A Golgota Isten tervének része volt
„Az Úr akarata volt…” (Ézsaiás 53:10)
A zsoltáros ezt írta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? … gyaláznak az emberek, és megvet a nép… Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt… Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim… nyelvem az ínyemhez tapadt… átlyukasztották kezemet, lábamat… Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.” (Zsoltárok 22:2–19). Gondolj bele, mintha Dávid a keresztre feszítést írná le teljes részletességgel. Pedig még fel sem találták ezt a kivégzési formát, amikor ő ezt a zsoltárt írta. Évszázadokkal később a föníciaiak voltak az elsők, majd tőlük vették át a rómaiak. Dr. Charles Augustus Briggs rámutat: „Ha fogod ezt a zsoltárt és odateszed az Újszövetségnek a keresztre feszítésről szóló beszámolója mellé… láthatod, mennyire összeillenek. Döbbenetes, hogy valaki ilyen részletességgel és ilyen átéléssel le tudott írni valamit ezer évvel azelőtt, hogy megtörtént volna.” A Golgota nem a véletlen következménye volt. Jóval azelőtt, hogy Jézus színre lépett volna, Isten már eltervezte, hogy megbékéltet minket önmagával Krisztus által (ld. 2Korinthus 5:18). Paul L. Maier történész mondja: „Az Ézsaiás 53-ban mintha nagypéntek eseményeinek folyamatos beszámolóját olvasnánk… matematikai lehetetlenség, hogy Jézuson kívül bárki más így beteljesíthette volna ezt az ószövetségi próféciát.” Igen, Isten akarata volt az, hogy Jézus feláldozza magát jóvátételül bűneinkért. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten már jóval húsvét előtt gondolt rád!
„Én-itisz”
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)
Dr. David Jeremiah mondja: „Amikor betegek vagyunk, a fizikai tünetek adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben. Az egoizmus vírusának szintén vannak figyelmeztető jelei, mint például: Tüköritisz: amikor a megjelenésünk megszállottjai vagyunk. Pénzitisz: amikor szűkmarkúak vagyunk, az önértékelésünk a vagyonon alapul, és túlságosan sokat költünk saját igényeinkre. Mikromenedzselés-itisz: amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy minden a mi elképzelésünk szerint és a mi módszereinkkel történjen. Uralkodóitisz: saját fontosságtudatunk és jogaink túlhangsúlyozása. Önérdekitisz: az a késztetés, hogy mindig egy lépéssel mások előtt járj, és mindenből te szerezz hasznot. A zsoltáros ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).
K. P. Yohannan mondta: „Ha egyedül vagy Istennel, fogékonyabb vagy arra, hogy szembenézz büszkeségeddel és bűneiddel. Bárki mással szemben vitatjuk ezeket, csodálkozva nézünk, és mosolygunk. Isten előtt szembe kell néznünk magunkkal, megtisztulás kezdődik, és nem tudunk tovább színlelni”.
Az „én-itisz” gyógyításához a következőkre van szükség: 1) A lelki immunrendszered erősítése a Szentírással: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák… hogy általuk… megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2Péter 1:4). 2) Ima: „…imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7). 3) Tiszta lelkiismeret: „Megvallottam bűneimet… te megbocsátottál, és elvetted rólam bűneimnek terhét…” (Zsoltárok 32:5 CEV). 4) Közösség: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el… hanem bátorítsuk egymást…” (Zsidók 10:25). 5) Szolgálat: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak… hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék…” (1Péter 4:10-11). 6) Kapcsolatok: körültekintően válassz barátokat, óvakodj az „én-itisz” vírushordozóitól! A rossz természet ragályos – vigyázz, nehogy megfertőződj, „mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:25)! 7) Adakozás: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).
„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)
Isten terve az, hogy téged kisebbítsen, és növelje benned Krisztust! És meg is fog tenni mindent ennek érdekében, bármibe is kerül. Ha sikereidet saját erőfeszítéseiddel éred el, akkor tiéd az érdem, de ha mindenben Istentől függsz, akkor az érdem az Övé: „…a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5).
Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé vagy értékes, csak megmutatja értékességed forrását. Chuck Swindoll mondja: „Azok a dolgok, amiktől mi rettegünk, Pálnak elégedettséget hoztak. Soha nem mondta azt a börtönőrének: »Legközelebb, ha a császár tanácsadójának közelében leszel, kérd, hogy sürgesse meg szabadon bocsátásomat! Egyáltalán nem is kellene itt lennem«. Pál hozzáállása megőrizte őt attól, hogy számon tartsa mindazt a rosszat, amit elkövettek ellene… Ő isteni rendelésből volt börtönben… Ha elégedettséget akarsz tanulni, fejleszd ki magadban az önzetlen alázat lelkületét… Kezdd el a családoddal és a szomszédaiddal; add példáját a munkatársaidnak és az ügyfeleidnek… nem kell zászlót lobogtatnod vagy szórólapokat osztogatnod… az eredményen el fogsz csodálkozni. »Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben« (Filippi 2:14-15) … Örömmel vállalni, kicsinyes vitáktól és veszekedésektől szabadon… Semmi más nem ilyen ragályos!” Pál így folytatja: „…Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem… örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:9-10). Ha még nem jutottál el idáig, akkor emlékezz a következő négy alapelvre: 1) Add meg magad naponta Krisztusnak! 2) Üríts ki magadból mindent, ami akadályozza, hogy az Ő akaratát tedd! 3) Emeld fel Hozzá szívedet! 4) Táplálkozz Igéjéből!
