„… maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” (5Mózes 31:6)
Ahhoz, hogy le tudd győzni a magánytól való félelmedet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Meg kell értened, ki vagy. Hadd vitatkozzanak csak a tudósok arról, hogy volt-e ősrobbanás! Ha volt is robbanás, te nem annak a terméke vagy. Nem is egy amőba leszármazottja valamelyik pocsolyából. Te „félelmetes és csodálatos” módon lettél teremtve! (ld. Zsoltárok 139:14-15). Isten „a maga képmására” teremtett (1Mózes 1:27). Isten nem az angyalokat bízta meg azzal, hogy megteremtsenek. Te Isten saját keze által formált, meghatározott célra készített, egyedi remekműve vagy. Megváltott gyermekeként „az ő alkotása vagy, akit Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett” (Efezus 2:10 NIV). Hidd el ezt, és állj rá erre a bizonyosságra – nem számít, mik az érzéseid vagy mi a társadalmi helyzeted. 2) Értsd meg, kicsoda Isten! Ő magát Mennyei Atyának hívja, nem csupán teremtőnek vagy tervezőnek. A teremtő, tervező arra utal, hogy mit tesz; az Atya arra, hogy ki ő. „…így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9:5). Ezek nem csupán titulusok, ezek az ő valódi nevei. A Szentírásban azért vannak nagy kezdőbetűvel szedve, mert így hívják, és te is így szólítsd őt! Amikor Jézus imádkozni tanított minket, nem így kezdte: „Ó mindenható, mindenütt jelen lévő, mindent tudó Isten!” Igen, et mind igaz rá, de ő azt szeretné, ha így ismernénk, és így szólítanánk: Atya! (ld. Máté 6:9). Ő így gondol ránk, és azt akarja, hogy mi is így gondolkodjunk róla, és így érezzünk iránta. Atya – ez melegséget, biztonságot, elfogadást, törődést, együttérzést, védelmet, bátorítást, gondoskodást stb. fejez ki. Isten a te Atyád – ha megérted ezt az igazságot, elkezded legyőzni a magánytól való félelmet.
„…semmi… nem választhat el minket az Isten szeretetétől…” (Róma 8:39)
Ahhoz, hogy le tudd győzni a magánytól való félelmet, meg kell értened, hogy Isten elkötelezte magát irántad. Az ő atyai szeretete nem hangulaton, érzéseken, érzelmeken alapszik, hanem az ő változhatatlan jellemén és nevén. Minden, ami Ő, és aminek mondja magát, az irántad való hűségén áll vagy bukik. „Hiszen nem veti el az Őr a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket” (1Sámuel 12:22). Figyelj meg két dolgot ebben az igeversben: Isten egyrészt a saját nevét védi, másrészt örömét leli abban, hogy Atyád lehet; ez a két ok az, ami miatt sohasem fog hátat fordítani neked. A gondjaid nem azt jelentik, hogy Isten elítél vagy kitagad. A Sátán szívesen meggyőzne erről. Azt fogja mondani, hogy csalódást okoztál Istennek, vagy, hogy Isten cserbenhagyott téged, hogy ezzel méltatlannak, reménytelennek, elhagyottnak és kitagadottnak érzed magad. Nem igaz! Több nemzedéknyi hívő énekelte életének legsötétebb éjszakáján: „Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten!” Minden körülményed között és minden szenvedésedben igaz: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23). A szenvedés és a nehézségek nem törlik el az Isten hűségét, ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Ő nem tudja megtenni, hogy ha egyszer szeret, akkor ne szeressen mindig. „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni” (1Péter 5:10). Ma valld meg: „Semmi sem választhat el engem Isten szeretetétől!”
