Az intimitástól való félelem legyőzése
„Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” (1Mózes 2:25)
Ádámnak és Évának nem voltak titkaik egymás előtt. „Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” Isten az első emberpárnak adta a föld kormányzásának hatalmát. Ekkor lépett a Sátán képbe. Mi támadott meg? A bizalmas kapcsolatukat, az intimitásukat! „Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefalevelet fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.” (1Mózes 3:7). Az intimitás nyíltságot, őszinteséget és bizalmat jelent. Amikor Ádám és Éva ezt elvesztették, elrejtőztek Isten elől – és egymás elől is. Azóta mindannyian rejtőzködünk. Az érzelmi intimitás az alapja minden jelentőségteljes kapcsolatnak. Enélkül a kapcsolatok sekélyessé válnak, nem nyújtanak beteljesedést. Félünk feltárni a másiknak félelmeinket, szükségeinket, bizonytalanságainkat, titkainkat, reményeinket, álmainkat, furcsa véleményünket és nemkívánatos részeinket. Ez a félelem a magánytól való félelemben gyökerezik. „Ha igazán ismernél, biztosan elhagynál.” Vagy az elégtelenségtől való félelemben: „Lehet, hogy csalódott leszel, mert nem tudom teljesíteni az elvárásaidat.” Vagy az irányítás elvesztésének félelmében: „Most, hogy már tudod, hogyan érzek, ezt arra fogod használni, hogy uralkodj rajtam.” A nők „nehezen elérhetőt” játszanak, a férfiak pedig „kemény fickót”, akinek nincs szüksége senkire. Mi a megoldás? Tanuljatok meg együtt imádkozni! Legőszintébb pillanataink azok, amikor Isten előtt állunk, aki már úgyis mindent tud rólunk. Amikor ezeket a perceket együtt töltjük, a gátak elomlanak, szívünk meglágyul egymás felé, és közelebb kerülünk egymáshoz.
„Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt.” (Apostolok cselekedetei 20:37)
Az érzelmi intimitás az egyik legnagyobb ajándék, amit egy másik embernek adhatunk. Ez feltölti a másik lelkét, sőt, a sajátodat is. Elűzi a magányosságot. Igen, a Biblia még a mai macsó társadalomban is érzelmi intimitást javasol a férfiaknak. Az efezusi gyülekezet vénei, amikor rájöttek, hogy soha többé nem fogják Pált látni, „nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni.” Bill Russel, a híres sportoló mondja: „A legtöbb embernek nehezebben megy, hogy engedje magát szeretni, mint az , hogy találjon valakit, aki szereti.” Mit tehetsz tehát? 1) Ismerd fel félelmed forrását! Mi történt, ami miatt kerülöd azt, hogy valaki jobban megismerjen? 2) Fogadd el magad teljesen! Minden porcikáddal, minden gyengeségeddel együtt Isten mesterműve vagy, így nem kell többé azon aggódnod, hogy valaki elutasít azért, mert nem vagy tökéletes. 3) Teszteld a pályát. Kezdd fokozatosan, először csak néhány baráttal, kezdj el nyíltan beszélni szükségleteidről és arról, hogy valójában hogyan érzel. Valld be, ha problémáid vannak a súlyoddal, az önértékeléseddel, szokásaiddal vagy bármi mással. Ahelyett, hogy másvalakinek tettetnéd magad, kérj segítséget! Találj örömöt az őszinteségben. 4) Gyakorold kimondani a számodra fontos embereknek azt, hogy „szeretlek”, akkor is, ha ez szokatlanul hat. Ne félj! A „szeretlek” nem azt jelenti, hogy „a rabszolgád akarok lenni”, sem azt, hogy „eltűrök mindent a kapcsolatunk kedvéért.” Egyszerűen azt jelenti: „Elköteleztem magam erre a kapcsolatra, és hiszem, hogy Isten segítségével meg tudjuk oldani a problémákat.”
