat követel majd. Akinek a szívében ott van Isten, az is ugyanúgy kockázatnak van kitéve mint a többiek, csak éppen a hite miatt tudja, hol a határ. Az istentelen szív nem tudja hol a határ, s ezért vakmerő... Az eredményeket pedig hordozni kell: az egyik frissdiplomás orvos volt, esküvője előtt pár nappal sárkányrepülőjével lezuhant a budai hegyekben, a másik tengerésztiszti diplomáját tudhatta már a kezében, amikor is a svéd fjordok között sídeszkáján kereste teljesítőképességének határait. Mindkét fiatalember sportszerető volt... Az egyik akitől a sebészorvosi pálya karnyújtásnyira volt, most a kezét is alig tudja mozgatni, tolókocsijában gondolkodik el életéről, mert gyakorlatilag mást nem tehet, a másik pedig 23évesen nyugdíjas lett... Ő "csak" - pedig korábban több nyelven beszélt - így hét esztendő kemény munkája után újra megtanult beszélni - igaz csak nagyon lassan, de beszél.

Sokan testileg egészségesek, de lélekben, a szívükben teljesen összetörtek. A legkisebb hétköznapi feladat is, szinte megoldhatatlan számukra. A félelem mindenütt óriási akadályokat láttat velük, s nincs nap, hogy ne ütnének magukon újabb lelki sebeket. A félelem pótcselekvésekre készteti őket, s menekülnek. Menekülnek önmaguk elől: így jutnak 12-14 éves lánykák abortuszra, 14-15 évesek alkohol-elvonó kúrára, s nem egy közülük 16-17 évesen májcirózissal küszködik...

A kérdés nem elméleti, nagyon is gyakorlati: Kitől kellene félnünk, kitől kellenne megvédeni magunkat? Az Istentől, önmagunktól? Higgyük el, a válasz Isten igéjéből, az életünk történéseiből, a teremtett világból nagyon is jól kiolvasható...




Igazság...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szeretetem mindig nagyobb legyen, mint a vágyam, hogy hirdessem az igazságot! Ámen
István pedig - kegyelemmel és erővel telve - nagy csodákat és jeleket tett a nép között. Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a ciliciaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal; de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. Ekkor felbújtottak embereket, akik ezt mondták: "Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent." Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat, rárohanva elfogták őt, és a nagytanács elé hurcolták. Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: "Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél."
ApCsel 6,8-13
Sajnos nem ismeretlen ez a fajta "vitakultúra" még ma sem... Azt gondolná az ember, hogy a másik lesöprése a politika színpadáról vagy nemtelen eltávolítása a vita-partnernek csak a régmúlt "civilizálatlan" korok sajátja, de manapság a többvéleményűség szabadságában, a demokráciában ez már nem járható út... Aztán kiderül újra és újra, milyen sokan járnak ezen az úton! Amikor nálunk békés tömegre ráuszították a rendőröket az hatalom honi pribékjei, a nyugat hallgatott, de amikor néhány évvel később ugyanez megtörtént Stuttgartban is - német barátaink csak kapkodták a fejüket!
Igen, ma is a tömeg közé lövetnek, ha úgy gondolják a hatalommal bírók, vagy mosolyogva egzisztenciálisan megfojtják az ellenfelet, ha az "érdekük" úgy kívánja. Az, hogy az Ószövetség világában ez természetes volt, s hogy a világban ez ma is így történik, még érthető is, no de Krisztus népe között, az Egyházban is? Koncepciós perek tízezrei végződtek "istenítéletekkel", s évszázadokon át a lélekmentés sajátos módja volt a máglyán való elégetés... mindez a Szeretet Egyházában!
(Szegény) István diakónus, az első vértanú szent, semmi kivetnivalót nem tett felebarátai ellen. Nem uszított vagy lázított, nem volt gyűlölet-prédikátor, csak beszélt... Feltehetően az igazságot szólta, amiért azonban az életével fizetett! A hatalom ugyanis mindig reszket az igazságtól, ezért reagál idegesen és értelmetlenül nagy túlerővel azokkal szemben, akik a valóságra irányítják az emberek figyelmét. Az igazság azonban nem tiporható el, csak úgy néz ki, hogy elfojtható, végleg elhallgattatható! Egyszer aztán minden kiderül, hiába titkosítanak 70-80, akár 100 évre bármit is. Ahogyan a bátor kiállás az igazság mellett, megtermi gyümölcsét - csak mindig később, azt ki kell várni, olykor egy-két generációnak(!) is várnia kell -, ugyanúgy elnyerik méltó büntetésüket azok is, akiknek nem számít se haza, se Isten, se ember, csak egyedül az "itt és most" kábulata. kiváltságosként részesedni a hatalomból.
A legnagyobb embertelenségeket sajnos mindig azok követik el, akiknek a legkisebb a hatalmuk. Így volt ez a háborúk mindennapjaiban, de így van ez békeidőben is, amikor kiskorúak, nők, idősek sérelmére követnek el delictumokat: előre eltervezve, aljas szándékbók, különös kegyetlenséggel stb... István megkövezése a hatalomféltés tipikus esete: hamis tanúkkal, a jogosság látszatával! Ennél gyomorforgatóbb talán nincs is... Mi ebből a tanulság? Először is: nem szabad elfelejteni, hogy a gyengék utolsó menedéke az erőszak; másodszor: az igazságot megfelelő helyen, megfelelő időben szabad csak fejtegetni, a fokozatosság elvével, mert sokszor megesik, hogy nem a kút mély, hanem a kötél rövid...

