Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A legfontosabb készség, amit megtaníthatsz gyermekednek-Alkalmas vagy-Amikor Jézus eljön!-Együttműködés egységben-Legyen elsődleges fontosságú számodra az imádság!-Mozdulj együtt Istennel!-TE A MENNYBE MÉSZ?

2019. március 06. 00:54 - Andre Lowoa

A legfontosabb készség, amit megtaníthatsz gyermekednek

„…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15)
A boldog élet kulcsa a jó döntéshozás. Ez azonban nem olyan készség, amivel egyesek születésüktől fogva áldottak, míg mások valamilyen veleszületett fogyatékosság miatt rossz döntéshozók. A bátorság, tanultság vagy az élettapasztalat nem tesz automatikusan jó döntéshozókká. Bölcs dolog, ha időt töltesz jó döntéshozókkal, de nem fog átragadni rád. Minél hamarabb megtanítod ezt a készséget gyermekeidnek, annál jobb (ld. Példabeszédek 22:6). Tanítsd meg tehát gyermekeidnek a következő alapelveket:
1) A döntéseidnek következményei vannak. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy életüket nem körülményeik irányítják, hanem döntéseik. Talán azt hiszed, hogy gyermekeid ezt maguktól tudják, de ez nem így van. Gyermekkorukban még nehezen fogják fel az „ok és okozat” törvényét, mert agyuk csak később, serdülőkorban éri el azt a fejlődési szakaszt, hogy ezt megértse. A „Mégis mit gondoltál?” kérdés csak a szokásos vállrándítást és üres tekintetet fogja eredményezni. Nem mintha ostobák volnának, de tanácsokra, útmutatásra van szükségük. 2) Mindig van választási lehetőség. A gyerekek általában tehetetlennek és reménytelennek érzik magukat, ha negatív körülményekkel szembesülnek. Hajlamosak fekete-fehérben gondolkodni, azt a következtetést vonják le, hogy a dolgok vagy mindenestől jók, vagy mindenestől rosszak. Tanítsd meg őket az átfogóbb gondolkodásra, mondd el, hogy lehetnek ugyan a dolgok rosszak, de attól még választhatjuk, hogy jó döntést hozunk velük kapcsolatban. A „vagy-vagy” gondolkodás miatt sok gyermekből lesz pesszimista, akaratgyenge, könnyen manipulálható, depressziós felnőtt. Ám, ha tudják, hogy mindig van lehetőségük a jó döntést választani, ez megőrzi őket attól, hogy körülményeik irányítsák életüket.





„…amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7)
Valaki azt mondta: „Ha kilométerekben méred, az élet nehéz. Ha centiméterekben, akkor sima ügy.” Ahhoz, hogy jól menjen az életük, gyermekeidnek meg kell tanulniuk a helyes gondolkodásmódot. Tanítsd meg őket arra, hogy tegyenek fel kérdéseket maguknak! 1) Mik a lehetőségeim ebben a helyzetben? Vigyázz azonban, hogy megfelelő lelkülettel tanítsd őket erre! Ha lecsapsz rájuk, mint egy szélvihar, menekülni fognak előled. Inkább beszélgess velük, tarts ötletbörzét, írjatok le minden felmerülő lehetőséget! Mondd, hogy ilyenkor nincsenek rossz válaszok, semmire sem fogjátok azt mondani, hogy ez buta ötlet, minden javaslatot mérlegelni fogtok. Ezzel serkented kreatív gondolkodásukat, biztatva őket arra, hogy saját gondolataik legyenek.
2) Melyik lehetőség milyen haszonnal jár? A cél nem az, hogy rákényszerítsd őket valamire, hanem hogy ők maguk felfedezzék és megragadják az igazságot. Ez pedig csakis türelemmel és nem nyomásgyakorlással lehetséges. Kérd meg őket, hogy sorolják fel, melyik előnyöket tartják fontosnak!
3) Milyen negatív következményei lehetnek az egyes választási lehetőségeknek? A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni. Nincs is ezzel baj, ez is része annak, hogy megtanulják a vetés és aratás isteni ok-okozat törvényét. Bizony sok felnőtt is elkerülhetett volna sok késő bánatot, ha odafigyel erre a törvényre. Ne prédikálj dörgedelmesen arról, milyen szörnyűek lehetnek a következmények. Tanítsd meg őket, hogy megkérdezzék maguktól: „Hajlandó vagyok elfogadni a következményeket? Hogyan fognak változtatni az életemen?”
4) Milyen személyes értékek kapcsolódnak ehhez a döntéshez? Az értékrendünkön alapuló döntések segítenek a jó utat választani ahelyett, hogy a legkisebb ellenállás felé haladnánk. Érzékeltesd velük, hogy bizonyos Isten szerinti értékek a legfontosabbak, mint az igazmondás, megbízhatóság, hűség, felelősségvállalás, együttérzés, barátság, önmegtagadás, bátorság, becsület, hit stb. Magyarázd el ezeket egyszerűen és kisgyermekek számára érthetően, de ne mulaszd el a lehetőséget!