Egy apróság is hozhat nagy változást
„Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak.” (Zakariás 4:10)
Képzeld el, hogy a templom romokban hever, és szinte a semmiből kell újjáépíteni. Ilyen állapotok uralkodtak, amikor Zakariás elmondta látomását Izráel népének. Voltak, akik azt gondolták, ezt lehetetlen megvalósítani, mások azt gondolták, hogy az ő csekély hozzájárulásuk nem sokat számítana. Ezért mondta nekik Zakariás: „Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet.” 1963-ban Edward Lorenz meteorológus bemutatta a pillangó effektus néven ismertté lett hipotézisét. Ebben azt fejtegeti, hogy egy olyan apró esemény, mint például egy lepke egyetlen szárnycsapása Brazíliában elindíthat egy olyan láncreakciót, aminek a végeredménye egy tornádó lesz Texasban. Lorenz ezt az egyszerű, de mélyreható következtetést vonta le: „a bemeneti oldalon történő egészen csekély változások hatalmas különbséget eredményezhetnek a kimeneti oldalon.” Ez az egyszerű megfigyelés megváltoztathatja az egész életedet. Gyökeresen átalakítja lelki, érzelmi, kapcsolati és pénzügyi helyzetedet. Megváltoztathatja a légkört a munkahelyeden vagy a házasságodban. Egyetlen döntés, egyetlen változás, egyetlen kockázatvállalás, egyetlen ötlet. Csak ennyi kell hozzá. Nem kell száz dolgot megváltoztatnod. Azzal csak százfelé apróznád el erődet, és csak 1 % esélyed lenne a sikerre. A változáshoz 100 %-os eltökéltség kell! Minden erődet bele kell adnod! Valószínűleg ez lesz a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned. De ez az egyetlen változás 100% esély arra, hogy az életed valóban megváltozzon.
Evezz!
„Ezért tehát mi is… fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra…” (Zsidók 12:1–2)
Evezős verseny. A legfurcsább benne, hogy az evezősök nem is látják, hová tartanak. A célnak háttal ülnek, a kapitányuk felé fordulva. A kapitány az egyetlen, aki látja a folyó irányát, és annak megfelelően irányítja a csapatot. Az evezősöknek csak bízniuk kell benne, és követni az utasításait, ez segít nekik összhangban evezni. Nem aggódnak amiatt, hogy mi van előttük, mert annak az útmutatását követik, aki a megfelelő helyen van ahhoz, hogy előre lásson.
Ez talán fura sport-hasonlat, de az Egyháznak pontosan ilyennek kellene lennie. Ahhoz, hogy tartani tudjuk az irányt, és összhangban legyünk egymással, tekintetünket állandóan azon kell tartanunk, aki egyedül ismeri az előttünk lévő pályát: Jézuson. A Zsidók 12:1–2 nagyon hasonló dologról beszél. Arra biztat, hogy az életben mindig Jézusra figyelve járjunk, mert ő ad megfelelő irányítást és utasításokat, még akkor is, ha mi nem látjuk a következő kanyart, ami előttünk áll (azt pedig még kevésbé, hogy mi van a kanyar után). Nézd csak meg az Efezus 2:19–22-őt is; ez arra emlékeztet minket, hogy az Egyházban az egységet az adja, hogy mindnyájan Jézus köré épülnek. Az egyház, és általában az élet nem működik, ha csak a közvetlen környezetünkre figyelünk, és arra, hogyan illünk egymáshoz. Bármilyen erősnek tűnnek is, bármennyire rendezettnek néz is ki az életük, mások ugyanúgy csak emberi nézőpontból látják az életet, és aszerint működnek. Az előttünk álló pályát csak akkor tudjuk megfutni a mennyei cél felé, ha a Kapitányra figyelünk, aki jól látja az egész utat.
„A Lélek gyümölcse pedig: … szívesség, jóság, hűség, szelídség…” (Galata 5:22-23)
Dr. John Maxwell írja: „Előbb vagy utóbb az ember, ha bölcs, rájön, hogy az élet jó és rossz napok, győzelem és vereség, adás és elfogadás keveréke. Megtanulja, hogy nem kifizetődő túl érzékeny lelkűnek lenni, és bizonyos dolgokat el kell engednie a füle mellett. Megtanulja, hogy általában az húzza a rövidebbet, aki kijön a sodrából, hogy időnként mindenkinek lehet rossz napja, és hogy nem kell a másik ember zsémbelését túl komolyan venni. Megtanulja, hogy a kötekedés sodor a legkönnyebben bajba, hogy úgy lehet a leggyorsabban népszerűtlenné válni, ha másokról pletykálunk, hogy a felelősség áthárítása mindig visszaüt, mint a bumeráng, és hogy nem számít, kié az érdem, csak a munka legyen elvégezve. Megtanulja, hogy a többiek legalább annyira ambíciózusak, mint ő, hogy legalább olyan jó eszűek, vagy még okosabbak, és hogy nem az ész, hanem a kemény munka a siker titka. Megtanulja, hogy senki sem juthat el egyedül az első bázisra [baseball], hogy csak együttes erőfeszítéssel lehet a jobb dolgok felé haladni. Röviden: felismeri, hogy a ’boldogulás művészete’ 98%-ban a mások felé tanúsított viselkedésén múlik.”
