A hála fertőző!
„mindenért hálát adjatok…” (1Thesszalonika 5:18)
Barbara Johnson agyonütötten érezte magát, késésben volt, ráadásul állnia kellett a buszon munkába menet. Hangulata zuhanórepülésben volt, amikor egy vidám hang megszólalt a busz elejéről: „Gyönyörű napunk van, igaz?” Nem látta a férfit, csak a hangját hallotta, amint a szép látnivalókról beszélt, melyek mellett elhaladtak… ez a templom… az a park… egy temető… egy tűzoltó állomás. A férfi hálás lelkülete mindenkit jobb kedvre derített. Amikor Johnson leszállt a buszról egy pillanatra meglátta a beszélőt: egy átlagos kinézetű férfit, aki sötét szemüveget viselt, és fehér bot volt nála! Pál azt mondta: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata” (1Thesszalonika 5:18 Károli). Nem a megpróbáltatásokért adunk hálát, hanem a megpróbáltatásokban. A hála olyan, mint a bumeráng. Áldást hoz annak, akinek köszönetet mondunk, aztán 180 fokos fordulatot vesz, és áldást hoz annak is, aki hálát adott. Egy bibliatanító mondja: „Bármilyen megpróbáltatás van is most az életedben, mielőtt érkezett, Isten gondoskodott arról, hogy ki tudd állni… mások is átmentek már ugyanezen, amin most te átmégy… és győztesen kerültek ki belőle… Isten minden kísértéshez megígérte a kiutat: »Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni« (1Korinthus 10:13). A megpróbáltatások és a kiutak elválaszthatatlanok. Az ördög azonban azt szeretné, ha ezt nem tudnád, ezért minden alkalommal, amikor próbán mégy át, azt mondja, hogy nincs kiút. Már régen megtanultam, hogy amikor a gonosz nyomása egyre nagyobb rajtam, az mindig azt jelzi, hogy a kiút nemsokára feltárul… Azt kell tennünk, amit Isten mond. Örvendezzünk! Ne feledd: »… az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!« (Nehémiás 8:10). Ha van ilyen örömed, az erőt ad az előtted álló útra.”
A szembesítés haszna
A Biblia azt mondja: „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:11–12). Isten szeret téged, ezért amikor meglát az életedben olyan dolgokat, melyek veszélyesek lehetnek rád és más emberekre, akkor figyelmeztet ezekre. Pál azt írja: „Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét…” (Róma 11:22). Isten szeretettel fog bánni veled, de ha nem hallgatsz rá, akkor lehet, hogy kénytelen lesz keményen szólni. Azért teszi, mert már túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy engedjen elbukni. Isten nem csupán minket szembesít dolgainkkal, ha szükséges, azt is elvárja, hogy mi is szembesítsük egymást, ha látjuk, hogy a másik rossz úton jár. Pál megintette Pétert, apostoltársát, méghozzá a zsidó és pogány hívők előtt, mert a kérdés fontos volt a misszió sikere szempontjából (ld. Galata 2:14).
Az egészséges konfrontáció hat dolgot eredményez:
1) Tisztázódnak a dolgok. Jobban megérted a másik embert, és mindazt, ami történt.
2) Változás történik. Remélhetőleg javulás lesz az eredmény – talán éppen benned!
3) Javul a kapcsolat. Ha jól kezelik, a konfrontáció erősítheti, mélyítheti a másik emberrel való kapcsolatodat.
4) Tisztulás. Elterjed a hír, és az egész szervezetben elindul egy tisztulási, kijózanodási folyamat.
5) Tisztelet. Kiérdemled, hogy az emberek sokkal jobban értékeljenek és tiszteljenek vezetőjükként.
6) Biztonság. Biztonságban fogják érezni magukat, ha tudják, hogy megvan benned az erő, hogy kiállj valamiért, ha az számít. Az emberek olyan vezetőre vágynak, aki azt mondja: „Bármi is a gond, azonnal kezelni fogom a helyzetet, tisztelettel, de határozottan. Segítek javítani a dolgokon, hogy vissza tudjunk térni a helyes kerékvágásba.”