„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van.” (1János 4:7)
Egy este, mielőtt Mary Martin, a Broadway ünnepelt sztárja színpadra lépett volna a South Pacific musical előadására, egy kis cédulát nyomtak a kezébe. Az üzenet Oscar Hammersteintől, a darab szövegírójától érkezett. A halálos ágyán írta: „Kedves Mary! Egy csengő nem csengő, amíg nem csengetsz vele. Egy dal nem dal, amíg el nem énekeled. A szeretet nem azért van a szívedben, hogy ott őrizgesd. A szeretet nem szeretet addig, amíg oda nem adod.” Az előadás után sokan rohantak hátra az öltözőkhöz, és így kiáltoztak: „Mary, mi történt veled ma este a színpadon? Még sosem láttunk ilyen előadást! Olyan átható erővel énekeltél, mint még soha!” Mary könnyeit nyeldesve felolvasta nekik Hammerstein üzenetét, majd hozzátette: „Ma odaadtam a szeretetemet!” A világ legszegényebb emberének is van mit adnia, ha szeretet van a szívében. A szeretet ajándéka sokféle formát ölthet: lehet egy mosoly, egy ölelés, egy ajándék, egy köszönőlevél, egy segítő kéz, vagy egyszerűen csak annyi, hogy ott vagy a másik ember számára a nehéz időkben. A szeretet olyan ajándék, ami mindig odaillő, mindig helyénvaló, sosem megy ki a divatból. Jézus azt mondta: „arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást!” (János 13:35). Pál azt írta: „titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 3:12). János azt írta: „szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent.” Ezért a mai ige számodra ez: adj szeretetet!
Isten hallja a te imáidat
„Uram, íme, akit szeretsz, beteg." (János 11:3)
János feljegyzi: „Mária és Márta megüzenték Jézusnak: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg«" (János 11:3). Valaki elment Jézushoz Lázár érdekében, és mert elment, Jézus válaszolt. A gyógyítás nem valósult meg még néhány napig, de elkezdődött abban a pillanatban, amikor az Urat megszólították. Elgondolkodtál már valaha azon, hogy hová jut imádságod? „...csend lett a mennyben... És... Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus előtt van. És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé" (Jelenések 8:1-4). Miért volt csend a mennyben? Mert valaki imádkozott! A menny elcsendesedik, hogy meghallgassa egy ember imádságát. Isten népének imádsága felszállt Istenhez. Hát nem csodálatos?! Szavaid nem állnak meg, míg el nem jutnak Isten szívéhez, hát ne hagyd abba az imádságot! Figyeld meg, az a barát, aki Lázár érdekében Jézushoz ment, ezt mondta: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg". Nem a szükségben lévő ember tökéletlen szeretetére hivatkozott, hanem Jézus tökéletes szeretetére. Nem azt mondta: „aki szeret téged, beteg", hanem azt: „akit szeretsz, beteg". Ez nagy különbség! Az imádság ereje nem annak az embernek az erényességétől függ, aki imádkozik, hanem Annak a változhatatlan szeretetétől, Aki az imát meghallgatja. Nem örülsz ennek? Lehet, hogy sok hibád és hiányosságod van, talán nem is érted az ima titkát, de ennyi egészen világos: a mennyben beindulnak a dolgok, ha a földön valaki imádkozik.
„…reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5:4)
Azt hisszük, hogy minden a mi vállunkon nyugszik, pedig nem. A világ Istené, nem a miénk. Minden nap kezdetén arra emlékeztet minket, hogy neki megvannak a maga módszerei, ő irányítja a dolgok kimenetelét, és ő törődik életünk minden apró részletével.
Az, hogy hogyan kelünk fel reggel, megadja az egész napunk alaphangját, ezért próbáld ki a következőt: holnap reggel az legyen az első, hogy néhány percet egyedül töltesz Istennel. Ne akard, hogy egy egész óra hosszat tartson, kezdd csupán öt perccel! Gondold át a napi terveidet! Ha van naptárad, nézd át Jézussal! Ahogy végigmész rajta, lesz majd néhány dolog, ami miatt aggódsz. Csak add át azokat Neki! Lehet, hogy felfigyelsz egy megbeszélésre vagy egy bizonyos problémára, ami nyugtalanít. Kérj Tőle bölcsességet! Ha nem ad azonnali választ, vedd észre, hogy ez azért van, mert azt akarja, hogy bízz benne. Valami jobbat tartogat a számodra; valami olyat, amiről eddig álmodni sem mertél. Olyan sokan kezdjük a napot aggódva, nyugtalanul, kapkodva, félve vagy rohanva. De nem kell így tennünk. A napunk így is, úgy is elkezdődik, akkor miért ne kezdenénk Jézussal? Van ennél jobb ajánlatod? Mindenképpen lesz egy első gondolatunk, első szavunk; akkor miért ne engednénk, hogy ez Istené legyen, aki elől minden aggodalmunk eltűnik? Ezt meg tudjuk tenni. Tényleg meg tudjuk tenni. Kezdhetjük a napunkat Istennel.
