„Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.”(2Korintus 20:12)
Vezetőként döntéseket kell hoznod kapcsolatok, pénzügyek, idő, értékek, lehetőségek és viták dolgában. A te döntéseid mondják ki a végső szót, és napnál világosabban megmutatják, hogy milyen vezető vagy. Van még valami, amit tudnod kell: vannak helyzetek, amikor időbe telik, míg kiderül, hogy bölcs vagy ostoba vagy-e, mert kénytelen vagy vezetni, akár hosszú időn át is anélkül, hogy kiderülne, jól vagy rosszul döntöttél. Amikor már az aratás ideje jön, késő változtatni a földművelés folyamatán. Várni kell a következő vetési idényig. Amikor vezetésről van szó, a bizonytalanság a folyamat állandó része, sosem tűnik el! Ráadásul a bizonytalanság nem azt jelenti, hogy rossz a vezetés, csak még hangsúlyosabbá teszi, hogy vezetésre szükség van; a bizonytalanság az a környezet, ahol a jó vezetés leggyakrabban felfedezhető. Lehet, hogy vezetőkényt azt gondolod, mindig tudnod kellene, mit kell tenni, de a valóságban csak nagyon kevés olyan alkalom van, amikor valamiben teljesen biztos vagy. Ezért imádkozott így Jósáfát király: „Nem tudjuk, mit tegyünk, tőled várunk segítséget” (2Krónika 20:12 NLT). Mivel folyton úgy kell döntéseket hoznod, hogy közben csak korlátozott információ áll rendelkezésedre, a célod ne az legyen, hogy kiküszöbölöd a bizonytalanságot, hanem az, hogy kifejleszd magadban az Istenbe vetett bizalom képességét, és légy bátor a bizonytalanság ellenére is. Nem az a dolgod, hogy megszüntesd a bizonytalanságot; az a dolgod, hogy a bizonytalanság közepette is világosságra, hitre és fejlődésre ösztönöz. Ja ezt teszed, megtanulsz vezetni.
„…veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9)
Amikor Mózes átadta a stafétát Józsuének, sok minden megváltozott. Józsué negyven éven keresztül azt tanulta, hogyan igazodjon el, és hogyan élje túl a viszontagságokat a pusztában, most azonban eljött az ideje, hogy belépjen az Ígéret földjére. Márpedig ami a pusztában működött, nem feltétlenül működik az Ígéret földjén. Szinte halljuk Józsué gondolatait: „Sok mindent tudok a vándorlásról, de nem sokat a hadviselésről.” Ezért mondta neki Isten: „Légy erős és bátor… veled lesz Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Miért mondta Isten Józsuénak, hogy legyen erős és bátor? Bizonyára azért, mert aggodalmas és gondterhelt volt. Új helyzetében mindennek bizonytalanság szaga volt. Az egyetlen dolog, amit Józsué biztosan tudott, az volt, hogy Isten azt mondta: „Menj!” Így aztán „Józsué ezt parancsolta… a népnek: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet” (Józsué 1:10-11). El tudod képzelni, miket gondolhattak az emberek? Kérdés: „Na de, Józsué, hogy fogunk átkelni a folyón?” Válasz: „Nem vagyok benne biztos, de három napon belül legyetek készen.” Kérdés: „De, Józsué, mit fogunk csinálni, ha átérünk a túlsó partra?” Válasz: „Majd megmondom, ha ott leszünk. Csak álljatok készen az indulásra.” Kezded átlátni a helyzetet? Vezetőként mindig sok olyan dolog lesz, amiben nem leszel biztos, főleg olyankor, amikor új területre indulsz. Azt azonban soha nem engedheted meg magadnak, hogy ne láss világosan, vagy kétségek legyenek benned az elhívásodra, a látásodra vagy a végső győzelmedre vonatkozóan. Honnan szerezhetsz ehhez biztonságérzetet? Isten ígéretéből: „Én veled vagyok.”
