II. Az akadályok legyőzése

 

4.   Előrelátás a teendőkben

 

 

1. Nem kell sem minden szónak, sem minden ötletnek hinni, hanem óvatosan és hosszú várakozással Isten szerint kell mindent megfontolni.

 

2. Jaj, gyakran s hamarabb mondunk és hiszünk rosszat másokról, mint jót: oly gyarlók vagyunk!

 

3. De a tökéletes ember nem egykönnyen hisz minden beszélőnek, mert tudja, hogy az emberi gyarlóság hajlandó a gonoszra és szavakban eleget botlik.

 

4. Nagy bölcsesség a cselekvésben nem hirtelenkedni és makacsul a maga tetszéséhez nem ragaszkodni.

 

5. Az is bölcsesség, el nem hinni akárki szavát, sem a hallott és elhitt dolgokat mindjárt másnak tovább adni.

 

6. Bölcs és lelkiismeretes emberrel tarts tanácsot és inkább iparkodjál nálad jobbtól tanulni, mint saját véleményedet követni.

 

7. A jámbor élet Isten szerint bölccsé és sokban tapasztalttá teszi az embert.

 

8. Minél alázatosabb valaki önmagában és Istennek engedelmesebb, annál bölcsebb és megfontoltabb lesz mindenben.

 

 

5.   A lelki olvasmányok

 

 

1. Igazságot kell keresni a Szentírásban, nem ékesszólást.

 

2. Az egész Szentírást olyan lélekkel kell olvasni, amilyennel készült.

 

3. Inkább hasznot kell a Szentírásban keresni, mint művészies beszédet.

 

4. Éppoly örömmel kell olvasnunk az ájtatos és szent könyveket, mint a tudományosokat és mély értelműket.

 

5. Ne ütközzél meg az író személyén, se arra ne nézz, mély vagy csekély tudománya volt-e; hanem a tiszta igazság szeretete indítson az olvasásra.

 

6. Ne kérdezd, ki mondotta ezt, hanem arra figyelj, mit mondott.

 

7. Az emberek elmúlnak, ,,de az Úr igazsága örökké megmarad''. (Zsoltárok 116,2)

 

8. Személyválogatás nélkül sokféleképpen szól nekünk az Isten.

 

9. Kíváncsiságunk gyakran megakaszt a Szentírás olvasásában, midőn ott akarunk mindent tudni s megérteni, ahol egyszerűen tovább kellene mennünk.

 

10. Ha hasznot akarsz húzni, alázatosan, egyszerűen és őszinte szívvel olvass, és soha tudós névre ne vágyódjál.

 

11. Örömest kérdezz és csöndesen figyelj a szent emberek mondásaira: az öregek példabeszédeit ne vedd félkedvvel, mert ok nélkül nem szólanak.

 

  

6.   A rendetlen kívánság

 

 

1. Mihelyt az ember helytelenül kíván valamit, azonnal nyugtalan lesz.

 

2. A kevély és telhetetlen soha meg nem nyugszik; a szerény és alázatos nagy békében él.

 

3. Aki még egészen nem halt meg önmagának, hamar kísértésbe esik és kicsiny és hitvány dolog vesz erőt rajta.

 

4. A lelkileg gyönge és némiképpen még testi és az érzékiségre hajló ember nehezen szabadul teljesen a földi kívánságoktól.

 

5. Azért sokszor megszomorodik, midőn magát ezektől elvonja és könnyen bosszankodik, ha valaki útjában áll.

 

6. Ha pedig hozzájut, amire vágyódott, mindjárt furdalja őt bűnös lelkiismerete, mert szenvedélyét követte, ami éppen nem segít a lelki békéhez, melyet keresett.

 

7. Tehát a rendetlen indulatok legyőzése adja meg a szív igazi nyugalmát, nem pedig, ha nekik szolgálunk.

 

8. Nincs tehát béke a testi ember szívében vagy aki külső dolgokba merült, hanem csak a buzgó és lelki emberben.

 

 

 

7.   A hiú remény és kevélység kerülése

 

  

1. Csalódik, aki emberben vagy a teremtményekben reménykedik.

 

2. Ne szégyelld, ha Krisztus szeretetéért másnak szolgálsz és e világ szemében szegénynek látszol.

 

3. Ne bizakodjál magadban, hanem Istenbe vesd reménységedet.

 

4. Tégy annyit, amennyit bírsz és Isten majd gyámolít jó szándékodban.

 

5. Ne bízzál tudományodban vagy más élő okosságában, hanem Isten kegyelmében, aki az alázatosakat segíti, azokat pedig megalázza, akik nagyra tartják magukat.

 

6. Ha gazdag vagy, ne dicsekedjél vele, se hatalmas barátaidban, ha vannak, hanem Istenben, akitől minden jó származik és ki mindent, még magát is neked akarja adni.

 

7. Föl ne fuvalkodjál tested erejében vagy szépségében, melyet kis betegség elhervaszt és elcsúfít.

 

8. Ne tetszelegj magadnak jó tehetségedben és ügyességedben, hogy Isten kedvéből ki ne essél, akié mind az a jó, ami természetedben van.