Na és mi a helyzet veled? Jézus azt mondta: „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!” (Lukács 8:18). Legutóbb mikor hozott neked valaki olyan hírt, amit nem akartál hallani? Vagy mikor volt olyan, hogy valaki nagyon nem értett veled egyet? Vagy mikor kerültél összeütközésbe valakivel? Ha már rég volt, akkor talán nem vagy eléggé megközelíthető ember. Nem adhatunk másoknak nagyobb ajándékot, mint ha azt éreztetjük, hogy velünk természetesen viselkedhetnek.
A megközelíthető emberek a következő jellemvonásokat mutatják: 1) személyes melegség: ők tényleg kedvelik az embereket. Egy régi Peanuts képregényben Charlie Brown azt mondja: „Szeretem az emberiséget, de az embereket ki nem állhatom.” Ácsi! Nem elég az embereket elméletben szeretni, melegséget kell árasztanod azok felé, akikkel naponta találkozol. 2) A hangulatuk nem változékony. Dolgoztál már olyan valakivel, akinek folyton változott a hangulata? Soha nem tudhatod, hogy épp milyen lesz. Ezzel szemben a megközelíthető emberek kiegyensúlyozottak és kiszámíthatóak. Alapvetően mindig ugyanolyanok, bármikor találkozol is velük. 3) Érzékenységet mutatnak mások érzései iránt. Bár a megközelíthető emberek érzelmileg stabilak, ez nem jelenti azt, hogy ezt másoktól is elvárják. Felismerik, hogy a jó embereknek is vannak rossz napjaik, következésképpen ráhangolódnak mások érzéseire, és könnyen alkalmazkodnak hozzájuk. 4) Megértőek az emberi gyengeségekkel szemben, és nem titkolják a maguk gyengeségeit. Ed Howes író a következőt mondta: „Időnként mondj rossz véleményt magadról, így megmutatod barátaidnak, hogy tudsz igazat mondani”. A megközelíthető emberek őszinték a képességeik és hiányosságaik tekintetében. Magukévá teszik a régi mondást: „Boldogok azok, akik tudnak nevetni saját magukon, mert jókedvük sohasem ér véget”. És mivel beismerik saját hibáikat, nem esik nehezükre megengedni azt, hogy mások is hibázzanak. 5) Képesek megbocsátani és bocsánatot kérni. David Augsburger azt írja: „Mivel semmilyen próbálkozásunk nincs hiba nélkül, és semmi, amit elérünk, nem mentes bizonyos mértékű végességtől és emberi gyarlóságtól, csak a megbocsátás menthet meg minket.”
Nézz Jézusra!
„… fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra…” Zsidók 12:1–2
A kanadai Edmontonban rendezett Jóakarat játékok versenyen a jamaicai csapat is részt vett a 4x100-as váltófutásban. A harmadik váltónak egy barátja is versenyzett ugyanabban az időben egy másik versenyszámban. A futó, amíg a váltóbotot várta, egy pillanatra felnézett, hátha meglátja, milyen sikerrel boldogul a barátja. Öreg hiba! A következő pillanatban a második váltótag, aki felé futott a stafétával – összeütközött vele. Mondanom sem kell, a jamaicaiak veszítettek, mert az egyik futójuk nem oda nézett, ahová kellett volna. Ahelyett, hogy saját versenyére összpontosított volna, valaki más szereplését nézte.
Hahó! Kire nézel? Krisztusra vagy más keresztyénekre? Az Egyház olyan, mint egy lelki kórház: tagjai a kezelés különféle stádiumában vannak, a cél, hogy egészségessé váljanak. Tehát, amikor keresztyénekre nézel, néha csalódás fog érni – de soha nem fogsz csalódni, ha Krisztusra nézel.
Egyszer Jézus elmondta Péternek, milyen halált fog elszenvedni, Péter erre megkérdezte Jézustól, hogy Jánosnak milyen halála lesz. „»Uram, hát vele mi lesz?« Jézus pedig így szólt hozzá: »Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!«” (János 21:21–22).