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)
Dr. John Maxwell rámutat, hogy ahhoz, hogy bizonytalan területeken boldogulni tudjunk, képesnek kell lennünk a következő dolgokra: 1) Tisztában kell lennünk a biztonsági hányadosunkkal. Gondolj vissza a legutóbbi nagy döntésedre, amiről kiderült, hogy jó döntés volt! Mennyire voltál benne biztos? Nyolcvan százalékban? Ötven százalékban? Ha a legjobb döntéseidnél általában 75 % bizonyosságot jelölnél meg, akkor ez a te „biztonsági hányadosod”. Amikor elérsz erre a pontra, ideje felhagyni a kétségekkel, és elindulni. 2) Nyugodtan kifejezhetjük kétségeinket. Soha ne nézz úgy a sikeres emberekre, hogy azt feltételezed róluk, hogy ők fél kézzel, habozás nélkül és bátran hajóztak a bizonytalanság tengerén. Nem, ők csupán megértették, hogy minden egyes megtett lépésnél megkapják a szükséges választ. Tehát ahelyett, hogy úgy tennél, mintha többet tudnál, mint amennyit valójában, kezdd el magadévá tenni az átláthatóság kultúráját, mert ez az a közeg, ami elősegíti az ötletek szabad cseréjét. Amikor nem tudsz valamit, csak mondd: „Nem tudom, de megpróbálok rájönni.” 3) Tanácskozni másokkal. Salamon király többet írt a tanácskérésről, mint bármelyik más bibliai szerző. Még a királyoknak is szükségünk van jó tanácsokra? Igen, feltétlenül! Csak azok fognak boldogulni, akik ezt alázattal elismerik. 4) A sikert a ponttáblázat alapján kell mérlegelni, nem a forgatókönyv alapján. Minden jó edző egy tervet készít a meccsre, ám hajlandó azon változtatni a győzelem érdekében. A terveidet írd le ceruzával, de a látásodat tollal vesd papírra! A jó vezetők, mint a jó edzők, gyakran kénytelenek feladni vagy módosítani terveiket azért, hogy álmuk valóra válhasson. Azok, akik ezt megteszik, azok érik el céljukat.
„Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:16)
Dr. John Maxwell Thinking for a Change [Változást hozó gondolkodásmód] című könyvében tizenegy különféle gondolkodásmódot mutat be. Most mindegyik mellé egy igét is írtunk. 1) A teljes képet néző gondolkodás. Az a képesség, hogy túl tudsz látni önmagadon, kell ahhoz, hogy az új ötleteket a hit szemszögéből vizsgáld (ld. Efezus 3:20). 2) Fókuszált gondolkodás. Az a képesség, hogy egy dologra összpontosítunk, minden figyelemelterelő tényezőt kiiktatva (ld. Filippi 3:14). 3) Kreatív gondolkodás. Az a képesség, hogy meglátjuk a megszokottól eltérő, új megoldásokat, felfedezünk új ötleteket és lehetőségeket az áttörés érdekében (ld. Ézsaiás 54:2-3). 4) Reális gondolkodás. Az a képesség, hogy szilárdan a tényekre alapozunk, a bizonyosságra törekszünk (ld. Lukács 14:28). 5) Stratégiai gondolkodás. Terveket készítünk és hajtunk végre, ez utat mutat a jelenben, és növeli teljesítőképességünket a jövőben (ld. Példabeszédek 19:21). 6) A lehetőségeket felfedező gondolkodás. Ez a képesség felszabadítja lelkesedésedet és reménységedet, és még a lehetetlennek tűnő helyzetekben is talál megoldást (ld. Máté 19:26). 7) Visszatekintő, elemző gondolkodás. Az a képesség, amivel kiértékeljük a múltat, hogy tanuljunk belőle (ld. Zsoltárok 1:1-3). 8) Megkérdőjelező gondolkodás. Amikor nem vagyunk hajlandóak sodródni az árral, hanem megkérdőjelezzük a népszerű, általánosan elterjedt gondolkodásmódot, és így rendkívüli eredményt érünk el (ld. Ézsaiás 55:8-9). 9) Közös gondolkodás. Az a képesség, hogy másokat is bevonjunk az együtt gondolkodásba, és így jobb eredményt érjünk el (ld. Zsoltárok 133:1-3). 10) Önzetlen gondolkodás. Amikor másokat és az ő általuk bejárt utat is tekintetbe vesszük, és együttműködésre törekszünk (ld. Róma 12:10). 11) Összegző gondolkodás. Amely a végeredményre összpontosít, hogy a lehető legjobbat hozza ki a dolgokból (ld. Máté 25:14-30). Tegyük még hozzá: Lelki gondoskodás, mert „bennünk Krisztus értelme van.” Egyetlen Istentől kapott gondolat képes megváltoztatni az egész életedet!