„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy tegye fel magának a következő két kérdést: 1) „Hogy fogom érezni magam utána?” A döntéseinket követő érzések tovább élnek: az önbecsülés vagy a szégyen, a pozitív vagy a negatív önértékelés. Tetteink végül múlttá válnak, de hozzájuk kötődő gondolataink továbbra is formálják jövőnket. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23). Azok a gyermekek, akiknek egészséges az önbecsülésük, kevésbé keverednek bele olyan dolgokba, mint a felelőtlen szexualitás, drogok, alkohol, antiszociális vagy törvénysértő magatartás. Az önbecsülés és az önértékelés olyan belső mércék, amelyeket nem szívesen hágunk át. Ha megadjuk magunkat önző döntéseknek, az olyan, mintha létünk legbelső lényegét adnánk fel – Istentől kapott lelkünket.
2) „Mit fognak gondolni döntésemről, és hogyan fogják magukat érezni azok az emberek, akiket nagyra tartok?” Mások bizalmára és megbecsülésére mindig szükségünk lesz ahhoz, hogy sikert érjünk el. A jó hírnév többet ér, mint a pénz, még a világi piacon is. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál” (Példabeszédek 22:1). Rossz döntéseink rossz hírünket keltik, és hosszú távon is rossz hatással vannak kilátásainkra. „Aki azon gondolkodik (amellett dönt), hogy gonoszt cselekedjék, azt bajkeverőnek hívják” (Példabeszédek 24:8 NLT). Ha egyszer elvesztetted jó híredet, nagyon nehéz azt visszaszerezni (ld. Példabeszédek 25:10). A rossz döntésekkel járó rövid távú haszon hosszú távon veszteségekhez és bánkódásokhoz vezet. Isten azt az embert áldja meg legjobban, aki „…megfontolt, józan, tisztességes…” (1Timóteus 3:2).




„Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:7)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy kérdezze meg magától: 1) „Biztosan most kell erről dönteni?” Az elhamarkodott döntéseket gyakran megbánjuk. „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Prédikátor 3:7). A rossz döntéseket általában a pillanatnyi helyzet, a kortársak nyomása, hangulatingadozás vagy átmeneti érzelmek diktálják, mint például a magányosság. Ha megváltozik a helyzet, megváltoznak érzelmeink is, ilyenkor döntéseink gyakran megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Nem lehetne később dönteni, amikor a kockázat csökkenthető vagy akár teljesen kiküszöbölhető? Ha nyomást gyakorolnak a gyermekekre, az gyakran növeli kétségbeesésüket, és éretlen döntésekhez vezet, de ha biztosítjuk őket arról, hogy az idő az ő oldalukon áll, és nem kell azonnal dönteniük, azonnal cselekedniük, akkor a későbbi szánom-bánom nagyobb valószínűséggel elkerülhető. Ha segítünk nekik megérteni, hogy Isten „Szépen megalkotott mindent a maga idejében…” (Prédikátor 3:11), azzal teret és időt ajánlunk fel nekik arra, hogy bölcsen átgondolják lehetőségeiket, ezzel Isten vezetésének is utat engedünk.
2) „Ha egy barátomnak (Pistinek vagy Annának) adnék tanácsot, javasolnám-e ugyanezt?” A fókuszpont elmozdítása kitágítja a látókört, és másként látjuk lehetőségeinket. Ha érzelmileg érintettek, a gyermekek látóköre gyakran beszűkül, ezzel kizárnak sok fontos lehetőséget. A felnőttek sokszor logikus, ésszerű gondolkodást erőltetnek rájuk, de ezzel csak ellenállásba ütköznek. Ha azonban bevonjuk „Pistit” vagy „Annát” az egyenletbe, azzal megnyitjuk, kitágítjuk perspektívájukat. Még egy gondolat: hasznos dolog, ha időnként átgondoljátok utólag a dolgokat gyermekeiddel; ezzel segítesz nekik, hogy felmérjék saját döntéshozási folyamatuk hatékonyságát. Beszéljétek át, hogyan kezelték az adott helyzetet. Kérdezd meg: „Hogy érzed magad a végeredményt látva?” Ha örülnek, dicsérd meg őket! Ha nem, akkor mondd: „Sajnálom. Mit gondolsz, legközelebb mit fogsz másként csinálni?” Ahelyett, hogy elítélnéd őket kudarcukért, jutalmazd sikerüket!




Alkalmas vagy

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Máté 23:12)

Rosa Parks volt az a színes bőrű nő, aki nem volt hajlandó átadni a helyét a buszon egy fehér utasnak. Azon a napon sokkal több forgott kockán, mint csupán hazajutni a munkából. Rosa azzal, hogy egyszerűen csak önmaga volt, a középpontba került. Nem valamilyen játszmát játszott. Ő valóságos önmaga volt, és Isten rávilágított a lelkére azon a napon, amely megváltoztatta a történelmet. Így működik ez: amikor Isten fénysugarakat bocsát erőfeszítéseidre, akkor a kevés is sokká lesz. Jézus azt mondta: „Ha elégedettek vagytok azzal, akik vagytok… az életetek számítani fog.” (Máté 23:12 TM). Nos, mivel Isten az egyetlen, aki tudja, hogy mikor jön el a te időd, neked felkészültnek kell lenned. „Hogyan készülhetek fel?” – kérdezed. A Biblia így válaszol: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:6-7). Engedd, hogy a Szentlélek legyen az ügynököd, hogy ő járjon előtted! Ne akard leelőzni! Csak légy hűséges; amikor a megfelelő idő elérkezik, Isten rá fogja irányítani reflektorát a következő lépésre, és még fontosabb szerepet fog rád bízni. Amikor eljön a pillanat, hogy bizakodva kilépj a reflektorfénybe, és betöltsd az Istentől kapott szerepet, emlékezz arra, hogy itt nincs helye fontosság-tudatnak vagy tettetésnek! Ebben a pillanatban: 1) le kell vetkőznöd a jelentéktelenebb szerepeket, melyekkel korábban megelégedtél; 2) fel kell fedezned, ki is vagy valójában, és miről szól az élet igazából; 3) teljesen Istenre kell hagyatkoznod, hogy segítsen a lehető leghitelesebben végigjátszanod a szerepedet.

