„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (János 14:27)
Az aggodalmaskodás olyasmi, amit megengedsz magadnak – a békesség az, amit keresel. Az egyik fordítás így adja vissza Jézus szavait: „…Ne engedjétek meg magatoknak a rettegést…” (János 14:27 NKJV). Ez azt jelenti, hogy irányítani tudod, mi jár a gondolataidban.
Hogyan? Úgy, hogy két dolgot teszel: 1) Teletöltöd elmédet Isten Igéjével. Nem csak azzal az Igével, amit futólag elolvasol, hanem azzal az Igével, amelyet végiggondolsz, alkalmazod minden körülmények között, és amelyre, mint egyetlen biztos alapra, rá tudsz állni krízisek idején. 2) Minden helyzetet Isten kezébe teszel, és Benne bízva ott is hagyod. Íme egy imádság, ami segíthet ebben: „Uram, akkora a fejetlenség és a zűrzavar! Mindenki akar belőlem egy darabot. Túl sok a tennivaló, és sosincs elég idő elvégezni. A fejem tele van mindenféle szeméttel, a szívem meg majd megszakad. Uram, hol vagy? Úgy érzem magam, mint a tanítványok a viharban, amikor a szél és a hullámok csaknem felborították a hajójukat. Ugyanúgy kiáltok, mint akkor ők: „Valaki ébressze már fel Jézust – mindjárt megfulladok!” Az életem viharai már majdnem elsüllyesztették a csónakomat – többet már nem bírok elviselni. Békesség Fejedelme, szükségem van Rád. Atyám, aki soha nem szunnyadsz, és nem alszol, vedd át az irányítást! Vigasztalásra és bátorságra van szükségem, melyet csak a te Lelked adhat. Szólj, Uram, mert a szél még mindig emlékszik a hangodra! Hadd találjak egy csendes helyet Benned, egy helyet, ahol kebledre hajthatom a fejem, hallgathatom szívverésedet, és biztonságban érezhetem magam. Ámen.”
Légy találékony!
„Megbontották a tetőt…” (Márk 2:4)
Mary Engelbreit mindig is arra vágyott, hogy gyermekkönyveket illusztráljon, de a pályaválasztási tanácsadója azt mondta neki: „Ehhez maga nem ért. Legyen gyakorlatias! Szerezzen diplomát és legyen tanítónő!” Mary elkezdett egy képkereskedésben dolgozni, kitanult mindent, amit lehetett a festészetről, megismerkedett olyan művészekkel, akik megéltek abból, hogy azt tették, amit szeretnek. Szülei támogatását maga mögött tudva azt mondta magának: „Lehet belőled művész. Ha el tudod képzelni, meg is tudod valósítani.” Mivel nem hagyta, hogy a sikerhez vezető hagyományos utakon felbukkanó akadályok megállítsák, Engelbreit országosan elismert művész lett és egy saját magazint is elindított. Proust azt mondta: „A felfedezés igazi útja nem az új tájak keresése, hanem az, ha új szemmel nézünk a világra.” Tanulj meg kreatívan gondolkodni és ne feledd, hogy a jó ötletekért meg kell izzadni! Számíts a problémákra, és ne hagyd, hogy gyengítsék elszántságodat! Négyen próbálták béna barátjukat Jézushoz vinni, de nem tudtak átjutni a tömegen, ezért „megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküst” (Márk 2:4). Jézus látta cselekvő hitüket, és megjutalmazta azzal, hogy meggyógyította a férfit. Szinte mindenre lehet megoldást találni, ha rászánod térdeidet az imádságra, és kitartasz. Rebecca Barlow Jordan mondta: „Az igazi kreativitás nem áll meg az inspiráció szakaszánál. Sokan próbálkoztak sikertelenül, mert nem tudták leküzdeni az akadályokat. Az igazi művész hit által látja a befejezett képet. Mindannyian művészek vagyunk, és Isten feladatot bízott ránk. Arra bátorít, hogy élvezzük munkánk gyümölcsét. De az igazi áldás nem csupán az a tudat, hogy leküzdöttük az akadályokat… [hanem az], amikor a kreativitás isteni eredete beigazolódik, és ezzel dicsőséget szerez Istennek.”