Engedd el!
„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!” (Zsoltárok 143:10)
Amikor Isten megígér valamit, de az nem teljesedik azonnal, könnyen türelmetlenek leszünk, kételkedni kezdünk benne, és azt hisszük, hogy nekünk kell kezünkbe venni és elintézni a dolgot. Ábrahám is így tett. Isten gyermeket ígért neki, sőt azt, hogy: „…úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai…” (1Mózes 22:17). Ő azonban belefáradt a várakozásba, és kezébe vette a dolgot: fiút nemzett Hágárnak, felesége szolgálójának. Itt kezdődtek csak igazán a bajok. Bár Isten szerette Izmaelt (Hágár fiát), és nagy tervei voltak vele, de Ábrahámnak el kellett őt engednie ahhoz, hogy beteljesedjen Isten akarata. Ez volt Ábrahám életének egyik legfájdalmasabb tapasztalata.
Tehát: 1) Ne engedd, hogy az ellenség bármi olyat behozzon az életedbe, ami aláaknázza azt, amire vártál, és amiért imádkoztál. 2) Vigyázz, kitől fogadsz el tanácsot! Izmael születése Ábrahám feleségének, Sárának a „jó ötlete” volt. 3) Az, hogy hajlandó vagy vállalni a felelősséget tetted következményeiért, nem jelenti azt, hogy nem lesznek következmények, méghozzá hosszútávon kiható következmények! Vigyázz, hová fekszel, felkelni talán nem lesz olyan könnyű, mint gondolod. 4) Vannak dolgok, amikről könnyű lemondani, más dolgok elengedéséhez azonban minden cseppnyi nagylelkűséged szükséges. Különösen nehéz lemondani valamiről, amihez kötődsz, amiben saját magad visszatükröződését látod, például egy olyan munkáról, amit szeretsz, egy házról, amelyben élsz, vagy egy kapcsolatról, amihez ragaszkodsz. De ha olyan messzire mentél „Izmaeleddel”, amennyire csak lehetett, el kell őt engedned, hogy készen állhass Isten ígéretének beteljesülésére életedben.
„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.” (Zsoltárok 40:9)
Billy Graham felesége, Ruth írta: „Ma este a tornácon üldögéltem, az öreg németjuhászunk a lábamnál feküdt. Messziről mennydörgést hallottam. Ahogy a vihar közeledett, a kutya harciasan kirohant a kertbe, mintha meg akarna vele küzdeni. A vihar elkerült minket, és a kutya visszatért a tornácra azzal a meggyőződéssel, hogy ő kergette el. Németjuhászunk gondos kiképzést kapott kitatásra és mentésre, támadásra és engedelmességre. A mentőkutyák jól jönnek itt nálunk, a hegyvidéken. Olyan helyzetet nem tudok elképzelni, amikor támadást parancsolok neki. De egy jól kiképzett kutya megérzi az ellenséges szándékot, és észreveszi a fegyvert (vagy fegyvernek látszó tárgyat), ilyenkor az ember bölcsen teszi, ha mozdulatlanná dermed. Ám igazán annak örülök, hogy az engedelmességet megtanulta. Tudja, mit kell tennie, ha az „állj, ül fekszik, indul, keress, maradj, lábhoz” parancsokat hallja. Az engedetlen kutya nem csupán fejfájást okoz, hanem veszélyes is. Az engedelmes kutya igazi öröm. Talán kevésbé igaz ez Isten gyermekeire? Ismerek néhányat, akiket támadásra képeztek ki. Most nem említek neveket – talán te is ismersz néhányat -, az biztos, hogy tehetségesek benne. Aztán vannak, akiknek a szakterülete a kutatás és mentés (az Üdvhadsereget ide sorolnám). Aztán vannak azok, akik megtanultak engedelmeskedni. Azt hiszem, ez az, ami minden másnál nagyobb örömet szerez az Úrnak. Az egyszerű engedelmesség, az örömteli, készséges, nem kérdezősködő engedelmesség. Amikor azt tudjuk mondani a zsoltárossal: »abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem«, az a keresztyén kiképzés csúcsa. Mert ez okozza Istennek a legnagyobb örömet.”
