III. A tökéletesség eszközei

 

11.  A lelki béke megnyerése és a jóban való buzgólkodás

 

1. Szép lelki nyugalomban maradhatnánk, ha nem akarnók magunkat mások szavaiba és cselekedeteibe ártani, amelyekre semmi gondunk.

 

2. Miképp is maradhat sokáig békében, aki más dolgába avatkozik, aki egyre alkalmat keres a világi foglalkozásokra, aki keveset és ritkán száll magába?

 

3. Boldogok az egyszerű szívűek, mert nagy lelki békében élnek.

 

4. Mi az oka, hogy némely szent oly tökéletes volt és az elmélkedésben oly sokra vitte?

 

5. Mert e világi kívánságoktól mindenképpen igyekezett szívét elvonni, legyőzte magát és így teljes szívvel Istenhez ragaszkodott és nagy lelki szabadsággal gondot viselhetett magára.

 

6. Mi pedig igen sokat engedünk szenvedélyeinknek és a mulandókkal sokat bajlódunk.

7. Azonfelül az is ritkaság, hogy csak egy hibánkat is tökéletesen kiirtsuk; ritkán lelkesülünk arra, hogy a jóban naponkint növekedjünk: innen van, hogy mindig hidegek és lanyhák maradunk.

 

8. Ha valóban meghaltunk volna magunknak és szívünket semmihez sem kötnők, akkor éreznők az isteni dolgok izét és valamennyire tapasztalhatnók a mennyei szemlélődés édességét.

 

9. Egyedüli és legnagyobb akadályunk csak az, hogy a gonosz indulatoktól és hajlamoktól még nem vagyunk szabadok és nem törekszünk a szentek nyomdokait követni.

 

10. Mikor pedig valami kis bántódásunk esik, igen hamar elhagyjuk magunkat és emberi vigasztalások után nézünk.

 

11. Ha bátor férfiak módjára igyekeznénk a küzdelemben helytállani, bizonyára éreznők rajtunk Isten segítségét az égből.

 

12. Mert ő kész segíteni a küzdőket, kik kegyelmében bíznak; hiszen azért ad alkalmat a harcra, hogy győztesek lehessünk.

 

13. Ha csak külsőségekbe helyezzük a szent és istenes élet tökéletességét, hamar vége lesz ájtatosságunknak.

 

14. Azért a gyökérbe vágjuk a fejszét, hogy a szenvedélyeket kiirtsuk és lelki békére jussunk.

 

15. Ha minden évben kigyomlálnánk egy vétket, hamar eljutnánk a tökéletességre.

 

16. De most gyakran az ellenkezőjét tapasztaljuk, hogy megtérésünk elején jobb és tisztább életet éltünk, mint sok esztendővel fogadalmaink után.

 

17. Buzgóságunknak és haladásunknak naponként kellene növekednie: de most nagynak látszik, ha valaki első buzgóságának egy részét megtarthatja.

 

18. Ha kezdetben kissé megerőltetnők magunkat, azután könnyen és vígan teljesítenénk mindent.

 

19. Nehéz a megszokottakat elhagyni; de még nehezebb az embernek saját akarata ellen küzdeni.

 

20. De ha az apróban s könnyűben sem győzöl, miképp győzhetsz nehezebb dolgokban?

 

21. Kezdetben állj ellen indulataidnak és gonosz szokásaiddal szakíts, hogy lassankint nagyobb bajokba ne bonyolítsanak.

 

22. Ó, ha meggondolnád, mily nagy békét szereznél magadnak és mekkora vigasztalást másoknak, ha jól viselkednél, hiszem, szorgalmasabb lennél a jóban való növekedésben.

 

 

12.  A viszontagságok haszna

 

 

1. Javunkra szolgál, hogy néha bajaink, kellemetlenségeink vannak, mert ezek az embert gyakran észre térítik, hogy megismerje számkivetett voltát s ne helyezze reményét e világon semmibe.

 

2. Javunkra van az is, hogy néha ellentmondások támadnak s rólunk helytelenül és gonoszul ítélnek, még ha jó is a szándékunk és jót is cselekszünk.

 

3. Ezek minket gyakran alázatosságra segítenek és a hiú nagyravágyástól megoltalmaznak.

 

4. Mert hamarabb folyamodunk akkor belső tanúnkhoz, Istenhez, amikor külsőképpen csekélybe vesznek az emberek és nem jót gondolnak rólunk.

 

5. Azért úgy kellene az embernek Istenre támaszkodnia, hogy ne legyen kénytelen sok emberi vigasztalást keresgélni.

 

6. Mikor a jólelkű embert sanyargatás éri, vagy kísértések ostromolják, vagy gonosz gondolatok kínozzák, akkor érti, hogy Istenre leginkább szüksége van, aki nélkül semmi jót sem tehet.

 

7. Akkor szomorkodik, sóhajt, esedezik a rajta esett nyomorúság miatt.

 

8. Akkor megunja további életét és halálát kívánja, hogy feloszolhasson és Krisztussal lehessen.

 

9. Akkor az is világos előtte, hogy tökéletes biztonság és teljes békesség e világon nem lehet.

 

 

  

13.  A kísértések elviselése

 

 

1. Amíg e világon élünk, nyomorúság és kísértés nélkül nem lehetünk.

 

2. Innen van az írás szent Jóbnál: ,,Küzdelem az ember élete a földön.''

 

3. Azért mindenkinek kellene a kísértésekkel gondolnia és virrasztania az imádságban, hogy alkalmat ne találjon ámításra az ördög, ki sohasem alszik, hanem körüljár, keresve, kit nyeljen el.

 

4. Senki sincs oly tökéletes és szent, hogy valamikor kísértései ne lennének, teljesen kísértések nélkül nem maradhatunk.

 

5. De azért a kísértések gyakran igen hasznosak, noha terhesek és kellemetlenek; mert az ember a kísértésben megalázódik, megtisztul és tanul.

 

6. A szentek mindnyájan sok mindenféle nyomorúságon és kísértésen mentek keresztül, de növekedtek is a jóban.

 

7. Akik pedig ki nem állották a kísértéseket, megromlottak és végképp

elpártoltak.

 

8. Nincs olyan szent szerzet, sem oly titkos rejtek, ahol kísértések és kedvünk ellen való dolgok ne volnának.

 

9. Nincs az az ember, aki teljesen biztos a kísértésektől, míg e földön él; mert magunkban van, amiből a kísértés ered, minthogy bűnben születtünk.

 

10. Mihelyt egyik kísértés és háborúság megszűnik, másik kezdődik és mindig van mit szenvednünk, mert boldogságunk javát elvesztettük.

 

11. Sokan kerülik a kísértéseket, de annál inkább beleesnek.

 

12. Puszta elkerüléssel nem győzhetjük le őket, de tűrés-szenvedéssel és igaz alázatossággal minden ellenségünknél erősebbekké válunk.

 

13. Aki csak külsőleg tér ki a kísértések elől és gyökerüket ki nem irtja, nem sok hasznát veszi, sőt hamarabb hozzáférnek a kísértések és rosszabb lesz a dolga.

 

14. Lassan, nagylelkű béketűréssel, Isten segítségével jobban boldogulsz, mint erőszakkal és heveskedéssel.

 

15. A kísértések idején gyakran kérj tanácsot és a kísértésben levővel ne bánjál keményen, hanem inkább úgy vigasztald, mint kívánnád, hogy veled is bánjanak.

 

16. Minden gonosz kísértés kezdete a lélek állhatatlansága és a csekély bizalom Istenben.

 

17. Mert amint a hajót, ha kormánya nincs, a habok ide s tova hányják, úgy azt az embert is, ki ellanyhul és jó szándékával felhagy, sokféle kísértés ostromolja.

