„Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.” (1Királoyk 3:9)
Dr. John Maxwell írja: „Néhány évvel ezelőtt vállaltvezetőknek tartottam előadást, és egyikük megkérdezte tőlem, milyen alapelveket alkalmazok, amikor felveszek valakit. »Csak egy szabályom van – magyaráztam. – Sosem én intézem a felvételt.« Ez felkeltette az érdeklődésüket. »Mégpedig azért, mert rémes vagyok benne« – folytattam rossz tapasztalataimat sorolva. »Túlságosan optimista vagyok, és nagyon megbízom az emberekben, ezért nem vagyok reális. Nem számít, milyen figyelmeztető jeleket észlelek a munkakeresővel történő beszélgetés során, mindig azt gondolom, hogy segíteni tudok ezen az emberen, hogy fejlődjön és sikert érjen el. Ez nem a megfelelő hozzáállás, amikor valakinek az alkalmazásáról kell dönteni. Ehhez szkeptikus emberekre van szükség, olyan személyekre, akik még a saját édesanyjukat sem alkalmaznák. Amikor átadtam ezt a feladatot másoknak, a szervezetünk egészen új szintre jutott.« Amikor elmondtam a vállalatvezetőkkel teli teremben, hogy többé nem én intézem a munkaerő-felvételt, láttam rajtuk, hogy az első reakciójuk negatív volt. De a magyarázatom hallatán látszott rajtuk: értékelik, hogy tisztában vagyok gyengeségeimmel, és tisztelik őszinteségemet. Kevés rosszabb dolog van, mint az az ember, aki nem tudja miről beszél, közben talál ki dolgokat, és úgy tesz, mintha szakértője lenne annak, amiről valójában fogalma sincs.” Ha rossz emberismerő vagy, bízd az ilyen munkát valaki másra, akinek ehhez van tehetsége. Ha mégis neked kell megtenned, imádkozz úgy, mint Salamon: „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?!”
Isten nem felejti, mit ígért neked
„…megemlékezem az én szövetségemről…” (1Mózes 9:15 Károli)
Amikor Nóé az esőről prédikált, az az ítélet szimbóluma volt. De az özönvíz után Isten azt mondta: „…nem lesz többé…” (1Mózes 9:15). Isten azt mondta Nóénak: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.” (1Mózes 9:13-15). Attól a pillanattól kezdve az egész Szentírásban az eső az áldás jelképévé lett. „…megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Malakiás 3:10). Attól félsz, hogy a múlt szívfájdalma újra visszatér? Ne félj! Csak járj továbbra is Istennel, aki azt ígérte: „soha többé”!
Amikor Isten olyan dolgot használ a fejlesztésedre, aminek egyébként el kellett volna pusztítania, visszatekintve így tudsz szólni: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71). Nehéz idők nélkül nem fedeztél volna fel bizonyos dolgokat; például, hogy a feszültség hatására szenvedélyesen keresed Istent egyre jobban és jobban, míg más dolgok háttérbe szorulnak; az imáid erejét; hogy mit tud Isten véghez vinni a nehézségek ellenére is; hogy amikor meghallotta síró kiáltásodat, könnyeid olyan drágák voltak számára, hogy összegyűjtötte őket tömlőjébe (ld. Zsoltárok 56:9); hogy az Úr angyala védett meg, amikor az ellenség el akart pusztítani (Zsoltárok 34:8); hogy Istennek nincs szüksége a barátaid támogatására ahhoz, hogy meg tudjon áldani; és hogy átvitt mindezen, mert látta a szivárványt, és visszaemlékezett ígéretére.
„Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram…” (Zsoltárok 19:15)
Félsz megszólalni, mert attól tartasz, mások talán helytelenítik mondandódat? A Biblia azt mondja: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt…” (Példabeszédek 29:25). A félelem nagyon elterjedt jelenség azok között, akik az embereknek akarnak tetszeni. Egy író szerint: „Az elismerést kereső gyermek az, aki bárhány éves is legyen, még mindig a szülei kedvében akar járni. A bizonyítványaitól a nevelési stílusáig… döntéseit azoknak a véleménye befolyásolja, akik őt felnevelték. De ne feledd, mit mondott Pál: »Amikor gyermek voltam… úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat« (1Korinthus 13:11). Az elismerést kereső barát az, aki nem tud nemet mondani. Lehet, hogy felgyülemlik benne a neheztelés, mégis mindig megjelenik és elrendezi a dolgokat. Amit szeretetnek és hűségnek gondol, azt mások gyakran kihasználják támaszt, gondoskodást várva és kölcsönös függőséget teremtve. Az elismerést kereső alkalmazott folyton túlórákat vállal, még ha nem is kap érte külön díjazást vagy méltatást, fedezi munkatársait, akik nem vállalják a munka terhét, és inkább leharapja a nyelvét, de nem szól semmit, ha főnöke vagy kollégái viszik el a dicsőséget az ő munkájáért. Az elismerést kereső feleség mindig tökéletes szeretne lenni… így egészen mássá lesz, mint az a nő, akibe annak idején a férje beleszeretett. Az elismerést kereső anya retteg attól, hogy elveszíti gyermekei szeretetét. Nem mer határokat felállítani még akkor sem, ha azok megteremtenék a biztonságérzet és tisztelet légkörét. A fegyelmezést egyenlőnek tekinti a veszekedéssel, és ezzel megfosztja gyermekeit a szabályoktól, így végül nem élheti meg azt, hogy később felnőtt gyermekeinek barátja lehet – ami a jó szülők számára desszert az élet végén.”
Egyetlen dologban kellene arra törekedned, hogy valakinek kedvében járj: abban, hogy szavaid és gondolataid Isten tetszésére legyenek. Végül is egyedül az ő elismerése számít.
Maradj a korongon!
Miközben a fazekaskorongon formálódsz, gondold meg ezt a két dolgot:
1) A Fazekas terve és öröme számít. Joga van bármivé formálni, amit ő jónak tart. A lényeg, hogy az ő életedre vonatkozó terve teljesedjen, és örömét lelhesse benned. El tudod képzelni, hogy egy fazekas megbeszélné az agyaggal, hogy mivé szeretne válni? Nem. Ehhez a döntéshez a mester bölcsessége kell. Ezért ahelyett, hogy ellenkeznél Isten akaratával, inkább örülj annak, hogy „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13).
2) A Fazekas nem fogja abbahagyni a munkát, amíg el nem készül vele. Istennek könnyebb dolga lenne, ha csak élettelen agyagkupacok lennénk. De mi nemcsak élő, de akaratos agyagok is vagyunk, követeljük, amit mi szeretnénk, akkor, amikor mi szeretnénk. Ennek ellenére ahelyett, hogy megadná magát nekünk, vagy feladná a velünk való foglalkozást, a Fazekas tovább dolgozik rajtunk, újraformázza az agyagot nap mint nap, amíg lassan, fokozatosan elkezdjük felvenni azt a formát, amit használni tud majd az ő dicsőségére. Ez néha határozott lépéseket követel tőle: „Az edény nem olyanra alakult, amilyenre tervezte, ezért összegyúrta egy agyaggombóccá, majd újrakezdte vele a munkát” (Jeremiás 18:4 NLT). Isten elkötelezte magát arra, hogy megvalósítja célját életedben, ezért nem fogja abbahagyni a munkát – akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy össze kell zúznia, szét kell lapítania, és elölről kell kezdenie az egészet. Ezért légy türelmes, és maradj a korongon, mert megéri kivárni azt, amit Isten tervezett számodra!
„Kiment a magvető vetni…” (Lukács 8:5)
Isten Igéjének vetőmagja mindig termékeny. Az egyetlen változó tényező a szívünk talaja. A magvető példázatában Jézus négyféle talajról beszél.
