„Áldást bocsét az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az Úr.” (5Mózes 28:8)
A hivatás a „hív” szótőből képzett szó, és egyfajta „lelki hívást” jelent. Minden hivatás bármi legyen is az, Istentől kapott elhívás. Ha foglalkozásunkra hivatásként tekintünk, könnyebb elhinni, hogy Isten meg akar áldani a munkánkban. Erre gondolva a következőket kell tenned: 1) Olyan munkát keress, mely tehetségedhez, talentumodhoz illik! „Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék” (1Péter 4:11). 2) Tanulj, amennyit csak lehet, a munkáddal kapcsolatosan! „Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását!” (Példabeszédek 1:5). 3) Ismerd fel, hogy valóban Isten a munkáltatód! „Jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad” (Efezus 6:7-8). 4) A munkát Isten ajándékának tekintsd, ne büntetésnek! „Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön a fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka” (Prédikátor 5:18). 5) Használd előnyödre a bírálatot! A kritika valóban a hasznodra lehet. Kérj javaslatokat és helyreigazítást! „Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést” (Példabeszédek 13:18). 6) Tégy többet az elvártnál! „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! (Máté 5:41). 7) Gondolj arra, hogy Isten a munkatársad! Légy egész nap tudatában Krisztus jelenlétének, miközben feladataidat végzed, és áldást bocsát az Úr minden vállalkozásodra, és megáldja kezed munkáját.
Az Ég szerelmére!
„Mennyei állampolgárok vagyunk.” (Filippi 3:20 NLT)
Patrick Jenkins mondta: „Amikor Dél-Amerikában éltünk misszionáriusként a családommal, rájöttünk, hogy a dzsungelben egyik helyről a másikra költözni rengeteg munkát jelent. Tudtuk mekkora kényelmetlenséggel járnak az olyan dolgok, mint a kígyók és a bogarak. Egyik reggel, néhány nappal azután, hogy elkezdtük kitakarítani az egyik átmeneti szállásunkat, a családdal egy kis szünetet tartottunk. Amíg teáztunk, egy hatalmas fekete bogár repült keresztül a szobán, hangosan zümmögve. Ahogy közénk repült, a feleségem felsikoltott. A legkisebb lányom jobban meglepődött az anyja sikolyán, mint a bogáron, és döbbenten felkiáltott: »Az ég szerelmére, anya!« Néhány pillanatnyi csend után a feleségem így válaszolt:»Bizony, ez az egyetlen oka annak, hogy még mindig itt vagyok«.”
Pál azt mondja: „mennyei állampolgárok vagyunk”. Péter pedig beszél az „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan” örökségről, „amely a mennyben van fenntartva számotokra” (ld. 1Péter 1:4). Itt csak tartózkodási engedélyünk van – ezt sose felejtsd el! Döntéseidet és tetteidet végső rendeltetésed fényében mérlegeld, ne a pillanatnyi kényelmed szempontjából! Szabadulj meg attól a gondolkodásmódtól, hogy „a mennyről való gondolkodás csak az időseknek való álmodozás”. Ez az élet csak egy rövid történet, a menny a véget nem érő. Hasplasztika, ráncfelvarrás, zsírleszívás, hírnév, gazdagság és személyes siker mind elmúlik; földi öltözeted nem tart örökké. Mielőtt leveted, győződj meg róla, hogy betöltötted Istentől kapott megbízatásodat, és hogy ezeket a szavakat fogod hallani: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). Ez az egyetlen dicséret, ami számít. Egy másodperccel azután, hogy megérkeztél Isten jelenlétébe, mit fogsz kívánni, hogy bárcsak megtetted volna? Ez legyen a mozgatóerő az életedben!