Hogyan mutatja meg Isten nekünk akaratát?
„Nem hevült-e a szívünk... ?" (Lukács 24:32)
Nézd csak a két tanítványt az emmausi úton, és megfogod érteni, hogyan szól hozzánk Isten, és hogyan ad útmutatást. Ők azt hitték, hogy Jézus meghalt, és ezzel meghalt a mozgalma is. Félelemmel telve és kiábrándultan összepakolták holmijukat, és hazaindultak, amikor hirtelen megjelent nekik Jézus. Hogyan mutatja meg nekünk akaratát Isten? A folyamat egyszerűsége meglepő lehet. Először másokon keresztül. Az úton lévő tanítványok első hibája az volt, hogy figyelmen kívül hagyták tanítványtársaik szavait, „...néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él" (Lukács 24:22-23). Isten ma is így dolgozik. Ma is szól hozzánk másokon keresztül. Ezért kell rendszeresen gyülekezetbe járnod és olyan kapcsolatokat építened, melyek erősítenek. Másodszor az igén keresztül. „És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt" (Lukács 24:27). A tanítványok második tévedése az volt, hogy nem figyeltek Isten Igéjére, hanem saját félelmeikre hallgattak. Te is ezt teszed? Isten ma is szól Igéje által, a válaszok, melyeket keresel, ott vannak a Bibliádban. Harmadszor szívünk vágyain keresztül. „Ekkor így szóltak egymásnak: »Nem hevült-e a szívünk...?«" Isten úgy is megmutathatja nekünk akaratát, hogy égő vágyat ad nekünk. Téged mi gyújt lángra, mi az, ami odafigyelésre késztet? Egyedülállók? Szegénynegyedek? Pogány népek? Elhagyott árvák? Bármi is az - figyelj fel a benned égő tűzre!
Isten akarata számodra
Amikor Isten életedre vonatkozó akaratáról beszélgetünk, először fel kell tennünk egy fontos kérdést: Kinek adod ki magadat? Ha tudod, hogy Isten akaratában jársz, nyugodtan levetheted az álarcokat. Nem kell meggyőznöd az embereket a fontosságodról, miközben titokban attól félsz, hogy jelentéktelen vagy. Semmi sem unalmasabb vagy bosszantóbb, mint ha valaki nagy nevekre hivatkozik azért, hogy jó benyomást tegyen másokra. Egy frissen előléptetett hadnagy fontosnak akart tűnni alárendeltjei előtt, ezért amikor egy fiatal közlegény belépett az irodájába, úgy tett, mintha egy tábornokkal beszélgetne telefonon. „Igenis, tábornok úr, számíthat rám, uram” – mondta, majd lecsapta a kagylót. Ezután megkérdezte a közlegénytől, hogy mit akar. „Csak azért jöttem, hogy bekössem a telefonját, uram.” Kemény munka olyannak tettetni magunkat, amilyenek nem vagyunk. Ezért vagy olyan fáradt az első randi vagy egy állásinterjú után, vagy ha olyan emberek között vagy, akik elvárják, hogy bizonyos képet mutass magadról. Legbelül csak egy egyszerű ember vagy. Tudod, nagy megkönnyebbülés, ha nem kell alázatosabbnak tettetned magad, mint amilyen vagy, nem kell megjátszanod, hogy többet imádkozol, vagy jobban ismered a Bibliát, mint valójában. A jó hír az, hogy Isten előtt sohasem kell színlelned; az őszinte töredelem jobban tetszik neki, mint ha valaki fellengzősen hangoztatja, hogy milyen lelki ember. Ahhoz, hogy be tudd tölteni akaratát, és azzá legyél, akinek ő akar látni, őszintének kell lenned abban, hogy ki is vagy valójában. A zsoltáros így imádkozott: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10). Légy önmagad! Ha így teszel, Isten megteszi a többit.