Mi akadályoz abban, hogy másoknak szolgálj?
Ahhoz, hogy hatékonyan tudj szolgálni mások felé, rá kell hangolódnod arra, mire van szükségük. Mi gátol ebben? Előítéletek.
Egy hölgy a repülőtéri váróban vett egy csomag kekszet, majd leült újságot olvasni. Papírzörgést hallott, és felnézve látta, hogy a mellette ülő férfi vesz egyet a kekszből. A hölgy nem akart jelenetet rendezni, csak odahajolt, és vett egyet magának, remélve, hogy a férfi veszi az üzenetet. Később újra hallotta a csomagolópapír zörgését. Nem akart hinni a szemének. A férfi újabb kekszet vett ki! Már csak egyetlenegy maradt! Nagy megdöbbenésére a férfi az utolsó kekszet kettétörte, az egyik felét odanyújtotta neki, a másik felét bekapta, és távozott. A hölgy még akkor is dühöngött magában, amikor bemondták járata indulását. Képzeld csak, hogy érezte magát, amikor kinyitotta kézitáskáját, hogy elővegye jegyét – és ott találta a saját csomag kekszét bontatlanul! Most őszintén, ugye te is azt feltételezted, hogy az idegen a hölgy kekszét eszegeti? Hát persze, hogy azt hitted, és ez sokat elmond rólad! Sokszor hibázunk abban, hogy előfeltételezéseink vannak, és beskatulyázunk másokat, ilyenkor aztán már nehéz másként gondolni rájuk. Egyetértesz? A jó szabó minden vevőjéről új méretet vesz. Nem feltételezi, hogy ugyanolyanok a méretei, mint legutóbb voltak. Ez nagyon jó irányelv.
Ne legyenek előítéleteid valakiről a családi háttere, foglalkozása, bőrszíne, neme, életkora, nemzetisége, politikai nézetei, hite vagy más tényezők miatt! Ha mégis vannak, akkor nem fogsz eléggé odafigyelni rá, és nem fogod észrevenni azokat a jeleket, amelyek segítenének felismerni, hogy mire van igazán szüksége.
Egy másik dolog, ami gátol minket abban, hogy mások felé szolgáljunk, az önteltség. Mások véleménye és érzései nem számítanak. Az önhitt emberek ritkán találnak közös nevezőre másokkal. Nem is gondolják, hogy erre kellene igyekezniük, hiszen úgy tartják, hogy ők magasabb szinten állnak, és nem óhajtanak lesüllyedni mások szintjére. Elvárják, hogy mások nőjenek fel hozzájuk.
Louis D. Brandeis bíró jegyezte meg: „A komoly ellentétek kilenctizede az életben félreértésekből támad, amikor az egyik ember nem ismeri azokat a tényeket, melyek a másik ember szerint fontosak, vagy pedig az egyik nem hajlandó tekintetbe venni a másik ember nézőpontját.”
Nevetséges képtelenség, ha valaki azt hiszi magáról, hogy mindent tud. Az ilyen emberek makacsul ragaszkodnak nézeteikhez, szűklátókörűvé és gőgössé válnak, csak saját magukra hallgatnak, nem fogadnak el tanácsot vagy javaslatot senkitől. Ha mindenáron az a célod, hogy a te szemszögedből nézzenek egy ügyet, az emberek el fognak fordulni az ilyen „vagy úgy csináljuk, ahogy én mondom, vagy nem csináljuk sehogy” hozzáállástól. Ahhoz, hogy megnyerd őket, késznek kell lenned a kapcsolatépítésre. Csendben lenni és meghallgatni, ez két fontos alapelv.
A kapcsolatok úgy épülnek, ha meghallgatjuk a másik embert, szeretjük őt, tanulunk tőle, és közben mindketten jobb emberekké válunk, mint amilyenek megismerkedésünk előtt voltunk.
„Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer” (Példabeszédek 1:5).
