Egység...
A mai nap imádsága:
URam! Tégy eggyé minket szeretetedben! Ámen
Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja;
Rm 10,12
Isten előtt mindenki egyforma... Szép alapgondolat, a kérdés csak az, hogy akkor a Földön miért nem érvényesül ez az isteni igazság? Ha csak egyszerű különbségről lenne szó, akkor azzal talán még meg is békülnénk, de sajnos emberek között olyan alapvető ellentétek feszülnek, melyek feledtetik azt is, mi végre is van ember ezen a világon... Így történik meg, hogy gyűlölik egymást a szegények és gazdagok, a fehérek és feketék, zsidók és muzulmánok, helyiek és bevándorlók - s a sort lehetne folytatni!
Pál azt mondja: "nincs különbség zsidó és görög között". Miért mondja ezt? Mert a gyakorlatban van! Ugyanis másképp gondolkodnak a hellén-műveltségűek az Istenről, s megint másképpen a zsidó kultúrában felnövekedettek... Ezért mondja Pál a honfitársainak, hogy Jézus "kibékítette Istent keresztáldozatával", a görög gyülekezeteknek pedig azt tanítja: "Isten a Krisztusban t i t e k e t békéltetett meg önmagával".
S valóban: az embert ki kell békíteni, mert elégedetlen önmagával a világgal és az Istennel is, no de miért kellene Isten "kiengesztelni", amikor Ő mindent jól csinált ebben a világban, s Ő nem haragszik, hiszen Ő maga a szeretet? (Az egy másik kérdés, hogy Ő isteni bölcsességével rendet teremtett bele ebbe a világba, s aki nem fogadja el ezt a megváltoztathatatlan örök rendet, annak hordoznia kell saját maga "rend-etlenségének" következményeit!)
Jóllehet az emberiség egyugyanazon genetikával rendelkezik, testvérek vagyunk, hiszen egy a közös ősanyánk és ősapánk -lásd "mitokondriális-DNS" vagy "mitokondriális Éva" fogalmakat! -, de ember és ember között mégis alapvető különbségek vannak! Az egyik képes lopni, csalni, hazudni, ölni önmagáért, a másik pedig képes lemondani, szolgálni, sőt akár meghalni is másokért... Hogyan lehetnének akkor ők egyek? A választ erre mag Pál adja meg: csakis Krisztusban, vagyis az Ő megváltói szeretetében! Aki igyekszik követni a Mestert, próbál úgy szeretni, mint Ő, az az egységre törekszik, nem csak felebarátjával, de magával Istennel is!
A hívő ember tudja, hogy ez egyedül nem megy, ezért hívja segítségül URát - naponta...
A mai nap imádsága:
Uram! Formálj Igéddel, hogy életem legyen! Ámen
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
Mt 24,35
Múlandó világban éljük múlandó életünket, de sok tapasztalásunk az Örökkévalóra irányítja a figyelmünket... Mindemellett azt is megtanuljuk, hogy vannak örök, el nem múló értékek. Mindenünk, amink csak van, amit szerzünk egy életen át - csak idő kérdése - megemészti a moly vagy a rozsda, s legvégül a mi testünk is elporlik és "semmik" leszünk. Múlandóságunk megtapasztalása keserűen fájdalmas, de az istenes élet számtalan derűs pillanata végülis békességet teremt bennünk.
Jézus beszédei örök igazságokat hordoznak. Valóban csak az egynegyed (Magvető példázata) tanulja-érti meg, hogy Kicsoda az Isten, s hogy a legfontosabb a "termés-hozatal", s jól tudjuk Istennél nem a mennyiség számít, hanem a teljességre-jutás. Igaza van a Mesternek, hogy senki nem közelíthet a teljességhez, hacsak nem vonzza őt a Mennyei Atya. De lehetne említeni egyszer-praktikus mondatokat is: "A test lámpása a szem" vagy "Nem rejthető el a hegyen épült város". Jézusnak igazat adni, szép dolog, de nem elégséges, hiszen nem bólogatásra hívogat, hanem követésre, lásd a Hegyi Beszéd végén: "Aki hallgatja és megtartja az én beszédeimet..."
Múlandó létünkben maradandót alkotni kiváltság. Nem is lehetséges, csakis akkor, ha meglátjuk életünk értelmét. Ez pedig nem más, mint találkozás Istennel, s munkálása annak, hogy mások - elsősorban gyermekeink, az utánunk következő generáció - is találkozhassanak Ővele. Ebben az első és legfontosabb elem, a hitelesség. Szájból kilógó cigivel, borospoharat szorongatva igen nagy valószínűséggel eredménytelen lesz a józan élet melletti kampányolásunk. De ugyanilyen visszatetsző az is, amikor a közösség bizalmát élvező ember - legyen az világi vagy akár egyházi is -, erkölcstelen életével botránkoztat, s olykor még a közösséget is meglopja, természetesen a jogosság látszatára ügyelve...