Az önfegyelem haszna
Nehéz önuralmat gyakorolni? Sokat követel az önfegyelem? Igen. Mégis, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, mennyit követel, gondolkodjunk el inkább azon, milyen haszonnal jár. Ha megérted, milyen erőt, szabadságot, örömet és győzelmet ad az önfegyelem, akkor azt fogod kívánni, bárcsak te is rendelkeznél vele. A fegyelmezett gondolkodáson múlik, hogy boldog vagy nyomorúságos az életed; hogy önpusztító szokásokkal van tele, vagy Isten szerinti szabadságban éled. Az önfegyelem barátod, minden nap örömmel kell fogadnod. Eszköz, melyet Isten céljaid eléréséhez segítségül adott. Többek között azért olyan fontos a gondolataink fegyelmezése, mert lelkiállapotunk gyorsan tud változni. Egyik nap talán nyugodt, békés vagy, biztos vagy magadban, és bízol Istenben. Másnap alig ismersz önmagadra, aggodalmas vagy, haragos, negatív és kétségekkel teli. Miért? Mert a gondolataink hatással vannak érzelmeinkre. Van még valami, amit tudnod kell: ahhoz hasonlóan, ahogy a levegő körülöttünk tele van rádióhullámokkal, melyeket bármelyik rádió vagy TV venni tud, ugyanígy szellemi erők vannak körülöttünk, melyek arra törekszenek, hogy befolyásolják gondolatainkat, formálják gondolkodásmódunkat. Ezért kérd Isten segítségét, és ne engedd elmédnek, hogy azon gondolkozzon, amihez épp kedve van! Uralkodj gondolataidon, összpontosíts a helyes dolgokra! A régi szokások megtöréséhez és új szokások kialakításához időre van szükség és gyakorlásra. Az önfegyelem kifejlesztése nem könnyű, de végül megéri. Amikor megnyered elmédben a csatát, döntésképesebb leszel, nem fognak elkalandozni a gondolataid, és önbizalmad is helyreáll. Ráadásul hatékonyabb és sikeresebb ember leszel.
Imádkozz hivatásbeli sikerért!
„Akikről azt látják, hogy ügyesen dolgozik, az biztosan a királyok szolgálatába fog állni.” (Példabeszédek 22:29)
Ha sikeres szeretnél lenni munkádban, imádkozz így: „Uram, köszönöm, hogy olyannak teremtettél, amilyen vagyok, köszönöm a talentumokat és ajándékokat, melyeket belém helyzetél, és hiszem, hogy erre a munkára én vagyok a legalkalmasabb ember. Hálás vagyok mindenkiért, akikkel együtt dolgozom, még azokért is, akiket nem különösebben kedvelek vagy nem értek. Kérlek, hadd tudjak az általad kitűzött célok elérésére összpontosítani, hogy véghez vihessem azt, amiért erre a helyre állítottál! Adj nekem bölcsességet és tisztánlátást a munkához még ellenséges környezetben is! Segíts, hogy megtanuljam, amit itt akarsz tanítani nekem, és adj türelmet, miközben felkészítesz a jövőmre. Segíts, hogy a tőlem telhető legjobbat nyújtsam, hogy mindig pozitív és reményteljes maradjak. Kérlek, csendesítsd el szívemben a panaszt és csalódottságot a te tökéletes békességeddel, és engedd, hogy bízzak benned a munkám vonatkozásában. Öltöztess fel a dicsőítés köntösébe és Krisztus igazságába, hogy dicsőséget szerezzek neked ott, ahol dolgozom. Add meg, hogy tisztában legyek valódi identitásommal, hogy kegyedben járjak, és ne a munkatársaim kedvét keressem, hanem azt tegyem, ami neked tetszik! Ahol viszály van, ott hadd legyek béketeremtő! Ahol csalárdság van, hadd szóljak igazat! Ahol kétségbeesés van, oda hadd vigyek reményt! Ahol félelem van, oda hadd vigyek hitet! Ahol sötétség van, oda hadd vihessek fényt! Ahol szomorúság van, oda hadd vigyek örömöt! Mindezeket Jézus nevében kérem, ámen.”