Szánj rá egy percet, és gondolkodj el ezen az igén: „Elégíts meg minket reggel a te el nem múló szereteteddel, hogy öröméneket énekelhessünk, és örvendezhessünk életünk minden napján!” (Zsoltárok 90:14 NIV).
Kire akarsz jó benyomást tenni?
„Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem…”1Korinthus 4:3
Pál azt írja: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem… mert aki felettem ítélkezik, az Úr az” (1Korinthus 4:3–4). El tudod képzelni, hogy „a legkevésbé sem törődsz” a kritikával? Vagy egyáltalán nem érzed szükségét, hogy jó benyomást tégy másokra; hogy az önértékelésed nem függ attól, hogy valaki észreveszi-e milyen sikeres, okos vagy vonzó vagy? Gondolj bele, milyen lehet őszinte szeretetet érezni valaki iránt, aki rosszallását fejezi ki feléd! Egyáltalán lehetséges így élni? Isten segítségével igen! Egy lelkipásztor mondja: „Évekkel ezelőtt egy bizonyos szolgálatot szerettem volna vezetni. Amikor nem engem választottak, megharagudtam. Persze nem mutattam. Nem mintha nem szerettem volna Istent. Csak jobban szerettem volna magamat szolgálni, mint őt! Azzal, hogy nemet mondott, Isten kijavította azt a hozzáállásomat, ami tönkretett volna bármilyen szolgálatot, amit később végeztem volna. Amikor szemlátomást Istent szolgálod, akkor szinte lehetetlen, hogy bárki is felfedezze, hogy színlelsz… kivéve Istent.” Hallottál már az „elismerés-függőségről”? Tünetei közé tartozik, hogy félsz attól, vajon mások mit gondolnak rólad; hogy könnyen megbántódsz amiatt, amit mondanak; hogy állandóan gyötör az érzés, hogy nem vagy elég jó; hogy folyton megpróbálsz jó benyomást tenni fontos emberekre. Mint minden szenvedélybeteg, képes lennél bármit megtenni egy „adagért”, csak csillapodjon a vágyad. Valaki így ír erről: „Sok mindennapos elfoglaltságom arra utal, hogy sokkal inkább e világhoz tartozom, mint Istenhez. Egy kis kritika is felmérgesít… egy apró dicséret is lelkesít… olyan vagyok, mint egy kis csónak a tengeren, teljesen kitéve a hullámok kénye-kedvének.” Talán ez számodra is probléma, amiért még ma imádkoznod kellene?
„Te pedig a szívben levő igazságot kedveled…” (Zsoltárok 51:8)
A Biblia azt mondja Krisztusról: „…nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul” (Ézsaiás 53:9). Ha Isten szerinti életet élnénk, a mi szánkon sem jönne ki semmi ilyesmi. Isten nem azt szeretné, ha minimálisra csökkentenénk a hazugságot és a csalást, hanem azt, ha teljesen felszámolnánk. Isten nagyon határozottan áll hozzá a becsületesség kérdéséhez: „Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.” (Zsoltárok 101:7). Pál felsorolja, hogy kik nem örökölhetik Isten országát: paráznák és házasságtörők, bálványimádók, részegesek, nyerészkedők és harácsolók és a rágalmazók, akik hazugságot beszélnek másokról (ld. 1Korinthus 6:9-10). „Most azt akarod mondani, hogy a füllentéseim és a hízelgő megjegyzéseim miatt ugyanannyira haragszik Isten, mint a házasságtörésért vagy a súlyos testi sértésért?” Nagyon úgy tűnik! Isten szemében az adóbevallás „kozmetikázása” ugyanolyan súllyal esik latba, mint a bálványimádás. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). Miért ez a kemény hozzáállás? Mert a becstelenség teljesen ellenkezik Isten jellemével (ld. Zsidók 6:18). Nemcsak arról van szó, hogy Isten nem hazudik, vagy, hogy úgy dönt, hogy nem fog hazudni, de nem is tud hazudni. A kutyák nem tudnak repülni, a madarak nem tudnak ugatni, Isten pedig nem tud hazudni. Ha ígéretet tesz, ha szövetséget köt, azt megtartja. Ha kimond valamit, azt komolyan gondolja. Ha kijelenti az igazságot, hihetünk neki. Még ha mi „…hűtlenek vagyunk is, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja” (2Timóteus 2:13 GNT). Istennél az igazság fekete-fehér, nincsenek szürkeárnyalatok. Ha tehát komolyan gondolod, hogy vele akarsz járni, és a tetszésére akarsz élni, akkor el kell kötelezned magad az igazság, a teljes igazság, a színtiszta igazság mellett.