 

18. Tűz próbálja meg a vasat, az igaz embert pedig a kísértés.

 

19. Gyakran magunk sem tudjuk, mihez van erőnk, de a kísértés kimutatja, kicsodák, micsodák vagyunk.

 

20. Vigyázni kell azért, kivált a kísértés első támadásánál, mert az ellenséget könnyű legyőzni, ha szívünk kapuján be nem engedjük, hanem még a küszöbön kívül, mihelyt kopogtat, ellenállunk.

 

21. Azért mondotta valaki, ,,Idején vedd elejét a bajnak, mert a megrögzött betegség ellen késő az orvosság!''

 

22. Először ugyanis csak puszta gondolat tűnik elmédbe, azután erős képzelet, erre gyönyörködés, aztán gonosz indulat és beleegyezés.

 

23. És így apránkint teljesen becsúszik az ellenség, ha mindjárt elején nem küzdünk ellene.

 

24. És minél tovább késlekedik valaki az ellenállással, annál erőtlenebb lesz, az ellenség pedig annál hatalmasabb vele szemben.

25. Némelyek megtérésük elején szenvednek nagyobb kísértéseket, mások életük vége felé.

 

26. Mások megint mintegy egész életükben bajlódnak.

 

27. Sokan elég gyönge kísértéseket éreznek, Isten bölcs és kegyes gondviselése szerint, ki az emberek állapotát és érdemeit nézi és mindent választottainak üdvösségére rendel.

 

28. Azért nem kell kétségbe esnünk, mikor kísértés ér, hanem annál buzgóbban könyörögjünk Istenhez, hogy minden szenvedésünkben rajtunk segíteni méltóztassék, aki Szent Pál szavai szerint a ,,kísértésekkel együtt kegyelmet is ad'', hogy azokat elviselhessük. (1Kor 10,13)

 

29. Alázzuk meg tehát lelkünket Isten keze alatt minden kísértésben és háborúságban; mert az alázatos szívűeket megszabadítja és felmagasztalja.

 

30. A kísértések és háborúságok próbálják meg az embert, mennyire halad; ezek által növekszik érdeme és világosabban kitűnik az erénye.

 

31. Nem nagy dolog, ha ájtatos és buzgó az ember, mikor semmi sem bántja, de ha a háborúság idején békével tűr, nagy a remény előmeneteléhez.

 

32. Némelyek megmenekednek a nagy kísértésektől, de mindennapi apróságokban gyakran megbotlanak, hogy megalázódjanak és nagy dolgoknál magukban ne bízzanak, mikor már apróságokban oly gyöngék.

 

 

 

14.  A vakmerő ítélet kerülése

 

 

1. Magadra fordítsd szemedet és mások cselekedetét meg ne ítéld.

 

2. Mások megítélésében az ember hiába fárad, gyakrabban téved és könnyen vétkezik; de mikor magát megítéli és rostálja, mindig hasznos munkát végez.

 

3. Amilyen kedvünk van valamihez, úgy ítélünk is róla, mert a helyes ítéletet a rokonszenv miatt könnyen elferdítjük.

 

4. Ha kívánságunk tiszta szándéka mindig Isten volna, nem oly könnyen zavarna bennünket érzékiségünk idegenkedése.

 

5. De gyakran bennünk rejlik titokban, vagy kívülről is belénk akad valami, ami magával ragad.

 

6. Sokan alattomban magukat keresik abban, amit tesznek, és nem veszik észre.

 

7. Látszatra jó békességben vannak, míg az ő akaratuk és nézetük szerint folynak a dolgok.

 

8. De ha másképp történik, mint kívánják, csakhamar indulatosak lesznek és megszomorodnak.

 

9. Az érzületek és ítéletek különbsége miatt elég gyakori versengések támadnak barátok és polgártársak, sőt szerzetesek és ájtatos emberek között is.

 

10. Régi szokást nehéz elhagyni és a maga tetszésén túl senki sem lép örömest.

 

11. Ha okosságodra és iparkodásodra jobban támaszkodol, mint Krisztus Jézus magához hódító szeretetére, nemigen vagy csak későn leszel Istentől megvilágosított emberré, mert Isten azt kívánja, hogy neki teljesen alávessük magunkat és okoskodásunk szűk körén a lángoló szeretet szárnyain felülemelkedjünk.

 

 

 

15.  A szeretetből származó cselekedetek

 

1. A világ minden kincséért, senki kedvéért sem szabad gonoszt cselekedni; noha szűkölködő felebarátunk hasznáért néha el szabad hagyni a jót, vagy más, nagyobb jóval fölcserélni.

 

2. Mert ezzel a jó cselekedet el nem marad, hanem jobbra változik.

 

3. Szeretet nélkül haszontalan a külső cselekedet.

 

4. Ami pedig szeretetből származik, akármily csekély és egyébként megvetendő is, mind gyümölcsössé lesz.

 

5. Mert Isten inkább azt nézi, ki milyen szándékkal cselekszik, mint azt, mit cselekszik.

 

6. Sokat cselekszik, aki nagyon szeret.

 

7. Sokat cselekszik, aki valami jót cselekszik.

 

8. Jól cselekszik, aki inkább a közjónak, mint a maga akaratának szolgál.

 

9. Gyakran szeretetnek látszik, ami inkább testiség; mert a természeti hajlandóság és tulajdon akaratunk, a jutalom reménye és kényelmünk keresése ritkán marad ki.

 

10. Akinek igaz és tökéletes a szeretete, semmiben sem keresi önmagát, hanem mindenben Isten dicsőségét kívánja.

 

11. Senkire sem irigykedik, mert maga örömét semmiben sem keresi.

 

12. Nem kíván magában vigadni, hanem minden jó fölött Istenben keresi boldogságát.

 

13. Senkinek semmi jót nem tulajdonít, hanem egészen Istenre hárítja, akibôl mint forrásból származik minden és akiben utóvégre minden szent örök boldogsága nyugodalmát leli.

 

14. Ó, akiben csak egy szikrája volna az igaz szeretetnek, bizony érezné, hogy minden földi dolog tele van hiúsággal.

 

 

  

16.  Mások hibáinak elviselése

 

 

1. Amit az ember magában vagy másokban megjavítani nem bír, tűrje békében mindaddig, míg Isten másképp nem rendeli.

 

2. Gondold meg, hogy talán jobb így a te próbádra és türelmedre, amely nélkül nem kell nagyra becsülni érdemeinket.

 

3. Mégis az ilyen akadályok közt esedezned kell, hogy Isten megsegítsen és hogy amit rád bocsátott, békével viseld.

 

4. Aki egy vagy két intésnek nem enged, ne versengj vele; hanem hagyd Istenre, hogy legyen az ő akarata és dicsősége minden szolgájában, mert ő a rosszat is jóra tudja fordítani.

 

5. Mások hibáinak és akármilyen gyarlóságainak elviselésében türelemre törekedjél; mert tebenned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie.

 

6. Ha magadat nem teheted olyanná, aminőnek szeretnéd, miképpen akarsz mást kedved szerint alakítani?

 

7. Szívesen látjuk, hogy mások tökéletesek, de saját hibáinkat meg nem javítjuk.

 

8. Azt akarjuk, hogy másokat keményen megdorgáljanak, de magunk nem tűrjük, hogy minket megfeddjenek.

 

9. Nem tetszik mások szabados élete; de azért nem akarjuk, hogy megtagadják tőlünk, amit óhajtunk.

 

10. Azt akarjuk, hogy másokat szigorú törvény alatt tartsanak, de mi magunk sehogy sem tűrjük, hogy szabadságunkat megszorítsák.

 

11. Így tehát világos, mily ritkán merünk felebarátunknak úgy, mint magunknak.

 

12. Ha mindnyájan tökéletesek volnánk, mi szenvedni valónk lenne másoktól Isten kedvéért?

 

13. Most pedig Isten úgy rendelte, hogy tanuljuk meg egymás terhét viselni, mert senki sincs hiba nélkül, senki sincs teher nélkül, senki sem elég önmagának, senki saját bölcsességével be nem éri a maga dolgában; hanem szükséges, hogy mindnyájan egymás terhét hordozzuk, egymást vigasztaljuk, egymást segítsük, egymást oktassuk és intsük.