Közömbösség. Egy ismert humorista szellemes mondása: „A tudósok ma bejelentették, hogy megtalálták az apátia ellenszerét. De azt állítják, hogy ez senkit sem érdekelt.” Kommunikációs szempontból ez sokunkra igaz lehet; nem törődünk azzal, milyen a kapcsolatunk. Talán nem feltétlenül érezzük magunkat felsőbbrendűnek másoknál, de nem is teszünk lépéseket annak érdekében, hogy jobban megismerjük a másikat. Miért? Mert az kemény munkát igényel! Valójában a közömbösség az önzés egyik formája, ami akadályozza a kapcsolatok kialakítását. George Eliot angol író ezt így fogalmazta meg: „Próbálj e nagy világon törődni valamivel a saját önző vágyaid kielégítésén kívül! A jó foglalkoztasson gondolatban és cselekedetben – olyan jó, ami nem csupán számodra jó! Vedd észre mások életét is a sajátodon kívül! Lásd meg, mik a gondjaik, milyen szenvedéseket hordoznak!” Az emberek igazán értékelik, ha bármilyen kis erőfeszítést is teszel azért, hogy az ő szemszögükből próbáld nézni a dolgokat. Pál azt írja: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10). Mindenki küzd valamilyen félelemmel, vagy vív valamilyen más csatát, és ha figyelmes és érzékeny vagy, Isten adni fog olyan szavakat, amivel felemelheted a másik embert. Ézsaiás azt mondta: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak” (Ézsaiás 50:4). Micsoda ajándék, ha fel tudunk emelni valakit, aki nehézségekkel küzd.
Irányításkényszer. Miközben fontos, hogy igyekezzünk megérteni másokat, nekünk is hitelesnek és nyitottnak kell lennünk, hogy mások is megérthessenek minket. Sokan nem hajlandóak ennyire átlátszó életet élni, mert ez sebezhetővé tesz.
Mike Abrashoff író, aki korábban az amerikai haditengerészet sorhajóhadnagya volt, megjegyzi: „Vannak vezetők, akik úgy érzik, hogy ha embereikkel nem osztanak meg információkat, akkor jobban a kezükben tarthatják az irányítást. Ez azonban a vezető ostobasága, mely a szervezetet kudarcba sodorja. A titkolózás elszigetelődést szül, nem pedig sikert. Igen, a tudás hatalom, de a vezetőnek a közösség erejére van szüksége, ehhez pedig a közösség tudása kell. Arra jöttem rá, hogy minél több ember tudja, mi a cél, az annál jobban megvalósítható, és együtt jobb eredményt érünk el.”
Az emberek eltávolodnak, ha úgy érzik, hogy eltitkolnak előlük valamit. Kívülállónak érzik magukat, emiatt romlik a munkamoráljuk, és csökken a teljesítményük. Jim Lundry a Lead, Follow, or Get Out of the Way [Vezess, kövess, vagy tűnj el az útból!] című könyvében ír az „Alárendeltek siralmairól”, mely így hangzik: „Mi, az egyenruhások, dolgozunk a megközelíthetetlenekért, megtesszük a lehetetlent is a hálátlanokért!” Éreztél már így te is? Aztán ott van a „Gombatelep siralma” is, mely így szól: „Állandóan sötétben tartanak minket. Időnként idejön valaki, és trágyát szór ránk. De ha felemeljük fejünket, rögtön lecsapják, és konzervdobozba zárnak.” A jó vezetők nem szigetelik el magukat, és nem tartják szándékosan tudatlanságban embereiket. Tájékoztatják őket, és amikor csak lehet, bevonják a döntéshozás folyamatába. Ha valóban szeretnél másokat szolgálni, légy nyitott! Hadd lássák az emberek, hogy ki vagy, és miben hiszel!
