„Jézus… megérintette…” (Márk 1:41)
Viharvert volt, karcolásokkal tele. Az árverés kikiáltója azt gondolta, nem érdemes sok időt pazarolni erre az öreg hegedűre, ezért kissé szánakozó mosollyal emelte fel. „Mennyit ajánlanak ezért az öreg hegedűért? Ki kezdi? Egy font? Egy font, ki adna érte kettőt? Két font, esetleg három? Három font először, három font másodszor, valaki háromért?” Egy ősz hajú ember felállt a terem végében… Talán ő elviszi háromért? Előreballagott, felvette a vonót, leporolta az öreg hegedűt, behangolta a húrokat, és elkezdett játszani egy gyönyörű, tiszta dallamot, olyan édes csengésűt, amilyen az angyalok éneke. Amikor a zene elhallgatott, a kikiáltó halkan megkérdezte: „Mennyit ajánlanak az öreg hegedűért?” Felemelte a vonóval együtt, és így folytatta: „Ezer font, ki ad érte kétezret? Kétezer font, ajánl valaki háromezret? Háromezer először, háromezer másodszor…” és így tovább, és így tovább. Az emberek éljeneztek, de nem mindenki értette, mi történt. „Mi változtatott az értékén?” – kérdezte valaki. A válasz így hangzott: „A mester kezének érintése.” Sok olyan ember van, akinek az élete lehangolt, viharvertek, karcolásokkal teli, és a nemtörődöm tömeg haszontalan ócska vacaknak tartja őket, csakúgy, mint az öreg hegedűt. Eladják magukat fillérekért, egy tál lencséért, egy pohár borért, egy újabb körért… és így tovább, és így tovább, míg vége nem lesz. De ha a Mester jön, és megérinti őt, megtörténik a változás, mert előbukkan, amit a figyelmetlen tömeg sosem értett meg igazán: hogy milyen értékes egy ember lelke; de most a Mester keze érintése nyomán láthatóvá lesz finom művű kidolgozottsága.
Az élet olyan, amilyenné formálod!
„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Példabeszédek 15:15)
Volt egyszer egy bölcs, idős ember; minden nap kint üldögélt kisunokájával a benzinkútjuk előtt egy hintaszékben, és köszöntötte a turistákat, akik a kisvárosba érkeztek. Egyszer egy turistának tűnő magas férfi nézelődött arrafelé, mint aki azt kutatja, alkalmas-e ez a hely a letelepedésre. „Amúgy milyen ez a város?” – kérdezte. Az öreg visszakérdezett: „Nos, a maga városa milyen?” „Az emberek folyton bírálják egymást. Nagyon negatív beállítottságú hely.” – mondta a férfi. „Tudja, ez a város pont ilyen” – jegyezte meg az öreg. Később egy család állt meg tankolni. Az apa megkérdezte az öreg embert: „Jó itt lakni ebben a városban?” „Nos, a maguk városa milyen?” – kérdezett vissza az öreg. „Ahonnan én jövök, az emberek közel állnak egymáshoz, és mindig készek segítő kezet nyújtani a másiknak. Nem szívesen költözök el.” Az öreg mosolyogva így bíztatta: „Tudja mit, a mi városunk nagyon hasonlít a magukéra.” Miután a család elhajtott, megszólalt az öreg unokája: „Nagyapa, miért mondtad az első embernek, hogy itt nagyon rossz lakni? Amikor meg a másik család kérdezte, akkor azt mondtad, hogy ez egy csodálatos hely!” Az idős ember a kislány kék szemébe nézve magyarázatba kezdett: „Édesem, nem számít, hová megy az ember, a hozzáállását magával viszi – attól lesz egy hely szörnyű vagy csodálatos.” Igen, az élet olyan, amilyenné alakítod. Ezért mondja a Biblia: „a csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.”
Isten kegyelmével képes leszel rá!
„…felerősödtek…” (Zsidók 11:34 Károli)
A Biblia beszél „…Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről… akik hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, gyengeségeikből felerősödtek…” (Zsidók 11:32-34 NKJV). Kik voltak ezek az emberek? Jefte a társadalom kivetettje volt, leányanya szülötte. Sámuel nagy próféta volt, de nem túl nagyszerű szülő. Dávid írta a Zsoltárokat, de házasságtörést követett el. „…gyengeségeikből felerősödtek…” Figyeld meg, nem erősen kezdték, erőssé váltak. Márpedig, ha nekik sikerült, neked is fog! Isten nem magyarázza meg, miért, de úgy döntött, hogy munkáját rajtunk, embereken keresztül végzi el. Nehéz helyzetekbe enged minket, majd „beindítja” hitünket, együttérzésünket és kreativitásunkat. Amikor nem tudjuk, merre tovább, összehoz minket olyanokkal, akik meg tudják nyitni a megfelelő ajtót a megfelelő pillanatban. Azt jelenti ez, hogy nem fogunk félelmet érezni? Nem, a fejlődést mindig olyan emberek hozták el, akik szembenéztek félelmeikkel, és felülemelkedtek rajtuk. Tudták, hogy a kínálkozó lehetőség és a biztonságérzet egymás ellentétei. Valójában, ha a kihívás, amivel szembenézel, nem kívánja meg a hitedet, akkor abban nincs benne Isten, és az a dolog nincs is a tetszésére. Phillips Brooks mondta: „Ne imádkozz könnyű életért; imádkozz azért, hogy erősebb legyél!
