Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Döntések-Éretté válni-Istené vagy-Ki mint vet, úgy arat-Légy figyelmes a gyengékkel!-Mutassátok ki szereteteteket egymás felé!-Te csak hajts, és engedd, hogy Isten rendezzen!-Úgy döntött, hogy téged ment meg!

2019. május 30. 00:20 - Andre Lowoa

Döntések

„Utaidon, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts engem!” (Zsoltárok 25:4)
Még az egyszerű döntések is lehetnek idegfeszítőek. Láttad már, milyen nehezen tud dönteni egy kisgyerek arról, hogy csokoládé vagy eperfagylaltot kérjen? És minél nagyobb a döntés, például kivel házasodj össze, milyen pályát válassz, vegyél-e házat, vagy alávesd-e magad egy kockázatos műtétnek stb., annál gyötrőbb a küzdelem. A stressz szintet azonban csökkenteni tudod azzal, hogy követed ezeket a bibliai alapelveket: 1) Végezz kutatást, járj utána a dolgoknak! „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Vizsgálj meg mindent egyszerűen, vigyázz, nehogy olyan döntést hozz, amit később megbánnál! Sosem volt könnyebben hozzáférhető a tudás, mint ma; ott van az Internet, tanácsadó könyvek és legfőképpen: Isten Igéje: „Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké” (Zsoltárok 119:98). 2) Beszélj Istennel! „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Ha Istennel tanácskozunk, az segít megelőzni az elhamarkodott döntéseket, tisztázza a fontossági sorrendet, és felkészíti szívünket arra, hogy meghalljuk Isten útmutatását. Vajon fontos Istennek, hogy döntünk? Igen! „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (Zsoltárok 37:23) 3) Légy nyitott az ötletekre! Ne ess a régi beállítottságok csapdájába! „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15). Az ismerőshöz való ragaszkodás bénító lehet. Isten talán egy új ösvényen szeretne vezetni, új látásmódot szeretne adni. Tehát vegyél nagy levegőt, keresd az ő bölcsességét, és nyisd meg szíved a fogadására! 4) Kérj tanácsot megbízható barátoktól! Egy régi kelta közmondás szerint: „Nehéz út az, amin egyedül kell járnod.” Kövesd hát Salamon bölcsességét: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15).




Éretté válni

„Térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra.” (Zsidók 6:1)

Mindannyian egyformán 168 órát kapunk egy hétre. De ha ebből csak azt az időt szánjuk lelki növekedésre, amit vasárnap délelőtt az istentiszteleten töltünk, akkor sohasem jutunk túl a lelki csecsemőkoron. Gondolj bele: a csecsemők nem képesek önállóan táplálkozni; a gyerekek a sárgarépa helyett inkább a csokoládét választják; a kisgyermekek folyton elesnek, és fel kell őket emelni; a gyerekek folyton elkószálnak és bajba keveredek; a gyerekek alapjában véve énközpontúak, fegyelmezésre és tanulásra van szükségük. Érted már? Az újjászületés izgalmas dolog, de ez az indítóállás, nem pedig bölcső. A Biblia azt mondja: „Ezért elhagyva a Krisztustól szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra.” Azt olvassuk: „térjünk rá” – vagyis rajtunk múlik! Eljön az a pont, amikor azt kell mondanod magadnak: „Mától kedve megteszem, amit kell, hogy növekedhessek lelkileg, és felfedezzem, mi Isten terve az életemre.” Az első világháború végén Louis Lyautey tábornok arra kérte kertészét, hogy ültessen egy bizonyos fajta fát birtokán. A kertész tájékoztatta őt, hogy ez a fafajta rendkívül lassan nő, és csaknem egy évszázad szükséges ahhoz, hogy elérjen az érettségre. „Ebben az esetben nincs vesztegetni való időnk – mondta a tábornok -, ültesse el még ma délután!” íme, egy biztos terv a lelki érettség elérésére: „Boldog ember az, aki… az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:1-3).




