Érzelmi sérülések gyógyulása
„Miért kiáltozol bajodban, halálos zúzódásod miatt?” Jeremiás 30:15
Isten azt kérdezi népétől: „Miért kiáltozol bajodban, halálos zúzódásod miatt?” Majd így válaszol: „bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat” (Jeremiás 30:17).
Ha van bármi alattomosabb, mint a harag, a frusztráció és más negatív dolgok, amelyek tönkreteszik kapcsolatainkat, akkor ez az a belső forrás, amelyből erednek. A korábbi kapcsolatok elfertőződött, gennyes sebei veszélyes sérülések. Azt mondod: „Ha tudnád, milyen csúnyán megbántott ez az ember!” A lényeg, hogy még most is bánt, szóval hogyan lehetne megtisztítani és meggyógyítani ezt a sebet? Isten módszere az, ha nevén nevezzük a dolgokat! Ő nem fogja egy sebtapasszal leragasztani az elfertőződött sebet – megköveteli, hogy a probléma gyökerét kezeljük. Meg kell értenünk, hogy ő kész helyreállítani életünk megtört részeit, csak annyit kér tőlünk, hogy tárjuk fel ezeket a helyeket. Csak Jézus tud átvinni minket az idő korlátain, belépve sebzett múltunkba. Természetesen az egyik legfontosabb lépés a gyógyuláshoz az, hogy szívből megbocsássunk – hogy beismerjük a sérülést és a haragot, aztán elengedjük. Ezt nehéz lehet megtenni, de megbocsátás nélkül nincs sem szabadság, sem gyógyulás. Ha nem bocsátasz meg, a keserűség felemészt belülről, és feldúlja jelenlegi kapcsolataidat. Isten megadja kegyelmét a megbocsátáshoz és elengedéshez, de neked kell úgy döntened, hogy meg akarsz tisztulni a nehezteléstől azzal, hogy megbocsátasz annak, aki bántott. Nincs más út a békességhez és szabadsághoz.
„Ezékiás… kiterítette azt… az Úr előtt.” (2Királyok 19:14)
A Biblia azt mondja: „Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt: Uram, Izráel Istene, te alkottad a mennyet és a földet! Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet és láss! …szabadíts meg bennünket…, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!” (2Királyok 19:14-19). Ezékiás reménytelen helyzetben volt. Egy 185.000 fős hadsereg sorakozott fel ellene, és el akarta pusztítani. Ám imádságára válaszul Isten egy angyalt küldött, aki mind egy szálig megsemmisítette őket. Van, hogy a rossz hír levél, e-mail vagy telefonhívás formájában érkezik. Jöhet sivító autógumik és összetört üveg hangján, lehet egy csomó melledben, lehet egy bírósági idézés vagy egy végelszámolási papír a munkahelyeden. A rossz híreket nem korlátozzák a társadalmi osztályok, a nemek vagy az életkor. Mindannyiunkhoz elérnek. Mit kell hát tenned, amikor olyan problémád támad, amit nem tudsz megoldani, sem elmenekülni nem tudsz előle? Tedd azt, amit Ezékiás tett: vidd az Úr elé imádságban! Terítsd ki előtte! Legelőször hozzá menj, ne csak utolsóként fordulj hozzá! Ha ezt teszed, hódolsz előtte, mint a helyzet Ura előtt, és Isten erre válaszolni fog. Az ő ígérete ez: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” (Zsoltárok 91:15)