 



Igazság és békesség...


A mai nap imádsága:

Mindenható Örök Isten! Oly sokszor elfordult néped Tőled, felejtvén akaratodat... meg is kaptuk büntetésünket önmagunkban. Elveszítettük hitünket Tebenned, megkopott reménységünk a jó hatalmában, s azt hittük, hogy a Te erőd nélkül is erősek vagyunk. Bocsásd meg hűtlenségünket, s szánj meg minket! Segélj mindannyiunkat emberi határokon innen, s túl! Add, hogy minden jóakaratú kéz egymásra találjon, s Tőled kapott lendülettel építse eljövendő országodat! Urunk, add nekünk igazságodat, hogy emelt fővel tudjuk születés és halál közé beékelt életünket megfutni, s közösségre leljünk Általad! Istenünk, mosd lelkünket tisztára igéddel és a szentségekkel, hogy derűvel és sorosunkra-szabott boldogsággal élhessünk a Kárpátok ölelésében, s kiábrázolódjék életünkben Krisztus Urunk arca! Add Urunk, hogy Benned egymásra találjunk s minden, a világban szétszóródott magyar testvérünk szívében erősödjék az egymáshoztartozás érzése és az önfeláldozó szeretet! Ámen

   

Trianon hatalmas veszteséget jelentett a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Az anyaegyházak 73%-a a határon túl maradt (901-ből csak 244 maradt a csonka országban). Ez jóval nagyobb veszteség volt, mint ami a katolikus (57%) vagy a református egyházat (50%) érte. Az evangélikus egyház lélekszáma több mint a felére - 1,1 millióról 500 ezerre - csökkent. A három evangélikus teológiából kettő - a pozsonyi és az eperjesi - a csehszlovák uralom elől Magyarországra menekült. A pozsonyi evangélikus és a rimaszombati protestáns gimnáziumot már az 1920-as évek elején elvették. Egyedül a nagy tudású és felvilágosult Gömöry János, az eperjesi kollégium gimnáziumának igazgatója tudta elérni állhatatos küzdelemmel azt, hogy a meglevő magyar osztályok még befejezhették tanulmányaikat, de 1927-ben közülük az utolsó is elhagyta az ősi kollégium épületét. Az eperjesi jogakadémia Miskolcon állt fel a cipszer (szepességi szász) származású Bruckner Győző dékán hatalmas szervezőtevékenységének köszönhetően. Az anyaországban Raffay Sándor bányakerületi püspök sokat tett a határon túli magyar evangélikusokért, például támogatta a felvidéki evangélikusok ügyét felkaroló Thököly Szövetséget. Sok felvidéki iskolában tanító, neves tanáregyéniség helyezkedett el a csonka ország evangélikus iskoláiban Aszódon, illetve a "Fasorban".