Láttál már evezős csapatot az olimpián versenyezni? Nem látják a célvonalat, mert háttal ülnek a célnak, ezért a kapitányra figyelnek. Ő irányítja őket. Ő lelkesíti őket. Azt kiáltja: „Húzd, húzd, húzd!” Ő adja meg az ütemet, ő tartja őket egyenes pályán. Ezért a mai ige számodra: figyelj Jézusra, le ne vedd róla a szemed!
„... amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed" (Róma 2:1)
Egy asszony minden reggel, amikor kinézett az ablakán, megjegyzéseket tett a szomszédjuk szárítókötelén lévő kiteregetett ruhákra, mert szerinte piszkosak voltak. Egy napon azt vette észre, hogy ragyogóan tiszták. „Lehet, hogy új mosóport használ" - jegyezte meg. „Nem" - felelte a férje - „ma korábban keltem, és megpucoltam az ablakot". Hoppá! Amikor Pál a következőket sorolja: „kapzsiság, gyűlölködés, irigység, gyilkosság, viszálykodás, álnokság... pletyka" (Róma 1:29 NLT), kísértésbe esünk azt feltételezni, hogy ez ránk nem vonatkozik. Aztán az apostol így folytatja: „Te éppen ilyen vagy... magad is ugyanazt cselekszed". Lehet, hogy sohasem sikkasztottál, de előfordult már, hogy a visszajárót nem adtad oda? Vagy egy kicsit „megkozmetikáztad" az adóbevallásodat? Mi van akkor, amikor forgalmi dugóba ragadsz, vagy meghallasz valami szaftos pletykát? Phil Yancey mondja: „A gyilkosság és a házasságtörés csak mértékében különbözik a gyűlölettől és a testi vágytól... Pál lesújtó véleménnyel nyilatkozik az önigazult emberekről... ő, aki korábban a farizeusok legjobbika volt, jól ismerte a képletet... azt a veszélyt, ami az erkölcsi felsőbbrendűség érzéséhez társul. A bűn tagadása rosszabb következményeket von maga után, mint maga a bűn, ahhoz hasonlóan, mint ha nem vagy hajlandó orvoshoz menni, ha valahol egy csomót vagy valamilyen más elváltozást érzel... Elfogadtam egy meghívást egy keresztyén rendezvényre, ahol beszélnem kellett volna... ahogy azon töprengtem, hogy mit mondjak... eszembe jutott, amit az alkoholizmusból szabadultak mindennap megvallanak - saját erőfeszítésük kudarcát, és kegyelemre szorultságukat... ugyanezt megtenni leküzdhetetlen akadálynak tűnik azok számára, akik büszkék függetlenségükre és önigazultságukra. A Róma 3:10 ezt mondja: »Nincsen igaz ember egy sem«. Isten kegyelme az egyetlen megoldás. Ezt ingyen kapjuk, nem a törvény megtartása és a személyiségfejlődésünkre tett emberi erőfeszítések árán... csak meg kell ragadnunk, ki kell nyújtanunk érte üres, kérő kezünket - ez a legnehezebb kézmozdulat az önigazult ember számára."
„mert hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7)
Itt az ideje megérteni végre, hogy mit jelent hit által élni, hiszen Isten háromszor is felhívta rá a figyelmet! (ld. Habakuk 2:4; Róma 1:17; Galata 3:11) Ez nem egy javaslat, nem teológiai vitaindító gondolat – ez Isten akarata az életedre! Egyértelmű, hogy Isten a hitet tette az élet egyetlen járható útjává! Nem kínál egyéb választási lehetőséget. „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6). Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk át néhány kérdést, amely felmerül ezzel az élet-átformáló igazsággal kapcsolatban: 1) Ki igaz? Pál azt írja: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által…” (Galata 2:16). A megigazulást (igaznak nyilvánítva, mintha sosem vétkezett volna) nem lehet kiérdemelni, ez ajándék, melyet hit által fogadhatunk el. Ha hitedet Jézusba veted, akkor Isten szemében igazzá lettél, ő teljesen elfogad. Hát nem csudajó? 2) Mit jelent járni? Pál azt mondja: „hitben járunk, nem látásban.” A járáshoz fel kell kelni, és el kell indulni. Nem üldögélhetsz céltalanul az elragadtatásra várva. A járás összetevői: motiváció – egy ösztönzés, ami elindít. Irány – egy kiválasztott cél, amit el akarsz érni. Mozgás – elkötelezed magad arra, hogy minden energiádat és erőforrásodat az Istentől kapott cél elérésére fordítod. A hitben járáshoz el kell indulnod egy állhatatos, előre tartó mozgásba, amely majd eljuttat életed Istentől kapott céljába.
„Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Márk 9:24)
Egy másik kérdés, amit végig kell gondolnunk: Mit jelent „látásban járni”? (ld. 2Korinthus 5:7) Azt jelenti, hogy az életedet arra alapozva éled, ahogy testi szemeddel látod a dolgokat. Döntéseidet és cselekedeteidet saját felfogásodhoz és körülményeidhez igazítod, nem pedig Isten Igéjéhez. Ha látásban jársz, akkor érzelmeid és gondolataid irányítanak. A gondolataid és érzelmeid a te gondolataid és érzelmeid. Vizsgáld felül őket! Ne engedd, hogy eltérítsenek! Használd Isten Lelke által vezetett természetedet, hogy irányításod alá vond őket! Túl sokszor vagyunk a hit és kétkedés között „a 22-es csapdájába”* szorulva, őrlődve aközött, amit átformálódott szellemünk és testi elménk mond. Egyszer egy feldúlt apa Jézushoz vitte a fiát, hogy gyógyulását kérje. Jézus azt mondta neki: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Márk 9:23). Ekkor a fiú apja így szólt: „Hiszek, segíts legyőzni a hitetlenségemet!” Vannak idők, amikor egyszerre éljük meg a hitet és a kétséget. Ez az ember őszintén elismerte kétségeit, Jézus mégis csodát tett érte. Ha helyreigazításra szorult volna, Jézus megmondta volna neki, miben téved. Ha hite nem lett volna őszinte, azt az Úr tudta volna. Jézus azonban elfogadta hitvallását, annak ellenére, hogy ismerte kétségeit is. Három tanulság van ebben számunkra: 1) Ne félj elismerni kétségeidet! 2) Ne engedd, hogy kétségeid legyőzzék hitedet! Bármilyen helyzetben vagy is, Isten Igéje mutatja meg Isten akaratát, állj rá! 3) Add át kétségeidet az Úrnak, és mondd: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Mennyi idő kell ahhoz, hogy megtanulj hitben járni? Egy egész élet! * Joseph Heller a második világháború utolsó éveiben játszódó szatirikus történelmi regényének címe. A 22-es csapdája egy olyan szituáció, melyből nem lehet győztesen kikerülni.
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róma 10:17)
Mit jelent hitben járni? (ld. 2Korinthus 5:7) Egészen más, mint látás, észérvek, érzelmek vagy értelem vezette életet élni. A hitben járás ennél többre hív. Lehetővé teszi, hogy belépjünk a természetfeletti lehetőségek birodalmába, mert Jézus azt mondta: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Márk 9:23). Íme, néhány szentírási alapelv a hitről, ami segíthet: 1) A hit nem emberi erőfeszítésben gyökerezik. Az önbizalom és az éles értelem nem képesít rá. Az optimizmus, a szerencse és a társadalmi összeköttetések nem segítenek hozzá. A vallásos formulák tanulása sem. 2) Isten korlátlan hatalmában és változhatatlan Igéjében gyökerezik. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Isten Igéje, ha befogadod, hogy benned lakjon, folyamatosan termi majd a hitet benned. Nem kell hozzá fogcsikorgató erőfeszítés, egyszerűen eldöntöd, hogy elhiszed, amit Isten mond, és engedelmeskedsz neki. 3) A hitben járás cselekvést kíván. „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet” (Jakab 2:18). Amíg nem cselekszel, a hited haszontalan. „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17). Abban a pillanatban, amikor elkezdesz cselekedni, hited életre kel, és arra hívja Istent, hogy lépjen az érdekedben. Ő ma is arra vár, hogy elkezdj cselekedni, hogy erre ő válaszolhasson. Még ha nincs is kedved hozzá, kérdezd meg magadtól: „Mi lenne az első lépésem a hitben, ha tényleg szeretnék tenni valamit?” Tedd meg! Így fogsz hitben járni, és annak jutalmát arathatod majd! (ld. Zsidók 11:6)
„…Ti adjatok nekik enni!” (Máté 14:16)
Lee Brown észrevett egy kislányt, aki a környékükön kéregetett. Később kereste is őt, de nem találta a helyi iskolában. Aznap Brown úgy döntött, hogy tesz valamit a gyerekekért azzal, hogy „örökbe fogad” egy elsős osztályt a város legrosszabb színvonalú iskolájából, felajánlva, hogy támogatja azokat a gyerekeket, akik szeretnének továbbtanulni. Brown nem volt dúsgazdag. Gyapotszedőből lett ingatlanügynökké, elég jó évi bevétele volt, de maga is két gyermeket nevelt. Ígéretéhez mégis tartotta magát. Ő maga minden évben jövedelmének egyharmadát ajánlotta fel, és másoktól is gyűjtött adományt. Brown hittel tett lépése megmentett olyan diákokat, akik másként az utcán végezték volna.
