„…megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kolossé 2:13-14)
Hogy tetszene, ha az összes bűnöd és hibád listája nyilvánosságra kerülne? Nem valami kellemes gondolat, igaz? Létezik egyáltalán ilyen lista? Létezik, méghozzá elég hosszú. Részletesen tartalmazza minden rossz döntésedet, a förtelmes cselekedeteket, a meg nem bocsátó hozzáállásodat, az előítéleteidet, kapzsiságodat, parázna vágyaidat, a hazugságaidat; a Biblia azt mondja, hogy Isten mindezt feljegyezte. De te még sohasem láttad ezt a listát, ugye? Nem, és senki más sem látta. Azért, mert Isten megbocsátotta minden bűnünket, és törölte az ellenünk szóló vádak jegyzőkönyvét. Jól tudjuk, hogy halál volt a fizetség a bűneinkért: „Mert Krisztus is meghalt egyszer s mindenkorra… az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (1Péter 3:18 NIV). Krisztus megbocsátott, és megsemmisítette a minket terhelő vádiratot.
Jézus félretette isteni palástját, és felvette a mi bűnnel szennyezett szégyenruhánkat: a szégyent, hogy meztelenül kell függenie barátai és családja előtt; a kudarc szégyenét, amikor egy ideig úgy tűnt, hogy a sátán a győztes és Jézus a vesztes; a vétkeink szégyenét, ahogy „bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk” (1Péter 2:24).
Van egyáltalán határa az Ő szeretetének? Ha van, akkor a házasságtörő Dávid sohasem találta meg. Sem Pál, a keresztényüldöző. Sem Péter, a hazug. Sem a lator a kereszten. És te sem fogod megtalálni. Amikor Jézus így kiáltott a kereszten: „Elvégeztetett”, Isten minden bűnre, amit valaha is elkövetsz, az anyaméhtől a sírig, azt írta, hogy „teljesen kifizetve”!
Hozd ki belőle a lehető legtöbbet!
„… mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” Jeremiás 29:7
Amikor Isten népe a babiloni fogságban élt, ő ezt üzente nekik: „Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! … Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás 29:4–11 RÚF).
Fontos tanulság van ebben. Addig is, amíg arra várunk, hogy Isten javítson a körülményeinken, a tőlünk telhető legproduktívabbaknak kell lennünk. Sokan azt hiszik, hogy nekünk semmit sem kell tennünk, amíg arra várunk, hogy Isten munkálkodjon, akkor sem, ha körülöttünk rengeteg tennivaló van. A lényeg: túlságosan is magunkra figyelünk. Ha valamit elrontunk, hajlamosak vagyunk csak egy személyt látni: magunkat. Ám Isten azt mondja: „Amíg arra vársz, hogy megtegyek valamit érted, kezdj el valamit te tenni másokért!” Ha áldássá vagy mások számára, megnyitod a csatornát Isten számára, hogy téged megáldjon. Így működik ez!
„... aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hü volt... " (Zsidók 3:2)
A hűség több mint egy szép fogalom; valamihez vagy valakihez kell hűségesnek lenni. Valójában azzal tudjuk megmutatni Isten iránti hűségünket, hogy betartjuk ígéreteinket, melyeket más embereknek tettünk, és tartjuk magunkat elkötelezettségeinkhez. „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek..." (Kolossá 3:17). Ez azt jelenti, hogy az Úr ezt látja, ez Őt dicsőíti, és Ő fogja megjutalmazni is. Ha nem szereted a hozzád közel álló embereket, igazából nem szereted Istent sem. Jézus ezt így fogalmazta meg: „...amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg" (Máté 25:40). A hűség szó a görög nyelvben ezt jelenti: „szavahihető, megbízható". Ha szavadat adod valakinek, számíthat rá, hogy meg is tartod? Nagyon sokan közülünk egész egyszerűen nem megbízhatóak. Nem lehet arra számítani, hogy meg is teszik, amit mondanak. Nem számít, milyen tehetséges vagy, ha nem vagy megbízható, Isten nem tud használni. Ő pedig próbára fog tenni! Hogyan? Úgy, hogy egy időre megbíz valamivel, amit nem akarsz csinálni, ami nem szórakoztató és nem érdekes, valamivel, ami talán azzal jár, hogy alá kell rendelned magad valaki más tekintélyének, valamivel, ami ellen berzenkedsz. Aztán ezt fogja mondani: „Csak légy hűséges!" A hűség pedig nem csupán annyi, hogy nap mint nap megjelensz és elvégzed a dolgod - nem, ez azt jelenti, hogy jó lélekkel, jó hozzáállással végzed! Isten megjutalmazza az ilyen hűséget. Jézus azt
mondta:. ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?" (Lukács
16:12). Egyszerűbben fogalmazva: ha sikeres akarsz lenni, hűségesnek kell lenned.