Ha fel akarod fedezni Isten életedre vonatkozó akaratát, akkor megegyezésre kell jutnod önmagaddal abban, hogy szerinted kinek kellene lenned. Az összehasonlítgatás megöli a lelki növekedést. Például egy háromgyermekes édesanya hallja, amint a lelkipásztor egy olyan keresztyénről prédikál, aki minden nap kora hajnalban kel, hogy egy órát csendességben töltsön Istennel. Ez az anya szeretné, ha bármikor lehetne egy csendes órája – csakhogy a gyermekei ebben nem óhajtanak együttműködni! Az igehirdetésből azt a következtetést vonja le, hogy ő nem elég jó keresztyén. Lényegében a „lelki összehasonlítgatás” csapdájába esett, és folyamatosan a bűntudat árnyékában él. Fel sem merül benne, hogy a gyermekei felé irányuló szeretete is lelki tevékenység. Vagy, hogy ő hűségesebben szolgálja Istent, mint valaki, aki elhanyagolja a családját azért, hogy minden reggel megtarthassa a maga csendes óráját. Egy másik példa: egy társaságot kedvelő, hirtelen döntésekre hajlamos fiatalember feleségül vesz egy nőt, aki a magányt kedveli. A feleség könnyen el tud csendesedni, kettesben lenni Istennel. A férj azonban kudarcként éli meg, hogy ha imádkozni akar, ő nem élvezi az egyedüllétet úgy, mint a felesége. Nem gondol bele, hogy az is számít, hogy milyen örömmel és szívesen segít másokat, vagy hogy a mások iránti szeretete formálja a lelkét és tetszésére van Istennek. A „kellene” fontos szó, de amikor a lelki növekedésről van szó, akkor Isten nem akarja, hogy csak azért engedelmeskedj neki, mert „kellene”. Ő úgy alkotott, hogy vágy legyen benned az életedre vonatkozó terve iránt, hogy eljuss odáig, ahol ki tudod mondani: „abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem” (Zsoltárok 40:9).
Ahhoz, hogy be tudd tölteni Isten életedre vonatkozó akaratát, meg kell küzdened mások feléd irányuló elvárásaival. A főnököd azt szeretné, ha produktívabb lennél. Az egészségmegőrző klub szerint fittebbnek kellene lenned. A bankod annak örülne, ha több hitelt vennél fel, és magasabb kamatokat fizetnél nekik. Úgy tűnik, mindenkinek van valamilyen terve veled kapcsolatban, és ha egész életedet azzal töltöd, hogy igyekszel elvárásaiknak megfelelni, akkor sosem leszel szabad. Néha csalódást kell okoznunk azoknak is, akiket szeretünk. Felszínes élet az, ha azt próbálod megélni, amilyennek mások szeretnének látni. Senki nincs, aki pontosan meg tudná határozni, hogy miben kell változnod, ezt egyedül Isten tudja. Még te sem tudod megmondani magadnak, hogyan változhatnál, mert nem te teremtetted önmagadat. Ha valakit szeretünk, akkor arra vágyunk, és azon igyekszünk, hogy segítsünk neki önmaga legjobb változatává válni. Márpedig az egész világmindenségben egyetlen személy az, aki erre a feladatra alkalmas: Isten. Az emberekkel ellentétben Istennek nincsenek mögöttes szándékai vagy betöltetlen szükségei, melyek betöltését tőled várná. Tudja, hogy milyen a legjobb formád, örömét leli már magában a gondolatban is, és már most azon dolgozik, hogy gyümölcsözővé tegye az életedet. A Biblia azt mondja: „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róma 8:28). Ez azt jelenti, hogy Isten minden pillanatot felhasznál arra, hogy kihozza belőled önmagad legjobb változatát. Csak akkor leszel igazán szabad, ha eldöntöd magadban, hogy elégedett vagy azzal a személlyel, akinek Isten tervezett – akinek kiformálásán ő minden nap dolgozik.
