Ne csak reméld, hogy a Mennybe mész!
„És ez a bizonyságtétel: Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1János 5:11-12, NIV fordítás)
Ha elmennél ma egy bevásárlóközpontba és az embereket megkérdeznéd, mit gondolnak, vajon a Mennybe vagy a Pokolba kerülnek majd, valószínűleg ezt mondanák: „Remélem, a Mennybe megyek.”
De ebben nem elég reménykedni! És az az imám, hogy te ne így válaszolj. Az örök életünk rendkívül fontos, ezért lényeges, hogy biztosak legyünk azzal kapcsolatban.
Csak egy bolond nem készül fel az elkerülhetetlenre, a halálra. A legújabb statisztikák is azt mutatják, hogy a halálozási arány ma a világon 100 %!
Nincs garantálva még a következő perced sem ezen a bolygón, még kevésbé a következő órád. Ne halaszd el a legfontosabb döntést, amit valaha is hoznod kell.
A Biblia az 1János 5:11-12-ben azt mondja: „És ez a bizonyságtétel: Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1János 5:11-12 NIV fordítás)
Ez olyan világos, hogy ennél világosabb már nem is lehetne: ha Jézussal jársz, van életed. Ha nem jársz Jézussal, nincs életed. A döntés nálad van.
Nem juthatsz a Mennybe valaki más hite árán. És nem juthatsz a Pokolba valaki más döntése miatt.
A te döntéseden múlik. Te döntöd el, hol fogod tölteni az örökkévalóságot.
Ezért olyan fontos a karácsony és a húsvét. Ha Jézus nem jött volna el a Földre karácsonykor és ha nem hal meg és nem támad fel húsvétkor, akkor teljesen reményvesztettek lennénk. Bármit tehetnénk, semmi sem számítana. Nem lenne választási lehetőségünk.
A kereszt a válasz az ember legnagyobb problémájára, arra, hogy elszakadt Istentől.
A Biblia ezt mondja: „amikor halottak voltatok bűneitek és körülmetéletlenségetek miatt, Isten életre keltett benneteket Krisztussal. Ő megbocsátotta minden bűnünket, eltörölve a törvény alapján minket terhelő vádat, ami ellenünk szólt és vádolt, hogy adósok vagyunk; ő ezt elvette és odaszegezte a keresztre.” (Kolossé 2:13-14)
Isten odaszegezett mindent a keresztfára, ami elválasztott téged őtőle. De Isten nem fog kényszeríteni, hogy hozd meg életed legfontosabb döntését. A döntés a te kezedben van.
Itt az ideje, hogy válassz!
Beszéljetek róla
• Ha arra gondolsz, hogy nem biztos, hogy a következő percben még itt leszünk a földön, mennyire érzed sürgető és fontos dolognak, hogy te, egy barátod vagy egy családtagod meghozza azt a döntést, hogy követi Jézust?
• Ki az a környezetedben, akinek fontos volna elolvasnia ezt az üzenetet? Hogyan tudnád olyan irányba terelni a vele való kapcsolatodat, hogy meg tudd osztani vele ezt az üzenetet?
• Ha annyira világos és nyilvánvaló, hogy Jézus mellett dönteni az élet elfogadásást, Jézust elutasítani az élet elutasítását jelenti, akkor mit gondolsz, miért olyan nehéz mégis sok embernek a döntéshozatal?
Légy csendben, és várj az ÚRra! (Zsoltárok 37:7)
Add meg magad teljesen az Úrnak, és várd türelemmel Őt! (Zsoltárok 37:7a – GW fordítás)
Megadni az életedet az ÚRnak, ezt jelenti:
* Követni Isten vezetését anélkül, hogy tudnád hova küld.
* Várni Isten időzítését anélkül, hogy tudnád, mikor jön el.
* Várni egy csodára anélkül, hogy tudnád, Isten hogyan fog gondoskodni.
* Bízni Isten céljaiban anélkül, hogy értenéd a körülményeket.
Abból tudhatod, hogy teljesen alárendelted magad Istennek, hogy Istenben bízol, hagyod, ő tegye a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnál másokat manipulálni, hogy saját naptáradba erőltetnéd be és magad irányítanád a helyzetet. Engeded, hogy Isten dolgozzon. Nem kell mindig „töltés alatt” lenned. Ahelyett, hogy keményebben próbálkoznál, inkább bízz jobban!
Abból is tudhatod, hogy megadtad magad, hogy már nem reagálsz a kritikára és nem igyekszel rögtön megvédeni magad.
Az alárendelt szív a legjobbat mutatja fel a kapcsolatokban. Nem önmagad szolgálod, nem fúrsz meg másokat és nem követeled a jogaidat.
A legtöbb ember számára a legnehezebb dolog a pénzüket feladni. Sokan így gondolkodnak, „Akarok Istenért élni, de akarok elég pénzt is keresni ahhoz, hogy kényelmesen éljek és pihenjek néhanapján.”
A visszavonulás, a nyugdíj nem célja az átadott életnek, mert ez Istennel verseng az életünk elsődleges figyelméért. Jézus mondta: „Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Mammont (pénzt).” és „Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
Az önfeladás legmagasabb példája Jézus. Keresztre feszítése előtti éjszakán Jézus megadta magát Isten tervének. Azt imádkozta, „Atyám, neked minden lehetséges, kérlek, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”
Jézus nem azt imádkozta, „Isten, ha képes vagy rá, vedd el a fájdalmat.” Azzal az állítással kezdte, hogy Isten bármit meg tud tenni. Így imádkozott, „Istenem, ha ennek a szenvedésnek az eltávolítása a leghasznosabb számodra, akkor tedd meg. Ha azonban ez tölti be a célod, akkor ez az, amit én is akarok.”
Aki igazán megadja magát, ezt mondja, „Atyám, ha ez a probléma, fájdalom, betegség vagy körülmény kell ahhoz, hogy beteljesítsd a célod és megdicsőítsen az életemben vagy mások életében, akkor, ne távolítsd el!”
Az érettségnek ez a szintje nem jön el könnyen. Jézus esetében ő olyan erősen agonizált Isten terve felett, hogy vércseppeket izzadt. Az önfeladás kemény munka. A mi estünkben intenzív harcot kíván az én-központú természetünkkel.
Beszéljetek róla:
* Hol van a kincsed?
* A pénzhez valló viszonyod tükrözi-e, hogy megadtad a szíved Krisztusnak?