„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.” (1Timóteus 4:15)
Íme, néhány tévhit a sikerrel kapcsolatban: 1) Azt hisszük, hogy lehetetlen sikert elérni, ezért kritizáljuk. Szeretnénk hinni, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie, ezért azt feltételezzük, hogy ami nehéz, az bizonyára lehetetlen is. Amikor a siker elkerül, bedobjuk a törölközőt, és azt mondjuk: „Kinek kell egyáltalán?!” Ha pedig olyan valaki ér el sikert, akit magunknál kevésbé tartunk méltónak erre, az kifejezetten felháborít minket. 2) Azt hisszük, hogy a siker valami misztikus dolog, ezért próbálunk rátalálni a titkára. Seth Godin mondta: „Ne várjunk villámcsapást vagy isteni szikrát! Olimpiai aranyérmet nem lehet nyerni néhány heti intenzív edzéssel. Egyetlen operát sem lehet sikerrel színpadra vinni próbák nélkül. Nagyszerű vállalatok [és nagyszerű gyülekezetek] nem születnek egyik napról a másikra. Minden nagyszerű dolog pontosan ugyanúgy épült fel: apránként, lépésről lépésre.” Nincsenek rövidebb utak, egyszerűbb megoldások, a siker árát meg kell fizetni. 3) Azt hisszük, hogy a siker a véletlennek köszönhető, ezért reménykedünk benne. Azt mondjuk: „Ó, ő csak jókor volt jó helyen!” Ennek az esélye körülbelül ugyanannyi, mint a lottó ötösé: 45 millió az egyhez. Ha komolyan gondolod, hogy sikert akarsz elérni, akkor egyetértesz annak a kisvállalkozásnak a tulajdonosával, aki ezt írta ki boltjában: „A siker 57 szabálya: Első szabály: Szállítsd le az árut! Második szabály: A többi 56 szabály nem számít!” Pál a siker receptjét így fogalmazta meg Timóteusnak: „szorgalmasan gyakorold, add bele magad teljesen, akkor mindenki látni fogja előrehaladásodat” (1Timóteus 4:15 NIV). Ez a recept ma is működik az élet minden területén.
„Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer.” (Példabeszédek 1:5)
További három tévhit a sikerrel kapcsolatban:
1) Azt hisszük, hogy a siker a jó összeköttetésektől függ, ezért igyekszünk ilyen kapcsolatokat építeni. Azok az emberek, akik egyetértenek ezzel a gondolkodásmóddal, azt hiszik, hogy ők is sikert érhettek volna el, ha a megfelelő családba születnek, vagy találkoznak a megfelelő emberrel. Van annak haszna, ha ismerünk jó embereket, de önmagában az összeköttetések nem fognak előrejuttatni az életben, ha rossz úton haladunk. A bölcs ember nem kapcsolatoktól vár sikert, hanem gyarapítja tudását, és figyel az útmutatásra.
2) Azt hisszük, hogy a siker eléréséhez befolyásra, hatalomra kell szert tennünk. Ezt az elgondolást erősítik az olyan iparmágnások, mint például Andrew Carnegie, aki ezt mondta: „A siker az, hogy hatalmunkban áll kielégíteni minden igényünket az életben.” Aztán még egy lépéssel tovább megyünk, és azt feltételezzük, hogy minden sikeres ember kihasznált másokat, hogy elérhessen oda, ahol most tart; ezért mi is manipulálni próbálunk másokat. A könyökölés, a másokon taposás nem segít sikert elérni – sőt, ez a módszer rendszerint visszafelé sül el.
3) Az hisszük, hogy a siker a lehetőség eredménye, ezért arra várunk. Azok az emberek, akik keményen dolgoznak, mégis úgy tűnik, hogy sehová sem jutnak, néha azt hiszik, hogy csupán „áttörésre” van szükségük. Mottójuk a „bárcsak”. „Bárcsak ne követelne tőlem annyit a főnököm; bárcsak a templom a város kedvezőbb helyén lenne; bárcsak lenne indulótőkém; bárcsak valaki mással házasodtam volna össze!” A lehetőség ajtaja előtt nem ácsorogni kell, hanem be kell nyitni! Az igazság az, hogy azok az emberek, akik nem csinálnak semmit, csak várnak a sikerre, azok nem fogják meglátni – és nem tudják megragadni – a lehetőséget, amikor eljön.
Törd össze az alabástromtartót!