Minden elmúlik, egyszer ez a teremtett világ is, de Isten Isten marad mindörökre, mert hiszen Ő az Isten... Belé kapaszkodni, hozzá menekülni nem szégyen, hanem józan döntés: hiszen az Ő megújító ereje nélkül nem tudunk igazán szeretni, megtörnek minket félelmeink, s csüggedés vesz erőt rajtunk, pedig Ő arra rendelt minket, hogy örömmel szolgálva egymásnak dícsérjük Őt a számunkra legnagyszerűbbért: az Életért...
Közösségért...
A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Gyenge akarásunkat a szépre és jóra erősítsd meg! Tégy készségessé az áldozatra, adj erőt és kitartást önmagunk és mások építésére! Ámen
Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. Róma 14,19
Közösséget irányítani a legnehezebb feladat... sokan mégis azt gondolják ehhez nem kell nagy "tudomány". Ha így lenne, akkor csak "mintacsaládok" lennének, s virágozna a béke a nagy közösségek, népek és nemzetek között. A média-csatornákon keresztül naponta többször is tapasztaljuk, bizony ez nem így van. Mára nemcsak konfliktusokról kell beszélnünk, hiszen csak fegyveres szembenállásból mintegy 200 van ma is a szerte a világon, hanem - a társadalomtudósok szerint - szociális csődtömegről, gyakorlatilag megoldhatatlannak tűnő válságról van szó. Az hogy a gondokra a választ nem a kölcsönök felvételében kell keresni - mégsem nyilvánvaló. A pénz probléma-megoldó erejében jobban bíznak az emberek, mint az erkölcsében... Pedig a gond az erkölcstelenségből fakad, ebből kifolyólag a megoldást is itt kellene keresni!
"Általános iskolás gyerekek 30%-a olvasási gondokkal küzd.." - olvasom az újságban, s megdöbbenek a statisztikán. Pedig ez csak a kezdet - nyugaton már ebben is előttünk járnak... Manapság, amikor csúcstechnológiával vagyunk körbevéve, s a kávéfőzőnek is internetcsatlakozása van, különösen is fontos lenne az olvasás, a megértés alapvető "eszköze". Hogyan tájékozódhat az információs társadalomban az, aki olvasni sem tud? Sehogyan! Az ilyen ember vezetésre szorul, s vannak akik őket készséggel (meg)vezetik... Mert valami ellen mindig könnyebb mozgósítani az embereket, mint valamiért. Könnyebb egy házat felrobbantani, mint felépíteni, könnyebb a házi feladatot nem megírni, mint megírni! Könnyebb másoknak pofonokat osztogatni, s utána elszaladni, mint nevelő/növelő/emelő célzattal simogatni, s közösséget vállalni, részesedni a másik életéből és hordozni az ő terheit.
Idős lelkésztestvérünk, aki még a nagyon-nagyon régi világban hadapród-iskolába járt - s tudta hogy a lelkészi szolgálat hatékonysága is engedelmesség kérdése - gyakran csitítgatott minket, amikor friss diplomásként, ifjú Timóteusként egy-egy tanácskozáson "nagylendületű teológiánkkal" túlságosan szenvedélyesen vitatkoztunk - "Gyerekek! Csak azt mondjátok, ami épít!" Az évek múlásával értettük meg igazán ennek az atyai szeretetfelhívásnak az üzenetét. Hiába az akarat, ha nem jár vele együtt a békesség. Belső béke nélkül az építés szándéka nagyon hamar romboláshoz vezethet, mint az anarchistáknál, akik mindent előről akarnak kezdeni, s ezért először rombolnak... csak mire építeni kelllene, addigra - alapvető emberi tulajdonság ez is - a pusztítás minden erejüket felemésztette...
Életünk célja, hogy folyamatosan épüljünk, s eközben jó példánkkal másokat is építsünk. Lelki házat építeni a legnehezebb vállalkozás - az emberek háromnegyed része nem is vállalkozik rá - de a legszebb, legtöbb örömöt adó tevékenység, mert eközben Isten maga formál és munkálkodik bennünk...
A mai nap imádsága:
Uram! Nehéz szólnom arról, amit magam is alig tudok megfogalmazni. Adj nekem szeretetet, hogy jobban megértsem embervoltomat, s ezen keresztül meg-megláthassam teremtettséged titkait! Ámen
A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.
1 Kor 2,14
Tény, hogy Isten országának titkait nem mindenki tudja befogadni, megérteni pedig még kevesebben képesek. Az evangélium elutasítása elsődlegesen nem a gonosz szándéknak, hanem az értetlenségnek tudható be. A lélek dimenziójában gondolkodás ugyanis nem velünk született tulajdonságunk. A lehetőséget ugyan "őseredetileg" belénk kódolta a JóIsten, de mégis úgy jövünk erre a világra, hogy ezt a készséget elveszítettük: ez az ősbűn, az eredendő a bűn. Tagadjuk azt, ami egyébként nyilvánvaló. Csak amikor a bűn fátyla eltűnik szemünk elől vagy megöregszünk és az elmúlás vonzását kezdjük megérezni, akkor kezd megvilágosodni bennünk sok minden a Lélekkel kapcsolatban.
