1990. október 30.

Vassula, törékeny kis teremtményem, tudod-e, hogy hány tövist húztál ki Szívembõl?

Nem tudom Uram.

Elég sokat ahhoz, hogy pihenést nyújts nekem, gyermekem. A te megteremtésed célja is az volt, hogy pihenést nyújts nekem. Én teremtettelek, és bár por és hamu vagy, nyugalmas pihenést találok benned. Fogadj el engem! Fogadd el, hogy keresztem van rajtad. Légy hálás érte! Gyermek, nézz ajkamra, és gondosan figyelj! Higgy, higgy és bízzál bennem!

Ismerem kimondhatatlan gyengeségedet, és tudom, hogy nélkülem nem tudod felemelni kisujjadat sem. Ezért választottalak téged. A gyengeséget választottam, hogy megmutassam a világnak erõmet. Van okom rá, hogy ilyen állapotodban választottalak téged.
Bennem bízzál, és belõlem merítsd erõdet! Emlékeztetni foglak, mennyire gyûlöl a Sátán téged. Ma érezted is karmait magadon. Igen! Hogyha hagytam volna, darabokra tépett volna téged. De te isteni védelmem alatt állsz. A Sátán minden percét arra fordítja, hogy célba vegyen téged és többi választott lelkemet.
Mondom neked: semmiséged és szegénységed által, törékeny teremtésem, tönkreteszed a Sátán munkáját. Öltésrõl öltésre felfejted hímzését. Féregnek nevezett, amikor megtudta, hogy választottam vagy. Igen, légy olyan mint a féreg, és õröld fel, tedd tönkre terveit. Érted? Én még férgeket is fel tudok használni mûveimhez… Igen, mint a féreg, õröld fel, tedd tönkre terveit. Megengedtem, hogy érezd gyûlöletét. Azért gyûlöl téged, mert az Atya szeret téged irántam való szeretetedért. Ez elképzelhetetlenül dühíti.
Boldog az az ember, aki nem veszíti el belém vetett hitét. Légy gyönyörûségemre lélek, és tölts el örömmel azáltal, hogy semmi maradsz!