 

14. Kiben mennyi az erény, jobbadán viszontagság alkalmával tűnik ki.

 

15. Mert az alkalmak az embert gyarlóvá nem teszik, hanem megmutatják, ki milyen.

 17.  A szerzetes-élet

 

 

1. Ha másokkal békében és egyességben akarsz élni, szükséges, hogy sok dologban megtörd magadat.

 

2. Nem kis dolog kolostorban vagy társulatban élni, ott panasz nélkül megmaradni és mindhalálig híven kitartani.

 

3. Boldog, aki ott jól élt és pályafutását szerencsésen bevégezte.

 

4. Ha úgy akarsz élni, amint illik és a jóban előhaladni kívánsz, úgy viseld magadat, mint számkivetett zarándok a földön.

 

5. Esztelenné kell lenned Krisztus kedvéért, ha szerzeteséletet akarsz élni.

 

6. A ruházat és hajkorona keveset használ; hanem az erkölcs javítása és a vétkes indulatok gyökeres kiirtása teszi az embert igazi szerzetessé.

 

7. Aki a szerzetben mást keres és nem tisztán csak Istent és a maga lelke üdvösségét, szorongatásnál és keserűségnél egyebet nem talál.

 

8. Békességben nem maradhat sokáig, aki a legkisebb és valamennyi közt legutolsó nem igyekszik lenni.

 

9. Szolgálatra jöttél, nem mások igazgatására: tudd meg, hogy tűrésre, szenvedésre és munkára hívott az Isten, nem hivalkodó henyélésre vagy fecsegésre.

 

10. Megpróbálják tehát itt az embert, mint az aranyat a kemencében.

 

11. Itt senki meg nem maradhat, csak aki teljes szívből meg akarja magát Isten kedvéért alázni.

 

 

 

18.  A szentatyák példája

 

 

1. Tekints a szentatyák ragyogó példájára, kikben az igazi tökéletesség és jámborság tündöklött és meggyőződöl róla, mily kicsiny, sőt úgyszólván semmi, amit mi cselekszünk.

 

2. Jaj, micsoda a mi életünk, ha azokéval összevetjük!

 

3. A szentek és Krisztus hű barátai az Úristennek éhen és szomjan, téli fagyban és nélkülözésben, munkában és fáradságban, virrasztásban és böjtölésben, imádságban és szent elmélkedésekben, sanyarú üldözésekben és sok gyalázatban egyaránt szolgáltak.

 

4. Ó, mily sokféle súlyos nyomorgatásokat szenvedtek a szent apostolok, vértanúk, hitvallók és szüzek, egyszóval mindazok, kik Krisztus nyomdokát akarták követni!

 

5. Mert e világon gyűlölték életüket, hogy az örök életre megmenthessék.

 

6. Ó, mily sanyarú és mindenről lemondó életet viseltek azok a szentatyák a vad pusztában, mily hosszú és nehéz kísértéseket szenvedtek.

 

7. Mily gyakran háborgatta őket az ellenség, mily gyakori és buzgó imádságot mutattak be Istennek.

 

8. Mily kemény böjtöket tartottak szüntelen, mily buzgó hévvel haladtak a tökéletesség útján.

 

9. Mily kemény harcot vívtak a vétek kipusztításában, mily tiszta és egyenes szándékkal tekintettek Istenre!

 

10. Napestig munkálkodtak, éjszaka hosszú imádsággal foglalkoztak, noha munkájuk közt sem volt szünete a szívbeli imádságnak.

 

11. Minden idejüket hasznosan, Isten szolgálatában töltötték!

 

12. Minden óra rövidnek látszott és az elmélkedésnek édes gyönyörűsége mellett a szükséges étel sem jutott eszükbe.

 

13. Minden gazdagságtól, méltóságoktól, tisztségektől, barátaiktól és rokonaiktól búcsút vettek, semmit e világ javaiból nem kívántak.

 

14. Az élet fenntartására szükséges dolgokat is szűken vették, testüknek még a szükségesekben is csak félkedvvel szolgáltak.

 

15. Igaz, szegények voltak e világi javakban, de igen gazdagok isteni ajándékokban és jóságos cselekedetekben.

 

16. Külsőképp szűkölködtek, de belül isteni kegyelemben és lelki vigasztalásban bővelkedtek.

 

17. Idegenek voltak e világ előtt, de igen közel jártak Istenhez, meghitt barátai voltak.

 

18. Magukat semmibe sem vették, a világ is megvetette őket, de Isten előtt drágák és kedvesek voltak.

 

19. Az alázatosságban meggyökereztek, egyszerű engedelmességben éltek, szeretetben és béketűrésben folytak napjaik; azért a lelkiekben is naponkint gyarapodtak és Isten előtt nagy kegyelmet nyertek.

 

20. Például állította őket az Úristen minden jámbor életű ember elé; méltó is, hogy az ő szavuk jobban fogjon rajtunk a jóban való haladásra, mint némely hanyag emberé a hátramaradásra.

 

21. Ó, mily nagy lelki buzgóság volt minden szerzetesben szent rendje kezdetén.

 

22. Ó, mily nagy ájtatosság volt az imádságban, mily szent versengés a cselekedetekben, mily kemény fegyelem alatt éltek, mily nagy engedelmesség és tisztelet virágzott valamennyiben mesterük szabta törvények alatt.

 

23. Hátrahagyott nyomdokaik még most is tanúbizonyságot tesznek róla, hogy valóban szent és tökéletes emberek voltak, akik elszántan vitézkedtek és a világot lábuk alá tiporták.

 

24. Most már nagy embernek tartják, aki nagyot nem esik és amit egyszer felvállalt, azt békével elviseli.

 

25. Ó, ez a szerencsétlen lanyhaság és állapotunkkal nemtörődés, hogy oly hamar kifogyunk az előbbi buzgóságból s már életünket is megunjuk csupa léhaságból és restségből!

 

26. Adná Isten, hogy tebelőled végképp ki ne aludnék a jóra való törekvés, aki oly gyakran láttad azt a sok példát, amit Isten emberei adtak.

 

 

19.  A jó szerzetes foglalatosságai

 

1. A jó szerzetes életének minden erénnyel bővelkednie kell, hogy belül is olyan legyen, amilyennek külsőképpen látszik az emberek előtt.

 

2. Sőt sokkal több jónak kell belül lennie, mint ami kívül látszik, mert Isten szívünkbe tekint, aki előtt imádó tisztelettel kell viselkednünk, bárhol járunk, bárhol kelünk és angyali tisztaságban illik az ő szent színe előtt járnunk.

 

3. Mindennap meg kell újítanunk feltett jó szándékunkat és magunkat buzgó szeretetre serkentenünk, mintha csak ma kezdenők magunkat Isten szolgálatára adni és sóhajtanunk:

 

4. Uram, Istenem, segíts meg jó szándékomban és szent szolgálatodban, s engedd, hogy még ma kezdjek tökéletesen neked szolgálni, mert amit eddig cselekedtem, semmi!

 

5. Eltökélt szándékunk szerint igazodik a jóban való előmenetelünk és ugyancsak szorgalmasnak kell lennie, aki haladni akar a szent életben.

 

6. Ha még az is gyakran hűtelen lesz, akinek erős a szándéka, hogyan jár az, aki ritkán és nemigen erősen fogad valamit?

 

7. Sokféle oka van annak, hogy jó szándékunkkal felhagyunk; de kárvallás nélkül alig mulaszthatunk el akármi csekélységet is szokott lelki gyakorlatainkból.

 

8. Az igazak szándéka inkább Isten kegyelmétől, mint a maguk bölcsességétől függ, azért minden munka kezdetén Istenbe helyezik bizodalmukat.