Aki csak a síkban él, az nem értheti meg a háromdimenziós tér mélységét és magasságát. Aki csak az anyagvilágban mozog és él, az ok és okozat közötti összefüggéseket is csak eszerint képes magyarázni. Ezért különlegesen nehéz a hívő ember helyzete, amikor az Istenről akar beszélni. Beszélni a teknősbékának a repülés szabadságáról - komoly kihívás... Sok "bizonyságtevő" ember az így eleve megterhelt szituációt saját türelmetlenségével tovább súlyosbítja. "Reflexből" - mint a nyelvet nem értőknek az átlagember - hangosabban kezd el beszélni, azaz erősebben artikulálja a lelki világ számára nyilvánvaló igazságait... a végeredmény sokszor lesújtó: a "beszélgetőpartner" elmenekül.
De mit is jelent lelki módon gondolkodni? Mindenek előtt teljességgel elfogadni embervoltunkat. Elfogadni létünk korlátait, a véges időt, a véges lehetőségeket. Határaink felismerése - ha ezt közösségben tesszük, éljük meg - nem rettent meg minket, sokkal inkább kapcsolópontokat ajánl embertársaink felé: meglátjuk, hogy szükségünk van egymásra. A közösségi lét elsődleges kommunikációs nyelve a szeretet. Ennek vetületeit minden dimenzióban megtalálhatjuk, a szeretet egyszerűségébe font üzenetek minden szívbe eljutnak. Ezért a legnagyobb kegyelmi ajándék a szeretet... "Aki szeretetben van az az Istenben van, s Isten is őbenne." - írja János apostol. Ebben az állapotban szólni az Istenről, a világról, az emberlélek dolgairól az egyetlen hiteles tanúskodás, melynek ha rövid távon nem is - hiszen Isten malmai lassan őrölnek -, de hosszabb távon mindenféleképpen eredménye van...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindenki felismerje szeretetedet, s add, hogy ne kötözzenek minket önző gondolataink! ÁmenEgy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük,
Egység, harmónia, béke... amióta kiűzettünk a paradicsomból, azóta hiányoznak ezek az életünkből! Vallások, ideológiák, s a történelem színpadán fel-felbukkanó legkülönfélébb "vezérek" próbálták létrehozni, kimunkálni az egységet, a harmóniát, a békét. A nagy egységből aztán kevesek érdekszövetsége, az áhított harmóniából véres hatalmi viszályok, s a katonai erővel megteremtett békéből újra csak békétlenség született, olykor még háborúk is.
De az ember nem adta fel, újabb elméleteket gyártott az egység kimunkálására. Kitalálta a "multi-kulti"-ideológiát/stratégiát, csak azt nem számolták bele, hogy már Nagy Sándor idején sem sikerült a kultúráknak keveredni, azok mindig csak egymás mellett léteztek. A kultúra adja ugyanis az ember identitását, s a kultúra az a közeg, amiben megnyilvánul az Isten-hit... Kinek milyen a kultúrája, olyan az Isten-hite is! Van, ahol Bach-muzsikával élik meg a vallásos élményt, van ahol spirituálékat énekelnek, de bőven akadnak olyanok is, ahol nem a zene a lényeges, hanem az eksztatikus élmény...
A baj ott kezdődik, amikor tömegesen azt gondolják, hogy a Világteremtő Isten az igazságát csak a zsidó népnek, csak a keresztényeknek, csak a mohamedánoknak jelentette ki. Az egyiknek szent, a Tóra, a másiknak, a Biblia, a harmadiknak a Korán... mindegyik képes érte halni is, ahogyan a történelem ezt az elmúlt kétezer esztendőben jelesül példázza!
"Holló a hollónak a szemét nem vájja ki" -, az ember azonban nem holló. Az ember butább lény... Jóllehet ugyanolyan szív dobog minden emberben, ugyanolyan színű vér csordogál minden ember ereiben - Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei című iratában írja: "És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;" - ennek ellenére egymásnak "farkasává" válunk...
Sokan gondolták, hogy a harmadik évezred elejére közelednek majd a vallások egymáshoz, hiszen mindegyik a maga módján a békességet, a harmóniát, az egységet keresi. Úgy néz ki azonban, hogy a közeledés helyett csak távolodnak a nézetek, s egyre ellenségesebben, szélsőségesebben gondolkodnak, s cselekszenek az adott "vallás" hívei... Mindenki magát igaz hitű hívőnek tartja, de Istennek gyaníthatóan más a véleménye! A megoldás - mint mindig -, az Isten szeretetében van elrejtve. Isten szeretetéről számos szép gondolat van az ún. szentírásokban, de azt nem szabad elfeledni, hogy Isten soha nem az emberi elképzelések szerint cselekszik, még akkor sem, ha ezek az emberi elképzelések a különféle szentírásokba bele is kerültek...