Ha rossz hírt kapsz, ne ess pánikba miatta, és ne kezdj el kapkodni! Állj meg, gondolkozz ésszerűen, és vedd számba a tényeket, mielőtt következtetéseket vonnál le, vagy döntést hoznál! Imádságban kérdezd meg: „Uram, mihez kezdjek ezzel a helyzettel?” Ha egyedül is meg tudod oldani, Isten nem fogja megoldani helyetted. Valaki egyszer így fogalmazott: „Az Ő részét mi nem tudjuk megtenni, a mi részünket Ő nem fogja megtenni.” Ezékiás semmit sem tudott magáért tenni, amikor egy jól felfegyverzett hadsereg hatalmas túlerejével nézett szembe. Ezért az Úr házába ment, és szükségét kiterítette Isten előtt. Ez mindig bölcs lépés. Amikor hittel válaszolsz, a krízis lehetőséggé válik, amiben Isten megmutathatja, mire képes az érdekedben. Az igazság az, ha semmi másod nem maradt, csak Isten – ő bőven elég! Elég a helyzet kezeléséhez, elég ahhoz, hogy túljuss rajta, elég ahhoz, hogy újra talpra állj. Kérdezd meg magadtól: „Ez tényleg az én problémám?” Igen, az ige azt mondja, hogy hordozzuk egymás terheit (ld. Galata 6:2), de nem kell hagynod, hogy mindenki rád zúdítsa a problémáit. Néha akkora buzgósággal akarunk megmenteni másokat, hogy útjában vagyunk Istennek, amikor szeretne foglalkozni velük. Hagyj fel azzal is, hogy egész nap a híreket hallgatod! Ha mindig ezzel van tele a fejed, akkor rettegés vesz erőt rajtad, és azt kezded gondolni: „Mindenfelé rosszul mennek a dolgok, azt hiszem, én sem számíthatok semmi jóra.” Mit mondott Isten rólad és a helyzetedről? Isten nem a szükségeidre válaszol, hanem a hitedre! Tehát ásd bele magad a Szentírásba, fedezd fel, mit mondott Isten, aztán állj rá Igéjére!
„Kezedbe adom azt.” (Józsué 8:18 Károli)
Mielőtt Józsué csatába indult, Isten ezt mondta neki: „Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe adom azt.” Csodálatos, hogy milyen bátorrá tudsz válni, ha tudod, hogy Isten fedez. Ha tudod, hogy Ő mögötted van, akkor elmondhatod: „Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés” (Ézsiás 54:17 Károli). Emlékszel, hogy gyerekkorodban mennyire biztonságban érezted magad egy verekedésben, ha tudtad, hogy a bátyád vagy nővéred mögötted áll? Nos, most Isten támogat!
A probléma az, hogy annyi mindent kimondunk anélkül, hogy először leellenőriznénk, vajon Isten mögöttünk van-e. Amikor a sátán azt mondja: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” (Apostolok Cselekedetei 19:15), akkor tisztában kell lenned két dologgal: a) jó kapcsolatban vagy Istennel; b) ez az Ő harca is éppúgy, mint a tiéd. Jézus azt mondta: „…amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is” (Máté 18:18). A két birodalom között összhangnak kell lennie. Jézus azt tanította, hogy így imádkozzunk: „…legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10), mert ha nincs jóváhagyva ott, ahol Ő van, akkor ott sem lesz jóváhagyva, ahol te vagy. Az önbizalmat az adja, ha tudod, hogy Isten akarata szerint cselekszel.
A Biblia „Isten munkatársainak” nevez bennünket (1Korinthus 3:9), tehát ne menj a saját fejed után! Ne próbálj megmozdítani semmit, amit Isten nem akar mozdítani, és ne próbálj halottat feltámasztani, kivéve azt a Lázárt, akit Ő szólít elő. Azt tesszük a földön, amiről tudjuk, hogy az ő kinyilvánított akarata a mennyben. Így tudhatjuk, hogy fedez minket.
„Óvakodjatok… a képmutatástól.” (Lukács 12:1)
A képmutatást úgy is lehetne fordítani: reklámfogás, propaganda. A képmutatás, bármennyire vallásos köntösbe öltözik is, csupán alakoskodás. Jézus leleplezte ezt. Amikor kora vallási vezetőiről beszélt, ezt mondta: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács 12:1-3). Miért bánt Jézus ilyen keményen a képmutatókkal? Mert a képmutató elítéli másokban azt, amire magának mentséget talál, vizet prédikál és bort iszik, a népszerűséget többre tartja az elveknél, szereti, ha csodálják, de mindig megtalálja a kiskapukat és rövidebb utakat, amikor becsületesnek kellene maradni.