 

9. Mert ember tervez, Isten végez, nincs is az ember hatalmában az ő útja.

 

10. Ha néha istenes szándékból vagy felebarátunk javáért szokott foglalatosságunkat elmulasztjuk, azt később még könnyen helyrehozhatjuk.

 

11. De ha unalomból vagy tunyaságból könnyen elhagyjuk, elég rosszul cselekszünk és utóbb kárát valljuk.

 

12. Bárhogy igyekszünk is, mégis sokban könnyen hibázunk.

 

13. Mégis mindenkor valami bizonyost kell magunkban feltennünk, főképpen az ellen, amiben nagyobb akadályt tapasztalunk.

 

14. Mind külső, mind belső magunk-viseletét meg kell vizsgálnunk és jól rendbe szednünk, mert mindkettő hasznos a jóban való előmenetelre.

 

15. Ha nem tudsz szüntelen magadra vigyázni, legalább néha-néha szállj valóban magadba: legalább napjában kétszer, teszem, reggel és este.

 

16. Felkeltedben határozd el, este vizsgáld meg, hogyan viselted magadat aznap beszédedben, cselekedetedben és gondolatodban; mert ezekben talán gyakran vétettél Istened és felebarátod ellen.

 

17. Férfiasan fegyverkezzél fel az ördög gonoszsága ellen;   zabolázd meg a torkosságot és tested minden indulatát könnyebben megfékezed.

 

18. Sohase légy egészen dolog nélkül, hanem vagy olvass vagy írj vagy elmélkedjél vagy imádkozzál vagy a közjóért valami hasznosat munkálkodjál.

 

19. A test sanyargatásához pedig módjával kell nyúlni és nem egyaránt kell mindenkinek ezeket felvállalni.

 

20. Nem kell mások előtt mutogatni, amit nyíltan nem szokás végezni, mert a magángyakorlatokat jobb egyedül és rejtekben véghezvinni.

 

21. De vigyázz ám, hogy a közös gyakorlatokra rest ne légy, a magad jó kedvéből választottakra pedig serény.

 

22. Hanem végezd előbb pontosan és híven, amivel tartozol és amire köteles vagy, aztán ha van időd hozzá, ájtatosságod szerint tégy eleget magadnak is.

 

23. Nem minden gyakorlat való mindenkinek, hanem ennek efféle, amannak másféle jobban alkalmas.

 

24. Sőt időközönkint más-más ájtatossághoz van kedvünk, mert némely dolognak ünnepnapon érezzük nagyobb izét, másnak pedig hétköznapon.

 

25. Másféle gyakorlatokra van szükségünk, mikor kísértés zaklat, másra pedig, amikor békés és nyugodt a lelkünk.

 

26. Másfélék tetszenek, amikor szomorúak vagyunk, másfélék, mikor az Úrban örvendezünk.

 

27. A főünnepeken meg kell újítanunk az Isten szolgálatában való serénykedésünket és a szentek közbenjárását nagyobb buzgósággal kikérnünk.

 

28. Ünnepről-ünnepre úgy kell életünket rendeznünk, mintha akkor búcsút vennénk e világtól és amaz örökkévaló ünnepre költöznénk.

 

29. Azért is a szent napokra szorgalmasan illik készülnünk, magunkat ájtatosabban viselnünk, és kötelességünkben pontosabban eljárnunk, mintha Istentől csakhamar fáradságunk jutalmát vennők.

 

30. Ha pedig ebben mulasztás történik, készületlen voltunknak tulajdonítsuk és arra vessünk, hogy még nem vagyunk méltók ama nagy dicsőségre, mely meghatározott időben a mienk lesz és igyekezzünk jobban készülni kimúlásunkra.

 

31. Boldog az a szolga, mondja Szent Lukács evangélista, kit midőn eljövend az Úr, virrasztva talál; bizony mondom nektek, minden javát reá bízza.

 

 

 

20.  A magány és hallgatás szeretete

 

 

1. Alkalmas időt keress a magadba-szállásra és Isten jótéteményeiről gyakran gondolkodjál.

 

2. Hagyj békét a hiúságoknak; oly dolgokat olvasgass, melyek inkább töredelmességet szereznek, mint szórakozást.

 

3. Ha a felesleges beszélgetéstől és haszontalan futkosástól, ha az újságok és hírek hallásától elvonod magadat, elég alkalmas időt találsz üdvös elmélkedésekre.

 

4. A legnagyobb szentek, ahol módját ejthették, elkerülték az emberekkel való társalkodást és rejtekben igyekeztek Istennek élni.

 

5. Valaki azt mondotta: Valahányszor emberek között voltam, kárommal tértem vissza.

 

6. Ezt mi is gyakran érezzük magunkban, mikor sokáig csevegünk.

 

7. Könnyebb hallgatni, mint a beszédben mértéket tartani.

 

8. Könnyebb otthon tartózkodni, mint kívül forgolódva magad eléggé megőrizni.

 

9. Aki azért belső és lelki tökéletességre akar jutni, annak szükséges, hogy Jézussal a sokaság elől félrevonuljon.

 

10. Senki sem foroghat szem előtt bátran, csak az, ki örömest rejtőzik.

 

11. Senki sem beszélhet bátran, csak az, ki örömest hallgat.

 

12. Senki sem lehet bátran másnak elöljárója, csak az, aki örömest függ mástól.

 

13. Senki sem parancsolhat bátran, csak aki jól megtanult engedelmeskedni.

 

14. Senki sem örvendez bátran, hacsak a jó lelkiismeret bizonyságát nem érzi magában.

 

15. Mindazáltal a szentek bátorsága mindenkor együtt járt Isten félelmével: nem is hagytak alább szorgalmukban és alázatosságukban, mert nagy erényekben és Isten kegyelmében tündököltek.

 

16. A gonoszok bátorsága pedig kevélységből és vakmerőségből ered és csalódásban végződik.

 

17. Soha e világéletedben teljes biztonságot ne ígérj magadnak, habár jó szerzetesnek és ájtatos remetének tartanak is.

 

18. Akik legjobb hírben állottak az emberek előtt, sokszor a legnagyobb veszedelemben forogtak a magukban való bizakodás miatt.

 

19. Azért sokaknak hasznosabb, hogy nem teljesen szabadok a kísértésektől, hanem gyakorta küszködjenek, hogy nagyon el ne bizakodjanak és így kevélységre ne vetemedjenek, se pedig a külső vigasztalásokra szerfölött ne hajoljanak.

 

20. Ó, mily tiszta volna annak a lelkiismerete, aki e világ után nem kapkodna és mulandó örömet sohasem hajhászna!

 

21. Ó, mily nagy békében és nyugalomban élne, aki minden haszontalan gondot elhagyna, csak üdvös és isteni dolgokról gondolkodnék, és minden reményét Istenbe helyezné!

 

22. Senki sem méltó a mennyei vigasztalásokra, ki magát szorgalmasan nem gyakorolta a szívbeli töredelmességbe.

 

23. Ha szívbeli töredelmességet kívánsz, szállj be szíved rejtekébe, rekeszd ki a világ zaját az Írás szava szerint: nyugvóhelyeteken bánjátok meg bűneiteket.

 

24. A cellában találod azt, amit kinn gyakran elvesztesz.

 

25. Úgy lesz kedves a cella, ha gyakran benne maradsz, de ha ritkán őrzöd, igen unalmas.

 

26. Ha megtérésed kezdetén jól hozzá szokol a cellában-lakáshoz, azután édes barátod és kedves vigasztalásod lesz.

 

27. Hallgatásban és csöndben növekszik az istenes lélek, minden erényben, és ott tanulja meg a Szentírás titkait.

 

28. Ott találja fel a könnyek kútforrását, amelyben minden éjjel megmossa és tisztogatja magát, hogy annál bizalmasabban társalkodhassék Teremtőjével, minél távolabb van a világ zajától.

