A lelki vezető jellemzői
„A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek.” (1Timóteus 5:17)
Ahhoz, hogy olyan lelki vezető légy, akit érdemes követni:
1) Elszámoltathatónak kell lenned. Szükséged van valakire, aki elég jól ismer ahhoz, hogy együtt imádkozzon veled, erősítsen sebezhető pontjaidon, és tanácsot adjon fontos döntésekben. A hatalom elszámoltathatóság nélkül katasztrófához vezet.
2) Helyes fontossági sorrendet kell felállítanod. A fontossági sorrend hajlamos felborulni. Túl sokak életében van nagy ára a sikernek: összetört család vagy tönkrement egészség. Miért? Mert engedjük, hogy fontossági sorrendünk felboruljon.
3) Következetesnek kell lenned az Istennel járásban. Dávid azt mondta: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). A bűn ellen a legjobb védelem, ha minden nap állhatatosan Istennel járunk. Vigyázz, ha idődet Isten helyett olyan dolgokra fordítod, melyek nála fontosabbá váltak számodra! Figyeld meg, a zsoltáros azt mondta, hogy kincsként őrzi szívében Isten igéjét. Ez azt jelenti, hogy értékesnek tartja, és nem engedi, hogy bármi is fenyegesse azt. Szánj időt minden nap imádságra és bibliaolvasásra – és védd meg ezt az időt az életed árán is. Add Istennek az elmédet minden reggel, amikor még friss vagy. Lelkészként nem az az elsődleges hivatásod, hogy terveket dolgozz ki, hogy bizottsági ülést tarts, vagy költségvetést készíts, hanem az, hogy legeltesd a bárányokat (ld. János 21:15–16). Ha a szombat úgy ér, hogy az interneten keresgélsz prédikációkat, akkor sürgősen változtass valamin! A másodlagos feladatokat ruházd át másokra, és az elsődleges dolgok legyenek első helyen! „Válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába, mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6:3–4).
A tartós boldogság titka
A tartós boldogságot nem a pénz vagy a pályánkon elért siker hozza meg. Azt jelenti ez, hogy ezek a dolgok rosszak? Nem. Ha Isten van az első helyen az életedben, ő megadja neked ezeket (ld. Máté 6:33). De azt soha ne engedd, hogy bármi, amit Isten ad, elvegye tőle az első helyet! A zsoltáros azt mondta: „Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.” (Zsoltárok 112:1–9). Valaki azt mondta, hogy az életben a legjobb dolgok nem dolgok. A boldogságot nem az adja, hogy mit birtoklunk; a boldogság a kapcsolatainkban rejlik, és az első és legfontosabb kapcsolatunk az Istennel való kapcsolat, mert minden áldás tőle árad ránk. A mai rohanó és zűrzavaros világban Isten ad olyan értékrendet, amely szerint élhetsz: „Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.”
„…megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” (Zsoltárok 91:11)
Egy misszionárius minden két hétben elment a városba, hogy gyógyszerellátmányt vételezzen a kis vidéki kórháznak, ahol szolgált. Egyik ilyen útján látott két embert, akik az utcán verekedtek. Az egyik súlyosan megsérült, ezért a misszionárius megállt, ellátta a sebeit, és beszélt neki Isten szeretetéről. Aztán továbbindult hazafelé, és éjszakára a dzsungelben táborozott le. Amikor két héttel később ismét a városba ment, egy férfi közelített felé, ugyanaz, akin legutóbbi utazása alkalmával segített. A férfi ezt mondta: „Tudtam, hogy pénz és gyógyszerek vannak nálad, ezért a bandám követett a táborodig, és azt terveztük, hogy megölünk, hogy hozzájussunk a pénzhez és a gyógyszerekhez. De éppen amikor rád akartunk támadni, azt láttuk, hogy huszonhat fegyveres őr van körülötted.” A misszionárius így felelt: „Nem, ez lehetetlen. Én egyedül voltam.” A férfi tovább erősködött: „A többiek is látták. Meg is számoltuk őket.”. Hónapokkal később, amikor a misszionárius elmondta ezt a történetet az otthoni gyülekezetében, egy férfi félbeszakította: „Pontosan mikor is történt ez az eset?” Amikor a misszionárius megmondta a pontos napot, a férfi elcsodálkozott. Ezt mondta: „Pontosan akkor, amikor ott Afrikában éjszaka volt, itt nálunk reggel volt, és én furcsa, sürgető kényszert éreztem arra, hogy imádkozzam érted. A késztetés olyan erős volt, hogy felhívtam pár embert, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe, és imádkozzanak velem. Kérlek, hogy akik aznap itt imádkoztatok velem, most álljatok fel!” A misszionárius megszámolta őket: huszonhatan voltak. Pontosan annyian, mint a fegyveres őrök. Mert valóban igaz: „megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon”.