Kommunikációs alapelvek
„…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Máté 12:34)
Egy állatkitömő kirakatában egy tátott szájú sügér alatti táblácskán ez olvasható: „Ha nem nyitottam volna ki a számat, most nem lennék itt”. Jézus azt mondta: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. Valójában ez határozza meg a kapcsolataid alaphangját. Kommunikációnk 7%-a alapul a tartalmon, 38%-a a hangsúlyon, hangszínen és hanghordozáson, és 55%-a non-verbális jeleken, mint az arckifejezés és a testtartás, hogy hogyan ülsz, vagy mit kezdesz a kezeiddel. Mandy Houk író mondja: „Ha nem érdekelnek az emberek érzései… ez ki fog jönni a beszédedben… Ha szándékosan… megtöltjük szívünket szeretettel és tisztelettel… ez túlárad a beszédünkben.”
Salamon azt mondta: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot szít” (Példabeszédek 15:1). Rob Flood író két alapelvet hangsúlyoz, amely segített neki megváltoztatni magatartását, és meggyógyította a házasságát: 1) Az első reakció alapelve. Minden konfliktus további kimenetelét a reagáló személy határozza meg, nem az elindító. Amikor a farizeusok kérdéseket tettek fel Jézusnak, a szándékuk általában az volt, hogy csapdába csalják őt. De Jézusnak hatalmában állt meghatározni a beszélgetés irányát, „Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba… hanem elcsodálkoztak válaszán…” (Lukács 20:26). 2) Az érintés alapelve. Nehéz alkalmazni, ha már elkezdődött egy vita. Ezért, ha tudod, hogy hamarosan egy kényes témához érkeztek, hasznos lehet, ha megfogod a másik kezét, vagy olyan közel ülsz, hogy természetesen érintkezzetek. Észrevetted már, hogy milyen nehéz veszekedni valakivel, ha közben fizikai kontaktus van köztetek? Még ha már bele is bonyolódtatok egy vitába, a fizikai eltávolodás figyelmeztető jel lehet arra, hogy itt az ideje taktikát váltani és újra közelebb kerülni egymáshoz.
„…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23)
Íme három kommunikációs alapelv, melyeket gyakorolnod kellene: 1) A megfelelő időzítés elve. Dr. James Dobson mondja: „A szeretet meghal, ha férj és feleség elfelejti, hogyan beszéljen egymással”. De ugyanilyen fontos, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő időben mondjuk. Ha valamit szeretnél megbeszélni a házastársaddal, várj addig, amíg a gyerekek nem lesznek a közelben! Ne hozd fel vacsora közben, amikor mindenki fáradt és éhes! Ha mindenképpen azonnal kell beszélnetek, tedd le az újságot, kapcsold ki a tévét, állj fel a számítógép elől, és szenteljetek egymásnak teljes figyelmet! 2) A visszatükrözés alapelve. „…hallgasd a bölcsek szavait, és alkalmazza szíved … az ismeretet!” (Példabeszédek 22:17 NKJV). Jobban megérted a dolgokat, ha a beszélgetésen át mérlegeled őket. Előfordult már veled, hogy mondtál valamit a társadnak, és ő valami egészen mást értett? A visszatükrözés adja tudtodra, hogy valóban kommunikáltok. Ha házastársad rámutat valamire, kérdezz vissza: „Jól értem, azt mondod…?” vagy „Azt mondtad…?” Aztán fogalmazd újra, amit hallani véltél, és várj a megerősítésre vagy a kiigazításra! Ez nem arról szól, hogy „igazad van” vagy véded az álláspontodat, nem, a lényeg, hogy valóban megértsétek egymást. 3) Az imádság alapelve. Ez a legfontosabb, mert egyedül Isten az a harmadik személy egy házasságban, aki működőképessé teheti. Áss kutat, még mielőtt szomjas leszel, úgy hogy szokásotokká teszitek az együtt imádkozást. R. A. Torrey mondja: „Sokan azért buknak el… mert egészen a csata órájáig várnak… mások győznek, mert már sokkal előbb megszerezték a győzelmet térdeiken… Számíts a csatákra, és harcold meg őket térdeiden, még mielőtt kitörnének!”
Légy te is Barnabás!
