"Az aki bennetek van, nagyobb, mint aki a világban van." (1Ján 4,4b)
Bár nem akartad, tudtodon kívül, egy harcmezőre születtél. Mielőtt megszülettél már elkezdődött és jóval a halálod után is a kozmikus csata még mindig zajlani fog majd az univerzumban. Nem menekülhetsz el a csata elől, ami Isten és a Sátán között zajlik, jó és rossz háborújától - akkor sem, ha nem veszel tudomást a létezéséről.
Nagyon fontos számunkra felismerni, hogy Isten és a Sátán nem egyenlő ellenfelek. Isten mindenféleképpen sokkal hatalmasabb. Egy nap Isten véglegesen le fog számolni Sátánnal. De addig, megengedi, hogy eldöntsük mi melyik oldalon akarunk állni.
Az ember gyakran kockáztat ebben a kozmikus csatában. Sátán nem tudja Istent bántani. Mit teszel valakivel, akit nem tudsz bántani? Bántod a gyermekeit. Hát, Sátán is így csinálja: téged akar.
A rossz hír az, hogy egy csatába születettél. De van jó hír is. Egy eldöntött csatába születtél. A Biblia azt mondja: "Az, aki bennetek van, nagyobb, mint az, aki a világban van." (1Ján 4,4b)
Sátán nem fél tőled, attól fél, aki benned él - Istentől.
A Szentlélekkel, aki benned él, többé nem kell már a Sátántól félj. Te a győztes oldalon állsz. Élj ennek megfelelően!
Beszéljetek róla:
* Honnan ismered fel az igazságot, ami a szellemi harcban megváltoztatja az életszemléletedet?
* Segít szembenézni a félelmeiddel az a tudat, hogy a szellemi harcban győztes vagy?
Bizakodhatsz a jövőddel kapcsolatban
Egy napon a tested nem él majd tovább, a lelked azonban igen. A testi létünk véges, mi magunk azonban nem halunk meg. Vagy a mennyben, vagy a pokolban - de a kettő valamelyikén tovább fogsz létezni. Mindkettő valós hely. Kizárólag a testedet fogja érinteni a halál: te ugyanis öröklétre teremtettél.
Hogy meddig tart majd ez az öröklét...? Nos, örökké.
És hogy miért lehetnek a keresztények bizakodóak a jövőjükkel kapcsolatban?
"Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; De bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz." (Korinthusbeliekhez írott 2. levél 5:6,8)
Nem vagy kész az életre, míg nem készültél fel a halálra. Nem tudhatod, hogyan élj, míg nem vagy kész arra, hogy meghalj. Őrültség úgy leélni egy életet, hogy nem veszünk tudomást annak elkerülhetetlen végéről. "És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jelenések 21:4 MSG fordítás)
Egy nap biztosan meg fogsz halni. Ha elfogadtad Krisztust, a mennybe fogsz jutni. Megmenekülsz fájdalomtól, szomorúságtól, szenvedéstől, depressziótól és félelemtől.
A keresztényeknek a halál átalakulás, előléptetés. Jobb dolgokért, és egy problémamentes öröklétért.
Beszéljetek róla
- Mennyire vagy képes bizalommal tekinteni az eljövendő életedre?
- Mit gondolsz, egy hívő hogyan tud jól gyászolni?
- Oszd meg valakivel, hogy milyennek képzeled a Mennyországot? Mit mond erről a Biblia?
Egy érzés keresése még nem dicsőítés
„Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat.” (Jób 23:8-10a SZIT)
Tegnap láttuk, ahogy Dávid sűrűn panaszkodik amiatt, hogy Isten látszólagosan elrejtőzött előle. De az igazság az, hogy Isten nem hagyta el Dávidot, mivel Isten sosem hagy el. Többszörösen megígérte: „Nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.”
De Isten azt nem ígérte meg, hogy mindig érezni fogod a jelenlétét. Valójában Isten beismeri, hogy néha elrejti majd előlünk az arcát. (ld. Ézs 45:15).
Vannak olyan időszakok, amikor úgy tűnik, hogy Isten egyszerűen eltűnt az életedből.
Floyd McClung ezt így magyarázza: „Egy reggel felkelsz és rájössz, hogy minden lelki érzelem eltűnt belőled. Imádkozol, de semmi sem történik. Szemrehányást teszel a gonosznak, de ez sem változtat semmin sem. Lelkigyakorlatokat végzel…, megkéred a barátaidat, hogy imádkozzanak érted…, minden elképzelhető bűnt megbánsz, majd körbejársz mindenkit, akit ismersz és a bocsánatukat kéred. Böjtölsz… de nem történik semmi. Töprengeni kezdesz, vajon meddig tart ez a lelki mélabú? Napokig? Hetekig? Hónapokig? Valaha is vége lesz? … Úgy érzed, hogy az imáid egyszerűen visszahullanak a plafonról. Végső elkeseredésedben azt kiáltod: ’Mi baj van velem?’” (Finding Friendship with God – Barátra találni Istenben; Ann Arbor, Vine Books, 1992, 186 o.).
Az az igazság, hogy semmi baj nincsen veled! Ez teljesen normális, része a tesztnek és az abban való fejlődésnek, hogy közelebbi barátságba kerülj Istennel. Minden keresztény legalább egyszer keresztülmegy ezen, de általában többször is. Fájdalmas és nagyon zavaró, de abszolút létfontosságú a hited fejlődéséhez.
Ez a tudat adott Jóbnak reményt, amikor nem érezte Isten jelenlétét az életében. Azt mondta: „Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít.” (Jób 23:8-10 SZIT).
Amikor Isten távolinak tűnik, azt érezheted, hogy haragszik rád vagy egy hibád miatt büntet. A bűn valóban eltávolít minket attól, hogy közeli kapcsolatba kerüljünk Istennel. Fájdalmat okozunk Isten Lelkének és elfojtjuk a kapcsolatunkat vele az engedetlenségünk által, az által, hogy konfliktusba kerülünk másokkal, túlságosan elfoglaltak vagyunk, az által, hogy túlságosan világiasan élünk és egyéb bűnök által. (Ld. 51. Zsoltár, Efézus 4:29-30, 1Tesz 5:19, Jer 2:32, 1Kor 8:12, János 4:4.).
De gyakran ennek az elhagyatottság érzésnek vagy Istentől való elidegenedésnek semmi köze nincs a bűnhöz. Ez a hit tesztje, olyan, amivel mindannyiunknak szembe kell néznünk: Folytatni fogod a szeretetet, bizalmat, engedelmességet és Isten dicsőítését, még akkor is ha nem érzékeled a jelenlétét vagy munkájának látható bizonyítékát az életedben?
A leggyakoribb hiba, amit a keresztények ma elkövetnek a dicsőítésben az az, hogy a megtapasztalást keresik, nem pedig Istent. Egy érzést keresnek, és ha megtörténik, akkor bizton állíthatják, hogy jól dicsőítettek.
Tévedés! Valójában Isten gyakran elveszi tőlünk az érzéseket, hogy ne függjünk tőlük. Egy érzést keresni, még ha az az érzés a Krisztushoz való közelség érzete, nem dicsőítés.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- A dicsőítésről most tanult igazságok megértése milyen módon változtatja meg a közösségedben végzett dicsőítés módját és a rászánt időt?
- Mit gondolsz, miért teszi Isten próbára a hitünket? Mit akar elérni az életedben?
- Ha tapasztalsz olyan időszakot az életedben, amikor nem érzed Isten jelenlétét, hogyan reagálsz?
