1993. december 7.

Szentséges Szívem Vassulája, béke legyen veled! Bár te nem kerestél engem, én mégis kegyes voltam és eljöttem hozzád nyomorúságosságodban. Bár nem voltál alkalmas erre a küldetésre, hatalmammal mégis felemeltelek, hogy menj és üzenetemmel hódítsd meg a vallástalan és gonosz világot. Ne félj, mert veled vagyok! Maradj hûséges hozzám, és ne nyugtalankodjék a szíved, amikor egyesek nem fogadják el üzenetemet. Ez az én üzenetem, és nem a tiéd! Neked csak közvetítened kell, és nem kell aggódnod a többiért!

Leányom, Atyám és én kezdettõl fogva figyelmeztettünk, hogy sok ellenállásba fogsz ütközni, mert a világ megveti azt, aki megmenti õt. Újból mondom, mint eddig még soha: te az én szolgálóm vagy, és soha nem leszel nagyobb, mint én, a te Mestered. Egyik küldött sem nagyobb annál, aki õt küldte. Láttad Sebeimet, te is viselni fogod, mert velem vagy, de ne aggódj, a Szeretet azért van veled, hogy bátorítson. Ahogy az Atya elküldött engem, hogy tanúságot tegyek nagy szeretetérõl, és dicsõítsem meg Nevét, úgy küldelek én is téged.

Engem azért küldött, hogy ismertessem meg Nevét, és megmondtam, hogy továbbra is ismertté fogom tenni, és most is azt teszem. Az én Szavam igazság. Ne lepõdj meg, ha olykor leszállok, hogy emlékeztesselek az Atyára, ezért most leányom, te is légy a tanúm. Kiválasztottam egyeseket, hogy kinyilvánítsam bennük hatalmamat, és felfedjem a világ elõtt végtelen gazdagságomat, hogy megdicsõüljön Nevem. Én és Édesanyám napjaitokban is sok ember elõtt megjelenünk. Olajjal írtam rá Nevemet mindnyájukra, hogy képesek legyenek véghezvinni a mûvet, amelyet adtam nekik. Imádkozz ezekért a lelkekért, hogy õk is buzgón be tudják tölteni küldetésüket, és megdicsõítsenek.

Vassula, én tulajdonom, én, a te Urad vagyok a te Erõd. Jöjj hát késedelem nélkül, és meríts belõlem, töltsd fel készleteidet! Töviskoronámmal ékesítettem fejedet, és jelemmel ruháztam fel testedet. Ujjammal írtam rád szavaimat, és élõ írótáblám lettél. Megadtam parancsomat: lelkesen szolgálj és szeress engem, a te Uradat! úgy szeress engem, ahogyan én szeretlek téged! Légy tökéletes szeretetedben! Azt parancsoltam neked, hogy gondozd szõlõskertjeimet. A nyomorúságból választottalak ki, hogy örökbe fogadjalak. Azután elárasztottalak igaz tudással, felkentelek és enyémmé tettelek. Az ellenség féltékenységbõl egyesítette ellened erejét, hogy elpusztítson téged, kedvesem, de te sértetlenül fogsz haladni. Szent Arcom áldásként fog rád ragyogni¹, miként a Nap és a Hold bevilágít mindent, és azt fogja tanúsítani, hogy ÉN VAGYOK az

“Igaz élet Istenben”

üzenet igazi és egyedüli Szerzõje, és hogy te az én adományom vagy az emberiség számára. Ily módon szeretném megpecsételni üzenetemet.² Mérhetetlen az én irgalmam és dicsõségem… Továbbra is igénybe veszlek mint oltáromat, és ráhelyezek minden áldozatot, amelyet felajánlasz nekem. Mindaz, amit szeretettel ajánlasz fel, megszelídíti és megenyhíti Atyám haragját. Mihelyt betöltötted szolgálataidat,

vége lesz a Szertartásnak.

Semmit sem lehet hozzátenni… Hamarosan valóban veled leszek, kedvesem.