 

29. Aki tehát elvonja magát ismerőseitől és barátaitól, ahhoz Isten közelit szent angyalaival.

 

30. Jobb az embernek rejtekben maradni és magára gondot viselni, mint magáról elfeledkezve csodákat művelni.

 

31. Dicséretes dolog a szerzetesben, ha ritkán jár ki, kerüli a nyilvánosságot és nem örömest látja az embereket.

 

32. Miért akarod látni, amit nem szabad kívánnod? ,,Elmúlik e világ s az ő kívánsága.'' (1Jn 2,17)

 

33. Vágyódik a test az ide s tova járkálásra, de miután az óra elmúlt, mit nyersz egyebet lelkiismereted terhénél és szíved sokféle szórakozásánál?

 

34. A víg kimenet gyakran szomorú hazajövettel végződik, és az esti vigadás szomorú reggelre válik.

 

35. Így minden testi örömnek kedves a kezdete, de a végén megmardos és megöl.

 

36. Mit láthatsz másutt, amit otthon nem látnál?

 

37. Nem előtted-e az ég, a föld és a többi elemek? Hiszen ezekből van alkotva minden teremtmény.

 

38. Láthatsz-e valahol olyasmit, ami sokáig állandó az ég alatt?

 

39. Azt hiszed talán, kielégít; pedig azt sohasem éred el.

 

40. Ha minden szemed előtt van is, mi volna ez egyéb, mint hiú látomás?

 

41. Emeld fel szemed Istenhez a magas mennybe és könyörögj vétkeid és hibáid bocsánatáért.

 

42. Hagyd a hiúságot a hiúknak, te pedig arra gondolj, amit neked Isten parancsol.

 

43. Zárd be magadra az ajtót és hívd magadhoz a te édes Jézusodat.

 

44. Maradj vele celládban, mert másutt nem találsz oly nagy békét.

 

45. Ha ki nem lépsz és híreket nem hallasz, nagyobb lelki békében maradtál volna.

 

46. Mióta új hírekben kezdesz gyönyörködni, azóta szükségképpen szívbeli nyugtalanságokat szenvedsz.

 

 

 

21.  A szívbeli töredelmesség

 

 

1. Ha a jóban haladni akarsz, Isten félelmében őrizd meg magadat és fölötte szabados ne légy, hanem fegyelem alatt tartsd minden érzékedet és balga vígságra ne engedd magad.

 

2. Szívbeli töredelmességre szánd el magadat és feltalálod az igaz ájtatosságot.

 

3. Sokféle jót nyújt a töredelmesség, amit a széles jókedv hamar elveszteget.

 

4. Nagy csoda, hogyan vigadhat az ember valaha igazi kedvvel e világon, ha számkivetett sorsát és lelkének sok veszedelmét meggondolja és szívére veszi.

 

5. Szívünknek állhatatlansága miatt és mert hibáinkra mit sem gondolunk, nem

érezzük lelkünk sérelmeit, és sokszor dőrén nevetünk, mikor inkább sírnunk kellene.

 

6. Nincs igazi szabadság, sem tökéletes öröm, csak az istenfélelemben és a jó lelkiismeretben.

 

7. Boldog, aki megválhat minden szórakoztató akadálytól és szent töredelmességre adhatja magát.

 

8. Boldog, aki magáról lerázza, ami lelkiismeretét bemocskolhatná és megterhelné.

 

9. Férfiasan küzdj, a megszokást leszokással győzöd meg.

 

10. Ha el tudod az embereket hagyni, ők sem igen bolygatnak a magad dolgában.

 

11. Más emberek dolgával ne gondolj, és a följebbvalók ügyeibe ne avatkozzál!

 

12. Minden előtt magadra vigyázz és minden kedves barátod előtt magadat intsd legelőször.

 

13. Ha nem vagy kedves az embereknél, meg ne szomorodjál azért; hanem azt sajnáld, hogy nem elég rendesen és óvatosan viseled magad, amint Isten szolgájához és ájtatos emberhez illenék.

 

14. Gyakran hasznosabb és biztosabb, hogy az embernek ne legyen e világon sok vigasztalása, főképpen pedig testi.

 

15. Hogy pedig nincs isteni vigasztalásunk vagy ritkábban érezzük, csak a magunk vétke; mert nem keressük a szív töredelmességét, sem teljesen meg nem vetjük a külső, hiú vigasztalásokat.

 

16. Ismerd el, hogy méltatlan vagy isteni vigasztalásra, sôt inkább méltó sok sanyargatásra.

 

17. Mikor az ember teljesen meg van törve, akkor nehéz és keserű neki az egész világ.

 

18. A jó ember elég okot talál a bánkódásra és könnyhullatásra.

 

19. Mert akár magát tekinti, akár felebarátjára gondol, tudja, hogy senki sem él e világon nyomorúság nélkül.

 

20. És minél komolyabban száll magába, annál jobban kesereg.

 

21. Őszinte bánatunknak és szívünk keserűségének okai a mi vétkeink és hibáink, amelyekben úgy el vagyunk merülve, hogy a mennyei dolgokról elmélkedni ritkán érünk rá.

 

22. Ha gyakrabban gondolkoznál halálodról, mint hosszú életedről, kétségkívül serényebb volnál a javulásra.

 

23. Ha a pokolnak vagy a tisztítótűznek bekövetkező kínjait szívedben megfontolnád, úgy hiszem, minden munkát és fájdalmat örömest elviselnél és semmi szigorúságtól sem rettegnél.

 

24. De mivel ezek nem hatnak szívünkre és még a kényelmet igen kedveljük, azért hanyagok és restek maradunk.

 

25. Sokszor a lélek gyávasága az oka, hogy a romlott test oly könnyen zúgolódik.

 

26. Könyörögj azért alázatosan Istennek, adja meg neked a töredelmesség lelkét és kiálts fel Szent Dáviddal: ,,Uram, táplálj engem a siralom kenyerével, és adj könnyeket italul mértékkel.''

 

 

 

 

22.  Az emberi nyomorúság szemlélése

 

 

1. Akárhol vagy és akárhová fordulsz, csak nyomorult vagy, ha Istenhez nem folyamodol.

 

2. Mit zúgolódol, hogy nem történik minden kedved és akaratod szerint?

 

3. Ki az, akinek minden kívánsága kedve szerint telik? Sem én, sem te, sem más e föld színén.

 

4. Nincs e világon senki keserűség nélkül, sem király, sem pápa.

 

5. Kinek van jobb dolga? Bizonyára annak, aki Istenért valamit szenvedni tud.

 

6. Sok gyönge és gyáva azt mondja: De boldog ez vagy amaz az ember! Lám, mily gazdag, mily nagy úr, mily hatalmas, mily tekintélyes!

 

7. De tekints csak a mennyei javakra, meglátod, hogy mind e világi javak csak semmik, igen bizonytalanok, sőt inkább terhesek; mert gond és rettegés nélkül nem bírhatók.

 

8. Nem abban áll az ember boldogsága, hogy világi javakkal bővelkedik; mert elég neki a középszerűség.

 

9. Bizony, igazi nyomorúság e világi élet.

 

10. Minél jobban törekszik az ember a lelki életre, annál keserűbb neki ez az élet, mivel jobban érzi és világosabban látja a romlott emberi természet fogyatkozásait.

 

11. Mert hogy ennie, innia kell, hogy aludnia és ébren kell lennie, hogy fáradnia és a természet egyéb szükségeinek kénytelen magát alávetni, bizony nagy baj és a lelki embernek kész nyomorúság, aki örömest szabadulna mindentől és ment lenne minden bűntől.

 

12. Mert nagy teher a belső embernek a sok testi szükséglet e világon.

 

13. Azért könyörög Szent Dávid nagy fohászkodással, hogy megszabaduljon az efféléktől: ,,Uram, szabadíts meg engem sokféle szükségeimtől .''

 

14. De jaj azoknak, kik be nem ismerik nyomorúságos voltukat; s még nagyobb jaj azoknak, kik még szeretik is ezt a nyomorúságot, ezt a mulandó életet!