Az új Csehszlovákiában megalakult Szlovákiai Evangélikus Egyházban a magyar evangélikusok hátrányos helyzetbe, kisebbségbe vagy vegyes gyülekezetekbe kerültek. Két színmagyar gyülekezet, Révkomárom és Somorja nem is volt hajlandó belépni a szlovák egyházba, "jutalmuk" az állami támogatás megvonása volt. Mivel önálló magyar esperesség nem alakulhatott, a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség egyesületi keretben küzdött a magyar nyelvű evangélikusokért újságkiadással, konferenciák szervezésével. A színmagyar Sajógömör lelkészét, Egyed Aladárt a cseh hatóságok gerinces magyar kiállása miatt elüldözték az országból.

Az 1938–1945 közötti Tiso-féle Szlovákiában, majd a háború utáni Benes-féle magyarüldözés és hontalanság éveiben két evangélikus pozsonyi tanár-író állt a magyarság élére: Szalatnai Rezső és Peéry Rezső. Nem engedtek magyarságukból, európaiságukból, humanista elveikből; közbenjártak az üldözöttek érdekében, emberek voltak egy embertelen korban.

Az erdélyi magyar evangélikusság külön egyházat alakított. A Kolozsvárott élő, evangélikus Reményik Sándor az egész elszakított magyarság máig legnagyobb hatású költőjeként hirdette a szülőföldhöz való ragaszkodást. Járosi Andor, a tudós kolozsvári evangélikus esperes – az "erdélyi Wallenberg" - 1944-ben zsidókat mentett, míg végül az oroszok elhurcolták. 1944. december 26-án halt meg Magnyitogorszkban (Járosi Andorról a Lelkipásztor 1949-es évfolyamában olvasható megemlékezés). Reményik Sándor hozzá írta "Az én lelkipásztorom" című versét.

A második világháború utáni kommunista és magyarellenes uralom kettős elnyomásként telepedett az elszakított részek magyarságára. Mózes Árpádot – a későbbi erdélyi magyar evangélikus püspököt - 1956 után börtönbe hurcolták. Opfermann Ernt megfosztották kolozsvári teológiai tanárságától. A Felvidéken a két világháború közötti a 20-30 ezer magyar evangélikusból jó, ha ötezer maradt. Kevés a magyar többségű gyülekezet (Somorján, Alsószelin és Sajógömörön találunk ilyeneket); a legtöbben elszórva, vegyes magyar-szlovák gyülekezetekben élnek. A Szlovákiai Magyar Evangélikus Misszió 1997-ben felmerült terve máig nem valósulhatott meg. A Vajdaságban élő magyar evangélikusoknak nagy küzdelem árán sikerült - a szlovák egyházból kiválva - önálló magyar evangélikus szuperintendenciát alakítaniuk


Czenthe Miklós
Ev. Élet honlapjáról átvéve



Isten


A mai nap imádsága:

URam! Felfoghatatlan a hatalmad, s el sem tudunk képzelni Téged. Óvj meg minket a hamis elvonatkoztatásainktól és gyarló emberi elképzeléseinktől és segíts, hogy életünkben tükröződhessen a Te szereteted! Ámen

   

Jeremiás próféta így szólt: Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet. Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget.
Jer 10,11-12

Aki a harmadik évezredben él - s nem valamilyen rajongó tábornak, csoportnak, szektának, egyház(acská)nak a tagja -, annak szeme gyorsan továbbfut ezen az igén, hiszen nyilvánvaló számára, az Isten: az EGY... Nincsen Rajta kívül más ISTEN, ha lenne, akkor ez azt jelentené az EGY-Isten nem lenne Mindenható, hiszen szüksége lenne a többi istenség "együttmunkálkodására" is, hogy elboldoguljon ezzel a Világmindenséggel... A többistenhit - bár nagyon csiklandoz és kedves az elme számára - szép emberi elképzelés. Nem több, nem kevesebb, ahogyan az is, hogy az Isten az három. Nos, az Isten az nem három, hanem Három-EGY -, s ez "természetesen" hittitok!