Istené vagy

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
(Ézsaiás 43:1)

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

Amikor Isten megvált, akkor birtokba vesz – és ő megvédi azt, ami az övé! Ezt jól szemlélteti Bélsaccar története. A Bibliában azt olvassuk: „Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberel együtt itta a bort. A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany és ezüst edényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból.  Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt.” (Dániel 5:1-2). Nos, hacsak valami értéktelen öreg kupákat használt volna nem megfelelő módon, akkor az talán nem számított volna, de Isten ezeket a szent edényeket sokkal jobban értékelte annál, hogy hagyta volna, hogy íj méltatlan módon bánjanak velük. Ezért aznap éjjel Isten ujja ráírta Bélsaccar végzetét palotája falára. „ Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát. A méd Dárius pedig elfoglalta az országot…” (Dániel 5:30-6:1). Isten megváltott gyermekeként bátran ráállhatsz erre a változhatatlan alapelvre: „Senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!” (1Krónikák 16:21-22). Lehet, hogy egy idegen országban harcolsz, vagy nehéz helyzetben dolgozol otthon, vagy a hited miatt ért megpróbáltatás, de egy dologban biztos lehetsz: Isten túlsokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyná, hogy elpusztítsanak. Bármikor is próbálkozik a Sátán, Isten félbeszakítja a lakomát, és így szól: „Ehhez az edényhez nem nyúlhatsz! Sokáig tartott nekem, míg megtanítottam ezt asszonyt imádkozni… Sok évet fektettem abba, hogy megtanítsam ezt a férfit győzelmes életet élni… Sokat szenvedtem már az én nevemért ahhoz, hogy hagyjam, hogy árts neki. Vedd le róluk a kezedet, ők az enyémek!”




Ki mint vet, úgy arat

„… amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza.” (Példabeszédek 12:14)
Egy nő hajtott végig egy vidéki úton a fülledt, meleg időben, amikor elhaladt egy idős férfi mellett, aki a defektes gumiját próbálta kicserélni. Ha egy nő egyedül van, nem lehet elég óvatos – gondolta magában –, de azért remélte, hogy valaki megáll majd segíteni. Amikor senki nem állt meg, visszament. Az idős férfit elgyengülten és verejtékben fürödve találta. „Köszönöm” – suttogta az idős úr – „Imádkoztam, hogy álljon meg valaki.” A nő segítségért telefonált, és megvárta az öregúrral, míg a segítség megérkezett. Az öreg bemutatkozott: Bill Krumweide volt a neve. Beszélt a családjáról, és a hobbijáról, hogy régiségnek számító földművelő eszközöket gyűjt. Felajánlotta, hogy fizet a hölgynek a segítségéért, de „az irgalmas szamaritánus” azt mondta: „elég az a tudat, hogy válasz vagyok egy imára”. Tíz évvel később ugyanez a hölgy aggódott idős édesapja miatt, aki nem tudott többé gondoskodni a családi farmról. Amikor egy önkéntes szervezetet hívott segítségül, négy férfi érkezett komoly felszerelésekkel, és három nap alatt elültették a terményt. Az egyik férfi ismerősnek tűnt, és amikor bemutatkozott, a nő rájött miért. Kiderült, hogy ő az idős férfi fia, ifjabb Bill Krumweide. „Köszönöm, hogy segített apámnak akkor, sok évvel azelőtt” – mondta. „Én tartozom hálával önnek” – válaszolta a nő. „Csodálatos, ahogyan egy kis kedvességet követ egy másik, és összeköti családjainkat a hála kötelékével. És az egész egy idős ember imájával kezdődött.” Ki mint vet, úgy arat: „…aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint” (Példabeszédek 24:12). Nem légüres térben élsz. A Biblia azt mondja: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8).



Légy figyelmes a gyengékkel!

„Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.” 1Thesszalonika 5:14

segíts

Minden iskolában vannak olyan fiúk és lányok, akik a társadalmi rangsor legalján vannak. Néhányan közülük nem túl vonzó megjelenésűek, mások rossz tanulók, megint mások egyszerűen képtelenek barátságot kötni, nem találnak nyugodt helyre az iskolai környezetben. (Ugyanez igaz a munkahelyre és a gyülekezetre is.) A lényeges kérdés ez: mit tehetnek a tanárok, ha látják, hogy az ilyen gyerekeket a társaik kigúnyolják vagy beléjük kötnek? Vannak, akik azt mondják: „A gyerekek már csak ilyenek. Maradj ki a konfliktusból, és hagyd, hogy a gyerekek megoldják egymás közt ellentéteiket.” A Biblia viszont azt mondja: „karoljátok fel az erőtleneket”! Ha egy határozott és szeretetteljes tanár az osztály legkevésbé megbecsült tagjának segítségére siet, valami drámai változás következik be az osztály érzelmi légkörében. Szinte hallani, ahogy minden gyerek megkönnyebbülten felsóhajt. Ugyanaz a gondolat fut végig a sok kis fejecskében: „Ha ez a gyerek védve van a csúfolástól, akkor nyilván én is biztonságban vagyok.” Azzal, hogy megvédi a népszerűtlen gyermeket, a tanár azt mutatja be, hogy ő mindenkit tisztel, és mindenkiért küzdeni fog, akivel igazságtalanul bánnak. A gyerekek az egyik legnagyobb értéknek az igazságosságot tartják. (Ez a felnőttekre is igaz!) Éppen ezért nagyon kényelmetlenül érzik magukat egy olyan világban, ahol igazságtalan bánásmódot érzékelnek. Tehát, ha a gyerekeknek jóságot és egymás tiszteletét tanítjuk azzal, hogy az osztályban megköveteljük az udvariasságot és kedvességet, azzal a jóság és emberi bánásmód alapjait fektetjük le felnőttkorukra. Bárhol is vagy tehát ma, törekedj arra, hogy biztasd a bátortalanokat, karold fel az erőtleneket, legyél türelmes mindenkihez!




Mutassátok ki szereteteteket egymás felé!

 

„A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt.” (1Korinthus 7:3)
 
 

A Tádzs Mahal az egyik leggyönyörűbb és legdrágább síremlék a világon, és legendás a története. Az indiai uralkodó, Dzsahán sah építtette, legkedvesebb felesége emlékére. Elhelyezte felesége koporsóját a parcella közepén, és az épületet szó szerint a koporsó köré építették. Már néhány éve folyt az építkezés, amikor felesége miatti gyászát felváltotta a hatalmas vállalkozás iránti szenvedély. Egyszer, amikor bejárta az építkezési területet, belebotlott egy faládába, és megparancsolta szolgáinak, hogy dobják ki! Csak hónapokkal később jött rá, hogy az felesége koporsója volt. Az emlékmű eredeti célja elveszett az építkezés részletei között! Van ebben egy tanulság, téves értékítéletnek nevezik. Ha férj és édesapa vagy, akkor feleséged és gyermekeid bizonyára értékelik azokat a dolgokat, amiket munkáddal biztosítasz számukra. De tudod, mit szeretnének igazán? Téged. Az idődet. A figyelmedet. A szeretetedet!
J. Paul Getty a világ egyik leggazdagabb embere volt, családjában azonban csúfos kudarcot vallott. Azt írta: „Soha nem voltam irigy senkire, kivéve azt az irigységet, amit azok iránt éreztem, akik jól működő, boldog és tartós házasságban éltek. Ezt a művészetet én sosem tudtam elsajátítani.” Tehát, miközben saját Tádzs Mahalodat építgeted, ne feledd a célt, amiért építeni kezdted! „A férj adja meg feleségének a szeretetet és gyengédséget, ami jár neki, hasonlóan a feleség is adja meg ezt a férjének” (1Korinthus 7:3 NKJV).







Te csak hajts, és engedd, hogy Isten rendezzen!