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsoltárok 127:1)

Isten országában a színpad nem azoké, akik azt gondolják magukról, hogy összeszedetten játszanak és megérdemlik a nyilvános elismerést. Nem is csupán a vezetők vagy a nyilvános szolgálatot végzők kiváltsága. A „színpad” a cselekvésre hívás, bárki is vagy, és bárhol is vagy most. Ha bízol Isten időzítésében, akkor ő felkészít téged a nagyobb és jobb szerepekre. Vannak azonban dolgok, melyeket meg kell tenned, vagy éppen nem szabad megtenned: 1) Ne próbálkozz a magad erejéből! Egy népszerű szólásmondás szerint: „Amíg nem tudod tenni, színleld!” – ez azonban arra kísért, hogy a saját erődből lépj fel. Ne tedd! Ha ezt megteszed, útjában leszel egy sokkal nagyszerűbb előadásnak. A Biblia azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.”Bízz Istenben, és amikor eljön a te pillanatod, ő meg fogja adni a végszót. 2) Lépj ki az árnyékodból! Kész vagy arra, hogy „színészkedés” helyett hiteles előadást nyújts, amely felfedi az igazi valódat? Az elutasítástól való félelem nagyon erős tud lenni. Bátorság kell ahhoz, hogy önmagad lehess. A küzdelemből és a fájdalomból azonban erőt tudsz meríteni, ha hajlandó vagy megkockáztatni, hogy kilépj az árnyékból a fénybe. 3) Nézz szembe a belső kritikusoddal! Mindannyian halljuk azt a kis belső hangot, amely ezt mondogatja: „Sosem leszel elég okos, elég gazdag, elég csinos, vagy elég jó ahhoz, hogy kiállj a reflektorfénybe.” Amikor azonban Isten emel fel, senki sem tud letaszítani. Emlékeztesd hát a belső kritikusodat Isten szavára: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:7).






Amikor Jézus eljön!

„A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus…” (Máté 14:25)

A negyedik éjszakai őrváltás hajnali háromtól hatig tartott. Az éjszaka az, amikor Isten a legjobb dolgokat teszi. Amikor az izraeliek a Vörös-tengerrel néztek szembe, azt olvassuk: „…az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert…” (2Mózes 14:21). A középső éjszakai őrváltás idején győzte le Gedeon Midjánt (Bírák 7:19-24). Jézus hajnalhasadás előtt támadt fel a halálból (Máté 28:1-6). Máté azt mondja: „A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek… De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: ’Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!’” (Máté 14:25-27). Figyelj meg két fontos dolgot:

1) Jézus egészen addig várt, míg a vihar a legnagyobb erővel nem tombolt, és a tanítványok el nem vesztettek minden reményt. Ez azért van, mert Isten szabja meg szabadulásunk menetrendjét, és Ő soha nem késik.

2) A tanítványok nem ismerték fel őt, amíg le nem leplezte magát előttük. Gyakran előfordul, hogy a válasz ott van előtted, de nem ismered fel, amíg Isten ki nem jelenti.

Egy másik alkalommal „amikor egyszer a sokaság hozzá tódult… [Jézus] beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.” (Lukács 5:1-3). Ez a pillanat megkísérthette volna Pétert, hogy fontosnak érezze magát, arra gondolva, hogy a Mesternek szüksége van az ő csónakjára. De nem, Istennek nincs szüksége semminkre ahhoz, hogy megvalósítsa a céljait – sem a bizonyítványainkra, sem a tehetségünkre, sem az anyagi forrásainkra. Légy hát alázatos! És ne ess pánikba! Amikor azon az éjszakán Jézus a tanítványokhoz jött, a vízen járt. Isten a helyzet magaslatán van. Nyugodj meg, mindent meg fog tenni azért, hogy kinyújtsa a kezét és megmentsen téged. A problémád csak egy emelvény, amelyen bemutathatja, ahogy ereje a te érdekedben cselekszik.




