1987. június 4.
Istenem ma a tenyerébe emelt. Éreztette velem, hogy milyen kicsi vagyok. Kérte, hogy nézzek rá. Megtettem, és gyönyörû mosolygó óriást láttam!
Vassula, nézz rám, nézz Arcomra!
Csodálatosan mosolygott. Parányi foltnak éreztem magamat tenyerén.
Számít az nekem?
Számít az nekem, hogy csak egy porszem vagy? Érezd, mennyire szeretlek!
Jézus csodálatosan szép volt, és mindez gyönyörû!
Szép vagyok, Vassula. Amikor rám gondolsz, úgy képzelj el, ahogyan a Földön voltam, emberi vonásokkal, a ti külsõtökben. Így gondolj rám!
De Uram, hogy nézel ki valójában? Milyenek és melyek a Te vonásaid?
Én minden vagyok. Én vagyok az alfa és az omega. Én vagyok az Örökkévaló. Én vagyok az éltetõ ital.Szeress engem! Maradj bennem, sohase félj tõlem! Hagyd el ezt a félelmet, amelyet rosszul tanítottak az emberek, helyettesítsd a szeretettel. Félelem nélkül élj bennem! Csak akkor félj tõlem, ha fellázadsz ellenem. Szeretet vagyok. Mondd meg nekik, mondd meg nekik, milyen mélységes szeretet van Szívemben!
1987. június 5.
Vassula, keress fel keresztutam állomásain! Légy áldott, együttfogunk dolgozni.
Még nem mentem el stációihoz. Meg akarom várni az atyát, mert Jézus arra kérte, hogy legyen velem.