„…az Atya… imádókat keres magának” (János 4:23)
Ha nem imádjuk Istent, mindig találunk helyette más imádni valót, még ha az mi magunk vagyunk is. Az imádat általános késztetés, amit Isten programozott bele minden porcikánkba. Éppoly természetes, mint a lélegzetvétel. Jézus azt mondta, hogy erre lettünk teremtve, mivel „az Atya… imádókat keres magának”. Attól függően, hogy milyen vagy mennyire vallásos környezetben nőttél fel, talán ki kell bővítened az imádatról szóló ismereteidet. Például: a dicsőítés több mint csupán zene. Azt szoktuk mondani: „a gyülekezetben először dicsőítünk, aztán következik a tanítás”. Nem, ez mind Isten dicsőségére történik! Ha a dicsőítés csupán zene lenne, akkor mi van azokkal az emberekkel, akik botfülűek? Ne feledd azt sem, hogy a dicsőítés nem stílusfüggő! A zenei irányzat, amit kedvelsz, többet mond rólad, mint Istenről. Az egyik ember kedvenc zenéje egy másik ember számára csupán zaj. Isten azonban nem így van ezzel – ő szereti az ujjongás hangját, bármilyen változatban jön is (ld. Zsoltárok 100:1). Továbbá a dicsőítés nem csupán érted van, Istennek szól!
Amikor azt mondod: „nem kaptam semmit a mai istentiszteletből” – akkor rossz volt a motivációd a dicsőítésre. Igen, van személyes haszna is, de nem azért dicsőítjük Istent, hogy magunknak jót tegyünk. A legfontosabb indító okunk az legyen, hogy Istent magasztaljuk, bármit is teszünk. Végül, a dicsőítésnek nem szabad csupán a templom falain belülre korlátozódnia. Luther Márton ezt így fogalmazta: „egy fejőnő is fejheti a teheneket Isten dicsőségére”. A dicsőítés titka, hogy mindent úgy tegyünk, mintha az Úrnak tennénk. A Biblia arra tanít, hogy mindennapjainkat, a hétköznapi életünket – az alvást, étkezést, munkába járást, az egész életet – vegyük, és tegyük Isten elé áldozatként (ld. Róma 12:1). Ezt jelenti Istent imádni!
„…élőlényeket fajuk szerint…” (1Mózes 1:24)
Mózes első könyvében, amelyet Genezis (Kezdetek) néven ismerünk, Isten megmutatja, hogyan szándékozik működtetni a dolgokat az életben: „Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket… mindegyiket a maga fajtája szerint” (KJV). Mindegyikünk az öröklött DNS és a környezetünk terméke. Most tekerjünk gyorsan tovább. Hány óriásölő volt Saul seregében? Egy sem. Amikor Góliát kihívta Izráelt, minden katona reszketett a félelemtől. De Dávid, aki azért jött, hogy ennivalót hozzon a testvéreinek, felmérte a helyzetet, visszaemlékezett korábbi tapasztalataira Istennel, kiállt ellene, és megölte Góliátot. Nos, miután Dávid király lett, hány óriásölő támadt Izráelben? Sok: „…Akkor ölte meg a húsái Szibbekaj Szippajt, az óriások leszármazottját, és azok megalázkodtak. Majd megint harc tört ki a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán… a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a szövőszék tartófája. Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ez is az óriásoktól származott. Ez gyalázta Izráelt, de levágta Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia. Ezek Gátból [Góliát szülővárosa] való óriás-ivadékok voltak, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el” (1Krónika 20:4-8 NAS). Miből gondolod, hogy nem voltak óriásölők Saul idejében? Mert maga Saul nem volt az! De Dávid uralkodása alatt a számuk megsokszorozódott, mert Dávid óriásölő volt. Ez szemlélteti a „kell hozzá egy, hogy még egy legyen” elvet, amely a Teremtés könyvében indul, és végigfut az egész Biblián. A mai ige számodra tehát ez: figyelj arra, hogy kinek a hatása alatt állsz, és figyelj oda arra, hogy hogyan befolyásolsz másokat!
Kisebbrendűség
„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” 1Mózes 1:31
Farai Chideya a Harvardon diplomázott, a Newsweek magazinnak dolgozott, és gyorsan a csúcsra jutott. Mégis hét éven át küzdött a bulimiával, így próbálkozott a körülötte lévő látszat-világ csillogó képeihez hasonlóvá válni. Amikor végre megszabadult a betegségtől, ezt írta: „A fogyás nem változtatott a személyiségemen, és nem könnyített az érzelmi terhen, amit gyermekkorom óta hordoztam. Azt hittem, hogy sovány akarok lenni. Valójában arra vágytam, hogy boldog legyek, de ezt nem adta meg sem a kinézetem, sem az elért eredményeim. Mivel nem tudtam magamat szeretni és elfogadni, ezért a másoktól jövő elfogadás sohasem volt elég. Amikor megpróbáltam tökéletes lenni, akkor távolságtartóvá, megközelíthetetlenné váltam, pedig épp az ellenkezőjét szerettem volna.” Ezek után Farai megoszt velünk négy alapelvet, ami megváltoztatta az életét: „
1) A megszállottan tökéletességre törekvés a magány csapdájába zár, mert jó kapcsolatok csak őszinteségre és teljes elfogadásra épülhetnek.