„…eső zúgása hallatszik.” (1Királyok 18:41)
Most éppen lelki szárazságot élsz át? Másokat kell bátorítanod, miközben úgy tűnik, a saját életed darabokra hullik? Nem vagy egyedül. Ugyanez történt Illéssel, a prófétával, aki csak nemrég hívott le tüzet az égből a Kármel hegyén, és győzött le látványos módon 850 hamis prófétát. Hirtelen egy hatalmas éhínség közepén találja magát, ahol minden emberi forrás kiapadt, és ő maga sarokba szorult. Vajon mit tett ekkor? „…a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta” (1Királyok 18:42). Nagyon jó mozdulat! Illés úgy döntött, hogy kizárja a környezetét, Istenhez fordul segítségért, és addig imádkozik, amíg választ nem kap. Válaszként pedig „eső zúgása” hallatszott. Figyeld meg, amit Illés hallott lelkében, teljesen ellentmondott annak, amit látott és hallott maga körül. Lelke megérezte az esőt, mielőtt egy csepp is hullott volna. Fontos tanulság van ebben. Amikor Isten beszél hozzánk, a lelkünkhöz szól, nem a testi érzékeinkhez. Amit Ő mond, az sokkal valóságosabb lesz, mint bármi, ami épp történik velünk az adott helyzetben. De vigyázz, amit a lelkedben hallasz, lehet, hogy ellentmond annak, amit az értelmed diktál, vagy annak, amid a bankban van, vagy annak, ami a munkahelyeden folyik, vagy annak, ami az otthonodban történik, vagy akár fizikai, egészségi állapotodnak. Illésnek figyelmen kívül kellett hagynia az összes „nincs eső” hírt, amit folyamatosan hallott. Neked is ezt kell tenned. Ha tudod, hogy Isten egy bizonyos dolgot megígért neked, akkor minden negativitást le kell halkítanod magad körül, rá kell állnod Igéjére, és továbbra is hinned kell!
„Menj föl, és tekints a tenger felé!” (1Királyok 18:43)
„Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső!” (1Királyok 18:43-44). Figyelj meg négy dolgot ebben a történetben!
Először: Istenhez kell fordulnod válaszokért, nem emberekhez. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét” (Jeremiás 17:7-8).
Másodszor: továbbra is hinned kell, amit Isten mondott. Illés újra meg újra ugyanazt a hírt kapta: „Nincs ott semmi”. De ő továbbra is hitt Istennek, amíg végül, hetedszer, szolgája ezt mondta: „Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből”. Isten megígérte, hogy ez el fog jönni, ezért Illés ráállt Isten Igéjére.
Harmadszor: Ne engedd, hogy befolyásoljanak azok, akik nem osztják látomásodat! Illés szolgája folyton ezt mondta: „Semmi sem történik”. De Illés jobban tudta. Nem engedheted, hogy azok irányítsanak, akik lelkileg nincsenek összhangban veled.
Végül: olyan helyzetben kell lenned, hogy fogadóképes légy. „…arcát a térdei közé hajtotta” (1Királyok 18:42). Ez szülési testhelyzet! Ha ma úgy érzed, hogy az, ami benned van, igaz és valóságos, de nem akarod megszülni, nem fog megtörténni. Ha hajlandó vagy megélni a vajúdást, Isten megáld téged a bővölködéssel.
„Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből.” (1Királyok 18:44)
Minden sikertörténet úgy kezdődik, hogy valaki megtesz egy kis lépést, vagy elvet egy kis magot, és általában ez minden, amije van abban a pillanatban. Egyszerűen fogalmazva: minden nagy dolog valami kis dologgal kezdődik. Ha nem vagy hajlandó kicsiben kezdeni, egyáltalán nem fogod tudni elkezdeni! A szolga, aki újra meg újra azt mondta Illésnek, hogy nem történik semmi, végül meglátott valamit. Csupán egy kicsike felhő volt, de nagy lehetőségek rejlettek benne. Isten szeret olyan dolgokat használni, amiről mi azt hisszük, hogy jelentéktelen. Felhasználta egy fiú uzsonnáját, hogy ezreket jóllakasson, felhasznált egy parittyát, hogy leterítsen egy óriást, egy maréknyi sarat, hogy visszaadja egy ember szeme világát. Egy jelentéktelen állást, egy kevés pénzt vagy egy kis ötletet is fel tud használni, hogy megáldjon téged. A kis felhők jelzik, hogy mi fog történni; ilyen csatornákat választott Isten. Amikor Isten megígér valamit, nincs szüksége valami nagy dologra ahhoz, hogy megtörténjen. Gyakran előfordul, hogy egy olyan változás, ami sokakra van hatással, egyetlen emberrel kezdődik. Legyen az Eszter vagy Pál, Teréz anya vagy Billy Graham, Istennek csupán egyetlen emberre van szüksége, aki hisz Benne, és mer lépni az Ő Igéjében bízva.
Amikor Isten kiárasztja rád áldását, három dolgot fogsz látni.