 

15. Sokan, akik munkájukkal, sőt koldulással alig szerzik be a szükségeseket, annyira ragaszkodnak e világhoz, hogy ha mindenkor itt élhetnének, a mennyországgal semmit sem törődnének.

 

16. Ó, esztelen és hitetlen szívű emberek, kik oly nagyon ragaszkodnak e földhöz, hogy csak a testiek ízlenek nekik!

 

17. De szegények, végtére maguk kárán tanulják meg, mily hitvány és semmi volt, amit szerettek.

 

18. Isten szentjei pedig és Krisztus minden barátja nem azzal gondoltak, mi kedvez a testnek, sem azzal, ami csak ideig-óráig csillog; hanem minden reményük és igyekezetük a mennyei javak után sóhajtott.

 

19. Oda föl, az örökkévaló és láthatatlan javakra irányult minden kívánságuk, hogy a látható dolgok szeretete valahogy alávalóságokra ne ragadja őket.

 

20. Édes testvérem, ne hagyd magadban meghűlni a lelki előmenetelre való bizodalmat: van még hozzá időd és órád.

 

21. Miért akarod napról-napra halogatni e szándékodat? Kelj fel és tüstént fogj hozzá és mondd: Most az ideje a munkának, most itt az idő, hogy magamat megjobbítsam.

 

22. Mikor rosszul vagy, mikor bajod van, akkor van az érdemszerzés ideje.

 

23. Tűzön-vízen át kell menned, csak úgy jutsz nyugalomra.

 

24. Ha magadon erőt nem veszel, vétkeiddel sem bírsz.

 

25. Amíg ezt a gyarló testet viseljük, vétek nélkül nem lehetünk, sem unalom, bánat nélkül nem élhetünk.

 

26. Örömest akarnánk megszabadulni minden nyomorúságunktól; de minthogy bűneink által elvesztettük az ártatlanságot, az igaz boldogságtól is meg vagyunk fosztva.

 

27. Nem marad egyéb hátra, tűrnünk, szenvednünk kell és Isten irgalmasságát várnunk, míg elmúlik e vétkes világ s e halandóságot felváltja az élet.

 

28. Ó, de nagy az emberi gyarlóság, mely mindig hajlandó vétekre!

 

29. Ma meggyónod bűneidet, holnap újra elköveted a meggyóntakat.

 

30. Most eltökélted magad, hogy óvatos leszel és egy óra múlva úgy viseled magad, mintha semmit nem ígértél volna.

 

31. Azért méltán alázódunk meg és soha nagyra nem tarthatjuk magunkat, mivel oly gyarlók és állhatatlanok vagyunk.

 

32. Hamar el is veszthetjük hanyagságunkkal, amihez Isten kegyelméből sok fáradsággal nagy nehezen jutottunk.

 

33. Végtére mi lesz belőlünk, ha oly korán elhagyjuk magunkat?

 

34. Jaj nekünk, ha úgy akarjuk magunkat a nyugalomnak adni, mintha most már békesség és biztonság volna, pedig magunk-viseletén még nyoma sem látszik a szentségnek.

 

35. Bizony nagyon szükséges volna, hogy újra jámbor életre tanítsanak, mintha csak most kezdenénk Isten szolgálatához; így talán lehetne reményünk, hogy megjavulunk és a tökéletességben előre haladunk.

 

 

 

 23.  Elmélkedés a halálról

 

 

1. Itt igen hamar véged lesz; lásd azért, miképp végzed dolgaidat.

 

2. Ma él az ember, holnap elenyészik.

 

3. Mikor pedig szem elől eltűnik, hamar feledésbe megy.

 

4. Ó, mily nagy az ember szívének tompasága és keménysége, hogy csak a jelenről gondoskodik és a jövendővel jobban nem törődik!

 

5. Minden cselekedetben és gondolatban úgy kellene viselkedned, mintha még ma meg kellene halnod.

 

6. Ha tiszta volna lelkiismereted, nemigen félnél a haláltól.

 

7. Jobb volna a bűntől óvakodnod, mint a haláltól futnod.

 

8. Ha ma nem vagy készen, holnap hogyan leszel?

 

9. Bizonytalan a holnap és honnan tudod, hogy a holnap reád virrad?

 

10. Mi haszna soká élni, ha oly keveset javulunk?

 

11. Jaj, nem mindenkor javít a hosszú élet, sőt gyakran jobban szaporítja a vétket!

 

12. Bárcsak egy nap jól viseltük volna magunkat e világon!

 

13. Sokan számlálják megtérésük esztendeit, de jobbulásuknak kevés a látszatja.

 

14. Ha rettenetes a halál, talán veszedelmesebb a hosszú élet.

 

15. Boldog, aki halála óráját mindenkor szeme előtt tartja és naponkint készül a kimúlásra.

 

16. Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy azon az úton te is átmégy.

 

17. Reggel azt gondold, hogy az estét nem éred meg.

 

18. Ha pedig beesteledik, a reggelt ne merd magadnak ígérni.

 

19. Készen légy tehát mindenkor és úgy élj, hogy a halál soha készületlenül ne találjon.

 

20. Sokan hirtelen és váratlanul halnak meg: ,,az Emberfia abban az órában jő el, melyben nem is sejtjük''. (Máté 24,42)

 

21. Mikor az utolsó óra eljön, egészen másképp kezdesz majd ítélni teljes lefolyt életedről és nagyon megbánod, hogy oly rest és tunya voltál.

 

22. Mily boldog és okos, aki életében olyan igyekszik lenni, amilyennek halála óráján találtatni kíván.

 

23. Mert nagy bizalmat ad a boldog kimúlásra e világ tökéletes megutálása, az erényekben való előmenetel buzgó kívánsága, a fegyelmezett élet szeretete, a bűnbánat sanyarúsága, az engedelmesség gyorsasága, kívánságaink megtagadása és Krisztus szeretetéért minden viszontagság elviselése.

 

24. Míg egészséges vagy, sok jót tehetsz; de ha megbetegszel, nem tudom, mit tehetsz majd?

 

25. Kevesen javulnak betegségükben, amint ritkán válnak szentté, akik sokat járnak-kelnek.

 

26. Ne bízzál barátaidban, se ne halogasd egyre üdvösséged ügyét, mert hamarább megfeledkeznek rólad az emberek, mint hinnéd.

 

27. Jobb most idején magadra gondot viselned, és Isten színe elé valami jót előre küldened, mint mások segítségére támaszkodnod.

 

28. Ha magad most nem gondoskodol magadról, kinek lesz gondja reád a jövőben?

 

29. Most igen drága az idő, most van ,,az üdvösség napja, most van az igen kedvező óra''. (2Kor 6,2)

 

30. Jaj, hogy jobban nem töltöd ezt az időt, amelyben érdemeket szerezhetsz, hogy örökre boldogul élj.

 

31. Eljön az idő, midőn életed jobbítására egy napot vagy egy órát kívánsz; de nem tudom, kapsz-e?

 

32. Íme, édes testvérem, mily nagy veszedelemből menekülsz ki, mily nagy félelemtől szabadulhatsz meg, ha istenfélő vagy és gondolsz a halálra.

 

33. Úgy igyekezzél most élni, hogy halálod óráján inkább örülnöd lehessen, mint rettegned.

 

34. Most tanulj meghalni e világnak, hogy akkor élni kezdj Krisztussal.

 

35. Most tanulj megvetni mindent, hogy akkor szabadon mehess Krisztushoz.

 

36. Most sanyargasd testedet bűnbánattal, hogy akkor bátran nézhess a jövőbe.

 

37. Ó, esztelen, mit ígérsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen biztos napod sincs?

 

38. Mily sokan csalatkoztak és váratlanul költöztek el az életből.

 

39. Hányszor hallottál ilyen szavakat: azt levágták, emez vízbehalt, amannak a nyaka tört ki, az evés közben halt meg, amannak játék közben lett vége; ki tűz, ki fegyver által, ki döghalál, ki rabló által veszett el.