„Uram, vezess engem… egyengesd előttem a te útadat!” (Zsoltárok 5:8 Károli)
Hannah Whitall Smith írja: „Isten hangja mindig összhangban van önmagával, nem számít, hányféle módon szól. A hang lehet sokféle, de az üzenet csak egy. Ha Isten valamire azt mondja, hogy tegyem meg, vagy éppen, hogy ne tegyek meg valamit, valószínűleg nem fogja egy másik hangon épp az ellenkezőjét mondani… ezért az én módszerem Isten hangjának felismerésére az, hogy kipróbálom, beleillik-e a harmóniába”.
Ahhoz, hogy tudd, valóban Isten vezet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Hinned kell, hogy van egy terve az életedre. 2) Több időt kell eltöltened imádságban, kérve, hogy jelentse ki tervét. 3) Lépned kell és engedelmeskedned, akkor is, ha nem mond el mindent, amit tudni szeretnél. 4) Biztosnak kell lenned abban, hogy még a nehéz időkben is ő irányítja lépteidet. A Ben-Hur című film forgatásakor Charlton Hestonnak hosszú órákon át gyakorolnia kellett a fogathajtást a film kocsiverseny jelenetéhez. Nagyszerű fejlődést ért el, de meg volt győződve arról, hogy a feladat sokkal nagyobb, semhogy meg tudna birkózni vele. Ezért odament a legendás filmrendezőhöz, Cecil B. DeMille-hez, és ezt mondta: „Keményen dolgoztam azért, hogy beletanuljak a fogathajtásba. Azt hiszem, tudok úgy hajtani, hogy meggyőző legyen a jelenet, de nem hiszem, hogy meg tudom nyerni a versenyt.” Egy percnyi csend után DeMille elmosolyodott, és azt mondta: „Te csak hajts, én majd rendezek.” Heston megtette, és a kocsiverseny lett a film egyik legemlékezetesebb jelenete. Nincs szükséged minden válaszra, csak abban kell biztosnak lenned, hogy teljesen engedelmeskedtél az Istentől kapott utasításoknak. Ha ezt tudod, csak hajts, és engedd, hogy Ő legyen a rendező!






Úgy döntött, hogy téged ment meg!

„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni…” (Máté 27:42)

Amikor a lelkész bemutatta a vendégszónokot, egy idősebb prédikátor ment fel a szószékre, és mondta el történetét: „Egy apa, a fia, és a fiának a barátja a Csendes-óceáni partvidéken hajóztak, amikor egy vihar felborította a hajójukat és kisodorta őket az óceánra. A mentőkötelet megragadva, az apának a másodperc töredéke alatt kellett meghoznia élete leggyötrelmesebb döntését – melyik fiúnak dobja oda a kötelet, és melyiket áldozza fel? Tudta, hogy a fia már elfogadta Krisztust, de a fiú barátja nem. Gyötrődve így kiáltott: »Szeretlek, fiam!«, és a kötelet a fiú barátjának dobta. Mire a másik fiút felhúzta a felborult hajóra, a saját fia eltűnt a hullámok között. A holttestét sohasem találták meg. Az apa tudta, hogy a fia Jézussal fog az örökkévalóságba lépni, és nem tudta volna elviselni a tudatot, hogy a barátja Jézus nélkül nézzen szembe az örökkévalósággal.” Az istentisztelet végén egy tinédzser fiú jött oda az idős emberhez, és ezt mondta: „Szép történet, de melyik apa az, aki ép ésszel feláldozná a fiát abban a reményben, hogy a másik fiú talán kereszténnyé lesz?” „Igazad van” – felelte az idős lelkész – „nem életszerű. De azért vagyok ma itt, hogy elmondjam neked, ez a történet bepillantást engedett nekem abba, hogy milyen lehetett Istennek feláldozni egyetlen fiát értünk. Tudod… én voltam az az apa, és a ti lelkipásztorotok volt a fiam barátja.” A farizeusok, akik látták Krisztus halálát, ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” És igazuk volt, mindkettőt nem tehette, ezért úgy döntött, hogy téged ment meg. Elfogadod ma az üdvösséget, amikor neked kínálja?
komment
süti beállítások módosítása