„…Barnabás… bátorította mindnyájukat…” (Apostolok cselekedetei 11:22-23)
Talentumainkat a gyülekezet építésére kell használnunk (ld. 1Korinthus 14:12). Az építés szó a Szentírás eredeti szövegében is építkezésre utal, azt jelenti: „megépíteni, felépíteni, erődíteni”. Ajándékodat Isten arra tervezte, hogy másokat építsen általa. Csak akkor találsz igazi megelégedettségre, ha erre a célra használod őket. Ha nem ismerős számodra a ciprusi József neve, nem számít. A legtöbben „becenevéről” ismerjük: „Barnabás… ami azt jelenti: Vigasztalás fia” (ApCsel 4:36). Amikor az újszövetségi idők keresztényei elcsüggedtek, és arra volt szükségük, hogy valaki felvidítsa őket, a jeruzsálemi gyülekezet Barnabást küldte, aki „bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban… És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz” (ApCsel 11:23-24). Aztán, ahogy a munka növekedett és sokasodott, Barnabás megkérte Pált, hogy csatlakozzon hozzájuk, ő maga pedig megelégedett a mellékszereplő helyével (ld. ApCsel 11:25-26). Rebecca Barlow Jordan mondja: „A bátorító lehet, hogy az első sorban kezdi, de végül visszavonul igazi helyére, hátra… Miután Pál és Barnabás együtt utaztak, Pál vezetővé lépett elő, Barnabás pedig visszahúzódott a háttérbe, mint ahogy sok bátorító teszi. Mindig vannak árvák, akiket örökbe kell fogadni… éhes szívek, akiknek lelki biztatásra van szükségük. A bátorítók nem vágynak megbecsülésre, de munkájuk eredményét, mint Barnabásét is, lehetetlen nem észrevenni.” Mint az oxigén a szervezetünknek, olyan a biztatás a léleknek. Ez buzdít kitartásra, amikor könnyebb lenne feladni. Az igazság az, hogy soha nem fogsz olyan emberrel találkozni, aki ne lenne fontos Istennek! Tehát segíts nekik biztató szavakkal, ne rombold őket, hanem építsd (ld. Róma 14:19-20)!
Sokan kapnak ragadványneveket. Ronald Reagen azért nyerte el a „Nagy Kommunikátor” nevet, mert tehetséges szónok volt. Earvin Johnsonból azért lett Magic [Varázslatos] Johnson, mert csodálatosan bánt a kosárlabdával. A ciprusi József azért Barnabás néven vált ismerté, mert bármerre ment „… bátorította mindnyájukat”. Mekkora bizonyságtétel! A Szentírás azt mondja: „József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé” (ApCsel 4:36-37). Aztán „Amikor megérkezett… bátorította mindnyájukat, hogy… maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel…” (ApCsel 11:23-24). Barnabás elkísérte Pált missziói útjára, és bárhová mentek, a buzdítás lelke kiragyogott belőle: „…visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket…” (ApCsel 14:21-22). Korábban, „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz…” (ApCsel 9:26-27). Barnabás volt az, aki arra buzdította őket, hogy fogadják el Pált, és munkálkodjanak együtt vele, mint testvérükkel a Krisztusban. Amikor János Márk egy nyilvánvaló kudarca miatt Pál nem akarta, hogy magukkal vigyék őt, Barnabás adott neki egy második esélyt. Később Pál beismerte, hogy milyen nagyszerű segítség János Márk. Valóban, végül ő írta meg Márk evangéliumát, de Barnabás buzdítása nélkül ez talán nem történhetett volna meg.
