„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Filippi 4:6)
A Biblia azt mondja: „semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Ha többet imádkozol, kevesebbet fogsz aggódni. Ez azt jelenti, hogy választhatsz: vagy imádkozol valamiért, vagy aggódsz érte. Az imádsággal a problémát Isten kezébe teszed, ezért a lelked megnyugszik. Azt jelenti ez, hogy egyáltalán nem fogsz aggódni a dolog miatt? Nem. Azt jelenti, hogy kevesebbet fogsz aggódni. Bár a cél az, hogy teljesen Istenre bízd és egyáltalán ne aggódj miatta, csak lépésről lépésre jutsz el idáig. Isten nem kéri az tőled, hogy tagadd le az egészet. A „Don’t worry – be happy!” [Ne aggódj, légy boldog!] gondolkodásmód nem veszi komolyan azt, ami foglalkoztat. Isten nem azt várja, hogy hirtelen ne is törődj azzal a problémával. Inkább alternatívát kínál az aggodalmaskodás értelmetlen és kimerítő szokása helyett: „szüntelenül imádkozzatok” (1Thesszalonika 5:17). Azt jelenti ez, hogy egy félperces ima megszabadít az összes aggodalmadtól? Nem. Azt jelenti, hogy kezdd a napodat imádsággal, és folytasd az imádkozást nap közben is! Imádkozz vezetés közben! Imádkozz munka közben! Imádkozz az ebédszünetben! Imádkozz, amikor egy nehéz telefonhívást kapsz! Imádkozz, amikor valami csalódást okoz! Imádkozz, amkor valami meglepetés ér! Imádkozz, amikor győzöl! Imádkozz, amikor fájdalmas hírt kapsz! Szó szerint szüntelenül imádkozz! Mennyei Atyádat mélyen érinti, amikor küszködsz, és szívesen segít, ha hozzá fordulsz. Ő mindig készen áll arra, hogy közbelépjen, csak kérd meg rá!
Épülni a hitben
„Épüljetek szentséges hitetekben!” (Júdás 20)
Júdás apostol ezt írta: „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által”. Júdás a lelki növekedésért és erősödésért való felelősséget oda helyezi, ahová kell – egyenesen rád. Két fajta hit van: gépies hit és akaratlagos hit. Amikor felkapacsolsz egy villanykapcsolót, az gépies hit. Amikor azonban az ismeretlennel nézel szembe, valamivel, amit még soha nem csináltál, soha nem próbáltál, olyankor az akaratlagos hitre van szükséged – hitre, amely hiszi, hogy Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk” (Efezus 3:20). Ha tudatosan cselekszel, a hited növekedni fog; ha passzív vagy, nem fog. Ha nem teszel semmit azért, hogy hitedet megvédd és erősítsd, elkezd fogyni. Krisztus azt mondta az efezusi gyülekezetnek, hogy emlékezzen a magaslatra ahonnan lezuhant (ld. Jelenések 2:5). Micsoda furcsa mondat! Ha valaki leesik egy bizonyos magasságból, nem gondolod, hogy emlékszik rá? Nem, ha a lecsúszás olyan fokozatos volt, hogy nem is vette észre. Ezért kérdezd magad: „vajon azok, akik legjobban ismernek, észrevették, hogy a szememből eltűnt a csillogás, a lépteimből az öröm, a lelkemből a békesség, és a beszélgetéseimből hiányzik isten Igéje? A hit olyan, mint egy izom: ha nem edzed folyamatosan, elsorvad és tehetetlen lesz. Ezért ma ez számodra az ige: „erősítsd meg a többieket, akik hafélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek” (Jelenések 3:2).