Az ÚR Egy, s az ereje is EGY. Nincs ellen-erő, ami egyensúlyban kellene hogy tartsa Istent, mert Isten az EGY VALÓSÁG két tapasztalati formában. Mi emberek Istent megélhetjük úgy, hogy "Őbenne vagyunk, élünk és mozgunk" (ApCsel) s úgy is, hogy tapasztaljuk a hiányát: ez az istentelen állapot, maga a pokol.

Ez a Világteremtő Isten - Akire nincs szó, mert nem is LEHET(!); Ő a "Vagyok, Aki vagyok", a LÉTEZŐ -, hozott létre minden létezőt, s belehelyezte a Világmindenség minden létezőjébe, minden elemi részecskéjébe az Ő RENDJÉT, ami egyben az ÚRIsten "névjegykártyája" is. Aki tud olvasni, az elolvashatja, mi áll rajta...

Jeremiás istenekről beszél, amiket emberi kéz alkotott - s melyek nyilvánvalóan nem bírnak isteni tulajdonsággal -, de azt a mondást, hogy "valakinek valami az istenévé válik", mindenki jól érti, mert ez kinyilvánítja, hogy az a "valami" teljesen átveszi a kontrollt afelett, aki azt az adott dolgot "isteníti". Így lehet valakinek istene a drog, a hatalom, egy hamis ideológia vagy éppen egy súlyosan deformált istenkép...

A hívő ember felismerése, hogy Isten bölcsen alkotta meg ezt a világot. Benne rend uralkodik, s benne mindennek következménye van. "Megúszni" benne semmit nem lehet, ki mit vet életében, azt is aratja majd le azon a napon, amikor Isten azt mondja: "Földlakó ember! Bevégeztetett... Elég!" Sok-sok embert ez fajta "szcenárió" nem hat meg; és továbbra is élik istentelen életüket: ölnek, lopnak, hazudnak, uszítanak, megosztanak és mindenben gátlástalanok. Az ilyeneknek azonban nincs helye, öröksége az Isten országában... Ez is a JóIsten teremtettségbeli rendje.

 

Istennélküliség...


A mai nap imádsága:

Uram! Vezérelj minden utamon, hogy el ne szakadjak Tőled, s ha mégis elcsábítanának selymes-füvűnek vélt legelők, kérlek találj rám, hogy újra Rád találhassalak! Ámen

   

Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül."
Mt 18,13-14

Mi az oka ennek a nagy örömnek? ...Isten bizonyára nem számokban méri a boldogságot, sőt örömét sem százalékok határozzák meg, ahogyan ez nálunk embereknél általában lenni szokott! Mi a sikereinket számokban igyekszünk lemérni - pl. mekkora a fizetésünk, mit birtokolhatunk -, de Isten eredményessége nem függ a számoktól és számokban sem fejezhető ki. A kilencvenkilenchez persze kívánkozik az a hiányzó egy, de nem egyszerűen számtani "kerekségről" van itt szó...

Amikor Isten elhatározta, hogy embert készít a föld porából (Ádám=föld porából való), valami csodálatosat akart teremteni. Ez meg is történt, hiszen nincs csodálatosabb az "Isten képére, s hasonlatosságára teremtett" embernél! S jegyezzük meg gyorsan: Bizony nincs nyomorúságosabb annál, ha valaki elveszíti ezt az "istenképűségét".

Istenhez hasonló voltunk mércéje a szeretetünk. Minél inkább szeretünk, annál inkább tükröződik életünkben a soha meg nem látható, meg nem fogható Isten. Aki elkószál Isten nyájából (a Szentlélek-elhívta-, és őrizte közösségből), az nemcsak a közösség hiányát, de az egység, s ezen keresztül az Isten hiányát is alaposan megtapasztalja. A sok eltévedt/elszakadt bárány ebbéli hiánya miatt van telve félelmekkel, aggodalommal...