Vegyük például Pétert: arról prédikált, hogy Krisztusban minden ember egyenlő, de mégis személyválogatóan viselkedett. Pál apostol szembesítette ezzel: „Amikor pedig Péter Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek…” (Galata 2:11-14 NIV). Isten megérti gyengeségeidet, és segít, hogy le tudd küzdeni őket, de soha nem fogja elnézni a képmutatást. Légy hát valódi!
Örülj minden életszakasznak
„Idejében megtermi gyümölcsét.” (Zsoltárok 1:3)
Életünknek különböző szakaszai vannak, és ahhoz, hogy gyümölcsözők lehessünk, fel kell ismernünk, melyik szakaszban is vagyunk éppen, és abból kell kihoznunk a lehető legtöbbet. Azt kérded, honnan ismerheted fel, hogy egy fejezet véget ért? Mert eltűnik az a könnyedség, mely korábban hozzá társult, és azt, ami valaha hálás feladat volt, most kezded fárasztó kötelességnek érezni. A Biblia azt mondja, hogy a sikeres ember olyan, „mint a folyóvíz mellett ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét.” Gyümölcsöt teremni csak annak rendelt idejében lehet! Ilyenkor jönnek az áldások, ilyenkor érsz el sikert. Nem tudod elérni bármikor, amikor kedved van hozzá; csak a megfelelő időben történik meg. Amikor a megfelelő évszak eljön, a fa erőlködés nélkül megtermi, amit addig belsejében raktározott. Benned is ott van elrejtve valamilyen gyümölcs, amit meg tudsz teremni, ha felismered, hogy éppen melyik életszakaszban vagy. Minden évszaknak megvan a maga törvénye, nézzük meg most ezeket. Tavasz – ez a fegyelmezett tanulás időszaka. Ilyenkor kezded meglátni Isten életedre vonatkozó céljait, és felkészülsz rájuk. Nyár – ilyenkor érlelődik az, ami tavasszal rügyet bontott. Az elvetett mag növekszik és megsokszorozódik. Ősz – ilyenkor nincs már meg benned a fiatalság szenvedélye, de ott van a harcedzett veterán rendületlen nyugalma. Bölcsen teszed, ha ilyenkor inkább az eszedet használod a munkához a fizikai erő helyett. Eljött az ideje az átalakulásnak és a közeledő télre való felkészülésnek. Tél – amikor felméred mindazt, amit az életben elértél, élvezed annak jutalmát, továbbadod tanácsaidat, és meghajolsz szépen, amikor lemegy a függöny. A nemes harcot megharcoltad, a hitet megtartottad, a pályát megfutottad (Id. 2Timóteus 4:7). Ha jól csinálod, minden életszakasz életed legjobb időszaka lehet.
Szeresd a gyülekezetedet!
„Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Efezus 5:25)
Mielőtt kritizálni kezdenéd az egyházadat, jusson eszedbe, hogy „Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” Nem mondott le a gyülekezetéről, tehát neked sem szabad lemondanod róla! Ne beszélj annyit arról, ami nem tetszik! Ha a gyülekezeted tökéletes lenne, te kilógnál a sorból. Noé nem egy luxus óceánjárón utazott, hanem egy állatokat szállító teherhajón. El tudod képzelni, mekkora zaj, milyen zűrzavar, micsoda lökdösődés lehetett a bárkán, miközben odakint akkora vihart tombolt, ami az egész világot elpusztította? A szagokról nem beszélve! Annyi állat és csupán egyetlen szellőző! De tudod mit? Mindenki, aki a bárkában volt, megmenekült, míg odakinn mindenki elveszett. Egyszer egy arisztokrata a nemesi vérvonalával dicsekedett. Valakinek a hallgatóságból elege lett, és megjegyezte: „Szerintem a maga ősei is Noé bárkáján utaztak!” „Nem, nekik saját hajójuk volt!” – vágott vissza a nemesúr. Most talán mosolyogsz, de csak egyetlen eszköz van, ami biztonságosan eljuttat a menny kikötőjébe, és ez az üdvösség régi hajója. Néha bűzlenek a dolgok az egyházban? Igen. Jézus legszigorúbb dorgálását Péternek mondta, annak a tanítványnak, aki később az egyház vezetője lett: „távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére” (Máté 16:23). Ám az a nagyszerű, hogy amikor mi el is rontjuk a dolgokat, ugyanaz a kegyelem, mely Pétert is helyreállította, számunkra is elérhető. A mai üzenet tehát ez számodra: Szeresd a gyülekezetedet!