Ez az „épüljetek” szó, ami itt áll, egy építészeti szakkifejezés, ami felújítást, újjáépítést jelent. Arra utal, hogy le kell rombolni azt, ami nem működik, és fel kell építeni azt, ami működni fog. Ha ezt nem érted meg, azt fogod hinni, hogy bármit is nyújt az élet, az már csak így van, és el kell fogadnod. Meg lennél lepve, ha tudnád, hogy hányan járnak istentiszteletre csupán egy ki igemorzsáért, ami épp csak a túléléshez elég. Énekelnek a hitről, és beszélnek róla, de ha megkérdezed tőlük, hogy vannak, ezt mondják: „Épp csak megvagyok” vagy: „Remélem, túl tudok jutni rajta.” Igen, vannak idők, amikor tényleg ez a helyzet, de ennek kivételnek kell lennie, nem szabálynak! A Biblia azt mondja: „diadalmas hódítónál is nagyobbak vagyunk” (Róma 8:37 NKJV). Ahhoz, hogy valaki győzelmes hadvezér legyen, meg kell vívnia egy csatát, és győznie kell. Az viszont, aki „diadalmas hódítónál is nagyobb”, az győztes anélkül, hogy harcolnia kellett volna a győzelemért. Jézus már megvívta érted a harcot, és megnyerte számodra a csatát. Ma pedig azt mondja: „Íme, hatalmat adtam nektek…az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Azt kérded, hogyan kaphatod meg ezt az erőt? Júdás azt mondja, hogy úgy juthatunk hozzá, ha életmódunk az, hogy „imádkozzatok a Szentlélek által” (Júdás 20). Imádkozni pedig bárhol tudsz: az autóban munkába menet, a futószalag mellett, akár még a fürdőszobában is. Csak egy olyan helyre van szükség, ahol egyedül lehetsz Istennel, imádkozva és Igéjét olvasva építheted hitedet.
„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk” (Róma 8:25)
A türelmes várakozásra szükség van az életben, szükség van rá a siker eléréséhez, és Isten is megkívánja. Még ha mindent jól csináltunk is, van, hogy várnunk kell Isten válaszára. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36). Hogyan segíthetünk gyerekeinknek e fontos készség elsajátításában? Tammy Darling író és édesanyja ezt tanácsolja: 1) Jelölj ki világos határokat! Például mondd azt: „Megkaphatod, ha látom, hogy tudsz türelmesen várni.” Ne engedj hamarabb, bármennyire követelőznek is! 2) Irányítsd figyelmüket másra! A bolti sorban állás könnyen türelmetlenséget szül. Kezdj el valamilyen találós kérdéses játékot a kisebbekkel, a nagyobbakkal pedig megbeszélheted, mondjuk a szünidőre vonatkozó terveket. 3) Légy jó példa! Útközben folyton előzgetsz? Hirtelen ötlettől vezérelve vásárolsz valamit hitelre ahelyett, hogy megvárnád, amíg elég pénzed lesz rá? Akár három, akár tizenhárom évesek, a gyermekeid figyelnek, és a példádból tanulnak. 4) Kerüld a sürgetést! A két-három éves kisgyermekekre különösen jellemző a lassúság, a piszmogás. Még nincs kialakult időfogalmuk, nem veszik észre, milyen sokáig tart, míg elkészülnek. Ezért ahelyett, hogy folyton sürgetnéd őket, segíts nekik megtanulni a készülődés folyamatát és lépéseit. „Ideje elpakolni a játékaidat… ideje felvenni a zoknidat és a cipődet… ideje felvenni a kabátodat.” Ahelyett, hogy parancsolgatással frusztrálnád őket, vond be a feladatba, hogy megértsék, mivel kell boldogulniuk. Így tanulják meg gyakorlati módon a helyes időbeosztást.