Megfelelő módon látni másokat
„Márkot vedd magad mellé… mert hasznos a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11 KJV)
Amikor János Márk úgy döntött, hogy szabadságot vesz ki, és meglátogatja a családját, ez nem igazán tetszett Pálnak. Később, amikor Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal János Márkot következő missziós útjukra, Pál kirobbant! „Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul” (ApCsel 15:39-40). De a történet nem itt ér véget. Később az idősebb és bölcsebb Pál, aki megtanulta, hogy határozottságához kegyelmet is adjon, ezt írja: „mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott… Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban” (2Timóteus 4:10-11). Három fontos tanulság van ebben számodra: 1) Légy mindig kész arra, hogy második esélyt adj valakinek! Hiszen Isten is ezt tette érted. Azzal, hogy kiterjeszted a kegyelmet, megsérülhetsz, vagy csalódás érhet, de ha Krisztushoz hasonló akarsz lenni, akkor ezt a kockázatot vállalnod kell! 2) Ne mérj mindenki mást a saját mércéd és a saját céljaid szerint! Az igazság az, hogy lehet, hogy ők nem arra lettek elhívva, amire te. Vagy esetleg arra lettek elhívva, hogy másképp vigyék azt véghez. Ne tedd a te értékrendedet a mások iránti szereteted, elfogadásod és a másokkal való együttműködésed előfeltételévé! 3) Ha a legjobbat keresed másokban, akkor általában megtalálod. A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7). Tehát valahányszor kinccsel találkozol, agyagedénybe is belebotlasz. Ne engedd, hogy ez leértékelje a kincset, vagy csökkentse a kincs keresésére vonatkozó kötelességedet! Azok az emberek, akik ösztönzést kapnak, fel fognak emelkedni odáig, ahol beváltják reményeidet.
Mit látsz?
„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép.” Példabeszédek 29:18
Mit „látsz” a jövődben? Mi a látásod? Abraham Lincoln rabszolgafelszabadítási kiáltványa 1863-ban lépett életbe, ám az afroamerikaiak még száz évvel később is a szegregáció áldozatai voltak. 1963-ban a Lincoln-emlékműnél elmondott beszédében Martin Luther King ezekkel a mára már híressé vált szavakkal fejezte ki látását: „Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé. Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni. Van egy álmom: négy kicsi gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fogják megítélni őket. Van egy álmom… egy napon Isten minden gyermeke, feketék és fehérek, zsidók és pogányok, protestánsok és katolikusok kézen foghatják egymást, s együtt énekelhetik a régi néger spirituálét: »Végre szabadok! Végre szabadok! Hála a Mindenható Istennek, végre szabadok vagyunk!«"
Egy nappal azelőtt, hogy merényletet követtek el ellene Memphisben, Martin Luther King azt mondta hallgatóságának, hogy „látta” az Ígéret földjét, és bár talán nem egyszerre jutnak el oda, egy napon mind be fognak lépni. Ha nincs látásod, ha nincs jövőképed az életedre, akkor kérj Istentől! Aztán, amikor megkapod, tedd fel rá az életedet, és hidd, hogy látni fogod megvalósulni!
Tölts időt kettesben Istennel!
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)
Isten bármikor, bárhol, bárki által tud szólni hozzád, eszedbe juttatva egy gondolatot (ld. 1Korinthus 2:16). De mivel a sokféle elfoglaltság elnyomhatja azt a gondolatot, azért mondja ezt: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” A csendben tisztábban hallhatod Isten hangját. Jézus sokszor példázatokban mondta el a népnek üzenetét, „…úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent!” (Márk 4:33-34). Gail McDonald írja High Call, High Privilege [Mennyei elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókori sivatagi atyák a következő fegyelmi szabályzatra kötelezték el magukat: csend, magány és belső béke. Csak elegendő ideig tartó hallgatás után tartották késznek magukat arra, hogy szóljanak… Manapság furcsa logikával azt gondoljuk, hogy a lelki erőforrás és a lelki megújulás abban található, ha folyton új hangokat keresünk, még több találkozón veszünk részt… félig átgondolt dolgokról véleményt cserélünk… Beleesünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, akkor járunk Isten kedvében, ha rengeteg információt szerzünk be, ha rengeteg mindent zsúfolunk naptárunkba, kapcsolatainkba. A világtól való visszavonulás azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… ilyenkor olyan mennyei párbeszéd folyik, melyben többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. A csendhez pedig egyedüllét kell.” Amikor csendben vagyunk Isten előtt, lelki hallásunk megtanulja felismerni az ő hangját. Sylvia Gunter írja: „Értem, miért parancsolja Dávid a lelkének, hogy csendesedjen el… Csendben lenni nehéz… néhányunk számára csaknem lehetetlen. De rájöttem, hogy a lelkem és szellemem már régóta éhezik a nyugalomra, és most, hogy ízelítőt adtam a lelkemnek a csendből, nem fog megelégedni, ha napi rendszerességgel meg nem kapja azt.”