„Egy bűnös asszony pedig… olajat vitt magával egy alabástromtartóban” (Lukács 7:37)
A Bibliában azt olvassuk: „Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente az olajjal” (Lukács 7:37-38). Ez az illatszer valódi nárdusolaj volt, egy olyan évelő növényből készült, ami a Himalájában terem. És félliternyit használt el belőle! Már maga az edény is értékes anyagból készült, talán családi örökség lehetett. Akár a hozomány is lehetett volna. Egyszerűen fogalmazva: ez volt a legdrágább kincse. Mennyire ironikus, mégis mennyire helyénvaló, hogy az illatszer, amit hivatásában, a prostitúcióban használt, most hitvallásának jelképévé vált, amikor az utolsó cseppig Jézus lábára öntötte. Az edény összetörése annak a jele volt, hogy szakított a múltjával. Többé nem próbálta a bűn kezét a parfüm illatával álcázni. Többé nem titkolózott. Többé nem kellett szégyenkeznie. Kijött a bűn sötétségéből a világ világosságához. Eljön a perc, amikor neked is őszintén meg kell állnod Isten előtt. Az a perc, amikor le kell leplezned titkaidat, fel kell tárnod a küzdelmeidet, be kell vallanod bűneidet. A perc, amikor teljesen rá kell hagyatkoznod Isten kegyelmére. Miért viselkedünk úgy, mintha bűneink miatt méltatlanok lennénk Isten kegyelmére? Hiszen a kegyelmet csak éppen akkor kaphatjuk meg, ha tudjuk, hogy rá vagyunk utalva! Minden más csak önigazult próbálkozás Isten kegyelmének kiérdemlésére. Olyan nincs, hogy 99%-ig bízol Isten kegyelmében. Nála a mindent vagy semmi elv működik! Ha magunkat próbáljuk megmenteni, akkor megfosztjuk magunkat az üdvösségtől, ami egyedül Jézus Krisztus által lehetséges, kegyelemből, hit által (Id. Efezus 2:8-9).
„Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért.” (Márk 14:5)
Lehetséges, hogy ez az illatszer jelentette ennek az asszonynak egész életében összegyűjtött vagyonát. Értékét bizonyítja az a tény, hogy az evangélista említésre méltónak tartotta feljegyezni: háromszáz dénárnyit ért – ez abban a korban egy évnyi fizetésnek felelt meg. Legtöbbünk számára az alabástromtartó a pénz. A fizetésünk. A megtakarításunk. A nyugdíjbiztosításunk. A kérdés az: kész vagy mindet odaadni? Nem azt akarom mondani ezzel, hogy ne fizesd be a számláidat, ne légy előrelátó vagy ne gondoskodj a családodról. De ha Isten arra indítana, hogy minket add oda, kész lennél összetörni az alabástromtartót, és kiönteni mindet Jézus lábára? Élete során John Wesley megközelítőleg harmincezer fontot adakozott. Ez mai értékben számítva több mint 1.350.000 fontot [kb. félmilliárd dollárt] jelent. Wesley 1731-ben ígéretet tett Istennek arra, hogy megélhetési költségét évi huszonnyolc fontra korlátozza. Az első évben harminc fontot keresett, ezért kettőt eladományozott. A következő évben a jövedelme megduplázódott, és mivel továbbra is meg tudott élni huszonnyolc fontból, ezért harminckettőt adományozott el. Soha nem tartott meg magának száz fontnál nagyobb összeget, mert félt, nehogy földi kincseket gyűjtsön. Hitte, hogy Isten áldásainak nem az életszínvonalunk emelkedésében, hanem az adakozásunk növekedésében kell megnyilvánulnia. Amikor jövedelme már több ezer fontra növekedett, ő akkor is egyszerűen élt, és a fölöslegét eladományozta. Amikor meghalt, csupán néhány érme volt a zsebében, de rengeteg kincse a mennyben. Gondolkodj el ezen!
„Hiszen jót tett velem.” (Márk 14:6)
A legtöbben nagyon jó színészek vagyunk, de az önkéntelen reakciót nehéz tettetni. Sokat elárul az, ahogyan a tanítványok reagáltak, amikor az asszony összetörte az alabástromtartót. „Mire ez a pazarlás?!” Azt gondolták, hogy az asszony ezt az értéket „kidobta az ablakon” azzal, hogy Jézus lábára öntötte. Ők pazarlásnak tartották, de Jézus jó tettnek nevezte. Sőt, így folytatta: „bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére” (Márk 14:9). El tudod képzelni, mit jelentett az asszony számára ez a kijelentés? Valószínűleg évek ót anem hallott már kedves szót vagy dicséretet. Ezt az ígéretet átfogalmazhatnánk így is: „Te talán nem hiszel magadban, de én hiszek benned.” Senki sem tudta úgy meglátni az emberekben rejlő lehetőséget, mint Jézus, hiszen eleve ő teremtette belénk azokat. Ezért nem mond le Isten soha rólad, mert ezzel ellentmondana önmagának (Id. Filippi 1:6). Jósága és szeretete kísér életed minden napján (Id. Zsoltárok 23:6). Csak annyit kell tenned, hogy megfordulsz, és elindulsz felé. Ez az asszony eléggé kétségbeesett volt ahhoz, hogy betolakodjon egy vacsorára, és Jézus mindig válaszol a kétségbeesett kérésre. Te mennyire vagy kétségbeesve? Eléggé elkeseredett vagy ahhoz, hogy lépj végre, hogy változtass, hogy áldozatot hozz? Mindenre elszánt vagy annyira, hogy átimádkozd az éjszakát? Végig olvasd a Bibliát? Elsimíts egy konfliktust? Közben járj egy „reménytelen eset” barátodért? Odaadd megtakarított pénzedet Isten országának építésére? A legkisebb ellenállás útja nem fog eljuttatni oda, ahol lenned kell. De ha kész vagy lépni Istenért, akkor ő is közbe fog lépni érted.