 

40. Így mindennek a halál a vége és az ember élete, mint az árnyék, hirtelen elröpül.

 

41. Ki emlékezik meg rólad holtod után, vagy ki imádkozik majd éretted?

 

42. Rajta, édes testvérem, most tedd, amit tehetsz, mert azt sem tudod, mely órában halsz meg és mi lesz veled holtod után.

 

43. Míg időd van, addig gyűjts magadnak halhatatlan gazdagságot.

 

44. Üdvösségeden kívül semmivel se gondolj, csak az isteni dolgokkal törődjél.

 

45. Most ,,szerezz jóakarókat'', tiszteld a szenteket és kövesd jó cselekedeteiket, ,,hogy mikor kimúlsz e világból, befogadjanak az örökkévaló hajlékokba''.

(Luk 16,9)

 

46. Zarándok és jövevény gyanánt viseld magadat e földön, mint akinek semmi köze sincs e világhoz.

 

47. Szabadon és mindenkor Istenhez felemelve tartsd szívedet, mert ,,nincs itt maradandó városod''. (Zsid 13,14)

 

48. Oda fel irányítsd mindennapi imádságaidat és sóhajtásaidat könnyhullatásaiddal együtt, hogy holtod után a lelked boldogul Istenhez jusson. Amen.

 

 

 

24.  Az utolsó ítélet és a vétkek büntetése

 

1. Minden dolgodban szemed előtt tartsd az utolsó napot és vedd fontolóra, hogyan állsz majd a kemény ítélőbíró előtt, kinél semmit el nem lehet titkolni, sem ajándékkal megengesztelni, ki semmi mentségnek helyet nem ad, hanem ítéletében, azt követi, ami igaz.

 

2. Ó, szerencsétlen és oktalan bűnös, mit fogsz felelni Istennek, aki minden gonoszságodat ismeri, holott sokszor a haragra gyúlt ember színétől is rettegsz?

 

3. Ugyan miért nem készülsz az ítélet napjára, melyen senki nem mentegethet, sem meg nem oltalmazhat, hanem mindenki elég terhe lesz önmagának?

 

4. Most még hasznos a fáradságod, kedves a siránkozásod, foganatos a fohászkodásod, elégtételre és tisztogatásra sokat érő a kesergésed.

 

5. Elég nagy és üdvös tisztítótüze van a béketűrő embernek, aki mikor bántalmakkal illetik, inkább ellensége gonoszságán szánakozik, mint a maga baján.

 

6. Ki ellenségeiért örömest imádkozik és szívből megbocsátja az ellene elkövetett vétket; ki nem késik mástól bocsánatot kérni; ki hajlandóbb a könyörületességre, mint a bosszúállásra.

 

7. Ki gyakran megtagadja magát és azon igyekszik, hogy testét a léleknek egészen alávesse.

 

8. Jobb most megtisztulnunk a bűntől és a vétkeket kiirtogatnunk, mint a tisztulást a másvilágra halogatnunk.

 

9. Bizony csak magunkat csaljuk a rendetlen szeretettel, amellyel testünknek hízelgünk.

 

10. Mi egyebet fog emészteni ama tűz, ha nem csak bűneidet?

 

11. Minél többet kedvezel most magadnak és követed testedet, annyival keményebben lakolsz érte és több égetnivalót gyűjtesz.

 

12. Amiben az ember többet vétett, abban súlyosabban bűnhődik.

 

13. Ott a tunyákat égő ösztökékkel döfdösik, a torkosokat szörnyű éhséggel és szomjúsággal kínozzák.

 

14. Ott a bujákat, a testi gyönyörűség rabjait lángoló szurokkal és büdös kénkővel öntözik, az irigyek fájdalmukban mint dühös ebek ordítanak.

 

15. Nincs az a bűn, amelynek nem lenne a maga tulajdon gyötrelme.

 

16. Ott a kevélyeket nagy szégyen-gyalázat éri, a fösvényeket a legszomorúbb szegénység szorongatja.

 

17. Ott a kínokban gyötrelmesebb lesz egy óra, mint itt száz esztendő a legszigorúbb bűnbánatban.

 

18. Ott semmi nyugodalmuk, semmi vigasztalásuk nincsen a kárhozottaknak; itt mégis néha szünete van a fáradságnak és jóakaróink vigasztalásaitól felüdülünk.

 

19. Most aggódjál tehát, most bánd meg bűneidet, hogy az ítélet napján bátorságban lehess a megdicsőült szentekkel.

 

20. Mert akkor az igazak nagy bátran szembeszállnak azokkal, kik őket szorongatták és lábuk alá tapodták.

 

21. Akkor föláll és ítéletet mond, aki most alázatosan az emberek ítélete alá veti magát.

 

22. Akkor nagy bátorsággal lesz a szegény és alázatos és retteg mindentől a felfuvalkodott ember.

 

23. Akkor megösmerszik, hogy igazán bölcs volt e világon, aki Krisztusért bolond és megvetett akart lenni.

 

24. Akkor tetszeni fog minden baj, amelyet békével szenvedtünk és minden álnokság befogja a száját.

 

25. Akkor örvendez az ájtatos és kesereg minden vallástalan ember.

 

26. Sokkal jobban vigad akkor a megsanyargatott test, mintha mindenkor kedvére dédelgették volna.

 

27. Akkor fényessé változik az ócska köntös és meghomályosodik a fényes öltözet.

 

28. Akkor dicséretesebb lesz a szegényke hajlék, mint az aranyos palota.

 

29. Akkor hasznosabb lesz az állhatatos béketűrés, mint az egész világ hatalma.

 

30. Akkor nagyobb dicsérete lesz az egyszerű engedelmességnek, mint a világ minden ravaszságának.

 

31. Akkor jobban örül a tiszta és jó lelkiismeret, mint a tudós bölcselkedés.

 

32. Akkor többet ér a gazdagság megvetése, mint a föld fiainak minden kincse.

 

33. Akkor jobban örülsz ájtatos imádságodon, mint a jóízű lakomákon.

 

34. Akkor nagyobb örömed lesz a megőrzött hallgatásból, mint a hosszú csevegésből.

 

35. Akkor többet érnek a szent cselekedetek, mint a sok szép beszéd.

 

36. Akkor jobban tetszik a kemény élet és sanyarú bűnbánat, mint minden földi gyönyörűség.

 

37. Tanulj most egy keveset szenvedni, hogy akkor nagyobbaktól megmenekülj.

 

38. Itt próbáld meg előbb, mit bírsz majd utóbb szenvedni.

 

39. Ha most oly keveset bírsz szenvedni, miképp viseled el majd az örökkévaló kínokat?

 

40. Ha most egy kis szenvedésért így békétlenkedel, mire visz majd a pokol kínja?

 

41. Bizony, két örömed nem lehet: hogy itt e világon is gyönyörűségben élj és azután Krisztussal is uralkodjál.

 

42. Ha mind e mai napig mindenkor csupa tiszteletben és gyönyörűségben éltél volna is, mi hasznod belőle, ha e pillanatban meg kellene halnod?

 

43. Azért csak hiúság minden, Isten szeretetén és hű szolgálatán kívül.

 

44. Mert aki teljes szívből szereti Istent az sem haláltól, sem kínoktól, sem ítélettől, sem pokoltól nem fél; mivel a tökéletes szeretet bátorságos utat nyit Istenhez.

 

45. Akinek pedig még mindig gyönyörűsége telik a bűnökben, nem csoda, ha retteg a haláltól és ítélettől.

 

46. Mindazáltal jó, hogy ha a tiszta szeretet vissza nem tart a gonosztól, legalább a pokol félelme tartson zabolán.

 

47. Aki pedig Isten félelmét hátraveti, nem sok ideig lesz állandó a jóban, hanem annál hamarabb az ördög tőrébe esik.

 

 

 

25.  Egész életünk buzgó megjavítása

 

 

1. Éber és szorgalmas légy Isten szolgálatában és gondold meg gyakran, mire jöttél és miért hagytad el a világot?