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105)
Arra a kérdésre, hogy melyik könyv volt legnagyobb hatással az életükre, a legtöbb ember azt válaszolja, hogy a Biblia. Mégis csak kevesebb mint 14%-uk olvassa minden nap. Hogy lehet ez? Íme néhány a legáltalánosabb kifogások közül: 1) „Nincs rá időm.” Valóban? Sok bibliai könyvet ki lehet olvasni 20-45 perc alatt, van néhány, melyre kevesebb mint 10 perc is elég. Ha egy nap egy fejezetet olvasol el, akkor ki tudod olvasni a Példabeszédek könyvét egy hónap alatt, Jakab levelére pedig csak 5 nap kell. 2) „Nem tudom, hol kezdjem.” Ha elkezded a Mózes első könyvét a teremtésnél, és onnan sorban haladsz tovább, az talán túl soknak tűnik, ezért oszd fel kisebb adagokra! Válassz egy evangéliumot, és olvasd el Jézus életét! Csak kezdd el valahol! 3) „Nem elég izgalmas.” A romantikus történeteket kedveled? Olvasd Ruth könyvét! Kalandra vágysz? Próbáld a Bírák könyvét vagy az Apostolok cselekedeteit! A költészet vonz? Fedezd fel Salamon költeményét, az Énekek énekét! A történelemtől a mindennapi életre vonatkozó hasznos tanácsokig – a Bibliában minden benne van. 4) „Nem elég az, hogy minden héten elmegyek a templomba?” Billy Graham azt mondta: „A Biblia térkép az élethez, és míg a lelkész megmutathatja, hogy melyik a legjobb választható útvonal, neked magadnak kell megtanulnod, hogyan navigálj az élet kanyarjaiban.” 5) „Kényelmetlenül érzem magam tőle”. Ha nem érted pontosan, hogy mit mond Isten szava, könnyen egyenlőségjelet vonsz közé és korábbi negatív tapasztalataid vagy a másoktól korábban látott képmutató viselkedés közé, és kiöntöd a gyereket is a fürdővízzel. Kétségtelen, hogy a Biblia kemény igazságokkal is szembesít: „…megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12). Leellenőrzi, hogy mi jár a fejedben. De általa rájössz, hogy ki vagy, hogy mire hívattál el – és erőt is nyersz mindehhez!
A VÉGSŐ TANULSÁG
„Mindezt hallva a végső tanulság ez…” (Prédikátor 12:13)
A Prédikátor könyvében Salamon beszél mindazokról a dolgokról, amiket megpróbált és csalódást okoztak neki: a bölcsesség kutatása, a testi örömök keresése és az anyagi javak felhalmozása. A Prédikátor könyvének utolsó fejezetében az összegzés ez: „minden hiábavalóság” (Prédikátor 12:8). Másként fogalmazva: „kipróbáltam – de ez is csak olyan, mint minden más.” Ahogy leírja utolsó Istentől ihletett gondolatait, életének összegzését ezekbe a szavakba csomagolja: „Mindezt hallva a végső tanulság ez…” Most valami nagydolog következik. Salamon arra készül, hogy egy jól leélt élet végső kiértékelését adja. Vajon mi lesz az? „Féld Istent, és tartsd meg a parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Prédikátor 12:13-14). Az „istenfélelem” szó egyszerre jelent tiszteletet, szeretetet és szolgálatot; azt, hogy az életünket az Isten Igéjében lefektetett alapelvek szerint éljük. Ahogy egy régi ének refrénje mondja: „Bízz és engedelmeskedj, mert nincs más módja annak, hogy boldog lehess Jézusban, csak az, ha bízol és engedelmeskedsz.” John Mason írja: „Mi a célod? Több pénz, magasabb beosztás vagy nagyobb befolyás? Ezek nem célok – ezek csak melléktermékei az igazi céloknak… Ne a sikert keresd, hanem az igazságot, és mindkettőre rátalálsz. Ne azért dolgozz, hogy megszerezz valamit, hanem azért, hogy jobb emberré válj! A gazdagságot pénzre nem váltható dolgokkal mérd!” Reggelenként ébredéskor imádkozd ezt az egyszerű imádságot: „Uram, mindenekelőtt segíts a mai napot azzal töltenem, hogy szeretlek és cselekszem akaratodat. Jézus nevében kérlek. Ámen.”