„Ez a kincsünk pedig a cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)
A keresztyének nem tökéletesek! Mégpedig azért, mert: 1) Mi is emberek vagyunk. Isten ismeri a legjobb képességeinket és a legrosszabb hajlamainkat, mégis feltétel nélkül szeret minket. A Biblia azt mondja: „ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.” Minden alkalommal, amikor ezzel a kinccsel találkozol, a földi edénybe is belebotlasz. A földi edény csak anyagból készült, és megrepedhet. Ez azonban ne csüggesszen el, inkább adjon reményt, és mondassa veled: „Ha Isten ezt a régi, repedt agyagedényt is tudja használni, akkor engem is tud!” 2) Lelkileg kimerültek vagyunk. Azt mondják, ha a kiadás nagyobb, mint a jövedelem, akkor a fenntartási költség a csődhöz vezet. Ez megtörténik a legjobb szándékú hívőkkel is. Az Ószövetségben olvasunk egy történetet egy katonáról, aki parancsba kapta, hogy vegye át egy fogoly őrizetét. A parancs egyértelmű volt: „ha nem vigyázol rá, életeddel felelsz az életéért.” A katona mégis elvesztette a foglyot, és az életével kellett fizetnie. Mi történt? „Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt” (1Királyok 20:40). Figyelj oda a lelki életedre, ne engedd, hogy a sokféle tennivaló kiszipolyozza! 3) Lelki értelemben alszunk. Amíg Sámson aludt, Dellia levágta a haját, melyben ereje rejtett, és átadta őt ellenségeinek. Amíg a szolgák aludtak, az ellenség konkolyt vetett a búza közé, hogy tönkretegye a termést. Két dologra kell éberen ügyelned: a bűnre és az igazságra. „Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek” (1Korinthus 15:34)
Te is fel fogsz támadni a halálból
Jézus olyat ígért, amit semelyik vallási vezető nem tudott megígérni, hogy vissza fog térni a halálból, sőt, követőit is feltámasztja a sírból. Ennek az ígéretnek egy részét már be is teljesítette. Amikor meghalt, „… sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.” (Máté 27:52–53). Az a nap is gyorsan közeledik, amikor Jézus ígéretének többi részét is beteljesíti majd. „Krisztusban… mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” (1Korinthus 15:22–23). Figyeld meg ezt a szót: „azután”.
Jézus visszajövetelének időpontja titkos információ, de az ő feltámadása garantálja a miénket is. A régi zsidóságot megosztotta ez a kérdés. A szadduceusok azt állították, hogy nincs feltámadás (ld. ApCsel 23:8). A sírt a Seolba vezető egyirányú utcának tartották, ahol semmi remény a menekvésre. Ezzel szemben a farizeusok a feltámadást nem fizikai valóságnak, hanem spirituális élménynek képzelték. A görögök úgy gondolták, hogy az elhunytak lelkeit egy komp viszi át a Sztüx folyón az árnyak hazájába. Aztán Jézus, „az elhunytak zsengéje” (1Korinthus 15:20) belépett ebbe a sötét és babonás világba, és fényt gyújtott. A „zsenge” szó egy fa első gyümölcsét jelenti, de akár prototípusnak is fordíthatnánk. Jézus volt az első a feltámadás „gyártósorán”, az utána következők mind hozzá hasonlóak lesznek. Ez a hír felszárítja könnyeinket, csillapítja félelmeinket, és biztosít arról, hogy az életünk legjobb része még hátra van.
