1987. július 12.
Vassula, örülök, amikor tudatában vagy
jelenlétemnek.
Idõnként teljesen tudatában vagyok annak, hogy valóban Istennel vagyok, és hogy Õ ilyen módon beszél velem. Ilyenkor ujjong a szívem! Hullámokban érkezik. Többnyire tudatosul bennem, de nem igazán jól.
Tudsz errõl Uram?
Tudok róla. Nagyon jóltudom. Vassula emlékszel Juanra? Egyesíteni fogjuk õt magammal.
Istenem!
Én vagyok az.
Sokat gondolsz Juanra!
Kedves lélek õ számomra, szeretem õt,azt akarom, hogy közelembenlegyen. Vezetni kívánom, és hûséges szolgámmá akarom tenni. Ó Vassula! Milyen nagy dolgokat tehet értem!
Uram, ez lehetetlen! elõször is nem hisz Benned, továbbá más elfoglaltságai is vannak életében.
Gyermek, felfogod, hogy ki vezet téged?
Igen, Uram…
Én vagyok az alfa és az omega, mindeneknek Teremtõje. Tudod-e, hogy Juan már évek óta keres engem?
Valóban? Azt gondoltam, hogy nem hisz.
Mindig is hitt, csak félrevezették. Szeretem õt, és vezetni akarom, hogy megtaláljon engem.Szeretet vagyok, és õ eljut a Szeretethez, betöltöm Szeretetemmel. Áldásom meggyógyítja õt.Kedves, most pihenned kell.
Uram, még mindig akarod, hogy térdepelve írjak?
Igen, akarom, tiszteld jelenlétemet.
Igen, Uram.