Együttműködés egységben

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” 1Korinthus 12:27

 

Egyikünk sem tudja egyedül elvégezni azt, amit mindannyian meg tudunk tenni, ha együttműködünk. Pál azt írja: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” De Krisztus teste sajnos nem mindig működik rendeltetésszerűen. Az agy leértékeli a szívet (a teológiai tudósok leértékelik a dicsőítőket). A kéz bírálja a térdet (a tevékenyek bírálják az imádkozókat). A szem nem hajlandó együttműködni a lábbal (a nagy álmokat megálmodók nem működnek együtt a következetes, meggondolt munkásokkal). Ezért írja Pál: „Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem«, vagy a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!«” (1Korinthus 12:21). A mega-gyülekezetnek szüksége van a kis gyülekezetre. A liberálisoknak a konzervatívokra. A pásztornak a misszionáriusra. Az együttműködés több egy jó ötletnél, ez szentírási parancs. „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). A Biblia azt mondja, hogy ha együttműködünk egységben, akkor Isten odaküldi áldását (ld. Zsoltárok 133:1–3).

Nem arra hívott minket, hogy versengjünk, egymáshoz hasonlítgassuk magunkat, panaszkodjunk, vagy kritizáljunk másokat. Nem, mi arra lettünk elhívva, hogy kiegészítsük egymást! Jézus azt mondta: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19–20). Milyen káprázatos ígéret! Ha egységben vagyunk, azt Jézus észreveszi. Megjelenik, meghallgatja és megválaszolja imáinkat.




Legyen elsődleges fontosságú számodra az imádság!

 

„… visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lukács 5:16)
 

Az imádság alapvető fontosságú a keresztyén ember személyes életében csakúgy, mint a gyülekezet életében és szolgálatában. Ahogy egy épület stabilitása az alapon múlik, úgy ad az imádság biztos alapot az élethez. Nem csoda, hogy a sátán túlórázik is azért, hogy annyira elfoglalttá tegyen, és elterelje a figyelmedet, hogy kimaradjanak az életedből a rendszeres és mély beszélgetések mennyei Atyáddal. Egyvalaki volt, akivel szemben nem ért célt a sátán, amikor megpróbálta tönkretenni imaéletét: Jézus. Ő nagyszerű példát mutat arra, milyennek kellene lennie imaéletünknek. Nyilvános szolgálatát imádsággal kezdte, és imádsággal fejezte be. Márk evangéliuma első részében Jézus életének egyik legelfoglaltabb napjáról olvasunk, majd ezt találjuk: „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” Lukács feljegyzi: „gyakran visszavonult a pusztába imádkozni” (NKJV). Ez mindennapos szokása volt! A Gecsemáné kertben olyan intenzitással imádkozott, ahogy soha senki. Nem csoda, hogy tanítványai azt kérték, tanítsa őket imádkozni. Mennyire fontos az imádság? Kérdezd meg Pétert! Csak Krisztus imádsága őrizte meg őt a teljes összeomlástól, amikor megtagadta Urát. Krisztus imádkozott érte, és ez megmentette őt, sőt, végül az egyház vezetőjévé emelte. Az egyetlen oka annak, hogy a te életed sem csupa kudarc, az, hogy Jézus érted is imádkozik (ld. János 17:20; Zsidók 7:25). A ma elmondottak tanulsága eléggé nyilvánvaló: ha Jézusnak szüksége volt az imádságra – akkor neked is! Sőt, ha arra vársz, míg kedved lesz hozzá, vagy amíg a Lélek indít, akkor valamit félreértettél. A Szentlélek már indított az imádságra – Krisztus példája és tanítása által.


„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1Timóteus 2:8)
 