2) A megszállottan tökéletességre törekvés miatt gyengeségeidre rejtegetni való dolgokként tekintesz ahelyett, hogy növekedésre való lehetőségnek tartanád őket.
3) A megszállottan tökéletességre törekvés miatt folyton arra koncentrálsz, akivé majd egy napon válni akarsz ahelyett, hogy örülnél annak, aki most vagy.
4) A megszállottan tökéletességre törekvés megfoszt attól, hogy az életed valóban számítson, mert ha folyton magad körül forogsz, nem marad semmid, amit másoknak adhatnál.” Összegzésül: Istennek nem kellett megteremtenie téged, ő úgy döntött, hogy megteremt. Aznap, amikor megszülettél, mosolyogva mondta: „igen jó.” Ha egyszer ezt teljesen megérted, elkezdesz felülkerekedni a kisebbrendűségi érzéseden.
„… népét… vezette, mint nyájat a pusztában.” (Zsoltárok 78:52)
A puszta az a hely, ahol nehéz növekedni, ahol alig van víz, és ahol végeláthatatlanul bolyongunk. Sokféle helyen élhetünk át pusztaságot: egy sír mellett, a Munkaügyi Központban, vagy egy váláskor a bíróságon.
A pusztában:
1) úgy tűnik, nincs kiút. A Szentírásban a negyvenes szám a küszködést jelképezi. Nóé 40 napos vihart élt meg. Mózes 40 évig élt egyedül a pusztában. Jézust 40 napig kísértette ott az ördög.
2) A legrosszabbra kezdesz gondolni. A puszta gyengíti eltökéltségedet. Rávesz, hogy könnyű kiutat kezdj keresni. Egy problémás házasság arra késztethet, hogy másvalaki házastársa felé kezdj kacsintgatni.
A puszta remek táptalaj a becstelenséghez, a depresszióhoz, még a pornográfiához is – olyan dolgokhoz, amiket normális esetben nem találnál vonzónak. „Jézus… a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög…” (Lukács 4:1-2).
Figyeld meg: az ördöggel való találkozás Isten ötlete volt! Jézus, az utolsó Ádám, azért jött, hogy győzzön ott, ahol az első Ádám elbukott. „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká” (Róma 5:19). Jézus Isten Igéjével győzte le az ördögöt. Háromszor mondta a sátánnak: „Meg van írva…” (Lukács 4:4,8,12). Ma is Isten Igéje a túlélési kézikönyv a pusztához. Miután ezt használta, Jézus elhagyta a pusztát, és Isten Lelkének erejét felöltve készen állt elkezdeni szolgálatát. Isten érted is meg tudja tenni ugyanezt. „… népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában… Biztonságban vezette őket, nem rettegtek…” (Zsoltárok 78:52-53).
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző…”
A Biblia két érdekes képet fest elénk Jézussal való kapcsolatunkról. 1) Szőlővessző. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” (János 15:5). Jézus azt karaja, hogy olyan közel legyünk hozzá, mint a szőlővessző a szőlőtőhöz. Az egyik a másik folytatása. Lehetetlen megmondani, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. A szőlővessző nem csupán a gyüm9lcstermés pillanatában kapcsolódik a tőkéhez. Nem úgy van, hogy a kertész egy dobozban tartja a vesszőket, és egy napon, amikor szőlőt szeretne, odaragasztja a tőkére. Nem, a vessző folyamatosan a tőkéből merít tápanyagot. Ha elválasztjuk a tőkéről, az azonnali halált eredményez. 2) Mennyasszony (ld. 2Korinthus 11:2). Krisztus mennyasszonyai vagyunk, hiszen fogadalmat tettünk neki, ő pedig ígéretet tett nekünk. Mit jelent Krisztussal való házasságunk? Először is azt, hogy a kommunikációnk soha nem ér véget. Egy boldog otthonban a férj nem csak akkor szól a feleséghez, amikor akar tőle valamit. Nem csak olyankor bukkan fel, amikor egy jó vacsorát, egy tiszta inget vagy egy kis szerelmet szeretne. Az egészséges házasságban tudatosan meg akarnak maradni. Folyamatosan megtartják benne a gyengédséget, az őszinteséget és a folyamatos kommunikációt. Van, hogy örömeinkkel fordulunk Istenhez, van, hogy a fájdalmainkkal, de mindig odamegyünk hozzá. És minél gyakrabban megyünk, annál inkább hasonlóvá válunk hozzá. Azok az emberek, akik hosszú életet éltek le együtt, végül elkezdenek hasonlóan beszélni, sőt egyformán gondolkodni. Ha Jézussal járunk, magunkévá tesszük gondolatait, elveit, hozzáállását. Sőt, valóban miénk lesz a szíve.