1) Kemény talaj. A bibliai időkben a földek mentén keményre kitaposott ösvények vezettek. Ha egy mag ide esett, kiszáradt és elpusztult. Vigyázz, ha megtapostak és csalódás ért, kérgessé válik a szíved, kifejlesztesz egy kemény, áthatolhatatlan pajzsot, amely megkönnyíti a Sátánnak, hogy eljöjjön és ellopkodja Isten Igéjének magvait, mielőtt még esélyük lett volna arra, hogy meggyökerezzenek. Az imádság megakadályozza, hogy ez történjen, tehát: „…Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat…” (Hóseás 10:12). 2) Felszínes talaj. Jézus idejében a földek nagy részén csak 10-20 centiméternyi termékeny talaj volt, alatta kemény sziklák, amelyekbe nem tudtak behatolni a gyökerek. Egy bibliamagyarázó ezt írja: „A felszínesség korunk átka. Sekélyes kapcsolatok, felszínes beszélgetések és elsietett imádságok világában élünk. Egyik spirituális tevékenységből a másikba ugrunk, mindenféle igazi gyökérzet nélkül.” 3) Gazos talaj. Ezen a talajon teljesen elszaporodtak a gyomok. Nem is maradt hely semmi másnak. A zsúfoltság olyan könnyen jön, és veszélyes, mert annyira kifinomult módszerei vannak. Megfigyelted már, hogy milyen gyakran bombáznak mindenfélével, állítva, sőt garantálva, hogy az anyagi dolgok biztosan boldogságot hoznak? Mint az az autógyár, mely így reklámozza termékét: „Nem vásárolhatsz boldogságot, de vezetheted!” Ismerd fel a való igazságot! Végezz talajelemzést, és gyomlálj ki mindent, ami akadályozza lelki növekedésedet! Ha a szíved porhanyós, az odaadásod mély, és az életedben nincs helye a gyomoknak, akkor jó talaj leszel, amely termést hoz Istennek.
„…Szülei azonban ezt nem vették észre.” (Lukács 2:43)
Jézus szülei annyira el voltak foglalva más dolgokkal, hogy nem vették észre, hogy elvesztették őt: „A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van…” (Lukács 2:43-44). Szerencséjükre újra megtalálták őt. De ez nem mindig van így. Egy keresztény vezető találkozott egy emberrel egy konferencián. Ennek az embernek a lánya második osztályos volt, és a tanítónője megkérte, hogy rajzoljon egy képet a családjukról. Aznap este a kislány büszkén hozta haza a művét, és megmutatta szüleinek. Amikor az apa ránézett a képre, azt kérdezte: „Mit ábrázol ez a kép?”. A lánya így felelt: „Mi vagyunk rajta és a házunk. A tanító néni megkért, hogy rajzoljak egy képet a családunkról.” A férfi alaposabban megnézte a képet, és látta, hogy mindenki rajta van, őt kivéve. „Édesem” – kérdezte – „rajta vagyok én a képen?” „Nem” – felelte a kislány. „Miért nem?” – kérdezte az apa. „Mert a képen az otthonunk van, és te sohasem vagy itthon.” Mintha egy tonnányi kő omlott volna a férfira. A kislány minden rosszindulat nélkül megállapított egy egyszerű tényt. Ez jó ébresztő volt a rendszeresen távol lévő apának. Aznap eldöntötte, hogy megfordul, és visszatér a családjához. A zsoltáros azt mondta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül” (Zsoltárok 101:2). Televízió, internet, a kortársak hatása – hogy van a gyermeked? Ha a siker elérésének útján jársz, de elhanyagolod a családod, és nem viszed magaddal őket, akkor fordulj meg azonnal! Menj vissza, és vedd fel azokat az embereket, akik a leginkább számítanak! Csak olyan útra szánd rá magad, amelyen ők is veled vannak!