 

2. Nem azért-e, hogy Istennek élj és lelki emberré válj?

 

3. Buzdulj fel tehát a jóban való haladásra, mert rövidesen elnyered fáradalmaid jutalmát; akkor aztán távol lesz tőled minden félelem vagy fájdalom.

 

4. Keveset kell most fáradnod, de nagy nyugalmat, sőt örökkévaló boldogságot találsz.

 

5. Ha te híven és buzgón kitartasz a szolgálatban, kétségkívül Isten is hű és bőkezű lesz a jutalmazásban.

 

6. Reméld híven és rendületlenül, hogy elnyered a boldogság koronáját; de biztonságban ne ringasd magad, nehogy ellanyhulj vagy elbizakodjál.

 

7. Midőn valaki félelem és reménység között aggódva ingadozott és egy ízben szomorúságtól elgyötörve a templomban az oltár előtt leborult, imádság közben ezt mondogatta magában:

 

8. ,,Ó, ha tudnám, vajon állhatatos maradok-e mindvégig a jóban?'' De mindjárt hallotta bensejében Isten feleletét: ,,Ugyan mit tennél, ha ezt tudnád? Tedd meg most, amit akkor tennél és nem lesz mitől félned!''

 

9. És nemsokára megvigasztalódva és megerősödve Isten akaratára bízta magát és megszűnt nyugtalan tétovázása.

 

10. Nem is akarta kíváncsian kutatni, mi történik vele, hanem inkább azt törekedett megtudni, mi az Isten kedves és tökéletes akarata minden jónak elkezdésében és végzésében.

 

11. ,,Bízzál az Úrban és cselekedjél jót, -- mondja a próféta -- bírjad a földet és táplálkozzál gyümölcseivel.'' (Zsolt 36,3)

 

12. Egy dolog tart vissza sok embert az előmeneteltől és buzgó javulástól: hogy irtózik a nehézségtől, vagyis a harc fáradalmaitól.

 

13. Márpedig azok haladnak legjobban előre a többiek fölött az erényekben, akik, minél nehezebb és ellentétesebb valami, annál férfiasabban törekszenek legyőzni.

 

14. Mert abban halad az ember többet előre és nyer bővebb kegyelmet, amiben önmagát jobban legyőzi és lélekben megtagadja.

 

15. De nem mindenkinek ugyanannyit kell legyőznie és kiirtania.

 

16. A szorgalmas küzdő ugyanis, ha több a szenvedélye, jobban halad, mint más szelídebb, de az erényekben kevésbé buzgó.

 

17. Főképp kettő segít nagy életjavulásra, tudniillik, ha erélyesen elvonjuk magunkat, amire vétkesen hajlik a természet; és ha buzgón törekszünk a jó megszerzésére, amire nagyobb szükségünk van.

 

18. Azt is buzgóbban törekedjél kerülni és legyőzni, amit másokban rosszallani szoktál.

 

19. Mindent hasznodra fordíts: ha jó példát látsz, vagy hallasz, követésére buzdulj.

 

20. Ha valami feddenivalót látsz, óvakodjál, hogy el ne kövesd ugyanazt, vagy ha elkövetted, minél hamarabb jobbítsd meg magad.

 

21. Amint a te szemed másokat vizsgál, úgy figyelnek reád is mások.

 

22. Ó, mily öröm és gyönyörűség buzgó, ájtatos, jó erkölcsű és fegyelem alatt élő testvéreket látni!

 

23. Mily szomorú és fájdalom olyanokat látni, kik rendetlenül élnek, és amire hivatva vannak, nem gyakorolják.

 

24. Ó, mily káros, ha hivatásunk kötelességeit elhanyagoljuk és arra hajlunk, ami nem a mi dolgunk.

 

25. Gondolj gyakran feltett szándékodra és állítsd szemed elé a Megfeszített képét.

 

26. Van min pirulnod, ha Krisztus Jézus életét tekinted, hogy mostanáig sem törekedtél hozzá hasonlóbb lenni, habár Isten útján sokáig voltál.

 

27. Az a szerzetes, ki figyelmesen és ájtatosan foglalkozik Urunk szentséges életével és szenvedésével, bőségesen megtalál benne mindent, ami neki hasznos és szükséges, nincs is oka rá, hogy Jézuson kívül jobbat keressen.

 

28. Ó, ha a megfeszített Jézus szívünkbe szállna, de hamar és eléggé tudósak lennénk!

 

29. A buzgó szerzetes mindent szívesen elvisel és elfogad, amit parancsolnak.

 

30. De a rest és lanyha szerzetest egyik baj a másik után éri s mindenfelől szorongatja, mert belső vigasztalása nincsen, külsőt pedig keresnie nem szabad.       

31. Az a szerzetes meg, ki a fegyelmen túlteszi magát, mély bukás előtt áll.

 

32. Aki a kényelmesebbet és könnyebbet keresi, mindig bajban lesz, mert hol ez nem tetszik neki, hol amaz.

 

33. Mit tesznek oly sokan más szerzetesek, kik meglehetős szigorú életet élnek a kolostori fegyelem alatt?

 

34. Ritkán járnak ki, elvonultan élnek, szűken táplálkoznak, durván öltözködnek, sokat dolgoznak, keveset beszélnek, későn feküsznek, korán kelnek, hosszasan imádkoznak, gyakran olvasnak és a fegyelmet mindenben megtartják.

 

35. Nézd csak a kartauziakat, cisztercieket s más szerzetbeli barátokat és apácákat, hogy kelnek fel minden éjjel Isten dicséretére.

 

36. Bizony szégyen volna, ha te ebben a szent időben rest volnál, mikor annyi szerzetes vígan zengedez Istennek.

 

37. Bárcsak egyéb tennivalónk sem volna, mint Urunkat Istenünket teljes szívvel, szóval dicsérnünk.

 

38. Bár sohase szorulnál sem evésre, sem ivásra, sem alvásra, hanem mindig dicsérhetnéd Istent és csak lelki dolgokkal foglalkozhatnál! Akkor sokkal boldogabb volnál, mint most, midőn a testnek minden ügyében-bajában szolgálsz.

 

39. Bárcsak ne volna semmi ilyen szükségletünk, hanem csak lelki táplálékkal élnénk, amelyet, sajnos, oly ritkán ízlelünk.

 

40. Mikor annyira jut az ember, hogy semmi teremtménytől sem várja vigasztalását akkor kezdi tökéletesebben kedvét találni Istenben és akkor marad nyugodt lelkében, bárhogy fordul is a világ.

 

41. Akkor sem nagy dolognak nem örvend, sem apróságon el nem szomorodik, hanem teljesen és nagy bizalommal Istenre bízza magát, ki neki mindenben mindene, ki előtt semmi sem vész el, semmi meg nem hal; hanem akinek minden él és az ő intésére vonakodás nélkül szolgál minden.

 

42. Gondolj mindig utolsó órádra és hogy az elveszett idő nem tér vissza.

 

43. Szorgalom és fáradság nélkül erényt soha nem szerezhetsz.

 

44. Ha lanyhulni kezdesz, romlásodba indulsz.

 

45. Ha pedig buzgósághoz látsz, nagy békét élvezel; a munka is jobban esik Isten segítségével és az erény szeretetéből.

 

46. A buzgó és szorgalmas ember mindenre kész.

 

47. Nagyobb fáradság a vétkekkel és gonosz szenvedélyekkel küzdeni, mint testi munkában verítékezni.

 

48. Aki nem kerüli a kis bűnöket, lassan nagyobbakba esik.

 

49. Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted.

 

50. Vigyázz magadra, ébreszd magad, buzdítsd magad és akárki mit tesz, csak te magad el ne hanyagold!

 

51. Annyit haladsz előre a jóban, amennyire erőt veszel magadon. Ámen.