Amikor Pál apostol Timóteust készítette fel a szolgálatra, meg akarta értetni vele, hogyan működik a gyülekezet. Ezért tanítását a legfontosabb dologgal kezdte, az imádsággal. Lényegében Pál ezt mondta: „Mielőtt bármi mást tennél, imádkozz! Mielőtt bármi mást tanítanál, tanítsd a gyülekezetedet imádkozni!” Miért? Mert, ha Isten nem áll az oldaladon, nem fogsz sikert elérni! A legtöbben értelmünkkel elfogadjuk ezt. Elmondunk egy rövid imát, mielőtt elindulunk otthonról. Étkezések előtt is imádkozunk. Az istentiszteleteket is imádsággal kezdjük. De kevesen értjük meg az imádság igazi jelentőségét. Éppen ezért akarta Pál, hogy Timóteus tisztában legyen azzal, mi az ima helye, és mennyire fontos a gyülekezetben. Mi sem próbáljuk azzal áltatni magunkat, mintha mi képesek lennénk előidézni dolgokat imádság nélkül. Ha egy gyülekezet nem imádkozó közösség, akkor nem számít, milyen jól prédikál a lelkész, milyen szépen énekel a kórus, vagy milyen gyönyörű az épület. Ahhoz, hogy egy gyülekezet sikeres legyen, nem szabad elfeledkezniük arról, hogy Jézus azt mondta: „az én házam imádság háza legyen” (Lukács 19:46). Oswald Chambers mondta: „Mi úgy tekintünk az imádságra, mint olyan eszközre, amivel megszerezhetünk magunknak dolgokat. A Biblia szerint azonban az imádság arra való, hogy általa megismerjük Istent.” Nem azért járunk templomba, hogy lelkesítő igehirdetést vagy jó énekeket hallgassunk, azért jövünk, hogy Istennel találkozzunk. A lelkész és a kórus eszközök, melyeken keresztül ő szól hozzánk, de az imádságot semmi sem pótolja. Az ima nem csupán szép érzés, lelki fejlődésed, sőt, túlélésed múlik rajta! Ezért, ha mostanában leszoktál róla, nagyon gyorsan kezdj el újra imádkozni!


„… mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” (Lukács 18:1)
 

Ha valaki az otthonodat vagy a népedet veszélyeztetné, nem védenéd meg minden erőddel? Nos, az otthonod és a közösséged támadás alatt van, bár az ellenség láthatatlan. Pál apostol azt mondja, hogy a támadások kivédésében az oroszlánrészt a keresztyén férfiaknak kell vállalniuk. „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak…” (1Timóteus 2:8). Nem azt írja, hogy az „emberek” imádkozzanak, hanem azt, hogy a férfiak. Nem azt mondjuk ezzel, hogy csak a férfiaknak kell imádkozniuk. Minden keresztyénnek kell. Azt sem mondjuk, hogy csak imádkozzanak. De ez az első, amit tenniük kell! John Bunyan mondta: „Tehetsz többet is, mint az imádság, miután imádkoztál, de nem tudsz tenni annál többet, mint hogy imádkozol, amíg nem imádkoztál.” Jakab azt írja: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). Figyeld meg ezt a szót: „igaz”. Minden hívő Krisztus igazságába öltözött, ami azt jelenti, hogy jogunk van Isten elé járulni. Kétfajta igazság létezik: a helyzetünkből adódó és a gyakorlati. Van olyan igazság, amit naponta meg kell élnünk, engedve, hogy a Szentlélek megtisztítson, betöltsön és használjon. Ahogy te sem szeretnél piszkos pohárból inni, úgy Isten sem szeretné hallani az olyan keresztyén imáit, akinek az élete tele van szeméttel. Isten az olyan imára válaszol:
1) Ami tiszta szívből jön.
2) Amit komolyan gondolsz, és erejéről érződik, hogy nem csak egy kívánságlistával állítasz Isten elé, hogy válasszon, melyiket akarja belőle teljesíteni.
3) Ami összhangban van Isten Igéjével és Isten céljaival.
4) Ami osztatlan szívből ered
, „mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:6–8).






Mozdulj együtt Istennel!