 

9. Magadat másoknál jobbnak ne tartsd, hogy Isten színe előtt alábbvaló ne légy, aki látja, mi van az emberben.

 

10. Ne kevélykedjél jó cselekedeteidben, mert másképpen ítél az Isten, mint az emberek s gyakran nem tetszik neki, amit az emberek helyeselnek.

 

11. Ha valami jó van benned, másokról még jobbat gondolj, hogy így alázatosságodat megtartsad.

 

12. Nem árt, ha mindenki után helyezed is magad; igen ártalmas pedig, ha magad csak egynek is elébe teszed.

 

13. Szüntelen béke van az alázatos lélekben, de a kevély szívekben gyakori az irigység és bosszankodás.

 

 

 

  

8.   A túlságos bizalmaskodás kerülése

 

 

1. Ki ne beszéld minden embernek szíved titkait, hanem bölcs és istenfélő emberrel közöld ügyedet.

 

2. Ifjaktól és idegenektől tartsd magad távol.

 

3. Gazdagoknak ne hízelegj és ne forgolódjál örömest nagy urak között.

 

4. Az alázatosakkal és egyszerűekkel, az ájtatosakkal és jó erkölcsűekkel társalogj és oly dolgokról beszélgess, amelyeken te is, mások is épülnek.

 

5. Asszonnyal bizalmas ne légy, hanem általában minden jó asszonyt Istennek ajánlj.

 

6. Csak Istennek és szent angyalainak barátságát kívánd, az emberek ismeretségét pedig kerüld.

 

7. Szeretettel kell viselkedni mindenki iránt, de a bizalmaskodás nem üdvös.

 

8. Akárhányszor megtörténik, hogy míg ismeretlen valaki, jó hírben van; de jelenléte megváltoztatja az emberek ítéletét.

 

9. Néha azt hisszük, hogy másoknak tetszünk, ha velük társalkodunk, pedig a rajtunk észrevett erkölcsi hibák miatt gyakran kiesünk kegyükből.

 

 

 

  

9.   Az engedelmesség és alárendeltség

 

 

 

1. Valóban nagy dolog engedelmességben elöljáró hatalma alatt élni és magával szabadon nem rendelkezni.

 

2. Sokkal biztosabb engedelmesség alatt állni, mint másokat igazgatni.

 

3. Sokan inkább csak kénytelenségből vannak az engedelmesség alatt, mint szeretetből; ezeknek nagy a kínjuk, könnyen is zúgolódnak. Nem is jutnak lelki szabadságra, míg Istenért teljes szívből az engedelmesség alá nem vetik magukat.

 

4. Futkoss bár ide s tova, nem találsz nyugalmat, csak az alázatos engedelmességben az elöljáró hatalma alatt.

 

5. A képzelődés a helyekről és helyváltoztatás sokakat megcsalt.

 

6. Igaz, mindenki örömest jár a maga esze szerint és azokhoz vonzódik, kik vele egyetértenek.

 

7. De ha Isten lelke van bennünk, szükséges, hogy néha a magunk tetszését is megvessük a békesség kedvéért.

 

8. Kicsoda oly bölcs, hogy mindent teljesen megért?

 

9. Azért túlságosan ne bízzál a saját véleményedben, hanem örömest halljad mások ítéletét is.

 

10. Ha helyes, amit gondolsz, de Istenért elhagyod és mást követsz, nagyobb hasznodra lesz.

 

11. Gyakran hallottam ugyanis, hogy biztosabb más tanácsát elfogadni és követni, mint tanácsot adni.

 

12. Az is megeshetik, hogy mind az egyik, mind a másik helyesen beszél; de azért más ítéletén meg nem nyugodni, noha maga a dolog és a józan ész azt kívánja, kevélységnek és makacsságnak jele.

 

  

 

10. A fölösleges beszéd kerülése

 

 

1. Amennyire teheted, kerüld az emberek társaságát, mert sokat árt a világi ügyekbe való avatkozás, bár tiszta szándékból történik is.

 

2. Csakhamar beszennyez ugyanis és elfog bennünket a hiúság.

 

3. Szeretném, ha többször hallgattam és emberek között nem forgolódtam volna.

 

4. De ugyan miért is beszélgetünk és csevegünk egymással oly szívesen, noha ritkán térünk vissza a magányba lelkiismeretünk sérelme nélkül?

 

5. Azért beszélgetünk oly szívesen, mert a beszélgetés által egymástól vigasztalást várunk és sokféle gondban elfáradt szívünkön könnyíteni akarunk.

 

6. Arról szólunk és gondolkodunk ui. szívesebben, amit vagy igen kedvelünk és kívánunk vagy ami kedvünket szegi és aggodalmat okoz.

 

7. De jaj, gyakran hiába és haszontalanul!

 

8. Mert ez a külső vigasztalás a belső és isteni vigasztalás elé nem kevés akadályt gördít.

 

9. Azért vigyáznunk kell és imádkoznunk, hogy az idő kárba ne vesszen.

 

10. Ha szabad és helyén van szólani, épületes dolgokról beszélgess.

 

11. A rossz szokás és lelki előmenetelünk elhanyagolása nagy oka nyelvünk szabadosságának.

 

12. A lelki épülésre nem keveset használ a lelki dolgokról való ájtatos beszélgetés főképp azok közt, kik szívvel-lélekkel Istenben egyesülnek.