Ne kérd, hogy a feladataid az erődnek megfelelők legyenek, kérj olyan erőt, amely elegendő feladataidhoz! Akkor nem az lesz a csoda, ahogy a munkádat végzed, hanem te magad leszel a csoda. Minden nap eltűnődhetsz magadon és az életnek csodálatos gazdagságán, amit Isten kegyelméből kaptál.”
„Jézus… így szólt: »Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.«” (Máté 28:18)
Billy Graham mondja: „A Biblia csupán mellékesen beszél Izráel történelméről vagy etikai rendszerről. Fő mondanivalója a megváltás Jézus Krisztus által. Ha a Szentírást olvasod, de nem veszed észre benne az üdvtörténetet, éppen a lényeges üzenetet, a valódi jelentést hagytad ki. Voltak, akik végigmentek az egész Biblián, és nyomon követték Jézus történetét: a Teremtés könyvében (1Mózes) ő az asszony magva. A Kivonulás könyvében (2Mózes) a páskabárány. A Le viták könyvében (3Mózes) a bűnért való áldozat. A Számok könyvében (4Mózes) a kőszikla, melyből víz fakad. A Második Törvénykönyvben (5Mózes) a legnagyobb próféta. Józsué könyvében az Úr seregének vezére. A Bírák könyvében a szabadító. A Királyok könyvében a megígért király. Nehémiásnál a nemzet helyreállítója. Eszternél a közbenjáró. Jóbnál az én megváltóm. A Zsoltárokban az én pásztorom. A Példabeszédek könyvében ő a minta. A Prédikátor könyvében a cél. Az Énekek énekében ő az, aki megelégít. A prófétáknál az eljövendő békefejedelem. Az evangéliumokban ő az, aki eljött, hogy megkeressen és megmentsen. Az Apostolok cselekedeteiben ő a feltámadott Úr. A levelekben képviselőnk az Atya jobbján. A Jelenésekben visszatérő Urunk.” A népszerű pszichológia és az összemosott teológia korában hitünk alapköve még mindig Krisztus szűztől születése, bűntelen élete, megváltó halála, győzelmes feltámadása, közbenjáró munkája és Királyok Királyaként való visszatérése. Krisztus – nincs hozzá hasonló!
Tanuld meg elengedni!
Ne kelts bűntudatod gyermekeidben azért, mert felnőttek! Arra születtek, hogy kirepüljenek. Ha erre nem képesek, az elárul valamit arról, hogy milyen szülő vagy. Isten ötlete volt az, hogy a gyermekek elhagyják az otthonukat. Amikor tehát szereped megváltozik, ne kezdj mindent borúsan látni, ne add meg magad a neheztelésnek és önsajnálatnak! Tanuld meg, hogy nem tulajdonos vagy, hanem edző! Válts szerepet rugalmasan és nagylelkűen! Isten szándéka szerint így kell működnie az életnek. A gyermekeidben elvileg megvan minden ahhoz, hogy egyedül is megálljanak a lábukon. A kérdés az, képes vagy-e erre te is? Ne légy támadó azokkal, akik felnőtt gyermeked életének részei! Könnyen ítélkezővé válunk, amikor már nem a mi kezünkben van az irányítás. Ne tedd ezt! A bírálgató emberek senkinek sem vonzók, az ilyen magatartással csak elüldözöd saját gyermekeidet. Ne veszítsd el a fejed, túl sokat fektettél már be ebbe a kapcsolatba! Akár az zaklat fel, hogy olyan sokat adtál, és úgy tűnik, olyan keveset kapsz viszonzásul, akár az a bajod, hogy szívből helyteleníted döntéseiket, az imádság mindig jobb megoldás, mint a veszekedés.Beszélj róla Istennel! Ő tud változtatni azon, amin te nem. Gyermekeid nem lesznek felkészülve az életre, ha csak fizikailag nőnek fel, de nem fejlődik ki saját véleményük, egyediségük. Szülőként jogod van gondolataidhoz és érzéseidhez, de miután kifejezted őket, tartsd tiszteletben gyermekeid döntéseit, és támogasd őket a tőled telhető legjobban. Ne hagyd, hogy az ördög elrabolja tőled legértékesebb befektetésedet! A legjobb, amit tehetsz, ha szereted gyermekeidet, imádkozol értük, és ott vagy, amikor szükségük van rád.
Vigyázz a büszkeséggel!
„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Példabeszédek 16:18)
Gondold végig, mire szoktunk büszkék lenni: az otthonunkra, az autóinkra, a bekeretezett diplománkra, a társaságra, melyben forgunk, vagy tisztségre, amit betöltünk. Ha keményen megdolgoztál azért, hogy eljuss oda, ahol vagy, akkor vigyázz a büszkeséggel! Pál azt kérdezi: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7). Nos, akkor mit kellene tenned? 1) Vizsgáld meg, mit tartasz magadról, arról, amid van, és arról, amit megtehetsz. Jézus azt mondta: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Emlékeztesd magad arra: „Én csak a kesztyű vagyok Isten kezén. Nem én cselekszem, hanem ő.” Ez segít megőrizni a megfelelő időpontot. 2) Ne csak magadra összpontosíts, figyelj oda másokra! Aki csak magával van elfoglalva, annak nagyon beszűkült az élete. „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4). 3) Tisztelj és értékelj mindenkit, akivel találkozol, a társadalmi helyzetétől, nemzetiségétől, nemétől vagy más megkülönböztető tényezőktől függetlenül. Ha alázatban jársz, az emberek tisztelni fognak, elfogadják véleményedet, és nem gyanakodnak mögötte önző szándékra. A Biblia azt mondja: „Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.” (Példabeszédek 6:16-19). Ma óvakodj a büszkeségtől!