„… termést hoznak állhatatossággal.” (Lukács 8:15)
További öt hasznos ötlet:
1) Taníts tapasztalatszerzéssel. Az óvodás-kisiskolás gyermekek már megértik, hogy idő kell egy növény növekedéséhez. Ültessetek el együtt egy magot, és figyeljétek növekedését! Magyarázd el, hogy az életben minden változáshoz és fejlődéshez idő kell. Tanítsd meg nekik, mit jelent az, hogy „mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Prédikátor 3:1)
2) Szemléltess! A kisgyermekeknek különösen szükségük van arra, hogy valamilyen képhez kössék a várakozást. Ha most fél öt van, és a vacsora ötkor lesz, akkor azt mutasd meg az órán, vagy használj konyhai időzítőt. Ha egy családi ünnepig még három hét van, adj nekik egy naptárt, amin bejelölhetik az idő múlását. Sokszor csak az a bajuk a várakozással, hogy nem tudják, mikor lesz vége.
3) Ne szakítsd félbe őket, és ne tolerálj semmilyen félbeszakítást! A gyerekek – a kicsik és a tizenévesek is – mindig a szavadba vágnak! A felnőttek ugyanígy. A közbeszólás általában a türelmetlenség udvariatlan és frusztráló megnyilvánulása. Hacsak nem vészhelyzetről van szó, világosan add értésükre: a gyermekeknek – és felnőtteknek – várniuk kell, míg rájuk kerül a sor a beszélgetésben. Ez több, mint jó modor, ez Isten Igéjének való engedelmesség: „Mindennek megszabott ideje van… Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:1,7).
4) Játsszatok társasjátékokat! A legtöbb társasjátékban körök vannak, ami azt jelenti, hogy minden játékosnak várnia kell, míg rá kerül a sor. Ezzel gyermekeid észrevétlenül is a türelmet gyakorolják.
5) Jutalmazd a türelmüket! Ha gyermeked megvárja, míg kistestvérét megeteted, és csak aztán töltesz neki innivalót, akkor köszönd meg, hogy ilyen szép türelmesen várt. Ha tizenéves gyermeked új telefonra gyűjt, dicsérd meg, és biztatásul esetleg add hozzá az utolsó néhány ezrest.
„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:36)
Ügyelj a következő három dologra: 1) Ne légy a gyors megoldások nagymestere! Gyermekednek meg kell tanulnia, hogy a nehéz helyzetekre a megfelelő módon reagáljon. Ez azt jelenti, hogy meg kell birkóznia a frusztrációval, nem szabad kimenekíteni belőle. A széltől is óvás csak az alkalmatlanság és a tehetetlenség érzetét szüli bennük. Ha mindent gyorsan megoldasz helyettük, gyermekeid nem tanulják meg, hogyan birkózzanak meg az élettel. Elvárják majd, hogy minden bajból mások mentsék ki őket, ez pedig túl nagy mértékű másoktól függést jelent. A Biblia azt mondja: „a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot” (Róma 5:3). Hagyd, hogy a gyermekeid koruknak megfelelő kihívásokkal szembesüljenek, később meg fogják köszönni az erőt és a megfelelő küzdési technikákat, melyeket ez által fejlesztettek ki magukban. 2) Készítsd fel őket a várakozásra! Ha előre tudod, hogy gyermekednek várnia kell (például az orvosi rendelőben vagy a buszmegállóban), segíts neki felkészülni rá. Használjátok ki jól az időt (ld. Efezus 5:16). Vigyetek magatokkal olyan dolgokat, amivel gyermeked szívesen foglalkozik. Ha ő választja ki ezeket a tárgyakat, akkor érezni fogja, hogy maga is szerves résztvevője a folyamatnak. 3) Őrizd meg a pozitív hozzáállást! Ha állandóan panaszkodsz, amikor forgalmi dugóba kerülsz, vagy ha valaki késik, akkor a gyermekeid is ezt fogják tenni. Inkább próbáld azt mondani: „Így most van időnk elmondani egymásnak, hogy telt a napunk.” Vagy: „Még ha kellemetlen is számunkra a várakozás, Isten időzítése mindig tökéletes.” Tanítsd meg nekik, hogy Istennek mi a véleménye a türelemről: „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. „Íme a földművelő várja a földe drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket…” (Jakab 5:7-8)
Megtaláltad már életcélodat?