Félelem és hit
„Legyetek erősek és bátrak!” (5Mózes 31:6)
Minden alkalommal, amikor valamivel először próbálkozol, vagy amikor olyat kísérelsz meg, amiben korábban kudarcot vallottál, vagy ha valamiről úgy érzed, hogy túl nagy feladat számodra, egyszerre fogod a félelmet és a hitet megtapasztalni. A kettő együtt jár. Az egyik győzhet a másik fölött, de attól, az nem tűnik el soha. Mivel Izráel népe nem sejtette, milyen kihívások várnak rájuk és milyen lesz az élet az ígéret földjén, Isten azt mondta nekik: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek… maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.” Isten ma neked is ugyanezt ígéri! Legtöbbször a kudarctól való félelem állít meg minket. De visszatekintve ráfogsz jönni, hogy a legtöbb kudarc nem okozott tartós kárt, sőt, erősödtél általuk. Dr. Joan Borysenko írja: „Amikor felvettek a Harvardra, biztos voltam benne, hogy ez valamilyen számítógépes hiba miatt történt, és ha kiderül, azt fogják rám mondani, hogy csaló vagyok. Egy ügyvéd barátom minden alakalommal lefagy a rettegéstől, amikor záróbeszédét el kell mondania az esküdtszék előtt. Bármekkora szakértő vagy is, a félelem nem tűnik el. Az segít legyőzni, ha ahelyett, hogy menekülnél előle, elfogadod életed velejárójának.” Ahhoz, hogy bárhová eljuss, el kell indulnod valahonnan, különben soha nem jutsz el sehová. Hamilton Wright Mabie mondta: „ A kérdés, amit minden embernek meg kell válaszolnia, nem az, hogy mit tenne, ha lennének eszközei, ha lenne ideje, befolyása és kellő képzettsége, hanem az, hogy mihez kezd azzal, amije van.” Nézz hát szembe a félelmeddel, indulj el hittel, és hidd, hogy Isten segít eljutni a sikerig.
Gyászfeldolgozás
„Jézus könnyekre fakadt.” János 11:35
Dr. Colin M. Parkes mondta: „a gyász az ár, amit a szeretetért fizetünk.”
Minél jobban szerettél valakit, annál inkább meggyászolod halálát. A döbbenet, hitetlenkedés, zavarodottság, depresszió, üresség és harag mind a folyamat részei. Amikor Jézus megérkezett Lázár otthonába, barátja már negyednapja meghalt, nővére, Márta pedig zaklatott volt. Tudni akarta, miért nem jött Jézus hamarabb, hogy megakadályozza ezt. „Miért, Uram?” – ezt kérdezzük mi is, amikor elborít a gyász. Mi volt Jézus válasza? A Biblia azt mondja, hogy látva Máriát és a többi gyászolót „Jézus könnyekre fakadt.” Ezzel kifejezte, hogy nekünk is szabad gyászolnunk! A könnyek nem a hit hiányát jelentik, csak azt, hogy emberek vagyunk. Ő, aki képessé tett minket a szeretetre, megérti a fájdalmat és a veszteséget – ezért adta a könnyeket.
Hogyan gyászolunk? Egy lelkigondozó így fogalmaz: „Furcsán. Tökéletlenül. Általában meglehetősen nagy ellenállást tanúsítva. Gyakran haraggal és alkudozva… Rúgkapálva evickélünk át rajta, míg elérjük azt a békés állapotot, amit elfogadásnak nevezünk.” De az elfogadás nem azt jelenti, hogy átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, hiszen az elválás csak egy pillanatig tart, de a találkozás örökké. Pál azt mondja: „… mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba… akkor teljesül be, ami meg van írva: »Teljes a diadal a halál fölött!«” (1Korinthus 15:51–54).
„Közel van az Úr a megtört szívűekhez.”Zsoltárok 34:19
Egy asszony mondta: „Fogalmam sem volt arról, hogy a gyász ennyi első dologgal jár. Az első éjszakám egyedül, az első alkalom, amikor egyedül mentem gyülekezetbe, az első évforduló egyedül. És amikor már azt gondoltam, rosszabb nem lehet, meg kellett birkóznom az ünnepekkel egyedül – bármit megadtam volna azért, hogy bojkottáljam őket.” Ilyen pillanatokban támaszkodhatunk az ígéretre: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez.” Ő vigasztalást kínál jelenlétével és Igéjével, szerető barátok és családtagok támogatásával, és az idő múlásával, ami segít gyógyulni.