Bátorság kell ahhoz, hogy valami jelentőset tegyünk, főleg akkor, ha először nem is látunk rá semmilyen módot. A híres Afrika-kutató, David Livingstone egyszer a következő levelet kapta: „Szívesen küldenénk önnek segítőket. Sikerült már megfelelő utat találnia az ön területére?” Livingstone így válaszolt: „Ha csak akkor akarnak jönni, ha van jó út, akkor ne is küldjék őket. Nekem olyan emberekre van szükségem, akik akkor is eljönnek, ha nincs út.” Amikor Jézust 5000 éhes ember vette körül, Ő azt mondta tanítványainak: „Ti adjatok nekik enni!” Ez lehetetlennek tűnt, de amikor engedelmeskedtek, egy csoda szemtanúi lettek. Valaki így írt: „Krisztus lehetetlennek tűnő helyzetekbe fog vezetni… ne kerüld el ezeket! Ilyenkor tapasztalod meg Istent… Ha csak olyan dolgokat kísérelsz meg, amelyeket a rendelkezésedre álló forrásokkal lehetségesnek tartasz… az érdem a tied lesz, és Istennek nem lesz része benne… Olyan parancsot kaptál, amihez nagy hitbeli lépésre van szükség? Menj tovább, nem számít, milyen hihetetlennek tűnik! Így fogod átélni azt az örömöt, hogy láthatod, amint Isten csodát tesz – és így láthatják meg a körülötted lévők is!”
„A hit … a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)
Egyszer két hernyó mászott felfelé egy dombon, amikor észrevették, hogy a fejük fölött egy pillangó egy ágról lefelé lógva éppen sző. Az egyik hernyó odafordult a másikhoz, és így szólt: „Soha nem tudnál rávenni, hogy ilyesmit csináljak!” Tágítsd a látókörödet, és vállald a hit lépését! „A hit azt jelenti… meg vagy győződve azokról a dolgokról, amiket nem látsz” (Zsidók 11:1 NAS).
Glynnis Whitwer mondja: „Isten engedelmességre hív, anélkül, hogy megmutatná, mi lesz a végeredmény… Vannak napok, amikor elegem van abból, hogy mindig kiszólítanak a komfortzónámból… Általában nyafogós vagyok, aki azt kérdezi, hogy nem lehetne-e Istent a karosszékből szolgálni. De nem ez Isten útja. Ő nem akarja, hogy korlátok közé szorítson a biztonság utáni vágyam és az, hogy mindig szeretném kézben tartani a dolgokat… Van, ami akkor tárul fel belül, amikor kívülről kényszerítenek minket… ilyenkor kiderül az igazság a hitünkről… Ahhoz, hogy növekedjen, a hitet ki kell tágítani, feszíteni kell, és ez kényelmetlen… Másokkal ellentétben én nem könnyen tanultam meg bízni Istenben…nem egy könyvet olvasva… vagy prédikációt hallgatva… vagy arról hallva, hogyan bízik benne egy barátom. Úgy tanultam meg, hogy beléptem az engedelmesség kalandjába, és így felfedeztem, hogy Isten megbízható. Ez akkor történt, amikor a férjem és én elkezdtünk tizedet adni (miután évekig ellenálltam), és megláthattuk, hogyan gondoskodik Isten a szükségleteinkről, és még annál is többről…amikor engedelmeskedtem parancsának, és könyvet kezdtem írni (habár sejtelmem sem volt, hogy miről írjak), és megtapasztalhattam, hogyan nyitja meg Isten a lehetőségek ajtaját… Amikor igent mondtunk az örökbefogadásra, és láthattuk, hogyan virágzik ki két kicsi lány reményteljes jövő elé nézve… Engedelmeskedni, amikor Isten nem mutatta meg a lépéseket… vagy a végső célt, nagy kihívás. De ha hitben járunk, akkor Istené lesz a dicsőség, mert tudjuk, hogy magunktól nem lettünk volna képesek megtenni.” Tehát vállald a hit lépését!