Az evangélium (a jó hír), hogy Isten mindenkinek "utánaered". Felfoghatatlan ez a teremtői szeretet, de számára az az egy is a "minden" - ahogyan, ha párkapcsolatban, később családban igazán szeretünk, akkor nem tudjuk elképzelni anélkül az egy nélkül (Őnélküle, mellénkrendelt társunk nélkül) a földi teljességet.

Isten minden embert méltóságra teremtett. (Méltatlan körülményeken ezért lenne kötelessége minden embernek változtatni!) Ha ezt Teremtőnktől kapott méltóságunkat elveszítjük, a legfontosabbat veszítjük el... De akármilyen helyzetbe is kerülünk, elkóborolunk, elszakadunk vagy elszakít minket a világ Mennyei Atyánktól - Számára soha nem vesztünk el. Ő számon tart mindenkit, még akkor is ha sokan nem is számolnak Ővele...








Szentlélek...
Imádkozzunk!
Erőnek, szeretetnek, józanságnak Lelke... Segíts meg! Ámen

Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. 
Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg.”
Lk 12,(8-9)10

Pünkösd ünnepe közeledtével többszörösen is izgalmas a kérdés: Mit jelent a Szentlélek káromlása? Bibliában jártasabbak csípőből válaszolnak is rá: hát az, amire nincs bocsánat! Tessék? Ha Isten kegyelme végtelen, akkor hogyan értsem azt, hogy erre meg nincs bocsánat? Az önjelölt "írásmagyarázók" tücsköt-bogarat a Szentlélek elleni káromlásnak vesznek, lelki (fel)fűtöttségük függvényében. (Érdekes ezekbe érintőlegesen beleolvasni! Egyrészt elszörnyülködhetünk az emberi balgaság határtalanságán, másrészt elszomorodhat minden józanul gondolkodó ember, hogy még mindig csak itt tart kétezer év után is a keresztények egy jelentős része...)
Szentlélek elleni bűnök: Petrus Lombardus (1095-1160) óta hatot tartunk számon: 1) Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni. 2) Kétségbeesni Isten kegyelme felől. 3) A megismert igazság ellen tusakodni. 4) Isten kegyelmét másoktól irigyelni. 5) Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni. 6) A bűnöket mindhalálig meg nem bánni. Lombardus rendkívül objektíven, kiegyensúlyozottan és lényegretörően tárgyalja a teológia legfontosabb témaköreit, és elkerüli a kevésbé fontos kérdéseket. Egészen a felvilágosodás koráig Lombardus szentenciáinak kommentálása a teológiai magiszteri fokozat (magister: egyetemi doktori címnél alacsonyabb rangú tudományos fokozat /master és a PhD között/, régen a középkori egyetemeken adományozták, manapság többnyire csak angol és amerikai egyetemeken alkalmazzák) elnyerésének egyik fő feltétele.
De mit is jelent ez a hatpontos felsorolás a hívő élet gyakorlatában? Nem csak sok mindent, hanem mindent. Először is: megtérés Istenhez csakis egyszer lehetséges. (A naponkénti megtérés, az tkp. korrekció, a krisztusi mértékkel megvizsgálni cselekedeteinket.) Megvilágosodni nem kell, nem is lehet többször, csak egyszer. A Szentlélek káromlása azt is jelenti, hogy valaki megtapasztalta a fényt, s mégis visszavágyakozik a sötétségbe... Megtapasztalta a szeretet mindenekfelettállóságát, de végül tagadja azt. Folyamatosan jót kap, mégis következetesen rosszal fizet érte... Naponkénti átéli az isteni gondviselés megsegítő erejét, mégis rosszindulatú másokkal szemben. Egyszóval: tudja, hogy mi az Isten 'normalitása', mégsem aszerint cselekszik!
komment
süti beállítások módosítása