Ahhoz, hogy be tudd tölteni Isten életedre vonatkozó akaratát, és azzá légy, akinek ő akar látni, el kell fogadnod azt az énedet, akinek Isten tervezett, még ha félsz is tőle. Sok ember számára a lelki érettség azt jelenti, hogy keményen küzdenek azért, hogy betartsák a Biblia szabályait. De amíg azt hiszed, hogy Isten célja az, hogy törvény-betartókat neveljen, addig a lelki növekedést kötelességnek fogod tartani, nem pedig szívbéli vágynak. Pál azt írja: „a törvények betartása nem vezet automatikusan a hitben élt élethez, csupán a szabályok követésére irányuló próbálkozás állandósul” (Galata 3:12 TM). A törvények betű szerinti betartásához való ragaszkodás olyan embert szül, aki elnyomja vágyait, elfojtja érzelmeit, és közben önigazulttá lesz. A Biblia azt mondja: „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Korinthus 3:6). Nagy különbség van a törvénykövetés és Jézus követése között, mert ahhoz, hogy Jézust kövessük, a szívünknek kell rendben lennie. Jézus nem azt mondta: „Azért jöttem, hogy betartsátok a törvényeket.” Ő azt mondta: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10:10). Amíg meg nem érted, hogy a lelki növekedés azt jelenti, úton vagy afelé, hogy azzá válj, akinek Isten tervezett, addig mindig félelmetes lesz számodra, ha valaki megkérdezi tőled, hol tartasz a lelki növekedésben. A nyugtalanító bűntudat és önámítás arra fog késztetni, hogy ezt válaszold: „Nem haladok túl jól. Nem tartok ott, ahol lennem kellene.” Az emberek hajlamosak arra, hogy külsőségeken és kegyességi gyakorlatokon mérjék le lelki egészségüket. Például azt használják mércének, hogy milyen korán kelnek fel a reggeli bibliaolvasáshoz és imádkozáshoz, hogy mennyi ideig tart csendességük, hogy milyen gyakran járnak templomba. A lelki formálódás nem erről szól. Nem törvények betartása, hanem kapcsolat Krisztussal!
Ma nyisd ki a szemed!
„Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. Zsoltárok 119:18
Egy napon Elizeus és szolgája arra ébredtek, hogy a házat, melyben voltak, ellenséges katonák veszik körül. Szolgája pánikba esve kérdezte: „Jaj, uram! Mit tegyünk?” Ezért Elizeus így imádkozott: „Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” (2Királyok 6:17). A szolga hirtelen meglátta, hogy az ellenséget egy még nagyobb angyali sereg veszi körül.
Kleopás és társa hazafelé tartottak Emmausba; Jézus halála mélyen lesújtotta őket, keresztre feszítették és eltemették azt, akiben ők annyira bíztak. Egyszer csak a semmiből feltűnt egy idegen, csatlakozott hozzájuk az úton, és amikor hazaértek, ott maradt náluk vacsorára. Miközben imádkozott és áldást mondott az ételre, Kleopásnak és társának megnyílt a szeme, és felismerték, hogy az idegen nem más, mint maga Jézus (ld. Lukács 24:13–35).
Egy ember az elővárosi vonaton kifelé bámult az ablakon, és egyre ezt hajtogatta: „Csodálatos, egyszerűen csodálatos!” Mit nézett? Lepusztult lakótömböket és a járdákon szerteszórt szemetet! Miután a mellette ülő hölgy már vagy négyszer-ötször hallotta tőle, hogy valami „csodálatos”, megjegyezte: „Számomra nem tűnik csodálatosnak.” Mire a férfi így válaszolt: „Az utóbbi harminc évben vak voltam. De egy sebész szakértelmének, egy donor nagylelkűségének és egy szaruhártya-átültetésnek köszönhetően most két új szemet kaptam ajándékba. Így számomra minden, amit látok csodálatos.”
A zúgolódás vakká tesz Isten áldásaira, de a hála felnyitja a szemet, hogy élvezhesd az áldásokat. Ezért ma kérd az Urat, hogy nyissa meg a szemedet a sok csodálatos dologra, ami körülvesz!