„Bölcsesség építi a házat…” (Példabeszédek 24:3)
Jó kapcsolat építése a családban olyan, mint egy falat építeni: apránként, tégláról téglára. És a habarcs, ami összetartja, a feltétel nélküli, nem ítélkező, önzetlen szeretet. Az egyetlen módja annak, hogy kiderüljön, jó munkát végeztél-e az építkezésnél, az, amikor az élet viharai próbára teszik művedet. Az otthoni siker egyik legfontosabb kulcsa a kommunikáció. Tehát: 1) Légy kreatív! Töltsetek együtt időt a családoddal! Hívd fel napközben a házastársad, és néha próbálj meg együtt ebédelni vele. Vidd el a gyerekeidet az iskolába vagy a fociedzésre, így beszélgetni tudsz velük. A kommunikáció megtörténhet bárhol, de nem fog megtörténni, ha nem kap elsőbbséget. 2) Ismerd fel a kommunikáció-gyilkosokat! Az internet, a mobiltelefon és a tévé az első számú vádlottak. Egy átlagos házaspár kevesebb mint egy órát fordít hetente értékes kommunikációra, de ötször ennyi időt töltenek naponta tévénézéssel. Ez a „képernyő teszt”, és át kell menned a vizsgán, ha boldogulni akarsz otthon. 3) Bátorítsd a család minden tagját, hogy kimondja véleményét! És ha megteszi, ne kritizálj, és ne torold meg! A véleménykülönbség egészséges dolog, ha jól kezelik, jobbá teheti a dolgokat! 4) Figyelj tudatosan arra, hogyan reagálsz a dolgokra a családban! Lehet, hogy akaratlanul is felvettél egy olyan stílust, ami megfojtja a kommunikációt. Állj meg és vizsgáld meg, milyen vagy: a) megtorló – ez megaláz másokat; b) leuraló – ez megfélemlít; c) elszigetelő – ez frusztráló hatást kelt; d) együttműködő – ez bátorító, biztató hatással van. Ha az együttműködőn kívül bármelyik másik kommunikációs formát szoktad meg, azonnal kezdj el azon dolgozni, hogy megváltoztasd! Ezt meg kell tenned, ha jó kapcsolatot akarsz építeni a családodban!
Tápláljátok és gondozzátok egymást!
„Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza.” Efezus 5:29
A házastársi szeretetről szólva a Biblia a „táplál” és „gondoz” szavakat használja. Táplálni azt jelenti: építeni, erősíteni, fejleszteni és csiszolni. A gondozni azt jelenti értékelni, kincsként őrizni, védeni és ünnepelni.
Emlékszel, hogy érezted magad gyermekkorodban a születésnapodon, amikor mindenki azt érzékeltette veled, hogy te vagy itt a legkülönlegesebb ember? Most idősebb és érettebb vagy, de nem szeretnéd, ha most is így ünnepelnének… csak egy kicsit… időnként? Gyerünk, ismerd be – tudod, hogy így van! Az egészséges szeretetkapcsolathoz elengedhetetlen, hogy ünnepeltnek érezzük magunkat. Jó érzés ünnepeltnek lenni, de ugyanennyire fontos, hogy olyan ünnepeket tervezzünk, amikor a társunkat ünnepelhetjük és vele ünnepelhetünk. Legyenek ezek nagyobb események, mint például a születésnapok, évfordulók, munkahelyi előléptetések, vagy kisebb alkalmak, melyek csak kettőtöknek számítanak, a lényeg, hogy a társad különlegesnek és szeretettnek érezze magát olyan módon, ami igazán számít neki, ez segít megteremteni egy életen át tartó kötődést kettőtök között.
Ünnepeltnek lenni azonban nem azt jelenti, hogy az élet folytonos szórakozás. Néha az ünneplésbe beletartozik egymás vigasztalása a sötét napokban és nehéz időkben. Sőt, ha képesek vagyunk az élet örömeit ünnepelni a keserű idők mélységében is, az felbecsülhetetlen értékű tulajdonság, és csak érett személyekben található. A jó időkben könnyű ünnepelni, de szükségünk van valakire, aki szeret, és mellettünk áll akkor is, amikor az ünnep véget ér, és kezdődnek a munkás hétköznapok. Ezért a mai ige számodra ez: tápláljátok és gondozzátok egymást!
