A kölni dom kapujában
Néhány percre, hogy megálltam,
Hirtelen csak mellém lépett,
Egy lenhajú nyurga német,
S máris fújta a beszédet:
Uram, ilyen templomcsoda
Nem épült még sehol, soha!
Nézze csak: e gót falakat
Kerek hét évszázad alatt
emelte a hít, akarat!
Nézze csak e csúcsíveket,
Hogy ragadják a szíveket!
S a tornyok a kék azúrban
Napsugártól lángragyúltan
Odatörnek, hol az úr van!
És a szobrok! Ily plasztikát
Nem látott még a nagyvilág!
Petruspforte! O míly remek!
Könnybe lábadnak a szemek,
Nincs rá szó, a száj csak remeg.
S a Hoche chor! Minö látvány!
Csupa arany, csupa márvány,
Gerhárd és a többi mester
Szent volt itt már, nem is ember:
Üdvözült e müremekkel!
És az oltár! Uram , nézze,
Hochenstádi konrád térde
Rogyott le itt, e köveken
S királyok is tán ezeren
Buktak rájok reszketegen!
Beszélt, beszélt csak a német,
Szeme büszke tüzben égett,
Én pedig, ahogy hallgattam
Felsóhajtottam csak halkan,
S behunytam a szemem lassan.
Rozoga kis tornyot láttam
Sápadt meleg holdvilágban,
Körülötte vén akácok
Suttogták a miatyánkot,
S hullatták a sok virágot.
Törpe volt a kicsi torony,
Nem égbe-nyúlt földi orom,
S benne csupán egy kis harang
Csengett-bongott, így szólt a hang:
Giling-galang, giling-galang!
S alatta a cseppnyi templom
Kunyhó volt csak, bizony nem dom
Szú rágott a rozzant padon
S a szent antal-kép a falon
Papír volt csak s kopott nagyon.
És az oltár se volt benne
Színarannyal dúsan fedve,
Gyertya szórt rá gyér világot
S elötte bíz nem királyok
Zokogták a hozsánnákot.
Nem királyok, csak egy asszony,
Kendös öreg parasztasszony
Térdelt ottan feketében
S így kérte az istent éppen:
Csak a fiam hazatérjen!
Beszélt, beszélt csak a német,
Végre aztán, hogy rám nézett
S meglátta a behunyt szemem,
Diadallal, gyözelmesen
Ragadta meg a két kezem:
”Igaza van Uram, mondta,
Káprázat ez! E templopmra
Földi szem csak hunyva nézhet,
Mert különben-tényleg-tényleg
Vakja lesz e csodaszépnek!”
ó, ha tudta volna szegény,
Ez a büszke német legény,
Hogy amig én ottan álltam
A kölni dom kapujában,
Behunyt szemmel miket láttam!
Hogy énnekem mennyivel szebb,
Gót csodánál milyen szentebb
Az a kicsi istenháza,
Amelyikbe estetájba
Anyám merül szent imába!
hk