Törpüljenek el félelmeid!
„Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4)
Mary szerette a háziasszony teendőit végezni. Férjével, Johnnal, aki sikeres üzletember volt, már harminc éve voltak házasok. John mindig elrendezte a dolgokat, és Mary megszokta, hogy sosem kell kockázatot vállalnia. Legnagyobb félelme azonban az volt, hogy egy napon egyedül marad. Néha azt mondta barátainak: „Remélem, én megyek el hamarabb, és nem John, mert el sem tudom képzelni, mihez kezdenék egyedül.” John azonban beteg lett, és attól kezdve Marynek kellett róla gondoskodni, és neki kellett meghoznia a mindkettőjükre vonatkozó döntéseket. Eleinte idegőrlő volt. De amint elkezdett Istenben bízni, és elhatározta, hogy felvállalja a feladatot, Mary érdekes felfedezést tett: a biztonságot nem a dolgok birtoklása adja, hanem az, ha jól tudunk bánni velük. Rájött, hogy sokkal könnyebb szembenézni a félelmekkel, mint elviselni a hosszú éveket, amikor végig alkalmatlannak, tehetetlennek és másoktól függőnek érezte magát. Mindig könnyebb szembenézni a félelemmel, mint gyámoltalanul éldegélni. Sőt, ha hagyod, hogy a félelem megbénítson, akkor végül állandó rettegés között fogsz élni, örökös tehetetlenségben, ami százszor rosszabb, mint ha szembenéztél volna a félelemmel, és továbbléptél volna. Az igazság az, hogy ha elég sokszor mondogatod magadnak, hogy valamire nem vagy képes, akkor tényleg képtelen leszel rá – még ha minden adottságod, időd, forrásod, terved és baráti segítséged meg is van hozzá, hogy véghezvidd. Csak azok tudják megtenni, akik azt mondják magukban, hogy képesek rá. Ha kimondod, hogy hiszel önmagadban, és ami még több: a benned élő Istenben, ez talán nem garantálja a sikert, de ha azt mondod, hogy nem fog menni, az garantálja a bukást. Ma tehát nézz szembe emelt fővel a félelmeiddel, és meg fogod látni, hogy zsugorodnak össze!
„És íme, egy… vérfolyásos asszony…” (Máté 9:20)
Vannak olyan problémáid, melyekkel már oly régóta küszködsz, hogy egészen kiszívták belőled az életet? Előkapják az önéletrajzukat, és arra emlékeztetnek, hogy te már mindent megpróbáltál, de semmilyen megoldás nem működött? Azt suttogják: „Itt vagyok, és itt is maradok. Szokj hozzá!” Mondtad már magadnak: „Azt hittem, hogy mostanra meggyógyul a házasságom / helyreáll az egészségem / ki tudok mászni az adósságból / megnyílnak az ajtók”, de mindez nem történt meg, és ez elcsüggeszt? Ha így van, tedd, amit ez az asszony tett: „És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony… ezt mondta magában: »Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok«.” (Máté 9:20-21). Ennek a beteg asszonynak három lehetősége volt. Mondhatta volna magának ezt: 1) „Semmi sem fog változni” 2) „Ekkora tömegben Jézus soha észre sem vesz engem” vagy: 3) „Ha csak megérinthetem… meggyógyulok”. Ő a harmadik lehetőséget választotta, tedd ezt te is! Halkítsd le a nemet-mondókat, hallgattasd el a kétségeidet, kezdd el a hit szavait mondani, és indulj el Jézus felé!
Máté azt írja: „… ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta«.” (Máté 8:16-17). Jézus szeret téged, és meg akar gyógyítani. A múltad nem számít, sem a jelenlegi körülményeid. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy hittel megérintsd őt. Amit Jézus annak az asszonynak mondott, azt mondja ma neked is: „a hited megtartott téged: menj el békességgel!” (Márk 5:34). Hozd tehát Jézus elé az életedet elapasztó problémákat, és engedd, hogy Ő megérintsen téged!