„…Isten Lelke lebegett…” (1Mózes 1:2)
Krisztus tanítványai otthagyták mindenüket, hogy kövessenek valakit, akit alig tudtak megérteni. Olyan Messiásról álmodtak, aki földi királyságot fog létrehozni és megdönti Róma uralmát, így a keresztrefeszítés sokkolóan hatott rájuk. Ugyanígy a feltámadás is, mert mostantól olyan üzenetet kellett hirdetniük, ami az életükbe is kerülhetett. Néha azt sem tudták, mit gondoljanak Jézusról: „Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak” (Máté 14:26). Amikor nem sokkal feltámadása után együtt reggelizett velük a parton, „senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő” (János 21:12). Ha Istennel akarsz járni, készülj fel arra, hogy a hitednek át kell lépnie eddigi határait.

Az első dolog, amit Istenről olvasunk a Szentírásban, az, hogy mozgott (lebegett). Ha azt tervezed, hogy ebben az évben vele együtt akarsz mozdulni, le kell győznöd két dolgot. Először is az önelégültséget. Tudósok végeztek egy olyan kísérletet, amelyben egy amőbát teljesen stresszmentes környezetben helyeztek el. A körülmények ideálisak voltak, nem kellett semmihez sem alkalmazkodnia. Mégis elpusztult. Miért? Mert a változásra és a kihívásokra éppúgy szükség van, mint az élelemre és a vízre. A rosszul értelmezett elégedettség megölhet. Másodszor: kerülnöd kell a panaszkodást. Izráelnek negyven évig kellett rónia köreit a pusztában, mert nem ismerték el Isten jóságát: „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11). Két gyerek ült le az asztalhoz enni. Az egyik kinyitotta az uzsonnás dobozát, és nyafogni kezdett: „Már megint sonkás szendvics? Már negyedik napja ugyanez van. Elegem van a sonkás szendvicsekből!” A barátja így szólt: „Fogadjunk, hogy ha szólsz anyukádnak, hogy nem szereted a sonkás szendvicset, akkor készít neked valami mást.” „Még hogy az anyám?” – válaszolt az előbbi gyerek – „Majd csinálok én magamnak uzsonnát.” Hahó! Van valami problémád, ami miatt panaszkodsz? Oldd meg! Szánd rá magad arra, hogy együtt mozdulj Istennel!




TE A MENNYBE MÉSZ?

„…, hogy tudjátok: örök életetek van." (1János 5:13)

Amikor a tízéves Mary édesanyja meghalt, ő lett „a ház asszonyává", gondoskodott apjáról, aki a helyi bányában éjszakai műszakban dolgozott. Egyik este, amikor ételt csomagolt neki, becsúsztatott egy füzetkét, amely az Evangéliumokat tartalmazta, remélve, hogy apja vigasztalást talál majd benne felesége elvesztése után. Éjjel egykor hirtelen megszólalt a vészjelző sípszó, jelezve a városka lakosságának, hogy bányászok estek csapdába, mert a bánya beomlott. A mentőalakulat egész éjjel dolgozott, és végül átjutottak egy kis üregig, ahol megtalálták a bányászokat. Sajnos már túl későn. Mind­annyian megfulladtak, Mary édesapja is. A mentőcsapat tagjait mélyen feldúlta a tragé­dia. Amikor átvizsgálták a helyszínt, észrevették, hogy a férfiak körben ülve haltak meg. Közelebbről megnézve felfedezték, hogy Mary édesapjának az ölében egy kis füzetke volt, az utolsó oldalon kinyitva. Azon az oldalon a megváltás rövid magyarázata volt olvasható. Ugyanarra a lapra a férfi különleges üzenetet írt Mary-nek: „Drága Mary-m! Mire ezt megtalálod, én már édesanyáddal leszek. Többször is felolvastam a könyvecs­kédet a többieknek, amíg a mentőcsapatra vártunk. Reményünk egyre kevesebb erre az életre - de nem az odaátira. Megtettük, amire a könyv kért, és imádkoztunk. Sze­retlek, és egy napon majd együtt leszünk a mennyben." Te a mennybe mész? Biztos vagy benne? Biztos lehetsz. „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van" (1János 5:13).
komment
süti beállítások módosítása