,... de ha meghal... " (János 12:24)
Egyszer egy depressziós nő a folyóba ugrott a hídról. Egy ember, aki a közelben volt, gondolkodás nélkül utána ugrott, hogy megmentse. De hősünknek hirtelen eszébe jutott, hogy nem tud úszni, ezért csapkodni kezdett maga körül és segítségért kiáltozott. A depressziós nő meghallotta kiáltását, odaúszott a megmentésére, partra húzta, szájból szájba lélegeztette, és megmentette az életét. Mi történt? A nő talált valami célt, ami nagyobb volt a saját céljánál, és ezért értelmet nyert az élete. Jézus ezt mondta: „...ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz" (János 12:24). Nem sokkal előtte ezt is mondta: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több
az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál" (Lukács 12:22-23). Karrier, siker és anyagi dolgok nem adnak értelmet az életnek! Nagyobb célra van szükséged, és Isten meg fogja ezt adni, ha kéred tőle. Vannak, akik úgy születnek, hogy tudják, mire hívta el őket Isten az életben; mások útközben fedezik fel. Olyanok is vannak, akik csak utolsó éveik ben találják meg. Sőt, olyanok is, akiket valamilyen tragédia vagy veszteség ébreszt rá. A lényeg, hogy megtaláljuk az Isten szerinti célt, és arra szánjuk magunkat. Helen Keller írta: „Amikor a boldogság egy ajtaja becsukódik, egy másik kinyílik; de gyakran olyan sokáig bámuljuk a csukott ajtót, hogy nem látjuk meg azt, melyet Isten kinyitott nekünk." Nos, megtaláltad már életed értelmét?
Mik a valódi motivációid?
„… megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot.” 1Krónikák 28:9
Amikor Anániás és Szafira látták, hogy mások eladják földjüket, és a bevételt a gyülekezetnek adják, hogy a szegényekről gondoskodni tudjanak, arra gondoltak, hogy ez jó ötlet – elméletben. Mindenesetre, amikor eladták a földjüket, a pénz egy részét megtartották maguknak, aztán hazudtak róla. Szerették volna, ha az emberek felfigyelnek rájuk, és lelki embereknek tartják őket, de nem akarták megfizetni ennek az árát. Péter azonban leleplezte bűnüket, és ezt mondta Anániásnak: „Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” (ApCsel 5:4). Nem csupán az indítékaik lepleződtek le, de bele is haltak. A következmény pedig: „nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket” (ApCsel 5:11). Egy lelkipásztor mondta: „Számos vasárnapon prédikáltam úgy, hogy az mélyen megindította gyülekezetem tagjait. De ironikus módon az igehirdetésre úgy „készültem”, hogy veszekedtem a feleségemmel útközben a templom felé, vagy megkeserítettem gyermekeim életét. A sokévi gyakorlat megmentett, és gyorsan átváltoztam lelkésszé, azonnal együtt érző, szent és lelki ember lettem. Pedig csak színleltem az egészet… mert az, ha úgy érezzük, hogy szükség van ránk, tisztelnek és igényt tartanak ránk, ugyanolyan nagy motiváció lehet, mint a Krisztus iránti szeretet.”
Ha le akarod ellenőrizni a motivációidat, íme, két igehely, melyet jól átgondoltan és imádságos lélekkel el kell olvasnod:
1) „… megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. Ha keresed, megtalálhatod.” (1Krónikák 28:9).
2) „Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli” (Jeremiás 17:10).
Randevú előtt
Szeretnénk néhány tanácsot adni, mielőtt randira mész, hogy utána se érezd rosszul magad.
1) Készülj fel lélekben! Beszélgess Istennel, miközben készülődsz. A tükör előtt töltött idő fontos, de az Istennel töltött idő mindennél fontosabb. Ez különösen akkor érvényes, amikor olyasvalakit keresel, akivel egész hátralévő életedet készülsz leélni.