Először: hogy a te problémád csupán lehetőség számára, hogy „…megmutassa erejét, mely a te érdekedben munkálkodik…” (2Krónika 16:9 NKJV).
Másodszor, hogy ereje a te erőtlenséged által ér célhoz (ld. 2Korinthus 12:9).
Harmadszor, hogy eljuthatsz oda, ahol elkezdesz hálát adni Istennek ellenségeidért, mert Isten „asztalt terített” neked, és Ő igazolni fog téged éppen az ő szemük előtt (ld. Zsoltárok 23:5).
Kövesd a használati utasítást!
„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsidók 10:35)
Mennyi ideig kell imádkozni valamiért, és hinni, hogy Isten válaszolni fog? Amíg ő mást nem mond. Másként fogalmazva: kövesd a használati utasítást! „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:35–36). Isten ígéretei közül soknak meghatározott menetrendje van, ezért hosszú távú hitre van szükség ahhoz, hogy elnyerhesd őket. Az állhatatosság szó egy futót vetít elénk, aki eltökélte, hogy beér a célba. Azt mondod, nem vagy biztos abban, hogy mi Isten akarata? Akaratát Igéjében jelenti ki, ezért abban kell hinned, és azt kell kimondanod a helyzetedre. Ha mást állítasz, azzal ellentmondasz Istennek. Ábrahám ráállt Isten ígéretére, és elhitte, hogy sok nép atyja lesz, amikor ezt még a legapróbb bizonyíték sem támasztotta alá. Húsz éven át nézett fel úgy az éjszakai égboltra, hogy hitte: „Uram, te azt mondtad, hogy annyi gyermekem lesz, ahány csillag az égen. Nem tudom, hogy fogod ezt véghezvinni, mikor én csaknem százéves vagyok, a feleségem, Sára pedig kilencven. De ennek ellenére hiszek neked.” Ha így imádkozol, azt kockáztatod, hogy mások bolondnak néznek. De ahhoz, hogy valami csodálatosat átéljünk, néha nevetségesnek kell tűnnünk, mint amikor Jézus azt mondta a szolgáknak, hogy a vizesedényekből töltsék fel a boroskancsókat, vagy mint amikor sarat kent egy vak ember szemére. A kánai menyegző vendégei mégis a legjobb bort itták, és a vak ember látóként ment haza. Miért? Mert engedelmeskedtek Jézus szavának. Ezért a mai ige számodra ez: kövesd a használati utasítást!
„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat…” (Jeremiás 3:15)
Szomorú statisztika: több mint 50 %-a azoknak, akik lelkipásztori szolgálatba álltak, 10 éven belül kilép a szolgálatból elcsüggedés miatt. Ügyelj rá, hogy a te lelkipásztoroddal ez ne történjen meg! Képzeld csak el: Józsué katonái lent a völgyben harcolnak az amerikaiakkal. Fölöttük a hegyen ott van Mózes, kezeit az ég felé emelve. Amíg kezeit felemelve tartja, Izráel van fölényben a harcban. Ha azonban valaha is próbáltad valaha is magasban tartani a karodat, tudod, milyen gyorsan elfáradsz bele, és milyen hamar leengeded azt. Amikor Mózes leengedte karját, a csata az ellenfél javára kezdett fordulni. Ezért Áron és Húr tartotta Mózes kezét, és így az izraeliták megnyerték a csatát. Nem csupán Józsué harcképességén, hanem Mózes felemelt kezén is múlt, hogy aznap győztek. Áron és Húr segítsége őrizte meg a vezetőt a kimerüléstől, és így az egész nép megmenekült. Isten azt mondta: „Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” Ha Isten adott neked pásztort, aki szeret, vezet és táplál téged, akkor te pedig támogasd őt. Tartsd meg a karját! Az ószövetségi Szent Sátorban a lámpásoknak éjjel-nappal folyamatosan égniük kellett, mert fényük jelképezte Isten jelenlétét népe között. Ha valamelyik lámpás pislákolni kezdett, az erre kijelölt szolgálattevők rögtön utánatöltötték olajjal, és így újult erővel ragyoghatott. Érted már a lényeget? A te felelősséged gondoskodni arról, hogy a fény ne pislákoljon gyülekezetedben, hogy a tűz ki ne aludjon a szószéken. Imádkozz tehát a lelkipásztorodért minden nap! És igyekezz azon, hogy minden lehető alkalommal bátorítsd őt valamivel!