Addig is néhány dolog, amit megtehetsz önmagadért:
1) Meríts Isten erejéből! A gyász fizikailag és érzelmileg kimerítő. Ezért kérd Istent, óvjon meg attól, hogy a gyász felemésszen, és erősítsen meg, amikor magad alatt vagy. Ő „erőt ad a megfáradtnak… akik az Úrban bíznak, erejük megújul” (Ézsaiás 40:29,31).
2) Ésszerű elvárásaid legyenek a tekintetben, hogy mivel tudsz megbirkózni! Ne várj magadtól túl sokat túl hamar! Bánj úgy magaddal, ahogy a legjobb barátoddal tennéd: légy kedves, figyelmes és gondoskodó!
3) Próbálj előre tervezni! Amikor gyászolsz, nincs „jó” vagy „rossz” módja annak, hogyan kezeled a különleges eseményeket, a születésnapokat, évfordulókat és ünnepeket. Vannak, akik úgy döntenek, hogy valami egészen mást tesznek ahelyett, hogy megpróbálnák fenntartani a régi hagyományokat, ezzel is erősítve a veszteség érzését. Tedd azt, ami számodra a legjobb!
4) Engedd, hogy mások segítsenek! Ha egyedül próbálkozol, rendszerint sehová sem jutsz; kérj segítséget barátaidtól és szeretteidtől! Kérd, hogy imádkozzanak veled és érted! Ne feledd, mások nem feltétlenül tudják, mire van szükséged, ha nem mondod meg nekik.
„… irgalma minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22-23)
Nehéz időkön mégy keresztül mostanában? Nem vagy egyedül! Izráel népének olyan nehéz sorsa volt, amikor Jeremiás a Biblia egyik könyvét írta, hogy a Siralmak címet adta neki. A pozitív gondolkodást, érezd jól magad életstílust hangsúlyozó világban ezzel a címmel nem igazán számíthatna arra, hogy az eladási listák élére kerül. Jeremiás Isten népét az „özvegy” és „rabszolga” jelzőkkel illette, és azt mondta róla: „…barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak” (Jeremiás siralmai 1:2). Tovább olvasva a könyvet, a dolgok csak még rosszabbra fordulnak, ahogy Isten népe learatja, amit vetett. Aztán egyszer csak a jajok és panaszok közepén, amikor azt hiszed, ennél rosszabb már nem jöhet, Jeremiás ezt írja:
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Hát nem csodálatos? Isten szeretetének, irgalmának és hűségének kifogyhatatlan számlája sohasem lett befagyasztva, semmit nem kell hozzátenned, és kitart, míg csak élsz. Jó tudni ezt mai világunkban, amikor úgy tűnik, senki sem törődik senkivel, és csak a legjobb formában lévő élhet túl. Legközelebb, ha valaki megkérdi tőled: „Mi újság?”, mondd neki: „Isten szeretete, irgalma és hűsége.” Mi az irgalom? A szív gyengédsége, ami arra készteti az embert, hogy figyelmen kívül hagyja a sérelmeket, és a sértő féllel ne úgy bánjon, ahogy az megérdemli, hanem jobban. Tehát minden nap, amikor felébredsz, imádkozz úgy, ahogy egyszer egy hölgy tette: „Uram, örülök, hogy irgalmad minden nap megújul, mert biztos vagyok benne, hogy a tegnapi adagot már mind elhasználtam.”
„Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat." (Zsoltárok 128:4)
Ha kedvesebb vagy az idegenekkel, mint saját családoddal, akkor komoly problémád van, amely figyelmet igényel. Tehát olvasd el ezt: „A gyerekek hangosak, zűrösek, lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. Ezért elhatároztam, hogy elmenekülök, csak egy napra - egy napra, amikor azt csinálhatom, amit én akarok. Azt terveztem, hogy ki fogom használni azt a napot, habzsolni fogom az élvezeteket. Csak magammal fogok törődni. Kiviharzottam a házból, bevágtam magam a kocsiba, és kiló hússzal elsöpörtem. „Megcsináltam" - gondoltam magamban vezetés közben. Elmentem egy bevásárlóközpontba, sokáig elnézelődtem egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman összegyűjtött verseit. Azután egy McDonald's-ba mentem és két hamburgert rendeltem nagy adag sült krumplival és nagy adag üdítővel, amin nem kellett osztoznom senkivel. Megettem mindent anélkül, hogy valaki félbeszakított volna, vagy elkért volna valamit, senkinek nem kellett megtörölnöm a száját, az orrát vagy a fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csokifagyit, amit csak fellelhettem. Szabad voltam! Ezért elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, úgy, hogy nem vettem pattogatott kukoricát, nem ült senki az ölemben, és senkit sem kellett kikísérnem a vécére. Szabad ember voltam. Teljes mértékig kihasználtam - és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, mindenki aludt. Amikor becsúsztam az ágyba, a feleségem ezt suttogta: "hiányoztál nekünk«. »Ti is nekem« - válaszoltam. Soha többé nem szöktem el otthonról." A zsoltáros ezt írta: „Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat." (Zsoltárok 128:3-4)