2) Beszélj nyíltan a szexualitásról, még mielőtt közel kerülnétek egymáshoz testileg. Az intimitás csodálatos dolog, de a Biblia ezt a házasságon belülre korlátozza, ahol két ember elkötelezte magát egymásnak. Légy előrelátó és védd magad! Az őszinte szeretet nem mond olyat, hogy: „ha igazán szeretnél megtennéd”, hanem azt mondja: „túlságosan szeretlek ahhoz, hogy kihasználjalak, fájdalmat okozzak, vagy olyanra kérjelek, ami nem helyes, és ami miatt holnap rosszul éreznéd magad.”
3) Szabj határt a kettesben töltött időnek! Ha sokat vagytok kettesben, az könnyen vezethet olyasmihez, amit később megbántok. Ha barátaid szóvá teszik, hogy mostanában sosem látnak, ha a szerelmeden kívül mindenki mást kizársz az életedből, akkor egyenes úton vagy a bukás felé. Ne csak kettesben találkozzatok, töltsetek időt mások társaságában!
4) Ez alkalommal cselekedj helyesen! Ha korábbi kapcsolataidban túl sokat megengedtél magadnak, ne csüggedj! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Ez azt jelenti, hogy tiszta lappal kezdhetsz újat. Azok a legerősebb kapcsolatok, melyekben Isten van a középpontban. Az ilyen kapcsolatban élő társak arra törekednek, hogy azt a fajta szeretetet éljék meg, amit Pál leír az első korinthusi levél 13. fejezetében. Ma mindenképpen olvasd el ezt a szakaszt!
„...megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három…” (1Korinthus 13:13)
1914-ben Sir Ernest Shackleton megkísérelte az első szárazföldi átkelést az Antarktiszon, ám mielőtt még elérhették volna a kontinenst, hajójukat, az Endurance-t [Kitartás] a jég körülzárta, és később össze is roppantotta. Shackleton és 27 tagú legénysége csaknem 2000 kilométerre a civilizációtól rekedt a jég közé, magukkal cipelték három rozoga mentőcsónakjukat, néhány sátrat és korlátozott mennyiségű ellátmányt. Végül elértek egy kis szigetet, és ott vártak, míg Shackleton néhány emberrel az egyik mentőcsónakon elindult, hogy átkelve a viharos óceánon, elérjen egy bálnavadász telepig, mely kb. 1300 kilométerre volt. Shackleton egy mentőhajóval visszatért, és minden emberét életben találta a 18 hónapnyi megpróbáltatás után. Hogyan tudta életben tartani bennük a reményt? Először is maga volt az optimizmus példája. Shackleton, aki úgy határozta meg az optimizmust, mint „igaz erkölcsi bátorság”, mindig hitte, hogy ő és csapata túl fogják élni, és ezt a bizakodást hintette el maga körül mindenkinek. Másodszor: éltette bennük a jelentőség-tudatot. Mindenkit bevont a lehetőségek keresésébe, mindenkinek feladatot adott, amelyek azt az érzést erősítették a legénységben, hogy maguk is részei a megoldásnak. Harmadszor: bátorította őket. Humor segítségével igyekezett gondtalan légkört teremteni. Shackleton felismerte, hogy ilyen rendkívüli nyomás alatt, a jó kedélyre való képesség semlegesíti a félelmet, és képessé teszi az embereket arra, hogy összpontosítsanak, újra energiát gyűjtsenek és legyőzzék a rémisztő akadályokat. Hát nem érdekes, hogy a süllyedő hajóról kimentett tárgyak egyike épp a legénység egy tagjának bendzsója volt? Shackleton azért mentette ki, hogy a csapatnak lehessen zenéje. Ő maga volt az elsődleges példája annak, hogyan tudja egy ember életben tartani a reményt. Ha ismersz valakit, aki nehéz megpróbáltatást él át, kedves és szeretetteljes szavaid, belé vetett bizalmad, és segítséged, amivel megkönnyíted a terheit, életben tudja tartani benne a reményt.
